Angyalföld, 1977 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1977. január / 1. szám
„SZABÁLYSÉRTŐK ÉS BÉKEPÁRTIAK" „ín meg ideges lettem..." Szamosi Ivánná rendőralezredesnek a kerületi kapitányság igazgatásrendészeti osztálya vezetőjének munkájához tartozik egyebek mellett a szabálysértési ügyek elbírálása is. Tőle tudtuk meg, hogy tavaly Angyalföldön 1786 személyt kellett felelősségre vonni. Garázdaságért például 123 személyt, verekedésért 126 személyt, botrányos részegségért pedig 374 személyt bírságoltak meg. Sok-sok ügyirat közül válogatott ki néhányat, hogy Ízelítőt kapjunk az osztálya által vizsgált ügyekből. V. József, ágy látszik, bostoni fojtogató hírnevére pályázott. Egy alkalommal összeveszett élettársával és a folyosóra lökte. Ott tovább ordítozott vele. míg az egyik szomszéd- asszony rá nem szólt. Ekkor ellene fordult a haragja. Utánament a lakásába és fojtogatni kezdte. A halálra rémült asszony egy pillanatra egérutat nyert, és leszaladt az utcára, be a cipőboltba. V. József oda is követte és tovább szorongatta a torkát. Végül a vevők vetettek véget garázdaságának. V. József erre felrohant egy régi haragosához és őt ugyancsak fojtogatni kezdte. Amikor ezt megunta, leballagott és virágcserepeket vagdalt a lakók ajtajához. Kihallgatásán azt mondta: „Fizetésnap volt, ittunk a haverokkal, és sajnos nem tudom tartani a mértéket.. Sz. Imre házassága megromlott. Eleinte csak ordítozott odahaza, majd verni kezdte a feleségét és négy gyermekét. Legutóbb a sikoltozásra, csörömpölésre két lakó is felfigyelt és a bajbajutott család segítségére sietett Amikor becsöngettek, Sz. Imre ajtót nyitott és szó nélkül ütött... A rendőrségen már bánta tettét és így vallott: „Ezúttal nem vertem az asszonyt, csak leesett egy lábas az csörömpölt. Én meg ideges lettem, hogy a csörömpölés után máris becsengetnek a szomszédok...” Némelyik történetből úgy tűnhet, nem érdemes közbeavatkozni, hiszen a garázda szomszédok haragja olykor a segítőkész emberekre zúdul. Pedig összefoglalásként éppen erre szeretnénk biztatni mindenkit: igenis lépjenek közbe, néha talán komoly családi drámát, bűncselekményt előzhetnek meg. Szamosi Istvánná alezredes tapasztalatai szerint a rendőri munka olykor éppen amiatt ütközik nehézségbe, hogy a lakótársak, szomszédok kihívják ugyan az URH-t, el is mondják mi történt, de túlzott óvatosságból nem hajlandók jegyzőkönyvbe diktálni az eseményeket. Azt mondják, szeretnék, ha nyugalom lenne a házban, de senkivel sem akarnak haragot. Emiatt pedig előfordul, hogy nem tudják bizonyítani a szabálysértést és a garázdák vígan nevetnek markukba. Amíg jókedvűek. Mert legközelebb ha „rossz napjuk” lesz, lehet, hogy haragjuk éppen azok ellen fordul, akik mindenáron a „békességre” törekedtek ... E. L. azonban spéciéi nem nagyon veszem észre: a munkahelyemen már az első nap azt kérdezték, hogy sportolok, népitáncolok, barkácsolok, irodal- márkodok vagy zenélek-e? * (Egy tinédzser karrierje...) elzem, én már kicsi koromban is roppant gyanús voltam ■ önmagomnak: velem nem történt az égvilágon soha semmi... A többi gyerek? Kezét-lábát törte és ruháit szaggatta. Órákig csüngött a III emeleti balkonról, miután kisebb-nagyobb használati tárgyakat nyelt le. És főleg: világgá ment, lehetőleg többször is... Én? Csendes szemlélődéssel ütöttem agyon ezt az aranykort és még egy vacak ablaktöréssel, vagy szelídke bárányhimlővel sem enyhítettem a teljes egyhangúságon. Mi jöhetett ezután? Világos A társadalom közönyének kellős közepe. Ezt érdemiem. Húszéves vagyok és abszolút nem tudok gitározni. Farmer- nadrágom sincs és a hajam is olyan középhosszú legfeljebb. Ráadásul a szüléimét sem verem, sem rendszertelenül, sem rendszeresen... Ütonálláshoz, rabláshoz teljesen hülye vagyok, de az is kizárt dolog, hogy én találjam fel a rák elleni szérumot. Azt mondják, átlagfej vagyok. Meg azt -is, hogy ilyenekre épül a társadalom, ezt Mondom, egyiket sem, de azt hittem, hogy itt melózni kell és nem üzemi madrigálkórust alapítani. — Na, igen, igen — hümmögték —, hát csak lásson neki, csak lelkesen, keményen, fiatalember... Mindjárt rám is bíztak két déli fekvésű öltözőt, azokat ta- karítgatom. Nem rossz meló, de a cosinus tétel spéciéi nem kell hozzá ... Magam sem tudom, hogy történt, de valamelyik nap aztán kiborultam. Odavágtam a seprűt, meg a szemétlapátot, elmentem a sarki kricsmibe. tem a házmestert, s egész este Luxemburgot bőgettem a rádión. De az igazi aréna csak másnap kezdődött. Az üzemben, pontosabban az egyik déli fekvésű öltözőben. Féltizenegyre mentem be és mindjárt végig is dőltem az egyik pádon pihenni. Magam mellé készítettem egy lapos üveget és ponyvaregényt kezdtem böngészni. Siker volt! Percek alatt kisebb tömeg gyűjt össze, még a szomszéd üzemből is átjöttek megnézni a szerelésemet: a sárga puló22 — Miért nem dolgozik? — Csak nem koptatom a drága importgépet! (Zsoldos Sándor karikatúrája) Harmónia (Cser Andor karikatúrája) önállóság (Kertész László karikatúrája) vert, a húgom lila lasztex gatyáját, meg az új simléderes sapkámat. Jön a góré, kérdi, mi van? Hagyjon békét, mondom, látja, hogy elidegenedtem. Jön a KISZ-titkár, meg a személyzetis, s a munkaerkölcsről érdeklődnek. Megvártam, míg befut a szakszervezeti bizalmi is és csak akkor ültem fel. Kiittam a maradék cseresznyét és széttártam a karomat: — „Ide jutottam. Ide juttatott a közöny, a magány... Nem én vagyok a bűnös: a társadalom...” — vittem le a hangsúlyt, majd lehajtott fejjel kidülöngéltem az öltözőből és elmentem moziba. Azóta két hét telt el, és az üzemben közügy lett a megmentésem. A főműhelybe kerültem, ahol a KISZ védnöksége alatt tengelyeket esztergálok. Hívnak a színjátszókhoz, a fotókörbe és az üzemi futballcsapatba és számítanak rám mozgalmi területen is. Az idősebbek tanítanak, nevelnek, a fiatalok felnéznek rám. Nem véletlen. „Fej” lett belőlem. — puskás — ANGYALFÖLD És itt, .életem első fél cseresznyéje mellett született meg bennem a nagy elhatározás: fellázadok. Hazafelé már nem adtam át a helyemet a villamoson, vén topiáknak becéz
