Angyalföld, 1977 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1977. augusztus / 3. szám
Angyalföldről Indultak.,, Mindennapi harcok, győzelmek Beszélgetés Venéczi Jánossal A Röppentyű utcában születtem, egy földszintes proli- házban. A gyermekkoromból arra emlékszem a legjobban, hogy állandóan költözködtünk. Hogy miért!? Apám feketelistán volt, mint minden ember abban az időben, akiről csak sejtették, hogy a KMP tagja... Börtönbe került, azután kénytelen, volt Franciaországba emigrálná. Azt hittük, mehetünk utána, de az akkor Európán vé- gighullámzó gazdasági válság az ő számára ugyanolyan létbizonytalanságot teremtett, mint nekünk itthon. Ott csak egy megtűrt személy volt, s bizonytalanra nem mart kivitetni bennünket. Az anyám aztán, amit lehetett, mindent megtett, de csak időszakos, vagy alkalmi munkákat kapott, mint akkor a legtöbb proliasszony. Amikor volt rá pénzünk, fizettük a lakbért, amikor nem — s így volt többször — felmondtak, mi szedtük a motyónkat és mentünk tovább... 1926-ban bukott le apám, egy év nyolc hónapot kapott. Első osztályba jártam. Nagy cikkek az újságban: a Vági- per vádlottalt statáriális bíróság elé állítják! Egy emlék: jött egy tan- felügyelő. Fönn ült a pulpituson, s nézegette az osztálykönyvet. Egyszer csak megakadt a szeme a nevemen. Venéczi J ános, gyere ki! Elkezdett faggatni: a te apádat csukták be? Mondtam: Igen. Na, akkor jött a szeminárium ... A „vörös patkánytól” a felforgatásig... én meg csak álltam, álltam, s egyszerűen, dübörögtek rajtam keresztül a szavak..'. Az én apám! Akit szerénynek, kedvesnek ismertem, akinek any- nyi, de annyi barátja van... azok. lennének ronda patkányok? Nem, ez az ember hazudik! Amióta apám nincs itthon, a szomszédok, a szabadon levő barátok, mindenki csak jó volt hozzánk és dicsérte őt... Én akkor jegyeztem meg egy életre, mit jelent az: kommunistának lenni! 1936 óta vagyok a párt tagja. Azután, apám hazajött, lerakta a cuccát — úgy emlékszem még ma is — az ágy előtt volt a cipője... Vérfoltokat láttam benne. Kérdeztem, miért? Apám megsimogatta a fejem; „majd egyszer megtudod ...” Soha nem panaszkodott. Aztán néhány hónap múlva megint sűrűsödött körülötte a levegő, s a párt utasítására, mint Joaef Rozmanitl — elment... S mi maradtunk. Az anyám nem nagyon tudott a húgomat, meg engem eltartani. Hiába volt Vörös Segély, sokoni segítség. Végül 1932-ben kivittek bennünket Bécsbe, azzal a céllal, hogy a Szovjetunióba megyünk. Másfél évig úgy éltem: három napot egyik, majd négy napot a másik családnál. A hatéves húgom egy harmadik családhoz került, ö azóta is ott él. Mikor befejeztem az iskolát, felszólítást kaptam: tovább nem maradhatok Ausztriában. Hazajövetelem után a Lángba mentem inasnak. Szemben volt a VI/2-es szakszervezeti ifiosoport. Egyik nap, amikor mentünk kifelé odajött egy srác: „nem lenne kedvetek feljönni a „hatkettőre”? Ott van könyv, lehet szórakozni, szóval ott jövünk mi fiatalok, melósok össze. Volt kedvem. Annyira, hogy nemsokára vezetőségi tag lettem. Azután bevontak a KIMSZ-munkába. Sztrájkokat szerveztünk, tüntetéseken vettünk részt, falat „festettünk”, nyalókáztunk... Végül 1944-ben értesítést kaptam: munkaidő után, jelszóval találkoznom kell valakivel a Rozsnyai és a Váci út sarkán. Ott láttam a Kruzslák Bélát... Régen ismertem ... így kapcsolódtam az ellenállási mozgalomba. Szó volt arról, hogy robbantási csoportokat alakítunk. Üjra a Röppentyű utcában laktam — hamis alkalmatlan- sági papír fedezékében. Azután 1945. januárjában, egy hajnalban, megláttuk az első szovjet katonát... Reggél korán már jött is egy elvtárs: azonnal menjek a „Pista bácsi” vendéglőjébe, ott már működik a legális párt... És megindult a munka. Meg kellett szerveznünk a rendőrséget, el kellett indítani a gyárakban a munkát. Nem mondhatnám, hogy a következő hónapokban unatkoztunk ... Először a Láng-gyáriakkal megalakítottuk a helyi kommunista pártszervezetet, azután elkezdtük a munka beindítását. A Lángnak saját erőműve volt, az emberek azokról a területekről, ahol már elvonult a front — jöttek dolgozni. A szovjet parancsnokság itt javítóbázist akart. Sietni kellett... Bár a gyár gépeit sikerült épen megőrizni, a turbinákban sajnos egy kisebb, de alapvető alkatrészt mégis megrongáltak. Ezt úgy kellett megcsinálnunk, hogy nem volt villamosenergiánk. Többen összeálltunk és húztuk a szíjat, s így működtettük az esztergát... A front még a Dráva utcánál volt, amikor a Lángban megindultak a gépek. Három évig dolgoztam ott különböző beosztásokban. 1948- ban a „Szabad Nép” szerkesztőségébe helyeztek, a munkáslevelezési rovatot kellett megszerveznem. Egy év múlva pártfőiskolára küldtek, majd 1950-ben átvettem a belpolitikai rovat vezetését. Később tördelő szerkesztő voltam. Azután a Felsőoktatási Minisztérium marxista főosztályán osztályvezető lettem. 1955-ben kerültem a párt Központi Bizottságához, a nehézipari alosztály élére. Azután a Budapesti Pártbizottságon dolgoztam, közel tizennégy esztendeig. A párt XI. kongresszusán megválasztottak az MSZM KEB-titkárának. Angyalföld egyik képviselője vagyok... Egy képviselő csak úgy tud dolgozni, ha a kerületi intézmények és hivatalok segítik a munkáját Ha a képviselő választói kerületemben — ez kb. 33 ezer embert jelent — valami komolyabb probléma adódik, azt a tanácstagok azonnal jelzik. Természetesen itt olyan közérdekű, vagy egyéni dolgokra gondolok, amelyeket a tanácstagok saját hatáskörükben már nem tudnak elintézni.. Rengeteg emberi probléma.. Vagy tudok segíteni, vagy nem. De amit lehet, mindent megteszek. Nagyoiq. szeretem Angyalföldet. Nemcsak az életem emlékei — az emberek is odakötnek. Ha mostanában végigmegyek egy-egy részén, jóleső érzés látni, hogy mennyit változott, fejlődött, szépült. Közben eszembe jut: milyen sokunknak az élete, mindennapi kis harcai vannak emä- gött. S újra és újra úgy érzem — érdemes... Lejegyezte: Tolmár Klára GYERMEKEKNEK Pályázati felhívás Az Országos Környezetvédelmi Tanács és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa országos Környezetvédelmi Gyermekrajzpályázatot hirdet. A pályázaton 6—14 éves fiatalok vehetnek részt. Az alkotások mutassák be és fejezzék ki a gyermekek élményeit a környezetvédelem témaköréből. A beküldött pályamunkákat, környezetvédelmi szakemberekből és képzőművészekből álló zsűri bírálja el. Egy-egy pályázó legfeljebb egy alkotással, vagy egy, legfeljebb 5 képből álló sorozattal vehet részt. Az úttörők, művészeti szakkörök kollektív anyaggal is pályázhatnak, amely legfeljebb 10 képből állhat. A díjazott pályaművek készítőit 1977. november 1-ig értesítjük. A pályázat jeligés. Zárt borítékban kell feltüntetni a pályázó nevét, lakhelyét, életkorát iskolájának nevét és címét, a borítékra pedig a jeligét kell írni, és azt: „Környezetvédelmi Gyermekrajz Pályázat”. Díjazás: I. díj: 5 db 2000 Ft értékű tárgyjutalom, II. díj: 5 db 1500 Ft értékű tárgyjutalom, III. díj: 5 db 1000 Ft értékű tárgynyeremény. ANGYALFÖLD 5
