Ferencváros, 2011 (21. évfolyam, 1-6. szám)
2011-03-18 / 6. szám
8 MAGAZIN Ferencváros 2011. március 18. Villamos a Lónyay utcában A metró és a busz kiszorította a vaspályásokat A Lónyay utca a Boráros tér felől, amint távolodik a villamos Idén száznegyvenöt éve, hogy a gróf Károlyi Sándor alapította Pesti Közúti Vaspálya Társaság (PKVT) 1866- ban elindította első lóvasútjáratát a Széna piactól (ma Kálvin tér) Újpest- Városkapuig. Az ezt követő tíz évben még további három vonalat építettek: az Üllői úton, a Lónyay utcában és a Vámház körúton. A19. század utolsó harmadában lendületes fejlődésnek indult a korabeli Pest-Buda. Ebben az időszakban két meghatározó esemény történt, amely hatással volt a fejlődés gyorsulására; az egyik az 1867. évi kiegyezés, a másik az 1873-as Pest-Buda- Óbuda-városegyesítés, amelynek nyomán létrejött Budapest székesfőváros. A fejlődéssel meghosszabbodtak a távolságok is, Pest kinőtte önmagát; lebontották a köré épített városfalat, a század- fordulóig beépült a körülötte lévő terület. Ekkoriban népesedett be a Ferencváros belső része a Duna és az Üllői út közötti területen. A semmiből gyárák-üzemek tucatjai nőttek kÍ a század végéig: nyolc gépgyár, két kocsigyár, három építési vállalat, öt élelmiszer-ipari üzem, malmok sora a Soroksári úton, nyolc vegyipari üzem, és megnyílt a Közvágóhíd. E gyárakba, üzemekbe naponta több ezer ember ment dolgozni. Kitüntetett közlekedési csomóponttá vált a Kálvin tér. A már meglévő Kálvin tér- Újpest-vonal után 1869-ben megindult a Kálvin tértől az Üllői úton a Ludovikáig a ló- vasút-közlekedés, erre haladt a Belvárosból a Vásárcsarnok felé a Ferencvárost átszelő lóvasútvonal is, és nemsokára innen indult a Baross utcában futó villamosközlekedés. Még nem létezett a Nagykörút, amikor a PKVT már tervezte, hogy a Közvágóhídhoz is kiépíti a közlekedési szakaszt. A korabeli Két Nyúl (ma Lónyay) utcába terveztek egy lóvasútvonalat, amelyet a környék rendezetlensége és útviszonyai miatt csak 1876-ban adtak át. Az elektromosság (korabeli szóhasználattal „villamos roham”), a villamosítás irányt szabott a közlekedés fejlődésének. Ezt jelzi, hogy az 1880-as évek második felében leáldozott lóvasút helyére villamossínpárok kerültek. Budapest volt az első olyan európai város, amelynek belvárosában villamos közlekedett (1887). Ekkor keresz- telkedett át a PKVT Budapesti Közúti Vaspálya Társaságra. 1897. október 26-án indult meg a villamosforgalom a Kálvin teret a Boráros térrel összekötő vonalon. A járat a Központi Városháza-Kál- vin tér-Boráros tér-Közvágó- híd-útvonalon közlekedett. >, Több társaság is versenyzett a I közlekedési vonalakért, amit (1) jelez, hogy szinte vele egy idő- ~ ben, november 4-én nyílt meg I a Budapesti Városi Villamos- §, vasút Közraktár utca-Sóház x utca-Belgrád rakpart-útvona- I Ion kiépített Duna-parti vona- ” la is. Ekkorra már elkészült a Nagykörút, amelynek legdélibb pontja, a Boráros tér fontos közlekedési csomóponttá vált. Ide futott be a Nagykörúton épített villamosvonal, erre jött a Lónyay utcából a Közvágóhíd felé továbbhaladó villamos, és később, 1908-tól a Mester utcából kanyarodó járatok is itt fordultak vissza. Sőt, ekkor még működött a BWV-nek csak az első világháború után megszüntetett Közraktár utca- Sóház utca-vonala is. Később a Boráros téri csomópont a Horthy Miklós (ma Petőfi) híd Í937. évi átadásával még frek- ventáltabbá vált. A Lónyay utcában a villamosjárat az 1950-es évek közepén szűnt meg. Ekkor adták át újra az újjáépítés során a forgalomnak a Közraktár utcai szakaszt, de a villamosok az első világháború előtti állapottal ellentétben már nem a Sóház utcán keresztül értek ki a Fővám térre, hanem a Szabadság híd lábánál épített aluljárónál. Ezt követően hamarosan megszűnt a Lónyay utcában a villamosközlekedés - fölöslegessé vált a rakparti párhuzamos villamosvonal miatt. Később a Ferencvárost határoló Üllői úton is megszűnt a villamosjárat, mert a metróépítés és a buszjáratok kiváltották. Persovits A teljes művészet felé Kilian Leonard Dax kiállítása a Museion Galériában Bár a címben említett gondolat első hallásra ugyanolyan reménytelennek tűnhet, mint az aranycsinálás, itt mégis, úgy látszik, megtörténik a csoda. Kilian Leonard Dax, magyar- országi születésű német művész munkásságával legalábbis ezt bizonyítja a Museion Galériában. A tények azt mutatják, hogy alaposan felkészült. Kölnben képzőművészeti főiskolát, majd Hamburgban építészetet és szobrászatot tanult. Diplomamunkájaként megalkotta a művészettörténet első szisz- tematikus térkompozícióját, ebben a térben séta közben a látvány állandó változásának élményével gazdagít. Mintha egy geometrikus absztrakt képben mászkálnánk. „Az absztrakt művészetben valóban élni kell, és nemcsak távolból nézni” - mondja. Óriási méretű térkompozíciókat és modern operadíszleteket is készít később felkérésre, közben művészkommunát létesít, majd megalapítja a Form+Funktion művészeti csoportot, közben dizájn- és tervezőirodájával bútorokat is tervez, amelyek Németországban sorozatgyártásban üzletekbe is kerülnek. Környezetvédelmi projektekkel is foglalkozik, így kerül a képbe a természetet jobban kímélő, a természettel harmonikusabb emberi együttélést ígé- a rő high-tech felfedezése és be- '1 r Q) épülése munkáiba. Élhető tere- 5 két és tapintható formákat ke- | rés. Alapformáit a természet- < bői meríti, a hullámforma, a cikcakk, a sakktáblaminta, a pont és ponthalmazok, különböző ívek, háromszög- és csillagformák mind az eszköztárába tartoznak. Több műfajú művész. Absztrakt festményeket, reliefeket, digitális irányított mobilokat, plasztikus térmunkákat, szobrokat és óriási méretű térkompozíciókat, de dizájnbútorokat és absztrakt műként felfogott és megépített épületeket is egyaránt készít. Az „archetípusokat”, az elemi ősformákat használja, amelyek állandóan velünk vannak, és mélyen meghatározzák vagy befolyásolják viselkedésünket, ítéleteinket. Állandóan újrarendezi őket, hogy létrejöjjön a „teremtés új dizánja”. Továbbfejleszti a Kazimir Malevics által elgondolt szuprematista teret, hogy kialakuljon az építészet számára az „intellektuális tér”. Az újra felfedezett megalitkultúrából, a Kárpátmedencei Vinca-kultúrából, valamint a geometrikus absztrakció keverékéből meglepően érdekes, a jelek újszerű használatán alapuló mai képzőművészetet hoz létre. Ahogy maga is meghatározza a munkásságának irányát: „Saját európai kultúránk több ezer éves értékeinek átmentése a jövőbe, és egy új integráló esztétikai rendszer kialakítása a cél.” A magvas mondandón túl is, a kiállításon látható művek szépek, színesek, játékosak, így az absztrakt geometrikus alkotásokat kevéssé szerető nézők is kedvükre nézelődhetnek a Museion Galériában. Knox Kilian Leonard Dax képei színesek és játékosak Kincsvadászok és kincsteremtők Geoládák a József Attila-lakótelepen Az 1994-ben alakult Civil Parlament a civilszervezek első, 1997-ben az Országházban tartott konferenciájának ülésnapját, február 1-jét jelölte meg a civilek napjaként. A rákövetkező évtől e napon emlékeznek meg a legkülönfélébb egyesületek, alapítványok, szövetségek és civil mozgalmak - a társadalom számára hasznos és nélkülözhetetlen - tevékenységéről, valamint aktivistáik felelősségteljes, értékvédő és értékteremtő társadalmi munkájáról. Ez alkalommal - a civilszervezetek köszöntéseként - egy olyan egyesületre, illetve játékos honismereti mozgalomra szeretnénk felhívni a figyelmet, amelynek tevékenysége átszövi az egész országot, s kötődik kerületünkhöz, a József Attila- lakótelephez is. A Magyar Geocaching Közhasznú Egyesület (az MGKE) egy Amerikából kiindult nemzetközi szabadidős természetbarát hobbi hazai meghonosítója, szervezője. A geocaching (ejtsd: „geokesing”) lényege, hogy egy jól lezárt ládikát a vállalkozó kedvű játékos elrejt egy általa kiszemelt - valamilyen szempont szerint megismerésre, felfedezésre érdemesnek ítélt - helyszínen. Rögzíti a rejtekhely (a „kincsesláda”) pontos koordinátáit, majd eljuttatja az egyesülethez, amely a honlapján közzéteszi. A GPS-es koordináták mellett annak indoklása is szerepel, hogy az elrejtő milyen értékre kívánja felhívni a kincskeresők figyelmét. A „ládika” tulajdonképpen egy víz- hatlanul záródó doboz, amelyet a hűtőgépekben a legtöbb háztartásban használnak. Az erősen álcázott dobozok méretben, színben, anyagukban ezerfélék lehetnek, csak tartalmukban közösek. Egy kis noTúl a kincsesláda-keresésen van miért idelátogatni a lakótelepre ' rózsakertjének területén, a Pöty- työs utcai bölcsőde melletti pihenőparkban várta és válj a őket. Ezt a nevezetességet a Társaság a Várandósság és Anyaság Megszenteléséért helyi aktivistái által szervezett Születés Hete részeként, az írisz Családi Körrel (a lakótelepi anyukákat, kismamákat, családokat összefogó másik civü szerveződéssel) összefogva, a részönkormányzat támogatásával 2007-ben avatták fel. Azóta is az adott esztendő során a lakótelepen született gyerekeknek ültetnek egy-egy rózsatövet, amelyet mindig ünnepélyes keretek között az újszülöttek nevét jelző táblácskák kíséretében adnak át. A legifjabb lakótelepiek neve Az első helyszín a Babák rózsakertjének területén várta a kincskeresőket tesz és íróeszköz van bennük, hogy felfedezőjük a megtalálás tényét rögzíteni tudja. Kötelező kellék egy kétnyelvű üzenet is, amely á dobozt eseüegesen véletlenül megtalálóknak szól. A ládikába az elrejtő valamiféle apróbb ajándékot is elhelyez. Ez a „kincs”. A megtaláló természetesen köteles a helyére másikat tenni, vagy benne hagyni, ha számára az a megfelelőbb. Erre azért van szükség, hogy a következő felfedező számára is örömteli lehessen a rátalálás élménye. A József Attila-lakótelepet 2008 májusában kapcsolták be az országos játékba. Ekkor helyezték el az első ládikákat. A Fii család és a Viki, Dávid, Máté (Fejér Máté) néven jegyzett játékosok a főváros legzöldebb, a környezetvédelemben különösen jeleskedő lakótelepére, valamint a szépítéséből oroszlánrészt vállaló lakók és civilszervezetek munkásságára kívánták felhívni játékostársaik figyelmét. Nem mellesleg pedig kerületünk e városrészébe akartak csábítani minél több természetbarátot. Három helyszínt kell felkeresniük a vállalkozó kedvű kutatóknak, akik a helyi kincstok tartalmára kíváncsiak. Ezek egy összefüggő feladatteljesítés részei, amely mintegy kilométeres sétát igényel a lakótelepen. Az első helyszín és feladat a Babák és születési időpontja felkerül egy nagy táblára is. A lejegyzen- dő jelszó, amely igazolja a játékosok ittjártát, mindig e névjegyzék egyik sora. (A hagyománnyá lett lakótelepi kezdeményezés egyébként annyira sikeres, hogy a kerület más részén, a Markusovszky téren is követőkre talált.) A második helyszín a lakótelep központi játszóterénél található. Budapest első, a 2005. évi madarak és fák napján átadatott madárbarát mintakertjében van. A Napfény, a Csengettyű és a Dési Huber utca találkozásánál, a „zöld ház” és a sakkasztalos pihenőpark környéke különböző madárodúk és madáretetők szabadtéri tárlata. Kialakításában és működtetésében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MMTE) és annak lakótelepi tagjai is részt vettek. A madármegfigyelésekre is alkalmas területen óvodai és iskolai biológiaórák zajlanak, de időnként a Madarász Suli elnevezésű szervezet fiataljai is felkeresik. Az egyes etetőkről, műodúkról és madártápokról, valamint a megfigyelhető madarakról több részletes ismertetőtáblát is elhelyeztek a környéken. Az itt lejegyzendő jelszó is ezek valamelyikéről származik. „Sajnos a táblák egy részét összefirkálták, de azért hasznos olvasgatnivalók - jelzik a feladatadók, majd keserűen hozzáteszik: - Nehogy azt gondoljátok, hogy csak táblák!” Vannak azonban kedvezőbb tapasztalataik is. ,A harmadik pont felé haladva egy hatalmas, minden korosztály számára alkalmas játszópark mellett kell elmennetek, ezért ha gyerekkel jöttök, szánjatok egy kis időt a játékok kipróbálására is. Vannak köztük kifejezetten újszerűek is” - hívják fel a figyelmet erre. A két megszerzett jelszó birtokában felkereshető doboz a harmadik helyszínen, a nemrég felújított tizenkilenc állomásos erdei tomapályán van elrejtve. Amikor tehát az ösvény mentén a sportolók, kirándulók (és sajnos eltávolíthatatlan „csövesek”) mellett a tenyerükben apró műszerre tekingető, majd a fákat, a nagyobb köveket és egyéb tereptárgyakat fürkésző alakokra lelünk, bizonyosak lehetünk abban, hogy az MGKE kincskeresőibe botlottunk. 2010. december 1-jéig az országosan regisztrált közel tizenötezer játékosból háromszázhatan keresték, illetve találták meg a lakótelepi ládát. Az év végén megújult a rejtés, felújították a helyszíneket, a jelszavakat, és kissé megváltoztatták a célkoordinátákat. Ennek eredményeként újra felbuzdultak a kincskeresők, amit az is jól jelez, hogy idén már januárban negyvenhetén jutottak el a geoláda új rejtekéhez. Néhányan a szemetes tomapá- lyára, a kutyáját rájuk uszító alkoholista csövesre is felhívták a követők figyelmét, ám elsöprő többségben nagyon is kedvező benyomásokról számolnak be. A bejegyzések tanúsága szerint sokan jöttek ide a város és az ország más tájairól. Nemcsak a láda kincsét, de lakótelepünk hangulatát, értékeit s a környezetszépítés, természetvédelem fontosságát is felfedezték-felismerték a játék keretében. Köszönet érte az egyesületnek, a lakótelepi civilszervezeteknek, a helyi lakosságnak és a Rönknek! Egy köszönetét még ezen túl is kötelességünknek érzünk továbbadni. Az egyik lelkes ládakutató a fényképezőgépével keresztül-ka- sul bejárta a lakótelepet, ameddig a célhoz ért. Közben valahol kiejtette táskájából a gép tartalék memóriakártyáját is őrző tárcát. Kétségbeesve járta végig az útvonalát, de az avarban és a Jió alatt esélye sem volt megtalálni. Az élményeket dicsérő mondatai ezért így végződtek: „...de sajnos nagyon drága mulatság volt.” A szöveg később záradékot kapott: „Csodálatos emberek vannak köztünk! Valaki megtalálta a kártyát, és elküldte postán. Volt mellette cím és némi pénz is, azt is benne hagyta. így most én tartozom neki a postaköltséggel. Meg sok-sok puszival. Köszönöm!” Hegedűs Sándor
