Ferencváros, 2011 (21. évfolyam, 1-6. szám)
2011-02-18 / 4. szám
4 KULTÚRA Ferencváros 2011. február 18. MOZISAROK Párizsból szeretettel Luc Besson, a legendás francia producer, forgatókönyvíró és rendező a legújabb filmjével is biztosra ment, igaz, csak első két státusát tekintve. A rendezői feladatokat Pierre Morei látta el, ugyanúgy, mint három évvel ezelőtti közös munkájuk, az Elrabolva esetében. Besson forgatókönyve önmagában amúgy sem lett volna elég az üdvösséghez, mert a Párizsból szeretettel alapját képező iromány rutinmunka, igaz, a sztori utolsó harmadába sikerült bepasszírozni egy kiszámíthatatlan és valóban meglepő fordulatot. A film igazi erőssége Morei rendezése, aki az új generációs francia közönségfilmgyárosok között az egyik legtehetségesebb iparos. Ezzel Besson is tisztában volt, és most is hagyta, hogy Morei kibontakozzon. O pedig ismét élt a lehetőséggel, és nem okozott csalódást. James Reese (a sármőr Jonathan Rhys-Meyers) amolyan igazi aranyifjú. Az amerikai nagykövet munkatársa Párizsban. Reese azonban legbelül elégedetlen, és operatív titkári pozícióján túlmutató titkos ügynöki bevetésekről álmodozik. (Később ezt majd újragondolja.) Egy napon teljesül az álma, Amerikából érkező egyszemélyes kommandónak a munkáját kell segítenie tolmácsként és sofőrként. A „vendégügynök” Charlie Wax (John Travolta eszelős alakítása) semmilyen szabályt nem tart be, mocskos szájú, agresszív profi, számára csak az adott küldetés a fontos. Jelen esetben terroristák kézre kerítése, akik merényletre készülnek a francia fővárosban. Wax és egyre kétségbeesettebb kísérője végigszáguld Párizson, nyomozásuk során kiirtják a fél alvilágot, majd bekövetkezik a fent már említett fordulat, és jó néhány dolog új megvilágításba kerül... A kaszkadőrkoordinátorok és embereik valószínűleg vért izzadtak a forgatáson, a pirotechnikai szakértők sem unatkoztak, a jól megírt, szikrázó dialógusok szórakoztatóak, az események tempója elképesztő, mindezeknek köszönhetően elrepül a másfél órás játékidő. Travolta viszi a filmet, Rhys-Meyers csak asszisztál a láthatóan fergeteges formában lévő, idén 56 éves sztárnak, aki a legtöbb életveszélyes akciójelenetet dublőr nélkül csinálta végig. A film világszerte megosztotta a kritikusokat és a nézőket egyaránt. A Liam Neeson jéghideg alakításával fémjelzett Elrabolva után nagyon sokan ismét egy feszes tempójú, vérben ázó leszámolásokkal és eszeveszett üldözésekkel teli, komor hangulatú Morei-filmre számítottak. Nos, ezek közül az elvárások közül Morei az utolsót nem teljesítette, és ez valószínűleg sokakat zavart. A Párizsból szeretettel ízig-vérig „buddy movie”, azaz egy nagyon nem passzoló „tűz- víz”-páros összecsiszolódásának és lassan kialakuló barátságának története. Miközben pusztítják a rosszfiúkat, és romba döntik Párizs peremkerületeit, a két főszereplő - folyamatosan vitatkozva különböző munkamódszereiken - újra és újra kiosztja egymást. így a vad tempót diktáló adrenalinvágta közben a verbális humor legalább annyira dominánssá válik, mint a látványos akciójelenetek sokasága. Travolta a Hajsza a föld alatt ripacskodó karaktere után most egy külsejében is mulatságos és meghökkentő, viszont életveszélyes figuraként tombolva kiköszörüli a csorbát, és majdnem annyira egyedi, mint nagy visszatérésekor, a Ponyva- regény idétlen bérgyilkosának, Vincent Vegának a szerepében. Akiknek anno tetszett Az utolsó cserkész, vagy kedvelték a Halálos fegyver-szériát, nem fognak csalódni. Akik pedig kevés gondolkodást igénylő, ámde látványos és mulatságos, elsöprő tempójú akciófilmet szeretnének látni, amelynek a vége felé még jól meg is lehet lepődni, szintén megtalálhatják a számításukat. Besson is és Morei is tudja, hogy mi kell a műfaj rajongóinak, és ennek a tudásnak a tükrében ezt a produkciót forgatták le és küldték szét nekik a világ filmszínházaiba, Párizsból szeretettel. Cs. D. KÖNYVAJÁNLÓ Az amerikai Terence McNally darabja napjainkban játszódó történet, amely két magányos ember egymásra találásáról szól. A műből korábban film is készült AI Pacino és Michel Pfeiffer főszereplésével. A Pinceszínházban február 11-én bemutatott előadáson Johnnyt Gáspár Sándor, Frankie-t Györgyi Anna játssza. Egy férfi és egy nő. Nagyvárosban élnek, egy étteremben dolgoznak, a Krumplirózsában. A férfi szakács, a nő pincér. Magányosak, és már nem fiatalok. Tehát van már történetük, cipelnek magukkal ez-azt a múltból, g Főleg csalódásokat, vesztesé- <£ geket, hiányokat, sebeket. Óva- f tosak, bizalmatlanok. Félnek a 00 másiktól, félnek önmagukról, félnek az újabb sérülésektől. A magány biztonságosabb. Aztán egyszer valahogy mégis közös ágyban kötnek ki. Egyéjszakás kalandnak induló történetük azonban nem ér véget reggel. Ami köztük történt, mindkettejük számára több volt szexnél, de ezt csak a férfi, Johnny meri rögtön bevallani. Igaz, ő már régóta szerelmes Frankie-be, van miből bátorságot merítenie. Frankie-t viszont váratlanul éri a „támadás”, egy új kapcsolat, netán egy új, társas élet veszélye és lehetősége. A darab kettejük küzdelme egymással és önmagukkal. Illetve inkább Johnny harca a nőért, a szerelemért, a reménytelinek látszó közös életért. Remek, Shakespeare-en csiszolódott beszélőkéje van hozzá, szellemes, Egy férfi és egy nő Krumplirózsa - bemutató a Pinceszínházban Frankié (Györgyi Anna) és Johnny (Gáspár Sándor) egyéjszakásnak induló kalandja nem ér véget reggel kedves, humoros férfi, ráadásul még főzni is tud. Frankie nehezebben enged fel, gátlásosabb, Shakespeare-ben sem járatos. Igazi, romantikus vígjáték, a jobbikfajtából való, amely néhány pillanatra elgondolkoztat, arra is késztethet, hogy belenézzünk saját életünkbe, az önmagunk elől kulcsra zárt szekrényekbe meg a szőnyeg alá, mi mindent söprűnk oda évtizedek óta már. Szembenézzünk társtalanságunk- kal meg társas magányunkkal. A darab persze ott ér véget, ahol a valóságos élet elkezdődik. A hepiend ebben a műfajban elkerülhetetlen, és a folytatás már inkább Albee, Bergman és Strindberg felségterülete. Azért persze szurkolunk Frankie-nek és Johnnynak, hogy a boldog vég sokáig kitartson. A darab hálás feladatot jelenthet a rendezőnek, és afféle jutalomjátékot a színészeknek. Meczner János „férfiközpontú” előadást rendezett, a férfi irányítja a játékot, aki bátor, elszánt és kitartó - ez a romantika szabálya -, és aki felelősséget mer vállalni a másikért, magáért, kettőjükért - sajnos manapság ez is a romantikus erények közé tartozik. Gáspár Sándor nagyon lazán, nagyon belülről, nagyon hitelesen hozza a figurát, minden sallang, minden kívülről megtervezett gesztus nélkül. Mintha önmagát játszaná, de legalábbis olyasvalakit, akit nagyon jól ismer. Györgyi Annáról már kevésbé mondható el ugyanez, küzd még a szereppel, mintha még nem értené igazán Frankie mélyen leikébe égett félelmeit. Kétségkívül ez a szerep a bonyolultabb, ez a figura az ellentmondásosabb, Frankie az, aki jobban fél, aki még nem tudja, mit akar: hagyja-e magát elsodorni, vagy rúgja-e ki a francba ezt a rámenős pasit. Az előadásért dicséret illeti a Pinceszínházat, amely jó érzékkel talál rá újra meg újra azokra az intim térben előadható kamaradarabokra, amelyek kialakították a színház arculatát és törzsközönségét. A Krumplirózsa is szerves része lesz ennek a gondosan épített repertoárnak. Ferencz Zsuzsa Három ország hat mestere Nemzetközi grafikai kiállítás a Galéria IX-ben Ion Atanasiu Delamare szürreális festménye A Galéria IX meghívója új nemzetközi kiállítást ígér, igazi mesterekkel. A kiállítók három országból, Finnországból, Romániából és Magyarországról valók, jelentős, de legalábbis igen érdekes műveikkel mutatkoznak be. A szervezés és a kiállítás létrejötte most is a rendezvény spiritus rektorának, Vásárhelyi Antal grafikusművésznek a lelkes és áldozatkész munkáját dicséri, akinek nagy nemzetközi ismeretsége és ismertsége hozta össze a kiállítókat így, egy csapatba, mint már tudjuk, a megnyitó után, egy kiállítási sorozat első állomásaként. Ez a tárlat vándorol tovább, s a finn és a román közönség számára is látható lesz. Mircia Dumitrescu, Románia egyik legnagyobb ma élő mestere fametszeteket állít ki. Ennek technikájában a mester virtuóz módon egyesíti a klasszikus hagyományokat a mai grafika nyelvezetével. Ion Atanasiu Delamare expresszív képei álomszerűek. Ezek az álmok azonban gyakran váltanak át szinte boschi víziókba. A finn festő, Hannu Kauppi kisméretű festménysorozata a kies finn táj szeretetéről mesél. | Maga a természet jelenik meg ké- f pein, egyéni világú, nagyon szub- •o jektív látomásokban. Rendkívül S leegyszerűsített, mégis a gesztus <c erejét megőrző, lendületes alkotások ezek. Ahogy mondja is, maga a vidék az, amelyet lefest, a tavakat körülölelő táj az ezer tó országában. Antero Olin, a másik finn művész már többször szerepelt nálunk, így szinte személyes ismerősként üdvözölhetjük a klasszikus építészetből merített témáit, különböző architektúrákat, városi tereket, amelyeknek felidézése nála az emberi kultúra alapértékeit jelentik. Somorjai Kiss Tibor a klasszikus litográfia hagyományai szerint dolgozik. Témája a fény, valamint a sötétségnek a fényhez való viszonya és ennek vizsgálata. Képeinek különleges hatása valószínűleg abból adódik, hogy az egymásra nyomott színek magából az egymásra nyomásból adódóan egyfajta sajátos rétegződést hoznak létre. így egy eddig nem érzékelt formarendszer, valamiféle belső világ jön létre. A pozitív és negatív formák a bizonytalanság érzetét keltik. Itt, mivel maga a téma, az üveg (palack) is egyfajta átlátszósággal, testetlenül van jelen, a felvetett probléma egy újabb csavart kap. Vásárhelyi Antal ismét virtuális tereket épít különböző geometrikus formákból. Ezek az egymásba épülő felületek különös térrészeket alkotnak, amelyek egy láthatatlan tengely körül rendeződnek valamiféle szimmetriába. A három ország hat művésze által bemutatott alkotások számos felvetett kérdést mutatnak be, de vethetnek is fel a látogatóban. Knox Kornis Mihály: Vigasztalások könyve „Ezt a könyvet azért írtam, hogy segítsek neked. Arra szeretnélek megtanítani, hogy ne félj a gondjaidtól, hanem üzenetnek tekintsd őket." Ezekkel a szavakkal ajánlja olvasóinak könyvét Kornis Mihály, Immár nyolcadszor. A Vigasztalások könyve ugyanis öt év alatt 8. kiadásához érkezett. Ezúttal a Ferencvárosban működő Kalligram Könyvkiadó gondozásában jelent meg ez a remek írás. Kornis Mihály nem pszichológus, aki a lelki élet történéseit, zűrjeit a tudományos tapasztalat alapján kidolgozott módszerekkel próbálja megérteni, és rávezetni az olvasót a problémák megoldására. Kornis író, aki hisz a jó szó segítő, gyógyító erejében. Ahogyan hittek híres elődei, akik vigasztalásul és bátorításul szánt gondolataikkal évszázadok óta segítenek nekünk: Seneca, Marcus Aurelius vagy Márai Sándor. Utóbbi Kornis vállalt példaképe is, Márai Füveskönyvét tartja mintának a maga számára is, amikor életről vallott gondolatait öt évvel ezelőtt kötetbe gyűjtötte. Életünk tele van magán- és közgondokkal, fájdalommal, csalódással, lelki gyötrelmekkel. A kilábalás, a megoldás alapja és nélkülözhetetlen eszköze az önismeret, és Kornis minden gondolatával az önismeret felé irányítja az olvasót. Aki ismeri önmagát, aki tudatosan él, aki tudja, mit miért tesz, csak annak lesz bátorsága megváltoztatni az életét, ha szükséges. Ne a másik embert akard megváltoztatni, figyelmeztet Kornis; hányszor tapasztaljuk magunk is, menynyire hiábavaló ez a törekvés! A másik embert nem, csak önmagunkat tudjuk megváltoztatni. Sok fájdalmas csalódást elkerülhetünk, ha ezt szem előtt tartjuk. Az önismerethez vezető út fontos állomása, hogy tegyünk rendet magunkban és magunk körül. Az íróasztalon is, a spájzban is, de a lelkűnkben is. A fizikai és a lelki rendrakás persze nagyon is összefüggő, egymást feltételező és erősítő folyamat. Elkezdeni nehéz, de a folytatás mámorító, ígéri a szerző. Kezdjük mindig a legnehezebbel, javasolja. Hallgassunk arra a belső hangra, amely valószínűleg már évek, esetleg évtizedek óta duruzsol, sokszor már aludni se hagy, és ez a hang megmondja, hol kell elkezdeni, hogy hol a legnagyobb a rendetlenség az életünkben, El fog jönni a pillanat, amikor hallgatni merünk végre rá, és azt tesszük, ami helyénvaló. Például munkahelyet változtatunk, szakítunk azzal, akivel már régen kellett volna, nyíltan megmondjuk a véleményünket. Azt tenni, ami helyénvaló: szárnyalás, mondja a szerző. Emberi viszonyaink, párkapcsolataink okozzák a legnagyobb fájdalmakat, ezen a téren szorulunk a legtöbb vigasztalásra, bölcs tanácsra. Kornis szavai e témáról szólva zengnek a legmélyebben. Arra tanít bennünket, hogy párkapcsolatunkban a férfi legyen király, a nő pedig királynő. Szerelmük egymás iránt nem más, mint kölcsönös figyelem, egymás méltóságának tiszteletben tartása és a közös ország védelmezése. Harc nélkül, lábhoz tett fegyverrel. Jóság és gyűlölet, remény és csalódás, életöröm és csüg- gedés - lelkünk ingája állandóan kileng, s nekünk életben kell maradnunk. Sőt, örülnünk kell ennek az egyetlen életnek. A Vigasztalások könyvét olvasgatva, vagy a hozzá tartozó CD-t hallgatva, amelyen a szerző maga olvassa fel művét, az élet örömteli elviseléséhez kapunk gyengéd, szerető támogatást, hasznos gondolatokat. (Kalligram Könyvkiadó, 2010) Ferencz Zsuzsa
