Angyalföld, 1977 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1977. augusztus / 3. szám

A Vöröskereszt Angyalföldön MINDENT AZ EMBERÉRT, AZ ÉLETÉRT... „Vöröskereszt: együtt a bé­kéért” — ez az idei nemzet­közi vöröskeresztes világnap jelszava. — Ez hatja át a felkészülé­sünket a Magyar Vöröskereszt V. kongresszusára — mondja Egervári Pál a Magyar Vörös- kereszt XIII. kerületi vezetősé­gének titkára. — Hazánkban közel egymil­lió vöröskeresztes tag van, eb­ből a fővárosban 350 ezer, An­gyalföldön pedig 22 ezer. 220 helyi szervezetben folytatnak társadalmi tevékenységet a ke­rület dolgozóinak és lakossá­gának egészségvédelmében. Munkájukat 17 tagú társadal­mi vezetőség irányítja, nyolc szakbizottság segíti. — A ma emberének miben van a legnagyobb szüksége a Vöröskereszt támogatására? — A vöröskeresztes mozga­lom kiemelt, és egyik legszebb feladatát a térítés mentes vér­adó mozgalom szervezése je­lenti. Ennek jellege az utóbbi években sokat változott, kö­vette a Tjjai körülményeknek megfelelő, korszerű vérellátás igényeit. A mindennapos, azon­nal átömleszthető vér össze­gyűjtését eddig a munkahelye­ken végezték ed az orvosok. Most kisebb csoportokban, a vérellátóban adnak vért a ke­rületi üzemek, intézmények dolgozói. A véradó mozgalom keretében 110 üzem, intéz­mény alkalmazottainak 13 szá­zaléka adott vért. Kilenc ván­dorzászló fejezi ki köszönetün- ket, elismerésünket, a legtöbb vért adó üzemnek. Közöttük különösen dicséretre méltó a Magyar Hajó- és Darugyár an­gyalföldi gyáregysége, a Vo­lán 20. sz. Vállalata, a Transz- vili gyár, a Habselyemáru- gyár, az Elzett Müvek Zár­ás Lakatgyára, mert több éven át őrizték, illetve elnyerték a vándorzászlót. Érdemes meg­jegyezni, hogy ebben az évben 3 ezer liter vért várunk a segí­tőkész emberektől, és, hogy az utóbbi években 600 literrel több vért kaptunk, mint amennyire számítottunk. — A véradó mozgalom mel­lett rendkívül fontos felada­tunk az egészségnevelés, az üzemegészségügyi tennivalók szervezése. Felvilágosító elő­adások és tanfolyamok során ismerhetik és tanulhatják meg az alapvető elsősegélynyújtást, az újraélesztést a vöröskeresz­tes aktivisták. Az üzemekben egészségügyi állomásokat szer­vezünk, amelyeket a helyi szakszolgálat vezet. Foglalko­zunk a polgári védelem egész­ségügyi szakaszainak képzésé­vel, a lakóterületi szervezetek, a körzeti orvosak hálózat köz­reműködésével. Nagy érdeklő­déssel fogadták az angyalföldi egészségügyi napok című elő­adássorozatot, több évre szóló programmal. Legfontosabb té­mái: az ifjúság nevelése, a csa­ládi életre való nevelés, a csa­ládvédelem, a közművelődés. — A felgyorsult életritmus miatt az ember mintha „elfe­ledkezne” magáról, keveset foglalkozik az egészséges élet­mód gondolatával. Egyre több ilyen irányú segítségre van hát szüksége. — Valóban ez a szemlélet vezet minket akkor, — vette át a szót Egervári Pál — amikor az egészséges életmód kialakí­tásának oktatásával, az erre való neveléssel foglalkozunk. A népesedéspolitikai határo­zattól a környezetvédelemig az élet minden területét érinti a társadalmi gondoskodás. Részt vállalunk például az egyedül­álló, idős emberek gondozásá­ból, szociális támogatásából. Széles körű társadalmi kezde­ményezést indítottunk a kerü­let első öregek napközi ottho­nának létesítéséért. Nem ér­dektelen számunkra a kerület­ben lakó cigányak egészségne­velésének a gondja. A bölcső­déktől kezdve az iskolai szülői munkaközösségekig „ember­közelbe” visszük a cigánycsa­ládok életének problémáit. — Az alkoholizmus elleni küzdelem Is napirenden szere­pel a kerületi Vöröskereszt munkatervében. Alkalmi jel­legű társadalmi őrjáratokat szervezünk, amelyek ellenőr­zik az italboltokban az ittas egyének kiszolgálását, a fiatal­korúak alkoholfogyasztását. Természetesen ahol szükséges, megtesszük az intézkedéseket a szabálysértőkkel szemben. Tervezzük, hogy megalapítjuk a kerület első „Gyógyult alko­holisták klub”-ját, reméljük megfelelő eredménnyel jár kezdeményezésünk. A Magyar Vöröskereszt V. kongresszu­sán, októberben szervezetünk megerősödéséről, a tömegszer­vezeti és mozgalmi munka fej­lődéséről kívánunk számot ad­ni... — fejezte be a beszélge­tést Egervári Pál, a XIII. ke­rületi vezetőség titkára. Erdősi Mária Közlekedjünk biztonságosan! Budapesten 1960 óta műkö­dik a Fővárosi Közlekedésbiz­tonsági Tanács, ennek területi szervezetei a kerületi KBT-k. Angyalföldön három éve ala­kult meg a kerületi Közleke­désbiztonsági Tanács, amely ma már 120 társadalmi mun­katárssal végzi a helyes közle­kedési magatartásra nevelés rendkívül fontos feladatát. A forgalombiztonságról mást és másként kell elmondani gyalogosnak, utasnak, jármű­vezetőknek; gyermeknek, fel­nőttnek, idősnek. Közlekedő- rétegenként és korcsoporton­ként szervezik — a legcélra­vezetőbb módszerek felhasz­nálásával — a KBT munkatár­sai az ismeretterjesztést, okta­tást, nevelést. 1975-ben 463 sérüléses bal­eset történt a kerület útjain, 1976-ban ez a szám 437-re csökkent. A balesetek kimene­telét tekintve már nem ilyen kedvező a helyzet: 1975-ben 16; 1976-ban 24 halálos áldo­zata volt Angyalföldön a köz­lekedésnek. A kerületben 82 üzem és sole intézmény van, közülük már 32-ből vesznek részt a „Vezess Baleset Nélkül” ver­senymozgalomban. Ezeken a ■munkahelyeken a járműveze­tőket a legjobb értelemben vett versenyszellem is az óva­tos, udvarias és biztonságos vezetésre ösztönzi. A gyalogosokra, utasokra vo­natkozó közlekedési szabályok oktatását segítő „Tanítsa meg családját biztonságosan közle­kedni” mozgalomban tavaly 320 család vett részt, az idén számos új család is bekapcso­lódott. A gyermek helyes, biztonsá­gos közlekedésre nevelése már az óvodás korban megkezdő­dik. Űttörőmunkát végzett ezen a területen a Rajit László utcai óvoda pedagógus-kollek­tívája. Az általuk kidolgozott módszert ma már számos fő­városi és vidéki óvodában al­kalmazzák eredménnyel. A kerületben a Gyermek-téren készült el az ország első köz-' lekedési parkja is, mely jól szolgálja és segíti a kicsinyek közlekedési oktatását. Megőr­zése azonban komoly gond, mert felelőtlen kamaszok nem. egyszer rongálják meg a park nehezen pótolható felszerelé­sét. Jól lenne, ha a felnőttek nem néznék közömbösen a nemcsak anyagi, de komoly erkölcsi kárt is okozó garáz­dálkodást. Az általános isko­lásokat a tantervben meghatá­rozott óraszámú közlekedési foglalkozásokon ismertetik meg a jól felkészített pedagó­gusok a közúti biztonság leg­fontosabb szabályaival, tanít­ják meg őket a KRESZ értel­mezésére, helyes alkalmazásá­ra. A középiskolásak •— bár ez a korosztály a „legvakmerőbb” — szervezett közlekedési okta­tásban nem részesülnek. A KBT társadalmi munkatársai felajánlották, hogy előadásokat tartanak a diákoknak, szak­munkás-tanulóknak, az isko­lák azonban erre nem tartot­tak igényt. Sajnálatos érdek­telenség! Az üzemekben dolgozó fel­nőtt közlekedők szabályisme­rete sem éri el a kívánt mér­téket. A részültre szervezett filmvetítéses előadásokon tói sokat tehetnének a munkavé­delmi előadók, ha esetenként nemcsak a munkavédelmi, de a közlekedésbiztonsági szabá­lyokról is beszélnének az okta­tásokon. Ezt a nagyon sokrétű, éj igen lényeges feladatot hiva­tott szervezni, irányítani a XIII. kerületi Közlekedésbiz­tonsági Tanács. Ha valahol, hát ezen a téren nélkülözhe­tetlen a társadalmi összefogás, mert a KBT munkájának tá­mogatása a szó szoros értel­mében az élet, mindannyiunk biztonságának védelmét szol­gálja. Gedényj Éva 7 ANGYALFÖLD

Next

/
Oldalképek
Tartalom