Angyalföld, 1977 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1977. augusztus / 3. szám
Panaszok, kifogás oik nélkül? A Vasas? No, ez merőben új dolog. Már legalábbis, ami az NB I-es labdarúgócsapat elmúlt évekbeli szereplését illeti. A Fáy utcában hovatovább hozzászoktak a szurkolók a sorozatos kudarcokhoz, a középszerűséghez. Amikor ama bizonyos hároméves tervről, s annak is az utolsó esztendejéről esett szó, csak legyintettek. Bajnoki cím, ugyan kérem? Ez a csapat hogyan gondolhat az első helyre? Bevallom: én is kétkedve fogadtam annak idején Illovszky Rudolf szavait. Éppen az „Angyalföldben” nyilatkozott terveiről... a nyolc-kilencedik helyről figyelve az NB I mezőnyét valóban illuzórikusnak tűntek elképzelései. Talán ez lehetett az cára, hogy tavaly ősszel, a bajnoki idény kezdetekor már nem is a bajnoki címet, hanem a dobogós helyezések valamelyikét tűzték célul maguk elé. Hozzátéve persze, hogy végig versenyben kell lenni az aranyéremért. Az ősz jól sikerült. De a ve- télytársak, a Dózsa és a Ferencváros oly nagy előnnyel várták a tavaszt, hogy a harmadik hely elérése, a bronzérem maradhatott csak a Vasasnak. A bajnokság első fordulójában elvesztették a rangadókat, s így a Dózsa hat ponttal elhúzott tőlük. Illovszky mindezek ellenére merészen tervezett. A tavaszi elképzeléseiben vereség sem szerepelt. Ezt nem sikerült vaÚJ FELADATOK ELŐTT A VASAS Messze még a csúcs lóraváltania, az együttes mégis messze felülmúlta a várakozást. Székesfehérváron szenvedték el az egyetlen vereséget, ám a nagy riválisokat térdre- kényszerítették. Radásul nem is akárhogyan: a Vasas valamennyi mérkőzését, rangadóját megnyerte a Népstadionban! A legnagyobb riválisok ellen olyan egyértelmű fölénynyel (Ű. Dózsa 4:1, Ferencváros 4:1), hogy ekkor már mindenki a piros-kékek első helyéről kezdett, beszélni. . De mi is az, ami a Vasast az 1976/77-es bajnokságban a többi csapat fölé emelte? Először is a fegyelem. Mészáros, Komjáti, Müller, Vára- di — valamennyien jó okot szolgáltattak a szóbeszédre: mindig akadtak kilengéseik. A vezetésnek azonban sikerült' elérnie, hogy ezek a játékosok is tudják: felelősséggel tartoznak egyesületüknek, csapattársaiknak, edzőjüknek. Erről például így vall II- lovsaky Rudolf: — Sokszor lemondtunk már magunkban néhány játékosról... de én a nehéz napokban is azt állítottam: beállnak ők a sorba... Szerencsére így is lett. Váradi lehiggadit, az ifjúkori viharok elültek. Müller se csak „húsz percig” van a pályán,.. képes kilencven parcen át jól futballozni. Kamjátit nősülés után, mintha kicserélték volna. Mészáros ismét visszaverekedte magát a válogatottba, s Kovács is zokszó nélkül végzi az edzésmunkát ... Egységes lett a csapat, mindenki egyet akart... Hiába fogta le az ellenfél védőjátékosa Müllert, helyébe lépett Gass, vagy hiába semlegesítették Váradit, átvállalta szerepét Kovács, vagy Izsó. .. — Vajon ez azt is jelenti, hogy a Vasas csapata teljesen' kialakult, nincs szükség erősítésre? Természetesen a választ már nem várhatjuk Illovszky Rudolftól. Nyugdíjba ment. Aktív pályafutása végét igazán szépen zárta, a bajnoki cím mellett a csapat ezüstérmes lett az MNK-ban. Kiss András a klub elnöke: — Természetesen szerettünk volna néhány érett NB I-es játékost, közöttük válogatottakat igazolni. Sajnos egyik tárgyalásunk sem járt eredménnyel. — Kiket szerették volna a Vasasba hozni? — Kovács Józsefeit a Videotonból, Kerekít a Haladásból, Halászt a Tatabányából. A gerinc, a bajnokságot nyert együttes változatlan. És' bár akadnak gyengébb pontjai, feltétlenül alkalmas arra, hogy újra harcba szálljon — a siker reményében — a bajnoki címért. Ősztől persze már a nemzetközi porondon is bizonyítania kell. A sorsolás nem kedvezett a Vasasnak: az első fordulóban szembetalálkozik a nyugatnémet Borussia Mön- ehenglandbachhal. Azzal a csapattal, amely legutóbb is BEK-döntőt játszott, s csak nagy harcban maradit alul a Liverpool ellen. Ráadásul az első mérkőzésre Budapesten kerül sor, méghozzá a Népsta-; di ónban. — Reálisan mérve az erőviszonyokat nincs sok esélyünk — mondja az új edző Kovács Ferenc. — Az NSZK labdarúgása jóval a mienk előtt jár, így természetesen a két bajnokcsapat között is jelentős a tudásbeli különbség. De nem szabad eleve feladni a továbbjutást. Ha játékosaink tudásuk legjavát nyújtják, és, ha a bajnoki cím kivívásában oly nagy szerepet játszott lelkes angyalföldi szurkolók is támogatnak bennünket, nem elképzelhetetlen a bravúr.., Mi mással zárhatnánk ezt a cikket? Hisszük: a csúcs még távol van, az igazi sikerek csak ezután következnek. Németh Péter „Edzett ifjúságért” - Angyalföldön Sokféle tömegsport akció volt már Magyarországon. A kezdeményezések zöme kudarccal zárult, igazán sikeresnek alig egy-kettőt nevezhetünk. Sohasem a jó szándékkal volt a baj, inkább az eszközök hiányával, a szervezés módjával. Az élsport centrl- kusság mind a mai napig jellemző hazánkra... A KISZ, az OTSH, az Oktatási Minisztérium, az Állami Ifjúsági Bizottság két évig dolgozott az új, az ország egészét átfogó akción, mely végülis az „Edzett ifjúságért” elnevezést kapta. A nyár elején indult, nagy lendülettel, oly naggyal, hogy már félő volt: kampányjellege esetleg ezt is zsákutcába juttatja. A szervezőik azonban ezúttal okultak az elmúlt esztendők hibáiból, jó előre felhívták a figyelmet arra, nehogy egy-egy kezdeti verseny egyben a befejezést is jelentse. Kiemelték: nem az a cél, hogy egy nyáron át néhány látványos eseménnyel érjenek el sikert — egész éves programot, rendszeres versenyeztetést kell biztosítani. A jelek arra utalnak, hogy a tanácsot mindenki megszívlelte. Angyalföldön például külön koordinációs bizottság alakult. Az ellenőrzés mellett adott esetben szerveznek, a feltételeket megteremtik, segítenek az arra rászorulóknak. Május elseje, a megalakulás óta egyszer-kétszer valóban megmozgatták az angyalföldi fiatalokat. Messze vannak még attól, hogy elégedettek legyenek a sok-sok éves lemaradást nem lehet néhány hónap alatt behozni. A nagyobb események szervezésével már nincs baj, de a helyi kezdeményezések még váratnak magukra. * Márpedig lehetetlen, hogy csak a kerületi intézkedések alapján történjék valami! A mozgalom — verseny is. Győztesek, díjak, dicsőség. Am az igazi cél nem az aranyezüst vagy bronzérem, hanem a rendszeres sportolás. S ha ezt elértük, a mozgalom neve is megváltozhat, mondjuk így: „Edzett ifjúságink”, —ncpc—■ ' j, ezüótcipős A nyáron Európa sok or- ■f*p szágának újságaiban jelent meg Váradi Béla fényképe, valószínűleg a következő aláírással: „Béla Váradi (Vasas Budapest). Európa második legjobb góllövője, a magyar gólkirály, az Ezüstcipő nyertese ...” Éppen tíz évvel ezelőtt ért el hasonló sikert magyar labdarúgó, akkor Dunai II. Antal, az Újpesti Dózsa játékosa. Váradi balszélső létére, harminchatszor talált az ellenfél hálójába. (Az eredmény értékén mit sem ront az a tény, hogy a 36-ból tizenöt alkalommal 11-es- ből lőtt gólt.) Váradi játéka az egész bajnokság alatt nagyszerű volt, nem véletlenül lett a Népsport rangsorolása szerint — klubtársával, Müllerrel holtversenyben — az év labdarúgója. Természetesen Baróti Lajos csapatában, a válogatottban is helyet kapott. Nagy utat tett meg, amíg idáig elért. Gyömörszőlősön született 1953. április 12-én. A Putnoki Bányászban kezdett futballozni, majd az Ózdhoz, onnan pedig a Vasashoz igazolt. Tehetsége, kivételes rúgótechnikája már az első évben érvényesült, biztos kezdőembere lett a Vasasnak. Ám a főváros, az új élet, mint annyi más vidéki fiatalt, őt is megszédítette. Az elmulasztottnak hitt szórakozást egycsapásra szerette volna behozni. Sajnos, barátok, társak is akadtak mindig. No, és persze lányok is... Emlékszem, egyszer elmesélte: naponta több tucat levelet kap, zömében lányoktól. Hiába, a népszerűség... — Mai fejemmel már tisztán látom, milyen sok évet kótyavetyéltem el. Gondolom lényegesen előbbre tartanék, ha az első pillanattól kezdve úgy edzek, készülök, ahogy most...' (n. p.) 20 ANGYALFÖLD
