Angyalföld, 1977 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1977. április / 2. szám

Szombat délelőtt a A Váci út vagy a Béke út felöl közelít­hető meg gyalog a MERKÚR Röp­pentyű utca 73-ban levő használtautó telepe, népszerű nevén a „Röpi”. A ta­vaszra forduló időjárás és különösen a hétvége sok látogatót vonz ide. Kézen­fogva sétálnak nagyapák az unokájuk­kal, (a még selypítő apróságok hibátla­nul mondják az autók típusait,) mások mustrálgatják a kocsikat, mintha vevők lennének. Évekkel ezelőtt még a házak között foghíjasodó grundon álltak a gazdára váró autók. Azóta komoly kerítést épí­tettek, átvevőkapuval: tároló, eladó és raktárrészre osztva a területet. A ko­csik a szabad ég alatt állnak. Van en­nek a vevő szempontjából haszna is: a kifényesített, kisuvickolt „vásárra szánt” autó fényezése, lekent krómozása alól a néhány napos ottállás után a pára vagy eső után előbukkannak a rozsdafoltok. (Persze nem mindegyik kocsi várakozik napokig vagy hetekig, van amelyik órák alatt cserél gazdát) Melyek a legkeresettebb típusok? El­költözik-e a telep? Hogyan lehet OTP-re autót vásárolni — ilyen kérdé­sek motoszkáltak bennem, amikor a te­lep vezetőjét Széki Gábort felkeres­tem. Alig ültünk le beszélgetni, máris csengett a telefon. A telepvezető nagy szakmai hozzáértéssel próbálta tele­fonon keresztül „értékelni” a kocsit. Ahogy a telefonból kivettem, egy bő­beszédű hölgy érdeklődött húsz éves, nyugati gyártmányú, rendszám nélküli kocsijának eladási lehetőségeiről. — Mit lehet kapni egy ilyen autóért? — őszintén szólva, nem sokat. Az ilyen öreg és elhanyagolt kocsit alkat­résznek vagy bontásra, kilónként ötven fillérért vásárolják meg. Az emberek­ben lassan kialakul egy reális szemlé­Sajátos randevú: Gaz 69 és Mercedes 220 let: nemcsak a márkát nézik, hanem az évjáratot is. — Melyek a legkeresettebb típusokí — A Trabant és a Wartburg nép­szerűsége csökkent, ez különösen az utóbbinál érezhető, mióta megjelent a 353 W tárcsafékes változat. Jelenleg a legkeresettebb a Lada család. — A bejáratnál láttam egy kocsit, amit nagyon körülállták... — Igen, tudom melyik az. Egy Fer­rari. Az új ára egymillió 240 ezer forint. Vámbűntett miatt kobozták el és nekünk adták át értékesítésre. 280 ezer forintért adjuk. Többen komolyan ér­deklődtek már iránta. — Az „Autó Motorból” a piaci árakról viszonylag pontos képet kaphatunk. Milyen eltérést lát a szabadpiac és a telep árai között? — Egy példát mondok: egy új Lada 80 ezer forintba kerül. Ha eladásra be­hozzák, mi 72 ezret adunk érte: a sza­badpiacon az ára: 90 ezer forint. Ez nagyon irreális. Vállalatunknak ponto­san az a célja, hogy a magánforgalmat reális mederbe terelje. Hogy mennyire így van, jól jelzi a forgalmunk is: ha­vonta huszonhárom-huszonnégy milliói értékkel dolgozunk. Apró számológépen pötyögtetve kalku­lál: — Ez öt-hatszáz kocsit jelent... —. mondja végül. — Ezek szerint népszerű a „Röpi”? — Igen, nem kis részt azért, mert ai autók állapotát felmérő munkatársak kitűnő szakemberek: mérnökök, üzem­mérnökök, technikusok is vannak köz­tük. — Hallottam, hogy használt kocsit be­számítva lehet másikat vásárolni... — Valóban, a készlettől függően szer­vezünk ilyen akciókat is. A legkereset­tebbek a vállalatoktól leadott személy- gépkocsik. Ezeket OTP hitelakció ke­retében is árusítjuk. — Sokszor bírálták a telep elhanya­goltságát, a sáros utakat. Lesz-e javu­lás? — A kritika nem alaptalan, de tudni < kell hozzá azt is, hogy a Fővárosi Tanács építési és alakítási tilalmat ren­delt el erre a területre, mert sportpálya, zöldövezet lesz a helyén. Ennek el­lenére azért némi engedményt kaptunk, így került sor a kerítés átalakítására, az épületek javítására. 1978 végére, 1979 elejére remélhetőleg elkészül az új telephelyünk Zuglóban az Erzsébet királyné útja és az öv utca kereszteződésénél. Ott már füves-beton- kockás (úgynevezett zöld-beton) lesz a parkoló és kulturális, szociális létesít­mények is épülnek. Itt a kocsik mű­szeres átvizsgálása is lehetővé válik majd — mondta befejezésül Széki Gábor.-bérczessy­Még egyszer a VASAS „hároméves tervéről" ' Lehet-e tervezni a labdarúgásban? Nyilván lehet, sőt kell is. Legfeljebb az a szokatlan, ha egy klubvezető három évre előre gondolkozik. Manap­ság — mit manapság: jópár esztendeje — szinte csak azzal törődnek a szak­osztályok, hogy egy idényt kihúzzanak, s esetleges jó szereplésükkel eltereljék a figyelmet az akkut bajokról. Jel­szavuk: csak a következő héten legyünk túl. Mindig a következőn... Dehát lehet-e egyáltalán több évre tervezni? Hogyan számolhat az edző például a sérülésekkel? Hogyan pótol­hatja a kulcsjátékosait, ha azok kidől­nek a sorból? A labdarúgás csapatjáték. Az edző­nek csapatot kell építenie, nem pedig az egy-két jó köré illesztgetni a másod­hegedűsöket. Hiszen a klasszisok, az igazán nagy egyéniségek is csak meg­felelő társak között nőhetik ki magukat, S ahhoz, hogy ezt az edző elérje — előre kell terveznie. Megtalálni a megfelelő embereket — egy-egy posztra többet is 20 — ez a fő feladata. És ehhez igenis hosszú távon kell gondolkodni. (Egyéb­ként az új szakosztályi modell, amelyet pár es/tendeje vezettek be, éppen ezt célozza: a vezetőedző nemcsak az első­csapatot felügyeli, az összes csapatot irányítja.) Elnézést a hosszúra nyúlt bevezetőért. Ez a. kis eszmefuttatás egy korábbi nyi­latkozatról jutott eszembe. Jó egy esz­tendeje már, hogy lllovszky Rudolf, a VASAS edzője arról beszélt az „An­gyalföldben”, miként valósultak meg előzetes elképzelései, mit sikerült vég­hezvinni abból az ütemtervből, amelyet három évre, szerződése időtartamára készített. Akkor a „tervidőszak” kö­zepén jártunk, most viszont a befejezés­hez közeledünk. Talán emlékszik még a kedves olvasó az akkor elhangzottakra — lllovszky meglehetősen borongós hangulatú volt, annak ellenére, hogy azon a tavaszon szép sikereket ért el csapata. Az őszt gyenge szereplést azonban már nem le­hetett helyrehozni, a szurkolókat, játé-' kosokat alaposan megviselte a gyenge játék, a rossz helyezés. Pedig, a „hároméves terv” alapján a A Vasasba készülnek... ANGYALFÖLD V

Next

/
Oldalképek
Tartalom