Angyalföld, 1977 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1977. április / 2. szám
A ház semmiben sem különbözik kertvárosi szomszédaitól, s ahogy az ember a kerítésen benéz, a szembenlevő épületet inkább olyan műteremfélének gondolja, amit nemigen használnak. A lelakatolt ajtó előtti utat gaz nőtte be. A kosztól vaksi ablakszemek közönyösen merednek a világra. Lassan huszonöt éve, hogy az öntöde csipkerózsika- álmát alussza, s ami a legszomorúbb — már meghalt az is, aki felébreszthetné... Sötét hajú, vékony, feketeruhás özvegy asszony Krausz Ferencné. Előtte a kisasztalon óriási megsárgult kötetek, az öntőműhely könyvel 1923— 1952-ig. Igaz, csak 1934-től, férjhezmenetelétől végezte ő a gazdasági ügyintézést apósa, majd férje mellett, önállóan mindössze csak néhány hónapig dolgozott... — Ahogy felszabadult a kerületünk én már mentem is a XIII. kerületi elöljáróságra... a férjem a fronton, egyedül voltam a kisfiámmal. Maradt néhány mázsa alumíniumunk — gondoltam önthetnénk belőle kilincseket. A férfi, akinek ezt előadtam — a nevére sajnos már nem emlékszem, csak arra, hogy a II. emelet 345-ös szoba volt az övé — megdöbbenve nézett rajtam végig. Igaz törékeny fiatalasz- stzony voltam még akkoriban, nem csodálkozhattam, hogy meglepi: öntőműhelyt szeretnék üzembe állítani. Magyaráztam ugyan, hogy, higgye meg, értem én a szakmát, hiszen húsz éven keresztül csináltam mintakorrekciót a férjem mellett — csak hitetlenkedett. A végén, nyilván nem akart csak úgy kidobni, neveket kért, akiknél informálódhat. Hát én meg soroltam: Kisfaludi Strobl, Pátzay Pál, Antal Károly, Vili Tibor, Mi- kus Sándor... Feljegyzett mindent, aztán mondta: na, majd meglátjuk — jöjjön visz- sza holnap.., Másnap már nagy tisztelettel fogadtak. Mondták indítsam csak be a műhelyt, majd jelentkeznek. Hazamentem, összekerestem néhány embert — Veszetik Istán szoboröntőt, meg a Mortineczet és még egy segédmunkást, s megkezdtük a romok eltakarítását, amit lehetett javítgattunk. Nem telt el három nap, amikor kijött hozzám Mikus Sándor: „szobrot kell önteni”. Mondom neki: se villany, se más, csak ez a néhány mázsa alumínium.., Azt válaszolta, sose izgassam magam, Pátzay művész úr ragaszkodik ahhoz, hogy a nyíregyházi kozák emlékművet itt öntsék... Meg fogok én kapni minden segítséget. Még aznap jöttek szovjet és magyar katonák. Villanyt szereltek, teljesen rendbehozták az üzemet. Megkérték tőlem a számításba jöhető szakemberek nevét — azokat is előke- rítet-ék, s aztán megkezdődött egy őrúletes hajsza: a szobornak május elsejére, állni kellett. Éjjel-nappal dolgoztunk..., de elkészült Magyarországon a felszabadulás mán öntött első szobor... Beszélgetés közben megérkezett ifjabb Krausz Ferenc is; — Javában ment a munka, amikor megkaptuk Kisfaluin tanár úr üzenetét: „Édesem, a szabadság-emlékművet is maga fogja önteni, ha ezzel elkészültek, jövök...” Mennyira örült akkor édesanyáml Májuj 31-én hazaérkezett édesapám .,. 1946 elején megkaptuk a megbízást a Geniusra — így hívják a Szabadság-szobor nő alakját. Csak, hogy érzékelni lehessen a munka nagyságát» 53 darabban öntettük, csak a pálmaág 16 mázsa! Vagy a félméteres kar: 13,5 mázsa. Összesen, ha emlékezetem nem csal 240 mázsa az égés« alak. 1947. március elejére készültünk eL Akkor már nemvolt olyan ünneplés, mint a nyíregyházi kozák átvételénél, hogy a szovjet városparancsnokságról egy hordó sört hoztak meg szalonnát és kenyeret ..., hű, de nagy dolog volt az akkoriban. — A következő évben megint egész sor szobrot öntöttünk: Steinmetz kapitány, aa Osztyapenko szobor, s szovjet hősök emlékműveinek szoboralakjai szerte az országban .. ■ Édesapám felajánlotta az államnak: csináljunk állami szoboröntödét Nőm is válaszoltak semmit, hanem úgy 51 közepén megjelent két ember, hogy ők viszik az esztergapadot, meg a homokdarálót, s aztán néhány nappal később megtudtuk, hogy az 'államosított Vignoli öntödéhez csatoltak bennünket. Egyébként én 1959—1968-ig folytattam apám mesterségét, de azért közben tanultam. Amikor befejeztem a felsőfokú technikumot már nem tudott nekem a vállalat munkát adni, azóta a Magyar Kábelműveknél dolgozom, gépészmérnök vagyok... A műhely pedig alussza csipkerózsika-álmát. Pedig azóta bebizonyosodott, hogy a* állami szoboröntés, csak részben oldja meg a művészek problémáit... De hát 52 óta már rengeteg Idő telt eL A műhelyből, amit mozgatni lehetett azt elhordták... teljesen tönkrement. Lassan elpusztul maga az épület is, pedig talán érdemes lenne rendbehozni, s visszaállítani eredeti berendezéseit, (amik azóta ki tudja hol rozsdásodnak...). Ha másért nem, azért, hogy megőrizze egy — nem is akármilyen — szakma emlékét.., — tolmár — ANGYALFÖLD 7 Öntöde a kerhdrosban Ahol a Szabadság-szobor készült Károlyi András és Medveczky Jenő rajzai
