Angyalföld, 1977 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1977. november / 4. szám
Tárnái András festőművész kiállítása mintegy SO ezer tonnával az Ajkai Timföldgyárban. De korszerűsítették a Székesfehérvári Könnyűfémmüvet is. Fejlesztésekre tavaly mintegy 239 millió forintot fordítottunk, ez az előző évinél 42 százalékkal több. A szervezet tavaly 22 millió forintot költött licencvásárlásra, többek között a timföld- gyártásban használt, úgynevezett utóbepárló és kalcináló kemencék intenzívebbé tételére szovjet, a nemeskorund-gyár- tás fejlesztésére svájci, az alumínium fémgyártmánytermelés korszerűsítésére francia licen- cet szereztek be. A műszaki fejlesztési intézkedések nyomán erőteljesen megindult a gépesítés a bauxitbányászatban, az automatizálás a timföld- és félgyártmány-termelésben, s növelték a számítógépek szerepét is. A termelés bővítését, a termelékenység fokozását tehát jól megalapozták, ezért nem okozott gondot a munkaerőhiány sem. A tervezők, a fejlesztők nálunk mindent megtesznek azért, hogy az alumínium-felhasználás és export semmiképpen ne csökkenjen. Az ötödik ötéves tervben a hat nagyvállalat — köztük mi is — mintegy há- rommilliárd forintot költenek az alumíniumöntvény, és készárugyártás fejlesztésére. Ebben az ötéves tervben összesen 9,2 milliárd forintot költ a tröszt beruházásra, amelyből 4,2 milliárd forint állami nagyberuházás lesz. Célja a bauxitbányászat, illetve az alumíniumkohászat fejlesztése, Milliárdok beruházása A Pozsonyi úti épületben fontos munka folyik. Szakemberek: tervezők, szervezők, beruházók, tudósok dolgoztak azért, hogy „nemzeti ércünk” mind több hasznot hozzon, s mind jobban szolgálja a bel-, valamint a külföldi felhasználókat. S bár ez az irodaház, a kerületben dolgozó nagy gyárakhoz képest kicsiny, fontossága azonban csak nagy számokkal mérhető ... Hazánkban harmadszor rendezték meg a képzőművészeti világhét gazdag eseménysorozatát a közművelődés jegyében. A művész és közönsége, a művészet és közönsége találkozhat számos A képzőművészeti világhét alkalmából a Hazafias Népfront XIII. kerületi bizottsága „Képzőművészek Baráti Körének” és a XIII. kerületi tanács vb művelődési osztályának rendezésében a HNF nagytermében dr. Szíj Rezső művészettörténész nyitotta meg Tarmi András festőművész kiállítását. A művész 1906. március 6-án született Újpesten. Húszéves korában került Aba-No- vák Vilmos műtermébe, majd később Szőnyi István mesternél tanult. Képei a Szinyei Tavaszi Szalon kiállításain. 1948-ban az angyalföldi csoportos kiállításon, valamint 1957-ben a Műcsarnok Tavasai Tárlatán voltak láthatók. A magyar táj, a munkásnegyed, a gyárak képei — ahogy a tájba ötvözi — elsősorban az egyszerű ember esztétikai nevelését is szolgálhatja. Ez a hasznos és körültekintő munka ösztönzésül szolgálhat a többi kerületi művésznek is igazolva, hogy az öreg mesterek tapasztalatait, művességben gazdag életútját, látásmódját és témaválasztását, érdemes lenne néhanapján követni. A látvány megragadása a tájképfestészetben, annak a leegyszerűsített formája, példaképül és közérthető módon hat az egyszerű emberre, és a kiművelt főkre egyaránt. Tamai András kiállítását sok neves kortársa meglátogatta és elismerően szólt a kiállításról. A látogatók között ott volt Várnai Zseni kiváló költőnőnk, aki a következő sorokat jegyezte be kiállítási emlékkönyvébe: Költő vagyok I Költő vagyok és majd ha meghalok, / akkor kezdek majd élni, l hagyjatok időt még / nékem vésni a müvemen, / hogy teljeset adjon át / műhelyem. Szemén Júlia Fazekas Ágnes kiállításon. lémája akadna, mindig mellette állunk, hogy segítsünk neki. KORPÁS ELEMÉR fiatal kora ellenére dinasztiaalapítónak vallja magát: — Ez az első és remélem egyetlen munkahelyem. Később idehoztam a feleségem, aki fonónő volt, ma esztergályos, Neki három húga van. Kis sógornőim, ahogy felcseperedtek, nem akartak idegen helyre menni dolgozni, és szép sorban ide jöttek. Noha Iványi-lányak, kis Korpásoknak hívták őket hosszú ideig. A 14 tagú brigádból, 8-an vagyunk egy család, itt a szelepműhelyben, mert sógornőim innen választottak férjet. — Bizony az esküvőn majdnem leállt a műhely, a szomszéd szocialista brigád segítségét kellett kérni, hogy mi valamennyien ünnepelhessünk — mondja Varga Lajos művezető, aki szintén dinasztiaalapítőnak számít, mivel ő adta férjhez a lányokat. Vigyáztam is rájuk nagyon, hiszen 15 éves kislányokként kerültek ide. Hamar észrevettem, amikor egyikmásik „fiam” udvarolt nekik. Mindjárt az elején elkaptam Boros Lajost, komolyak-e a szándékai? Nem volt szükség rá, mert valamennyinek rendes ember a férje, de ha komolytalanok lettek volna, bizony annak idején átrakom őket másik műszakba. Nem vagyok lányos apa — egy katona fiam van —, de átérzem az ő problémájukat is. Ma mind a három „lányom” szülési szabadságon van. Boros Lajosné harmadik gyerekét várja, Szigligeti Györgynének egy, Körmendi Gyuláné- nak két gyereke van. — A CSALÁDFŐ BÜSZKESÉGÉVEL beszél erről Varga Lajos, aki ugyancsak régóta — 1941 óta tagja a Magyar Acélárugyárnak. Már készül a következő esküvőre. Húsvétkor házasodik össze Medve Ibolya és Kiss Zoltán. — Zoli gyerek lakatosként került ide, majd megkérdezte tőlem, ide hozhatna-e egy kislányt, akinek udvarol. Elhozta Ibolyát. Szelíd kislány és érzékeny mint minden 17 éves gyerek. Gyakran eltörik nála a mécses. Olyan gépre tettem, ahol Zoli félkész munkáját kell folytatnia. így még véletlenül sem szakadnak el egymástól. Udvarolgassál — mondtam Zolinak de a munka rovására ne menjen. — Volt erre példa? — Ha nem vigyázok, van. — Látom egyszer, Ibolyának ki van sírva a szeme, és kerüli a vőlegényét. Mondtam neki, hogy hozd el tőle a munkát. „Nem beszélek vele Lajos bácsi.” — volt a válasza. Szólok Zolinak: „Vidd az anyagot Ibolyának. Ezek a nők olyan lehetetlenek, minden semmiségért fölhúzzák az orrukat.” Elkaptam őket: Gyerekeim ez így nem megy. Az üzemen kívül veszekedhettek, vagy mosolyoghattok, de itt dolgoznotok kell. Gyerünk a géphez és vita nincs. Nem is volt semmi baj, két óra múlva már láttam, hogy mosolyogva együtt tízóraiznak. — Kivel közölték először, hogy össze akarnak házasodni ? — VELEM! — CSILLANT FEL Lajos bácsi szeme. Ibolya két nap szabadságot kért, de nem akartam adni, mert nagy munkában voltunk, minden dolgozóra szükségem volt. Mikor közölte, hogy eljegyzés miatt kéri, örömest megadtam a szabad napot. Rugalmasnak kell lenni egy művezetőnek. Sok jó és rossz esemény befolyásolja a munkát, ezekre mind igyekszünk odafigyelni. — Kaczur Imrénéről köztudott, hogy bármilyen célfeladatról van szó, minden időben számítani lehet rá. Vékony termetű asszony, az ember el se hinné, hogy nehéz fizikai munkát végez — köszörűs, és csigafúró — és három gyereke, öt unokája van. Több kitüntetés tulajdonosa, köztük a Munka Érdemrend bronz fokozata a legmagasabb. Egy műhelyben dolgozik lányával és vejével. — Külön lakásban lakunk, mégis mindennap találkozunk és kisunokáim minden percéről beszámolnak nekem. A FELSOROLÁS IGÉNYE nélkül, találomra kerestük fel ezeket az embereket, de ezzel korántsem merül ki a Magyar Acélárugyárban a munkásdinasztiák sora. Erdős Ágnes ANGYALFÖLD 11
