Angyalföld, 1977 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1977. augusztus / 3. szám
A történelemformáló erő maga a nép, és a szocialista társadalom csak az egész nép műveként jöhet létre... A párt, a kommunisták a néppel együtt ailcairniak és tudnak csak boldogulni, hiszen életük célja és értelme a nép szolgálata. A szocializmus építését vezető párt munkájának eredménye attól függ tehát, mennyire képes maga köré felsorakoztatni a párton kívüliek tömegéi Szövetségesek, tömeg nélkül nincs győzelem. Ezért a szövetségi politika, a tömegkapcsolatok szüntelen erősítése a párt számára nem taktika, hanem alapvető elvi, politikai kérdés. A szövetségi politika osztálypolitika; mindenekelőtt az osztályok szövetségének politikája, amelynek legfontosabb alapja a munkás-pariaszit szövetség szüntelen erősítése. A szövetségi politika a háromnegyedmillió magyar kommunista és a párton kívüli dolgozók millióinak összefogását is kifejezi. Pártunk tapasztalatai szerint a jó tömegkapcsolatok alapja a kölcsönös bizalom, amelyet a pártnak újból és újból meg kell szolgálni... Megtanultuk, hogy nemcsak nehéz helyzetben kell szövetségeseket keresni, a tömegekre apellálni, hanem akkor is, amikor jól mennek a dolgok. Pártunk megalakulása óta folytatja szövetségi politikáját, és akikor ért el sikert, amikor erős volt a kapcsolata a tömegekkel, és akkor érték kudarcok, amikor ez, akár a szövetségesek iránt tanúsított szúk• (Részlet Kádár Jánosnak a Társadalmi Szemlében megjelent cikkéből.) rcl*| Szövetségbeli' lteblűség, akár elvtelenség miatt, de meglazult. A szövetségi politika mindenek előtt politikai együttműködés közös érdekeik és célok alapján. Lényeges vonása, hogy a pártnak mint élcsapatnak utat kell mutatnia, elöl kell járnia. De elengedhetetlen a tömegek meggyőzése, támokellően megalapozott nekirugaszkodás után, a munkás-paraszt szövetség megszilárdítása útján, a parasztság tömegeinek szándékát és érdekeltségét figyelembe véve, az önkéntességet szigorúan betartva, az 1958—1961-es években valósítottunk meg sikerrel. Szövetségeseinket naponta gatásuk elnyerése, az, hogy a pártot a tömegek, a szövetségesek követni tudják. Fejlődésünk korábbi időszakában előfordult, hogy a párt túl gyorsan akart haladni és előreszaladt. Ezért később a realitásokhoz kellett igazodnunk és megfelelő utat-módot kerestünk. Ez történt a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, amelyet több korábbi, nem meg kell győzni távlati céljaink igazáról és ily módon kell szélesíteni az ügyünkkel és eszméinkkel egyetértők körét. Politikai céljainkkal túlzás nélkül mondhatjuk, egész népünk egyetért. De mindig nagy figyelmet kívánó politikai kérdés a szocialista forradalom fejlődési ütemének megítélése. Szövetségeseinket eddigi gyakorlatunk győzte meg politáiva.iLR. uexyessegeroi, es tapasztalataink szerint éppen azzal vált a szövetség mind szorosabbá, ha szilárd elvi, politikai alapon, közös vitákban és eszmecserékben, együtt gondolkodva a szövetségesekkel, helyesen határozzuk meg a társadalmi haladás további céljait és ütemét. Az együttműködés különböző világnézetű emberek között valósul meg. A politikai együttműködés kedvéért a párt nem adja fel marxista- leninista nézeteit. A szövetségesekkel való politikai együttműködés és a nézeteiket, álláspontokat tisztázó elvi vita, a problémáknak nyílt, közös érdekeket figyelembevevő tisztázása, a konstruktív eszmecsere feltételezi és kiegészíti egymást. Türelmes, ugyanakkor elvhű politikánk győzte meg az egyházak vezetőit is az együttműködés szükségességéről. Amellett, hogy a vallásos emberek alapvető érdekeit is a szocializmus programja fejezi ki, ez az alapja annak, hogy Magyarországon az állam és az egyház viszonya rendezett Az elmúlt időkben a szocialista társadalom felépítésének programját magáénak valló Hazafias Népfront-mozgalom keretében a magyarországi egyházak vezetőivel is kialakultak a társadalmi együttműködés jó feltételei. A párt a szocialista egység politikáját folytatja. Ez, a szövetségi politika legszélesebb kifejezési formája. Objektív és szubjektív alapja, hogy megszűntek a társadalom antagonisztikus ellentétei, csak baráti dolgozói osztályok, rétegek vannak, s a szocializmus építése nemzeti programmá vált. Angyalföldért dolgoznak Ö nmagáról nem szívesen beszél, nehezen oldódik, inkább a munkájára tereli a szót, Grossmann József a kerületi pártbizottság titkára. — Az én életemben nincs semmi rendkívüli. Vidékről kerültem Budapestre, munkásként dolgoztam. Huszonöt évet töltöttem a Hajógyárban. Onnan választottak a kerületi pártbizottság titkárává. Természetesen örültem a megbízatásnak, de őszintén szólva kicsit fájó szívvel cseréltem fel a munkapadot az íróasztallal. Ennyi év után nem sajnálom... most már kézzelfogható eredményei vannak a munkámnak. 1972 óta felépült kizárólag társadalmi munkával (rekord idő alatt) a tanuszoda. Elkészült az öregek napközi- otthona. Az egyik legkorszerűbb, legjobban felszerelt táborrá lett a velencei úttörőtáborunk, és amit szintén igen nagy eredménynek tartóit: nemcsak papíron szélesedett meghatározó mozgalommá az „Egy üzem — egy gyermekintézmény” mozgalom. Álszent és ostoba ember szerintem az, akinek a szívét nem dobogtatja meg a kitüntetés, a dicsérő szó, vagy aki a megha- tódottságát mindenáron titkolni akarja. Én nem titkolom: örülök, hogy észreveszik és elismerik a munkámat, annak eredményeit. Sohasem vágytam magas beosztásra, rangra, kitüntetésre. Az életemnek annak idején csak egy célja volt: két fiam van, belőlük szerettem volna becsületes embereket nevelni. Szerencsésnek mondhatom magam. Nem csalódtam a gyerekeimben. És az csak külön örömet jelent a számomra, hogy a munkámban is sikerült megállnom a helyemet. Ügy gondolom az „Angyalföldért” kitüntetés is ezt bizonyítja. N éhány percnyi beszélgetés után Jeleníts József már Angyalföldről és a Művelődési Ház helytörténeti klubjáról mesél. Érthető (Folytatás a 4. oldalon.) ANGYALFÖLD 3
