Angyalföld, 1978 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1978. március / 2. szám

Műterem látogatás Muray Róbert grafikusművésznél

A műterem nem a megszokott. A falon festmények, grafikák sokasága helyett őzagancsok, krokodilbőrök, preparált vadmadarak sokasága, hatalmas teknős, a virág tövében kitömött madár, a földön farkasszőr. A bútorokat egy-két festett népi láda egészíti ki. A könyvtár feltűnően kettéoszlik: képzőművészeti tanulmánykötetek és vadászati, állatvédelmi könyvek. A falon elhelyezett egy-két tájkép elvész a trófeák között. Muray Róbert látja kutató tekintetemben a kérdést.

— Mindjárt megmagyarázom — mondja. — Vadászom- Nem afféle divatból. Periférián nevelkedtem, nagy a nosztalgiám a természet iránt. Hiányzik a madarak csicsergése, a kert, a fák. Menekülök a városból. Zoológiával akartam foglalkozni, de lebeszéltek róla. Miután rajzolni is elég jól tudtam, jelentkeztem a Képzőművészeti Főiskolára, ahol alkalmazott grafikát tanultam.

1954-ben fejezte be a főiskolát. Bar- csay Jenő, Koffán Károly, Pap Gyula, valamint a grafikai szakon Ék Sándor, Kádár György és a plakátgrafika nagy művésze: Konecsni György volt a mestere

Először a Műcsarnokban állított ki madár-témájú, színes monotypiákat, amelyek a Nemzeti Galéria tulajdonába kerültek. Számos jelvényt, emblémát, oklevelet, prospektust, filmplakátot is tervezett.

1967-ben „Az év legjobb plakátja’’ díj első fokozatát nyerte, háromszor jutalmazták Nívó-díjjal. A Liszt—Bartók zongoraverseny alkalmából meghirdetett pályázaton plakátja második díjat nyert.

— A hetvenes évekig elsősorban plakátgrafikával foglalkozott. A téma meghatározottsága, a figyelemfelhívás eszközeinek lehetősége megköti a művészt, ön miért választotta mégis ezt a művészeti kifejezési formát?

— Ügy érzem, a plakát a politikának és a kultúrának egyaránt harcos segítőeszköze.

— Hogyan készül egy-egy plakát?

— Ha megrendelésre dolgozom, meghallgatom a szempontokat, aztán megkeresem a megjelenítés lehetőségeit. Elképzelem a betűtípust, a színdinamikát, a színek számát, skáláját. Majd vázlatokat, skicceket készítek, nyolcat-tizet, bélyegnagyságban. És ha nem adnak szöveget, akkor kitalálom a szlogent is. Legjobban a szöveg nélküli plakátot szeretem.

Közben megmutat néhány plakátot. Költészetnapi, május elsejei, november 7-1, műszaki könyvheti plakátok sorakoznak előttem. A mondanivaló, a cél világos, a zömük ismert. Két, számomra ismeretlenen akad meg a tekintetem: az egyik az alkoholizmus ellen, a másik az atombomba ellen tiltakozik. Az emberi agyból atomfelhő tör ki, felette hatalmas kérdőjel.

— És tájképet természet után szokott festeni?

— Azokat is fejből, vizuális emlékek alapján készítem. Olyan tájrészletről, «mely régen belém ivódott, mert rácsodálkoztam. Előfordul, hogy munka közben a kép elmozdul, az eredeti elképzelt táj homályosul, változik. Az alakuló képet hagyom hatni magamra. Szóval a kettő nem, vagy ritkán fedi egvmást. A grafika egészen más, az már sokkal inkább agymunka. Ezek a képek, tudom, naturálisak. És mégis ezt érzem őszintének, ebben hiszek.

A víz, az erdő, a szántás, a tél, a hó, a patak, a fák, a madarak, a vaddisznó, a vadászházak elevenek, hangulatosak.

Muray Róbertét mint közéleti embert, a kerületben is jól ismerik.

— Nyüzsgő típusom, segíteni akarásom vezetett el a XIII. kerületi Hazafias Népfronthoz. A művészeti bizottság titkára vagyok. Az elnök Hintz Gyula, akinek a kerületben van a műterme. Szervezzük a kerület képző- művészeti életét, állandó kapcsolatot tartva a kerületi tanáccsal. A munkánk abból áll, hogy kiállításokat szervezünk. Egyrészt két-három évenként nagyobb méretű gyűjteményes tárlatokat, másrészt eddig kevésbé ismert művészek bemutatását. Tavaly például Tar- nay András, 72 éves művészt mutattuk be, akinek eddig egyetlen kiállítása sem volt. Művei a Hajógyár életét dolgozzák fel, ami egyébként tipikusan angyalföldi téma. Jónak bizonyult az a kezdeményezés, hogy tavalyi „Munkaábrázolás” című kamarakiállításunkra szocialista brigádokat is meghívtunk. Egészséges vita. őszinte hangulat alakult ki, azt hiszem, érdemes folytatni.

— Művészetében milyen szerepe van a családnak?

— A feleségem szintén grafikus. Eddig két gyerekünket nevelte és a háztartást vezette. Bármennyire tehermentesítjük is, nem tud kettős életet élni. Nyáron művésztelepen dolgozik, de ahogy hazajön, újból a háziasszonyi teendők kerülnek előtérbe. Az elsősök Idei számtankönyvét azért ő Illusztrálta. A fiam szintén grafikusnak készül. A

lányomat inkább a nyelvészet érdekli. A munkáimat a családom „előzsürizi”, őszintén, aranyosan kritizálnak, olykor kíméletlenül is, de ez is nagy segítség.

— Mik a további tervei?

— Az 1971-es Vadászati Világkiállítás végleg eldöntette velem, hogy mire koncentráljak. Akkor készítettem Vadjaink címmel egy színes képeslap-sorozatot. A Móra Kiadó Háziállatok és Díszmadarak című ismeretterjesztő Bú- vár-zsebkönyveit is én illusztráltam. Most készül az Állatkerti madarak című újabb kiadás. Terveztem madaras falinaptárt is. A Magyar Madártani Egyesület propagandamunkáját végzem társadalmi munkában. Különösen az foglalkoztat, hogyan lehet óvni, védeni természeti értékeinket. Magyarországon mintegy 340 madárfaj van. Ebből mindössze huszonkettőre lehet vadászni. Miután a tiltott madarak listáját plakáton lehetetlenség az óriási szám miatt ismertetni, így olyan plakátsorozatot terveztem, amely bemutatja, mit szabad lőni és mikor. Persze a pusztulás ilyen gyors ütemét nem elsősorban a vadászásnak tudom be. Állítom, hogy a DDT-méreg és más mezőgazdasági vegyszerek alkalmazása a pusztulás fő oka. Tervem: egy vándorkiállítás létrehozása. Szeretném ezeket a természet- védelmi, figyelemfelhívó plakátokat elvinni vidékre és üzemekbe is. Ezzel a környezetvédelmet és a közművelődést szeretném szolgálni. Nem a kritikáért, az elismerésért, hanem magáért a célért. Külső munkatársként az Országos Természetvédelmi Hivatal esztétikai tanácsadója is vagyok. Célom a nemzeti parkok, természetvédelmi területek kulturált, esztétikus kialakítása.