Angyalföld, 1976 (1. évfolyam, 1-2. szám)

1976. november / 2. szám

MINDENFELÉ BESZÉLIK... (Nem apró-cseprő ügyek) A kerületről - egy mondatban — Nem kevesebb mint 1,8 millió forintba kerül a Szent István park teljes felújítása. — Felújítják a kerület leg­régibb, legrosszabb állapotban levő villamosvágányát, a Le­hel út, a Béla utca, a Dózsa út és a Fáy utca közötti több mint két kilométeres szaka­szon. — Ezer méter hosszúságú új járda épül a Tahi utca, Sze­gedi út és a Kámfor utca kö­zött. — Nem kevesebb mint ■7 270 méter gáz- 1590 méter vízcső és 1150 méter távfűtő vezeték fektetése folyik, illet­ve fejeződött be Angyalföldön. — Űj közvilágítási hálózatot kap a Vágány utca egy része a Dózsa György út és a Róbert Károly körút közötti 850 méter hosszú szakaszon. iV GYESE TŐ MIS TŰZESET A kerületi tűzoltóparancs­nokság tájékoztatása szerint az év első felében 62 tűzeset volt Angyalföldön. Számuk, 1975- höz viszonyítva az iparban ti­zenkettőről tizennyolcra, lakó­épületeknél pedig tizenötről, huszonötre emelkedett. A kár­érték, mintegy háromszázezer forint. A tüzet kiváltó okok közül, változatlanul a dohányzás áll első helyen, de nagy károkat okoztak a sugárzó hő, az áram és a tiltott helyen használt nyílt láng is. A legsajnálatosabb az, hogy a tűz, a robbanás 1976-ban két emberéletet is követelt, tizen­hatan sérültek meg súlyosan, vagy kevésbé súlyosan. Az ál­dozatok, a sérültek számát és az anyagi kárt tekintve, az MHD angyalföldi gyáregységé­ben június 21-én bekövetkezett robbanás volt a legsúlyosabb. A „szokványos” esetek mel­lett 1976-ban rendkívüli — mondhatjuk úgy is — megdöb­bentő előfordult szándékos gyújtogatás is. Az ÁFORT el­osztótelepén a rongálás és gyújtogatás nem kevesebb mint nyolcvanezer forint kárt okozott. A tűzoltóparancsnokság ille­tékese szerint a tűzesetek döntő többségét ma is az em­beri gondatlanság, a technoló­giai és tűzrendészeti előírások megszegése okozza. ^*„A XIII. kerületben már régebben rájöttek arra, hogy 1200 lakóbizottság mintegy 4000 tagját nem lehet egy központból irányítani. Ezért is alakult 16 népfrontcsoport a kerületben. A kezdeménye­zés Angyalföldön és másutt is nagyszerűen bevált.” (Népfront XXI. évf. 9. szám.)^ £ [^á) A tizenhat népfrontcsoport közül az egyik legeredménye­sebb a 9. számú körzet. Sző­kébb pátriájuk a Robert Ká­roly körút—Vágány utca—Sza­bolcs utca—Élmunkás tér— Dózsa György út—Váci út pá­ratlan oldala (az Árpád hídig) által határolt része. Ezer és ezer ember otthona, munkahe­lye, ahol 271 lakóház kapujá­ban hirdeti a tábla: „A cso­port vezetősége minden hónap első keddjén fogadóórát tart a Kassák Lajos utca 53-ban.” A volt Fóti út egyik épületében, alig saroknyira a híres Ma­lomháztól ... A csoport három évvel ez­előtt alakult meg, elnökéül Gazda Lajos nyugdíjast válasz­tották. — Az akkori öt tagú veze­tőség: ifj. Czipmer Endréné Deák Ferenc, Molnár Mihály, Fülöp Sándor és jómagam — meséli Gazda Lajos —- bizony kicsit bátortalan és tapaszta­latlan volt. Tudtuk, hogy a ke­rület északi részén már egy évvel azelőtt megalakultak a pártkörzetek mellett az első népfrontcsöportok, , de hogy milyen munkát végeztek, s fő­leg hogyan, arról nem hallot­tunk. Szerencsére a kerületi Népfront bizottságtól, a kör­zeti pártvezetőségtől és a ta­nácstagoktól sok hasznos ta­nácsot, segítséget kaptunk. — A körzet lakói először csak tudomásul vették a meg­alakulás hírét. Emlékszem az első fogadóórára. Mindössze hárman jöttek el. Gondolom, azok is inkább csak kíváncsi­ságból. El is keseredtünk: eny- nyit ér a tenniakarásunk, a lelkesedésünk? Nem veszik észre, hogy segíteni akarunk? A második alkalommal már tízen kopogtattak az ajtónkon. Ma egymásnak adják a kilin­cset a fogadó napokon. Külö­nösen, mióta két eszetendeje bevezettük a tanácsadást és jogsegélyszolgálattá bővítet­tük. Az emberek mindenfelé beszélni kezdték; kinek-mit intézett el a vezetőség. Ha va­lakinek valami kérése vagy panasza volt küldték a „nép­fronthoz”. Egyik-másik ügyből valósá­gos legenda lett, amelyet száj­ról szájra adtak egymásnak az emberek. — Talán egy féléve működ­tünk — emlékezik vissza Gazda Lajos — amikor egy kétség- beesett fiatalasszony keresett meg minket. Bement a hentes­hez vásárolni. Kicsi, amolyan egyszemélyes boltba, ahol ugyanaz az „úr és szolga”. Ud­variatlanul szolgálták ki, nem azt az árut kapta, amit kért, s ráadásul, amikor a szomszédos tejcsarnokban lemérték a húst, kiderült: jócskán híja is van. Visszament reklamálni. Erre aztán elszabadult a pokol: a boltos gorombáskodott, ordí­tott vele. összecsődült az egész környék, de az csak kiabált: „a büdös proli még válogat!" Az. Angyalföldi utcában... Az asszonyka kisbabát várt, rosz- szul lett, be kellett vinni a kö­zeli orvosi rendelőbe. Az esetet jelentettük az An­gyalföldi KÖZÉRT Vállalat igazgatónőjének. Az eladó fe­gyelmit kapott, s mi kértük: helyezzék el a környékről. Kiss Sándorné esetét még el­mesélem — mondja folytatásul Gazda Lajos — nem dicsek­vésként, csak azért, mert az öregek, egyedülállók sorsa szívügyünk, s ez az asszony az egész kerületben úgy emleget minket, mint régen a zsolozs- más nénikék a „tisztelendő- úrukat”. Bejöttek a fogadó órán szól­ni: a Csángó és Angyalföldi utca sarkán egy üzletlakásban beteg, nyolcvanéves özvegy- asszony él. A férje kisiparos volt, „maszek” ahogy mondani szokás. Egyszerű javítgató-tol- dozgató szabó, az üzlet volt a műhely is, lakás is ... Amikor meghalt, a néninek mindössze 520 forint nyugdíjat adott meg a KIOSZ. Az asszonynak két­szer volt szívinfarktusa, éppen- hogy csak tengődött., állítólag azt mondogatta, öngyilkos lesz. Először hozzá mentünk, on­nan pedig egyenesen a tanács szociálpolitikai osztályára. Azonnal 500 forint rendkívüli segélyben részesítették, s azóta is minden hónapban 350 forin­tot juttatnak neki. Éppen a napokban hallottam: most utaltak ki külön 1000 forintot téli ruhára meg tüzelőre. Gazda Lajos mindezt úgy mondta el, hogy vártam, hoz­záteszi : „apró-cseprő" ügyek­kel foglalkozunk. Pedig XIII. kerületi HNF 9. számú csoport­ja, amely a legutóbbi választá­sokon Zsembery Gyula, Kovák Tibor és Gálzuhárd Lászlóné személyében új vezetőségi ta­gokat is kapott — a maga ne­mében, egyedülálló szocialista szerződéseket kötött az idén. Egyet az Angyalföldi úti óvo­dával, s egy másikat a Mérő­műszergyár Mező Imre és Ga­garin szocialista brigádjaival. S mintahogy az már a Kas­sák Lajos utcai „népfrontosok­nál” lenni szokott, ennek is megvan a maga kis előtörté­nete. — Hát elég messzire nyúl­nak vissza a szálak — mondja mosolyogva Gazda Lajos —. Az egész azzal kezdődött, hogy a Pattantyús tér — amely csak a legnagyobb jóindulattal érde­melte meg a tér nevet — amo­lyan gazdátlan, kihasználatlan senki földje volt. Sehol egy pad, vagy valami, amire le le­hetne ülni. Gondoltuk, nem vagyunk olyan gázdag népek, hogy veszni hagyjunk egy „te­ret”, amiből park is lehetne. Elvállaltuk az „apaságot”. Tár­sadalmi munkát szerveztünk, s hamarosan szép kis játszóte­ret kaptak a környékbeli gye­rekek. Aztán egyszer csak ész­revettük, hogy a parkot éjsza­kánként parkolónak tekintik az autósok, szórakozóhelynek a mindenféle kétes elemek, galeritagok próbálgatják az erejüket a hintákon. Később a közeli lakótelep építkezése is elérte a teret. Törmeléket rak­tak le, gépek dolgoztak arra­felé, életveszélyes volt a gye­rekeket levinni. Megvédeni nem tudtuk a parkunkat... Segítséget nem kaptunk ... Szégyen vagy sem, de le­mondtunk a gazda szerepéről. Ekkor született az ötlet. pat­ronáljuk továbbra is a kicsi­ket, de másként. így jött létre a szerződés az Angyalföldi ut­cai óvodával. Mi vállaltuk, hogy évről-évre karbantartjuk az óvoda felszerelését, amelyet 1976-ban a Kalibergyár (MOM üzemegység) és a Gázkészülék­gyár brigádjainak segítségével hintaállvánnyal, tornaszerek­kel, új kerítéssel gyarapítot­tuk. Ók cserébe évente öt he­lyet biztosítanak a legjobban rászoruló aktivistáink kisgye­rekei részére ... A másik szer­ződés kapcsolódik az előbbi­hez. A Búlcsú utcai Mérőmű­szergyár Mező Imre szocialista brigádja elvállalta a Tüzér ut­cai óvoda játék és tornafelsze­relésének elkészítését. Aláírásunkkal egyúttal „megpecsételtük” a brigád és a csoportunk közötti kulturá­lis, politikai együttműködést is. Végezetül néhány szó a ter­vekről: a terület ifjúsági „tér­képének” elkészítése; nagysza­bású munkaértekezlet a lakó­bizottsági elnökök részvételé­vel; társadalmi munkák terve­zése a Vöröskereszttel közösen létrehozott környezetvédelmi mintakert továbbfejlesztése érdekében. Gyimesi Zsuzsa 7 ANGYALFÖLD

Next

/
Oldalképek
Tartalom