Angyalföld, 1977 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1977. január / 1. szám
Angyalföldi létesítmények -1977 (Az MTI jelentése alapján) At. V. ötéves terv időszakában a XIII. kerületi beruházások összege — lakásépítésre, közműveikre, kereskedelemre és egyéb területekre — központi erőforrásból összesen csaknem 10 milliárd forint. Ipari üzemek rekonstrukciójára és új objektumok létrehozására további mintegy 5 milliárd forintot használnak fel vállalati erőből. A bölcsődei elhelyezéssel még jelentős gondjai vannak a kerületnek, s ezekre csak az ötéves terv hoz megoldást, 200 kisgyermek elhelyezésére alkalmas bölcsőde felépítésével. A terv- ciklus első esztendejében, tízéves stagnálás után, megindult a folyamatos lakásépítkezés. Első lépcsőként Űjlipót- városban, a Pozsonyi úton épülnek modern, tízemeletes lakóházak. Már elkezdődött az előkészítő munka a lakásépítésre a Szegedi úton és a Gyöngyösi úton is. Az új esztendőben befejeződik a 2-es számú tanuszoda építése a Radnóti Miklós utca és a Fürst Sándor utca sarkán. Megkezdődnek a 3-as számú szakorvosi rendelőintézet magasépítési munkái a Lehel úton, szemben a tanácsházával. Az 1977-es tervben szerepel a József Attila Művelődési Központ rekonstrukciója is. Az 1977-es év újdonsága lesz még — a többi között — a kerületben, hogy átadják rendeltetésének a Bölcsődék Országos Módszertani Intézetét és a hozzá tartozó bölcsődét, megnyílik az új óvoda, valamint egy 20 tantermes általános iskola, a kereskedelmi hálózat legnagyobb új egysége pedig a Róbert Károly körút és a Váci út sarkán tető alá kerülő többszintes, Skála-rendszerű áruház lesz. — Mit tudnak ilyenkor tenni? Joguk van-e beleszólni mások életébe? Esetleg akaratuk ellenére intézkedni? — Segíteni akarunk. Menjünk el szótlanul az ilyen ügyek mellett? Nem szeretjük mi a kocsmatakarékot. Rendben van, ő keresi meg a pénzt. De rögtön vigye is a kocsmába? Ha családja van, akkor ez már nemcsak rá tartozik, ha vállalták a gyereket, akkor neveljék is tisztességesen fel. Milyen példát mutat az állandóan részeg apa vagy anya? Milyen ember válik az ilyen családba született gyerekből? . Megpróbálunk beszélni a szülőkkel. Elmondjuk neki, milyen lépéseket tehetünk. Feljelenthetjük a tanácsnál. Kérhetjük a kényszer alkoholelvonó kúrát. Rendszerint már a beszélgetés használ. Ha meg nem, megtesszük azokat a lépéseket, amelyeket a törvény biztosít a számunkra. Sok idős, nyugdíjas ember él a Mautner Sándor utca környékén. Mautner Sándor utca huszonhat. Férfi fodrász üzlet. Az egyetlen férfifodrászat a környéken. Általános panasz: az alkalmazottak sértegetik az idősebb vendégeket. „Kinézik” őket. Hetven év körüli bácsi mondja: — Nyugdíjból nem tudunk nagy borravalót adni. Ha az ember hetvenéves lesz, már nem szívesen jár a város másik végébe borbélyhoz. Csak azért, mert kedve szottyan némely figarónak goNyerges András: Háromkor, fél négykor, négykor Délután háromkor, félnégykor, négykor kinyílnak a kapuk a Váci úton. ömlik a nép, megtorpan az átkelőhelyeken: nem kelhet át. Keresztben alumínium csorda száguld, alkalmi vakok a kormánykeróknél, oldalra egy se lát, azt lesi csak: mikor, kit, hogyan előzhet? Végesteien végig jámbor sokaság ácsorog. Láthatja bárki: ez a tömeg nem tüntetésre készül. Várnak a járdaszigeten, negyedórák múlnak így, likacsos képű forgalomirányító veri a blattot a végállomáson, feje fölött ott a mindent igazoló menetrend. Villamosra, buszra, csodára mind nagyobb csődület vár. Miért nem napközben tetszik vásárolni, kezicsókolom? — viccel az asszonyokkal a jópofa eladó, kérdésre kérdés a válasz; lehet egy vállrándítással több? Háromra, félnégyre, négyre a hús a friss kenyér elfogy, szédítő táncba fog az üres mérleg nyelve, de nem szalad le a fölfestett skáláról. Valahára mégis mindenki hazaér. Alighogy a kapun belépek, vértolulásos házmester ordít, félórája mosta föl a lépcsőházat, máris összejárják! Sajnálatos viszont, hogy a felvonók mindig délután romlanak el. Lihegve esik be ki-ki lakása ajtaján. Itt laknak fölöttem, mellettem, alattam, mögöttem. Mindent tudunk egymásról, az elválasztó betonfalat nem szigetelték. Valaki kopácsolni kezd, különmunkát vállalt, kitömi vágyik, zeng, dübörög tíz emelet, minden lakásban mindenki érzi: tarkójába verik a szögeket. Ó, az én házam az én váram! Fölvillódzik a képernyőn a tavalylátott meg a jövőre látható, mindig másnak keresztelt, mindig azonos műsor. De mikorra az ember rájön, hogy kívülről tudja már, ezzel is eltelt valahogy az este. Másnap háromkor, félnégykor, négykor kinyílnak a kapuk, ömlik a nép, jámboran vár az átkelésre, és a vakok a volánnál, a jópofa eladók a pult mögött, a szenvedélyes ultizok a végállomáson, a neurotikus műsorszerkesztők a büfében, a sértődékeny házmesterek a lépcsőházban, mind tudva tudják, szűnni-nem akaróan tudják, hogy ez a tömeg nem tüntetésre készül. S eszerint csinálnak mindent, miként az előző délutánon háromkor, félnégykor, négykor meg annak előtte. Egészen amíg. * Megjelent a Magam ellen c. kötetben, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1976. rombáskodni. Inkább úgy teszek, mintha nem hallanám a megjegyzéseket. — Már aki bírja!— Szól közbe valaki. — Ha nem, akkor veszekedni kezd. Káló Sándor: — Most már ez is megoldódott. Beszéltünk a vállalat vezetőségével. Segítettek. — A népfrontcsoport tagjai társadalmi munkások. Rendszerint panasszal fordulnak a vállalatokhoz, intézményekhez. Hogyan fogadják őket? — Ez a legnagyobb gondunk. Sokszor szinte kilöknek az utcára, nem értik, mi közünk van a munkájukhoz? Megkérdezik, mi a foglalkozásunk? Asztalos, öntő, orvos ... Nem értik a segíteni akarásunkat. Persze nem szabad általánosítani. Hadd mondjak egy „pozitív” történetet. — Kitűnő pékárut sütöttek a Petne- házy és a Jász utca sarkán levő tanműhelyben. Egy napon aztán beszüntették az árusítást. Értetlenül álltunk a bezárt bolt előtt — a környéken általá- lános volt a felháborodás. Megkerestük a sütőipari vállalat igazgatóját. ígéretet kaptunk, s ma már újra vásárolhatjuk a tanműhely áruit. — Jártam a~ „klubjukban”. Sok az idős társadalmi munkás, de f iatal annál kevesebb... — Nehéz a fiatalokat bevonni. Talán ők sokat dolgoznak a KlSZ-szerveze- teikben. Tanulnak, szórakoznak. A népfrontmunka marad az öregebbjének. Azt mondják a fiatalokra, közömbösek. Én ezt nem hiszem. Csak mások, mint mi voltunk negyven évvel ezelőtt. Nem szabad egy kézlegyintéssel elintézni őket — inkább a nevelésükre kell nagyobb gondot fordítani! — Hallottam ezzel kapcsolatos tervükről ... — Igen, a „szülői akadémia”. Rendkívül fontos, mit hoz a gyerek otthonról, ha bekerül az iskolába, milyen szintről indul? Hogyan nevelik? Kisiskolás kofában megszereti-e az olvasást? Hogyan fejlődik a gondolatvilága? Ugyanazt hallja-e otthon is, mint az iskolában? Nincs-e ellentét a szülők és az iskola között? Olyan „akadémiát” szeretnénk jövőre szervezni, ahol az elsős, másodikos, harmadikos gyerekek szülei előadásokat hallhatnának a nevelésről. Az a célunk, hogy a családi és az iskolai nevelést közelebb hozzuk egymáshoz. Megteremtsük az összhangot. Így próbálunk segíteni. Elintézzük azokat az ügyeket, amelyek oly sok bosszúságot okoznak a környékünkön lakóknak. Néha „beavatkozunk” a családok magánéletébe. De nem öncélúan. Jó lenne, ha mindenki megértené: nem a magunk, hanem mások érdekében dolgozunk. Soós Éva ANGYALFÖLD 7
