Angyalföld, 1977 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1977. április / 2. szám
+ HÍRNEVES SZOMSZÉDAINK + HÍRNEVES SZOMSZÉDAINK +; „Ugyanazt az életet élnénk...” J\ő(eózár ^dnoi, 'Iliid ^ánoi, ~J\elli Silván, Szirmai S\droLj, Uéyh ^ázief Most, amikor ünnepelünk, eszünkbe jutnak azok is, akik már évtizedekkel a felszabadulás előtt kezdtek dolgozni, azért, hogy létrejöhessen mindaz, amiben ma élünk. Ök, a veteránok. A Szocialista Hazáért érdemrenddel kitüntetettek. A holtak és az élők... Ilyenkor gondolunk rájuk. Pedig nap, mint nap találkozunk. Együtt vásárolunk és tolongunk az autóbuszokon, megvitatjuk a tv-műsort és a meccseredményeket, hiszen itt élnek közöttünk. A szomszédaink. Igaz, barázdákkal szabdalt arcuk ritkán mosolyog ránk plakátokról, vagy képesújságok címoldaláról. Legfeljebb történelmi visszaemlékezésekben találkozunk a nevükkel... Amikor megérkezem, már javában folyik a játék. Hely- lyel kínálnak, meg maguk készítette szendvicsekkel. Egyikükön fekete cilinder, a másikon piros munkavédelmi sisak, a harmadik fejfedőben pomoázik ... Sietve elmagyarázzák: köszönik. teljesen egészségesek, ezek a sapkák csak azt jelölik: ki, hogyan szerepelt a délutáni partik forúgtuk a labdát a grundon, s együtt dominózunk már vagy harmincöt éve... — teszi hozzá nevetve Monti, ahogy gyerekkora óta hívják maguk között. Mert én most a dominó- klub vendége vagyok, azaz Szívós Gáboré, aki már évtizedek óta házigazdája ennek a baráti társaságnak. Nézi a társait, akik a konyhaasztal zöld viaszosvászona fölött véres komolysággal Viki Gödre. Egyszer egy munkás-paraszt találkozót szerveztek, Ságvári tartott akkor előadást. Valahogy megneszelte a csendőnség és lezárta a „Gödörtől” kivezető utakat Valaki kiadta a jelszót: vetkőzni! Aztán fogtuk magunkat és az egész társaság szép csendesen átúszott a Dunán Horányba. Senkit nem kaptak el... Rendszeresen sportoltunk, nem okozott ez gondot... „Itt vannak a barátaim” — Aztán a vörös segély gyűjtés, meg a nyalókázásl Ez azt jelentette, hogy kaptunk egy pakli — ötven-száz darab vignettához hasonló enyvezett cédulát, jelszavakkal. Mentünk az utcán, ha tiszta volt a levegő, megnyaltuk és gyorsan odatapasztottuk ablakra, falra, kirakatra, villamosra, villanyoszlopra ... Aztán reggelre egész városrészek tele voltak a jelmondatokkal... SzóVissza a gyerekkorba, amikor még nemigen izgatta őket egy- egy jó meccsen túl a világ, aztán a gazdasági válság Időszakába, amikor Magyarországon a városi munkanélküliek száma meghaladta a negyedmilliót, 1930-ra, a munkanélküliek tüntetésére Budapesten, amelyen már résztvattek. As első kezükbe kerülő cafatokká olvasott újságok: az Ifjú Proletár, a 100%. a nagy titokban hallgatott moszkvai adások..! Aztán a javuló helyzet, amikor néhányuknak már sikerül a szakmájában elhelyezkedni, aztán „be a szakszervezetbe", be a szociáldemokrata pártba... Túrák, sportversenyek, röpgyűlések és agitációk... A Komintern VII. kongresszusa, amelyen meghirdetik a széles antifasiszta népfront létrehozását ... A sztrájkok szervezése. A vasiparban a bérért, a textiliparban a nyolcórás munkaidőért. Az ifjúsági csoportokban nagyon jó a hangulat,’ lyamán. A fekete cilinderes az abszolút vesztes: Koleszár János. Mivel a többiek játszanak, nagy nevetések, ugratások közepette ő lesz az első riportalanyom ... Akciók a hőskorszakban — Hol is kezdjem ... Apám hajós volt, anyám mosónő, takarítónő, én meg szerelmes természetű kamasz. Keservesen eltöltött géplakatos inasévá után mehettem kifutófiúnak. Akkoriban nem volt ezen semmi csodálkozni való, a gyárkapukon nem azért lógtak táblák, mert embert kerestek. hanem, hogy szűkszavúan közöljék: „felvétel nincs!”. A kifutóknak volt viszont szabad szakszervezetük, ahol az egésznapos gürizés után jól éreztük magunkat. Hétvégekre meg általában kirándulásokat vagy sportversenyeket szerveztek. Ez volt az „előiskolám”. 1936- ban léptem be a szociáldemokrata pártba, s kerültem ezzel most már hivatalosan is az ötösifik közé. Mert tulajdonképpen mi együtt nőttünk feL Egy iskolába jártunk, együtt tatkoznak a lejátszott partin... Mics János is, akinek a nevéhez az egyik legemlékezetesebb agitációs akciójuk emléke fűződik a vizafogói háromemeletes házban. Micsoda szervezettségre volt akkor már szükség! A legerősebb ifik biztosították a lehetőségét annak, hogy bejussanak a házba, aztán petróleum lámpák fénye mellett elénekelték az interna- cionálét, majd János mondott egy beszédet, amit óriási tapssal fogadtak a lakók, aztán gyorsan rohantak, mindenki a megbeszélt útirányba, hátha valakinek eszébe jut mégis értesíteni a rendőrséget. Igaz, előzetesen minden alkalommal jól feltérképezték ezeknek a villámröpgyűléseknek a helyét: nem lakik-e számukra veszélyt jelentő ember a házban, kinek van telefonja... Persze ezekben a házakban nemigen volt telefon, esetleg egy közeli fűszeresnél... — A lebukás akkoriban nagyon gyakori volt, igen jól szervezett rendőrsége volt Horthynak! Nekem .tulajdonképpen mázlim volt, mert egyszer sem vittek be. Pedig éppen elég meleg helyzetben voltami Rendszeresen jártunk val végeztük a munkánkat — ha volt! —, s mellette majd* mindennapra jutott valami.., De én annyira természetesnek éreztem, hogy valamit változtatni kell! Filléres órabérekért dolgoztunk, általános volt a nyomor, a munkanélküliség.'.. — 1942-ben megnősültem, két nagy gyerekem van, s egy öthónapos unokám... A fel- szabadulás után voltam rendőrnyomozó, majd gazdasági osztályvezető, végül hosszú éveken keresztül a Belügyminisztérium lakásosztályát vezettem. Onnan mentem nyugdíjba, hat évvel ezelőtt... Én elégedett ember vagyok. — Van lakásom, egy kocsim, rendes nyugdíjam — másra nincs igényem. Itt vannak a barátaim, akikről tudom, ha újra kezdhetnénk — mindannyian, így együtt — ugyanezt az életet élnénk... Amifasiszta népfront Egy pillanatra megáll a szó konyhában... Mintha visszaperegne az Idő. s, ahogy az évtizedek igazolták: ezek az eszmei alapokon induló barátságok valóban egy életre szólnak ... — Engem negyvenben keresett meg a bátyám — akkor 6 már külön élt, jóval idősebb volt nálam — „szükségünk van rád a pártban, vállalod?” — A kis Kelíl bátyja 42-ben munkaszolgálatoskónt* halt meg az orosz fronton — veti közbe Monti — utca is van elnevezve róla a kerületben. — Az első jelszók egyike, amire visszaemlékszem: „Merre van a Keleti?” — „Arra a Déli felé...". Most olyan mulatságosan hangzik, de altkor ez véresen komoly játék volt! A Horthy rendőrség szervezettségéről az előbb Monti már beszélt — félelmetes volt! Sokszor magunk Is megdöbbentünk egy-egy lebukás után; honnan a csudából szagolhat; ták ki, hisz még mi sem tudtuk az illetőről, hogy közénk tartozik. Akkoriban ugyanis nem volt divat a bemutatkozás. Én együtt dolgoztam két 16 ANGYALFÖLD
