Angyalföld, 1977 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1977. január / 1. szám

Az Angyalföldi Helytörténeti Klub fél évtizede foglalkozik a nagymúltú munkáskerület emlékeinek gyűjtésével. Idő­szerű kiszélesíteni ezt a tevé­kenységet és összegyűjteni ke­rületünk múltjának még fel­lelhető, újabb írásos és tár­gyi emlékeit. Padlásokon, öreg épületek lebontásakor, fiókokban, pin­cékben félretéve vagy eldobva sok — a kerület múltját őrző — emlék található, amely fe­lesleges lomnak, vagy érték­telen papírnak tűnik. Mind­annyiunk közös kincsévé vál­hatnak azonban, ha szakértő kezek feltárják és eljuttatják az Angyalföldi Helytörténeti Klub gyűjteményébe, egy íeen- dő helytörténeti kiállítás alap­jait vetve meg ezzel. Kérjük kerületünk régi és új lakóit, a sok emléket őrző időseket, a munkásmozgalom veteránjait a lelkes fiatalokat — KISZ-tagokat és úttörőket —, hogy e nagyszabású gyűj­tőmunkában legyenek segítsé­günkre. Mentsük meg, gyűjtsük ösz- sze Angyalföld még fellelhető írásos és tárgyi emlékeit! A Hazafias Népfront XIII. kerületi Helytörténeti Bizottsága GYŰJTÉSI TERÜLETEK 1. Írásos emlékek: Bármely időszakban Angyal­földön megjelent időszakos la­Felhivás kerületünk lakóihoz Helytörténeti gyűjtőakció pok, híradók, iskolai évköny­vek és egyéb kiadványok. Angyalföldön és az Űjlipót- városban működő társulatok, egyletek, építkezések iratai, alaprajzai, jegyzőkönyvei. Mindenfajta Angyalföldön tartott kulturális rendezvény, ünnepség plakátja, meghívói, röplapjai, Bármely időszakból a kerü­let egyes részleteit, üzemeit és a Margitszigetet ábrázoló képeslapok, margitszigeti be­lépőjegyek vagy, bérletek. Az első világháború előtti és a két világháború közötti időből kerületi telepekre cím­zett borítékok, levelezőlapok pl. : „Babértelep L. 1. barakk.” Bármely időszakban Angyal­földön készült és a kerület jellegére utaló fotók, negatí­vok, üveglemezek. Régi hatósági iratok, iskolai bizonyítványok, cselédköny­vek, végrehajtást elrendelő ha­tározatok. Tanonc- és munkaszerződé­sek, baleseti jegyzőkönyvek, régi emlékkönyvek, naplók, hadiüzemi igazolványok. Az első és második világhá­ború idején a kerületbe cím­zett tábori levelezőlapok. Helytörténeti jellegű köny­vek, üzemtörténeti kiadvá­nyok, a kerületről szóló fel­jegyzések, kerületi üzemek részvényei, gyártmányaikat, termékeiket ismertető pros­pektusok, régi cégjelzéses üze­mi papírok. Bármely időszak­ban kiadott üzemi szükségpén­zek, aprópénzt helyettesítő, úgynevezett „Jancsi bankók”. Élelmiszerjegyek, bolti hi­telkönyvek. Különböző üzemi rendezvé­nyekre, kiállításokra, nagygyű­lésekre szóló nyomtatott pla­kátok, meghívók, röplapok. Svájci, vagy svéd oltalom­levelek. Az üzemek egykori dalárdá­jára, énekkarára, fúvós zene­karára vonatkozó írásos vagy fényképes emlékek. Munkásmozgalmi röpiraink, brosúrák, igazolványok, tég­lajegyek, egyéb dokumentu­mok. 2. Tárgyi emlékek: Kisipari szerszámok, mű­helyberendezési tárgyak. Világítóeszközök, petró­leumlámpa. mécses, régi zá­rak, palatábla, saját készítésű gyermekjátékok, kapucsengő, régi utcanévtáblák, házirend. Kerületi polgári iskolai jel­vények, gimnáziumi jelvények, diáksapkák, régi diákegyenru­ha. Régi szakszervezeti, MNDSZ, MADISZ ifjúsági szervezetek zászlói. Bármely időszakból szármá­zó üzemi jelvények, különbö­ző alkalmakra készített — üzemi, kerületi vonatkozású emlékplakettek. Üzemi énekkarok, dalárda, fúvószenekar zászlaja, egyen- sapkája, nyakkendője, jelvé­nye. Régi tűzoltófelszerelések, ön­kéntes tűzoltók .tevékenységé­vel kapcsolatos tárgyi emlé­kek. Angyalföldi üzemekben, kis­iparosoknál készült használati eszközök, kés, öngyújtó, zár stb. Üzemekben kiselejtezésre ítélt régi gépek, szerszámok. Fuvarosok, szíjgyártók emlé­kei, lószerszámok, patkók, ké­ziszerszámok, kocsimodellek. Angyalföld egyes részleteit ábrázoló rajzok metszetek, festmények. 3. Visszaemlékezések: írásos visszaemlékezés. An­gyalföldi élet-, lakás-, kulturá­lis és munkakörülmények az első világháború előtt és a két világháború közti időszakban. Angyalföld felszabadulása. Ifjúsági és gyermekmozga­lom Angyalföldön. (Folytatás a 23. oldalon) Hallgatni arany..: avagy Mindenkinek van főnöke Furcsa tapasztalattal gazdagodtam az utóbbi idő­ben. Egyre több interjú- alanyról derül ki, hogy csak egyszeri beszélgetésre „alkalmas”: ha máskor, más témában megkeresem, a legkülönfélébb indokok­kal elzárkózik az újabb ta­lálkozás elől. Néhány an kö­zülük kerek-perec kimond­ják az ökot: „Nézze elv­társam, kellemetlenségeim voltak a múltkori cikk mi­att, semmi kedvem ellen­ségeket szerezni magam­nak ...” Hogy milyen kellemet­lenségek? Az esetek döntő többségében ugyanazok: „A főnök szólt, nem tet­szett néki, amit megír­tak ...” A főnök szólt. Nem, a szerkesztőségbe telefonéit, nem a cikk íróját kereste meg, nem helyreigazítást kért — a nyilatkozót tá­madta meg, négyszemközt, alaptermészetének megfe­lelően szelídebb vagy in­dulatosabb formában. Először arra gyanakod­tam: a leírt esettel, a té­nyekkel lehet probléma. De nem. Ami az újságban megjelent, azt tulajdon­képpen senki, a főnök sem vitatta: korrekt volt az in­formáció, s szerencsére az újságíró sem esett a túl­zás, a dolgok felnagyítása bűnébe. Egészen másutt kell ke­resnünk a főnöki indula­tok okát. Többek közt a személyes hiúságban — volt, aki egyszerűen csak azt nehezményezte, miért nem őt kérdezték meg, vagy ha már a „háta mö­gött” nyilatkozott valaki, akkor legalább az ő nevét is említette volna meg ... Az ilyen érvekkel még vi­tatkozni sem lehet. Csak azért kinyomtatni valaki­nek a nevét, mert beosz­tottja nyilatkozott — a sajtónyilvánosság enyhén szólva is furcsa értelmezé­se lenne... A szereplésvágy mellett azonban más, súlyosabb té­nyezők is közrejátszanak a nyilatkozó elmarasztalásá­ban. „Hogy jön ahhoz, hogy lényeges dolgokról, az egész brigád, csoport, mű­hely, üzemrész helyzetéről, a gondjairól beszéljen. Mi­lyen alapon alkot véle­ményt lényeges kérdések­ről? Beleken tárkod ik a ve­zető dolgába, és ez meg­engedhetetlen ...” Vérmérséklettől függően az ilyen véleményt nevez­hetjük maradinak, -apoliti- kusnak vagy éppenséggel reakciósnak is — mind­egyik jelző indokolt. Mert vezetőnek és beosztottnak, munkásnak és a vezérigaz­gatónak egyaránt joga, hogy a legkülönbözőbb, akár az egész vállalatot érintő dolgokról véleményt alkosson, és azt el is mond­ja minden fórumon. De a főnöki érveknek még koránt sincs vége. A következő: „Minek ' tere­gessük a szennyest, miért verjük nagydobra a belső gondjainkat? Az ilyesmit házon belül kell elintézni, és legfeljebb utólag érde­mes a nyilvánosság előtt is beszélni róla ...” Kétségtelenül kellemet­len dolog, nemcsak a mun­kahelyen, de nyomtatott szó formájában is találkoz­ni a problémákkal. Az új­ság azonban nem dicsőség­tábla — a sikerek mellett a hibákról, gondokról is tu­dósítania kell. És ha ezt a funkcióját nem mindig ké­pes maradéktalanul betöl­teni, az éppen az ilyesfajta „titkolózásnak” az eredmé­nye. (Mellékesen megje­gyeznénk: laphoz többnyire csak akkor csengetnek, amikor már az összes töb­bi fórumot eredménytele­nül végigkilincselték, vagy amikor időtlen idők óta hú­zódó bajokról van szó.) „A főnök szólt.” A fen­tebb már idézetteket vagy valami mást. lényeg, hogy kifejezést adott nemtetszé­sének. Az interjúalany má­sodszor már nem nyilatko­zik, a cikkre szükség van, mit lehet tenni? Elmegy az ember a főnökhöz. Az iga­zi meglepetés ekkor követ­kezik: ő sem nyilatkozik. Hogy miért? Neki is van főnöke... P. L. T. ANGYALFÖLD 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom