Angyalföld, 1978 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1978. január / 1. szám
Egy délelőtt AZ ÜGYFÉLSZOLGÁLATI IRODÁBAN A HIVATAL — így csupa nagybetűvel — jut eszünkbe, ha valami ügyes-bajos dolgunk akad, és elintézésétől már előre borzongunk. Mert mi is él az „átlag magyar” fejében? „Nem, kérem, nem itt, egy emelettel feljebb! Nem, itt sem! Egy emelettel lejjebb. Jöjjön holnap! Ne okvetet- lenkedjen a kedves ügyfél! Elintézzük, de mi is emberek vagyunk!...” Hosszan lehetne sorolni a sztereotip mondatokat, a „mindenható” hivatalnokokat idézve, ahogyan az már évtizedek óta ismeretes a szatirikus lapokból, a kabarétréfákból. Amiből pedig ilyen tartósan viccet csinál az „átlag magyar”, ott valami nincsen rendben. Aztán — ahogyan már lenni szokott — addig viccelünk a bürokrácia terebélyesedéséről, amíg az okos intézkedések, rendeletek, újítások mégis orvosolják a bajt. Aki újabban a tanácsokhoz fordul ügyeivel, az legtöbb esetben már a portáról az úgynevezett ügyfélszolgálati irodához indulhat, és Ott... Ott mindennap teljes munkaidőben van félfogadás, ahogyan ezt a XIII. kerületi Tanácsnál Kövesd Györgynétől, az iroda vezetőjétől megtudberek. Az első benyomás a legdöntőbb — szögezi le a vezető. — Persze, sok a türelmetlen ügyfél, hiszen mindenki úgy véli, hogy az ő helyzete a legrosszabb. A legtöbben a lakásügyükben jönnek tanácsért, útbaigazításért. Nehéz megértetni az emberekkel, hogy valamiféle sorrendet kell tartani vagy azt, hogy egyik napról a másikra nem lehet megoldani a gondjukat — folytatja Kövesdné munkájuk hálátlanabb oldalára terelve a szót Azt, hogy a mosoly, a türelem, a kedvesség meghozza eredményét, mi sem jelzi jobban, mint azok a visszatérők, akik már csak azért is be-be- néznek, hogy elmondják az ittenieknek: hogyan alakul az ügyük, mi történt azóta, hogy legutóbb itt jártak. A nagy forgalomban, nyüzsgésben jólesik az ilyesmi. Viszonylag csendesebb órán — déltájban — jártam a hosszú keskeny kis irodában a portától jobbra, ahol az íróasztaloknál Berta Lászlóné, Deák Gyuláné, Gergely Dá- nielné és Kövesd Györgyné — ki-ki egy szakterületet képtam. A megalakuláskor csupán Informáló szerepet töltött beá három fős csoport Itt próbálták eligazítani a tanácshoz fordulókat. Megmondták: hová, kihez és mikor mehet a kedves ügyfél az adott problémával. 1972 óta nagy változások történtek az iroda életében. Fokozatosan egyre több területről kerültek ide a gyorsan elintézhető ügyek. Ha valaki például bejön azzal, hogy telket kíván vásárolni, akkor néhány perc alatt kitölt egy nyilatkozatot, megkapja a pecsétet és már mehet is. A több! között itt lehet ki- és bejelentkezni, tejjegyet kapni és még rengeteg azonnal elintézhető ügyben gyorsan végezni a „hivatallal”. A bonyolultabb témákban is érdemes itt kezdeni a tájékozódást, hiszen innen már pontos információkkal lehet elmenni az ügyintézés to'vábbi állomásaira. A szinte megduplázódott feladatok mellé csupán egy- gyel nőtt az iroda dolgozóinak létszáma. Ma négy asz- szony fogadja az ideérkezőket, akik a tavalyi statisztika szerint egy év alatt 84 560-an voltak, és ez a szám időről időre nő. Kövesdné szavaiból kitűnik, hogy nagyon nagy tájékozottság, emberismeret és szinte kötélidegzet kell annak, aki itt ül nap mint nap az íróasztal mögött. Pontosan ismerni kell a rendeleteket, az eljárási szabályokat, az egész tanácsi apparátus munkáját és felépítését, hogy mindenkinek megfelelő felvilágosítást adhassanak, aki tanácstalanul áll az ügyintézés menete előtt és még nem ismeri a lehetőségeit. — Igaz, fejlődnek ám az ügyfelek is. Ma már sokkal tájékozottabbak, mint néhány éve. Persze, ebben jelentős szerepe van annak, hogy jobb az egyes rendeletek, új intézkedések propagandája. Itt vannak a kis füzeteink, mi is kézbe tudjuk adni, és adjuk is minden hozzánk fordulónak az őt érdeklő határozatokat, fontos tudnivalókat — mondják az iroda dolgozói, akik soha nem lazíthatnak, hiszen már az is öröm, ha szusszanásnyi idejük jut két ügyfél között. Pedig itt bizony szinte kötelező az udvariasság és a kedvesség. — Miután a legtöbben először itt fordulnak meg, ha a tanácsnál álcád dolguk, hát a vélemény is úgy alakul az egész apparátus munkájáról, ahogyan itt formálják az emviselve — fogadja az ügyfeleket. Míg beszélgettünk, egy fiatalasszony jött tejjegyért, egy másik öröklakás vásárlásának ügyében tért be, aztán üzletkönyvet hitelesítettek, és valaki minőségi lakáscseréje miatt érdeklődött. Eközben kiderült, hogy itt valójában mindenki ért mindenhez, hiszen ha az egyik asztalnál többen vannak, akkor a másik kartársnő könnyít a torlódáson. Olajozott „csapatmunka” folyik, hogy sportnyelven szóljak azokról, akik ebben a kerületben igyekeznek a hatósági útvesztőt mindenki számára könnyen járható, világos, egyenes úttá tenni, bármi legyen is a probléma, amivel a tanácshoz vagyunk kénytelenek fordulni. Nagy Agnes 14 ANGYALFÖLD
