Ferencváros, 2011 (21. évfolyam, 1-6. szám)
2011-01-21 / 2. szám
4 KULTÚRA Ferencváros 2011. január 21. MOZISAROK A következő három nap Egy újabb francia film amerikai feldolgozása érkezett meg a hazai mozikba. Azonban míg az Anthony Zimmer alapján készült Az utazó című fércmű teljes tévedés volt, addig a jelen produktum igazi bravúr. Paul Haggis, a négy Oscar-dí- jat nyert Ütközések című film forgatókönyvíró-rendezője egy 2007-ben készült, hazánkban nem forgalmazott francia thriller, a Pour Elle amerikai feldolgozását készítette el. Az eredeti film ismerete nélkül nem lehet összehasonlítást végezni, viszonyítási alap hiányában. Az viszont teljesen egyértelmű, hogy A következő három nap kiválóan sikerült. A történet főszereplője egy egyetemi tanár, John Brennan (Russell Crowe rég volt ennyire hiteles), aki boldog családapa. Van egy kisfia, és feleségével, élete szerelmével, Larával (Elizabeth Banks bravúrja) felhőtlen a kapcsolatuk. Egy napon a rendőrség letartóztatja az asszonyt. A vád emberölés. John hisz feleségének ártatlanságában, és miközben apaként, tanárként próbál helytállni, minden törvényes, eszközt bevet, hogy bizonyítsa Lara ártatlanságát, és kiszabadítsa a kétségbeesett nőt. Azonban a bizonyítékok Lara ellen szólnak, az igazságszolgáltatás és a törvényhozás csődöt mond, háromévnyi jogi hercehurca, többször elutasított fellebbezések után a nőt húsz évre ítélik. Lara öngyilkosságot kísérel meg a börtönben, csak az utolsó pillanatban sikerül megmenteni az életét. A tehetetlenségében lassan a téboly határára sodródó Brennan elhatározza: mindegy, milyen áron és hogyan, de kihozza feleségét a börtönből. Elkezdi kidolgozni a szökés, valamint az azt követő hajtóvadászat túlélésének, továbbá az államokból való kijutásnak a tervét. Ebben segítőre akad egy profi bűnöző személyében (Liam Neeson nyúlfarknyi jutalomjátéka), aki tanácsokkal látja el a teljesen összezavarodott, az idegösszeomlás szélére sodródott, de mindenre elszánt értelmiségit, aki lassan maga is bűnözővé válik, miközben tervének megvalósításán dolgozik. Haggis mesterien építi fel kétórás filmjét. A játékidő első órája személyes hangvételű, átélhető és mindvégig hiteles dráma, a kisember küzdelme családjának ellehetetlenült körülmények közötti egyben tartásáért, a remény, a kétség- beesés és az elszántság stációin keresztül. A játékidő második fele dra- maturgiailag két egységre bontható. Az első a szökés megtervezésének, a tervezés körüli anomáliáknak és csapdahelyzeteknek már-már dokumentarista bemutatása, mindezt suspense- elemekkel átszőtt játékfilmbe ágyazva. Crowe uralja a vásznat. Az ausztrál színész eggyé válik John Brennan karakterével elkeseredettségében, fájdalmában, hibát hibára halmozó kapkodásában, majd lassan lehiggadva, hideg fejjel tervezve és gondolkodva a törvény másik oldalára sodródó, szomorú elkárhozás történetében. A film utolsó fél órája pedig maga a szöktetés és azt követő hajtóvadászat, majd a lezárás. Haggis mindvégig kiválóan építi a cselekményt, vezeti színészeit, és folyamatosan fokozza a feszültséget, olyannyira, hogy szinte izzik a vászon. Nincsenek irracionális akciójelenetek, hiteltelen fordulatok. Haggis realisztikus megoldásokkal mutatja be a középosztálybeli család drámai és elgondolkodtató pokoljárását. A következő három nap briliáns ötvözete a kamaradrámának és a pattanásig feszített húrra emlékeztető atmoszférába burkolt, lüktető tempójú thrillernek. A rendezés igazi iskolapélda, a színészek repertoárjuk legjavát nyújtják, az operatőri munka koncepciója kiválóan tükrözi a szereplők lelki folyamatait, a precíz vágás tökéletes struktúrába foglalja az egyre gyorsuló tempóban zajló eseményeket. Paul Haggis ritkán készít filmet, viszont kizárólag igényes produkciókkal jelentkezik, és nem okoz csalódást, ahogy most sem. Haggis alkotásai esetében a filmkészítés perfekcionizmusából adódóan minőségi a végeredmény. Ritka kincs ez manapság. Cs. D. FERENCVÁROSI CIVIL KUCKÓ Minden Ferencvárosban működő civil egyesület, társulás, kör számára helyet biztosít a Ferencvárosi Művelődési Központban működő Ferencvárosi Civil Kuckó. Célja, hogy közösségi színteret, találkozási pontot nyújtson a ferencvárosi civileknek. Szolgáltatásai: technikai háttér - számítógéppel, internetkapcsolattal felszerelt gépek használata a Civil Kuckó egyesületeinek; fénymásolási, e-mail- és faxküldési lehetőség a „Kuckó lakóinak”; segítség a civilszervezetek kommunikációjában; támogatás az egyesületek közötti partnerkeresési törekvésekben; pályázatírási lehetőségek felkutatásához, pályázatok összeállításához szakmai háttér nyújtása. Ha a Ferencvárosi Művelődési Központban működő Civil Kuckóban otthonra szeretnének találni, rendszeres összejöveteleiknek helyet, időt, lehetőséget keresnek, jelentkezzenek a 476-3421-es számon, illetve a titkarsag@ferencvarosimuvkp.hu e-mail címen. Játék a négyzeten Heiner Müller: Kvartett - bemutató a Nemzeti Színházban A szerzőt a 20. századi német drámairodalom Brecht utáni korszakának legjelentősebb színpadi szerzőjekánt tartják számon. Müller, aki 15 éwel ezelőtt szintén meghalt már, előszeretettel tekintette nyersanyagnak a klasszikusokat Híres Hamlet-parafrázisainak magyar vonatkozásai is vannak. A Nemzeti Gobbi Hilda Színpadán január 8-án bemutatott Kvartett egy 18. századi híres-hírhedt műnek, Laclos Veszedelmes viszonyok című levélregényének a színpadi verzió- ja-víziója. Alföldi Róbert és Udvaros Dorottya a játék egyik jelenetében A szerzői instrukció szerint a helyszín, ahol az előadás zajlik, lehet akár egy párizsi szalon a francia forradalom előtt, vagy eseüeg egy bunker a harmadik világháború után. Ezt Árvái György díszlettervező egy az egyben meg is valósítja. Itt játsszák el Müller szereplői J a regény két figurájának bőrébe “ bújva a test és a vágy vörös-feke- f te, vagyis szenvedélyes és komor, véres és halálos játékait. A beszélő-játszó színészek, Udvaros Dorottya és Alföldi Róbert jeleneteit viharos vagy groteszk táncmozdulatokkal, szoborrá merevített beállásokkal illusztrálja, erősíti a táncospái; a rendező Gergye Krisztián és partnere, Virág Melinda. Az ő kvartettjüket szintén négytagú zenekar egészíti ki, amely a legváltozatosabb stílusban - a barokk világi zenétől Weiner Rókatáncán át a diszkózenéig illusztrálja vagy figurázza ki mindazt, amit látunk, így alakul ki a mai korszerű színház kívánalmai szerint a próza, a tánc és a zene szinte már kötelező „hármas egysége”. Az abszolút főszerep azért mégiscsak a színészeké, a Valmont-t alakító Alföldié és a Madame de Merteuil-t játszó Udvarosé. Mintha tényleg egy szalon rögtönzött színpadának szélén várnának jelenésükre. A nézőtér első sorába ékelt kanapéról ugranak fel újra meg újra a forgatható tükörlemezekkel lezárt, dobogószerűen megemelt, fekete plasztikkal borított színpadra, hogy eljátsszák a bűnös, a tisztességtelen, a természetellenes, mégis elfojthatatlan és egész életünket végigkísérő és meghatározó nemi vágy, testi szenvedély vörös-fekete játékait. Néha kilépnek a szerepükből, majd újra visszalépnek bele, szándékosan belebakiznak, Alföldi még jól hallhatóan szitkozódik is, amikor egy hevesebb mozdulatra megrándul a dereka. Játsszák, hogy játszanak, teszem hozzá, ragyogóan. Eljátsszák az egymást tépő szerelmesek héjanászát, a cinikus, élveteg, önző ösztönlényt, aki csupán a gyönyörszerzés eszközeként használja a másik testét, a nárcisztikus démont, aki meg- részegül önnön varázserejétől, a hajlotton tipegő, reszketeg térdű és hangú vén kéjencet, eljátsszák a szerepcserét, amikor a nő lesz az a férfi, aki elcsábítja a szűzlányt, aki a férfi, eljátsszák a lovaglást ló nélkül, eljátsszák, hogy játszanak. A korabeli szalonban a korabeli - prűd - közönségnek meg nekünk, akik bevalljuk vagy sem, magunk is az ő harcukat harcoljuk, az ő játékaikat játsz- szuk. Ha a valóságban nem merjük, gondolatban biztosan. Néha még táncolnak is, Alföldi emel, Udvarost emelik-bravúros! Szédítő, őrült, féktelen játék, tocsogunk a vörös és fekete festékben, tombol a szenvedély, amelynek tetőfokán fehér pingponglabdák robbannak szerteszét a színpadon. Szép, mondhatom... Gergye Krisztián táncos, koreográfus, rendező, színész igen sokoldalú és eredeti alakja a hazai színházi életnek. Az előadást részben az ő társulatának produkciójaként is jegyzik. Lehet, hogy ötletei néha öncélúak, akár ebben az előadásban is, de kétségkívül van víziója a színházról, és az gondolatébresztő, szug- gesztív, merész, felkavaró. Ami a két főszereplőről, Udvaros Dorottyáról és Alföldi Róbertról is elmondható. Ferencz Zsuzsa Nap Panni kalandjai A Pinceszínház előadása gyerekeknek Az édesapa, Dián Róbert, aki csak ideiglenesen lehet lányával, a csintalan Nap Pannival, azaz Tallián Marianna! Öt éven felüli gyerekeknek ajánlja a Pinceszínház legújabb gyerekelőadását, amely egy rosszcsont kislány kalandjait meséli el két szereplővel és sok zenével. A darabot Matuz János írta és rendezte. A kalandok, ahogyan a mesékben szokás, nem a valóságban, hanem álmában történnek meg Nap Pannival. A szobájában, amelyben bizony nagy a rendetlenség. Szanaszét heverő játékok, papírlapok és ruhadarabok, egy fél pár zokni a csillárra is felugrott valahogy, a hegedűtokban pedig nem egy Stradivari lakik, hanem - ó, borzalom! - egy szarvasbogár, eleségestül. Mi tagadás, Panninak nem kenyere a rendrakás, ahogyan a korai kelés, a fogmosás, a kulturált reggelizés és a gyakorlás sem. Pedig néha szeret arra gondolni, hogy majd világhírű hegedűművész lesz. Muzsikus, mint épp hang- versenykörúton lévő anyukája vagy az ideiglenesen a gondjaira bízott másik szülő, zenetudós apukája, akinek láthatólag nincs nagy gyakorlata abban, hogy a lányára figyeljen. Nem is bír vele, porol, veszekszik, ordi- bál, büntetésekkel fenyegetőzik, és rossz véget jósol ennek a javíthatatlan kis gonosztevőnek. Jól megérdemlik egymást, az már igaz. Mindketten ugyanolyan szélsőségesen, eltúlzotton rosz- szak, undokok, kiállhatatla- nok, amilyennek néha mi és gyerekeink kölcsönösen látjuk egymást. Ami miatt ők is, mi is néha legszívesebben világgá mennénk. Egy éjszaka azonban csoda történik Panni szobájában. Nyílik a ruhásszekrény ajtaja, és pormacskás mélyéből különös alak bújik elő. Ő Nagy Biriz Lóránt, aki bemutatja Panninak a „hétmérföldes vályoghin- tós asztali varázscirkuszt”, a Nagy Maximálist, amivé éjszakánként a kislány szobája válik. Előkerülnek a cirkusz szereplői, Palatinszki Szilárd, a büdös artista, Cán Béla, a hányaveti késdobáló, Kis Kán, a búskomor porondmester. Panni csak ámul, és boldogan bolondozik új barátaival, akik egytől egyig olyan furcsán ismerősnek tűnnek. Nem is véletlenül, hiszen mindnyájukat ugyanaz a színész játssza, aki Apát is, Nap Pált, a zenetudóst. Lehetséges lenne, hogy ez a nappal oly értetlen és kiállhatatlan apa éjszakánként érti a varázslatot és a gyerekek nyelvét? Csak annyit mondok, ebben a darabban minden lehetséges. Az is, hogy egyetlen színész, Dián Róbert formáljon legalább öt szerepet, ráadásul több hangszeren is játsszon, további ráadásul saját zenéjét, mivel ő írta az előadás során megszólaló sok-sok dalt is. Partnere, a Pannit alakító Tallián Mariann üde, ruganyos, robbanékony, szinte szikrázik körülötte a levegő. Remekül bánik hajlékony testével, nagyon szépen beszél, jól énekel, hegedül és gitározik, kedves, megnyerő személyiségével garantáltan meghódítja a közönséget. Még akkor is, ha az általam látott előadáson nagyobb csönd volt a nézőtéren, mint amire számítottam. Ennek egy oka lehetett: a gyerekek tátott szájjal figyeltek. Ferencz Zsuzsa Dián Róbert egyszerre öt szerepet játszik a darabban