Ferencváros, 2010 (20. évfolyam, 2-23. szám)
2010-05-28 / 9. szám
Ferencváros 2010. május 28. MAGAZIN 9 Kul-túra Magyarkanizsán Valódi értelmet nyert a testvériség a kétnapos látogatáson Dr. Bimbó Mihály alpolgármester köszöntötte a magyar küldöttségért A testvérvárosokkal - vannak szép számmal - általában csak formális, mondhatnánk, protokolláris a kapcsolat. Egy-egy jeles rendezvényre meghívják egymást, ilyenkor mindenki kitesz magáért. A jobb együttműködések arról szólnak, hogy a „gazdag” tesó támogatja a „szegényebbet”, más értelme mi is lehetne a testvériségnek? Pedig van más út, és május 20-án Magyarkanizsán bebizonyosodott, hogy csak tett kérdése, s új síkra ér e viszony. számú küldöttséget jórészt civilek alkották, nyugdíjasok, kulturális közkatonák, művészek és a sajtó munkatársai. S épp ez volt az eredményesség záloga. dr. Bimbó Mihály alpolgármester, Molnár Csikós Csaba, a helyi nyugdíjasklub elnöke - aki megemlítette, hogy 2005 óta ki- taszítottabbnak érzik magukat, mint valaha, hisz sem ide, sem oda nem tartoznak Darabán Piroska, a szociális, gyermek- és egészségvédelemért felelős munkatárs kis fogadásra kalauzolta a buszúton megfáradt vendégeket. A házi pogácsa és a tea máris jó alkalom volt egy kis receptcserére, sütési praktikák megvitatására, s elkezdődött az, amit csak civilek tehetnek. Összebarátkoztak a felek. így már lényegesen oldottabb hangulatban indult a küldöttség Ladányi Erika idegenforgalmi és rendezvényszervező vezetésével Oromhegyesre, ahol lovas kísérettel „vonult” a konvoj az Etno-házba. A kicsinyke falumúzeum udvarán királyi lakoma részesei voltak a magyarok. A zuhogó esőben együtt énekelt a nyugdíjasok java a helyi asszonykórussal, s a kemencében sült tejfölös lángos elkészítésének megvitatása alatt sem zavart senkit az égi áldás. Az apró házban azonnal megtalálták a mieink mindazokat a haMinden kapcsolatban elérkezik az a pillanat, amikor a felek úgy érzik, meg kell újítani a fennálló állapotokat, meg kell zavarni az „állóvizet”, kell hogy történjen valami, mert a formális együtt- lét nem visz előre. Különösen igaz ez a testvérvárosok .együttműködésére. Régi kiaknázatlan terület ez, hiszen minden közösségnek vannak olyan értékei, amelyek nemcsak megismerhetők, hanem a másik fél számára hasznosíthatók is. Működtethető olyan cserekereskedelem, amely szinte semmibe sem kerül, mégis jelentős haszonnal jár mindkét fél számára. Május 20-21-én több mint negyventagú magyar kulturális delegáció érkezett Zubornyák Zoltánnak, a Ferencvárosi Művelődési Központ igazgatójának a vezetésével Magyarkanizsára, szerb testvérvárosunkba, hogy előremozdítsák a kulturális kapcsolatokat, és életre keltsék a valódi testvériséget. A nagyLó és lovasa bevezeti a küldöttséget az Etno-ház udvarába A szeretetteljes fogadtatás után, amelyen köszöntötte a csapatot Vranic Váradi Lívia szociális védelemmel és protokollal megbízott szakmunkatárs, Dr. Hózsa Éva Csáth Gézáról írt könyvét mutatta be a könyvtárban sonlóságokat, amelyek ránk, magyarokra jellemzőek, függetlenül attól, hogy hol húzódik az országok határa. S újabb kapcsolatok születtek, majd az induláskor egykettőre előkerült néhány zacskó, amelyekben a maradék csöröge megbújhatott. A következő állomás Tóthfalu volt. Ebben a 750 lelket számláló községben olyan példaértékű közösségre leltünk, amely minden település számára követendő utat mutat. A falu alapjait száz évvel ezelőtt Tóth József módos gazda rakta le. Birtoka körül házakat építtetett, hogy megtartsa a nála dolgozó földműveseket, állattenyésztőket és kézműveseket. így jött létre a település, ahol később iskolát alapított. Itt csak az elemi első négy osztálya működött. Mivel elkötelezett támogatója volt a tűzoltóságnak, a környéken hat községben szertárat is alapított. Élete, munkássága mind a mai napig meghatározza a közösség összetartozását, öröké tovább él a felnövekvő nemzedékben. Mert bár a falu lakossága egyre csökken, a község lakosai mindent megtesznek, hogy visszacsábítsák a lakosokat e festői tájra. Vadonatúj óvodájuk van, ahol a helyi népi hímzésekből nyílt tárlat azonnal arra inspirált, hogy megbeszéljék, ki milyen motívumokat használ otthon. Iskolájukat előbb nyolc- osztályosra bővítették, majd A teljes magyar csapat a vendéglátókkal, az asszonykórussal és a citerazenekar tagjaival a kanizsai önkormányzat dísztermében fáradt vándorok. Ezt követően pedig a színházban folytatódott a kulturális misszió. A Pince- színház három éve telt házzal futó iktabját, a Pfidig én jó anya voltam című monodrámát láthatta a helyi színházkedvelő, amely a magyarok ajándéka A biotanyán a mentás és kakukkfüves tea mellett előkerült a biosütemény Is Magyarkanizsán folytatódott az esti program egy könyvbemutatóval, amelyen dr. Hózsa Éva Csáth Gézáról írt könyvével ismerkedhettek meg a már kissé volt, Pogány Judit előadásában. A siker itt sem maradt el. Miközben a delegáció helyszínről helyszínre járt, és ismerkedett a vajdasági emberek múltjával A tóthfalui általános iskola aulája, ahol szeptembertől már gimnázium Is működik és jelenével, Zubornyák Zoltán folyamatosan tárgyalt azokról a lehetőségekről, amelyek a két testvérváros lakosságának kultúráját közelebb viszik egymáshoz. Percről percre születtek a konferencián olyan megállapodások, amelyek egyértelművé tették, hogy nagyon színes, ámbár kiaknázadan ez a kapcsolat, így aztán megállapodás született arról, hogy az augusztusi kenyérünnepre milyen kiállításokat, előadásokat ad a magyar fél, és cserébe a Ferencvárosi Búcsúra mit kapunk a Vajdaságból. Színház, zene, tánc, képzőművészet és irodalom egyaránt szerepel a palettán. A másnapi sajtótájékoztatón Nyilas Mihály polgármester és Zubornyák Zoltán egyaránt azt fogalmazták meg, hogy a civilek azok, akik valóban közel hozhatják egymáshoz a testvér- városok lakóit, s ehhez a kultúrán át vezet a legideálisabb út. A polgármester még hozzátette: igazából rossz kifejezés a testvérváros szó, ez még a múlt rendszer maradványait őrzi magán, az angolok kifejezése sokatmondóbb és valósághűbb: twin-city (ikerváros). Deutsch Kornélia szeptembertől beindul a testnevelés szakos gimnáziumi oktatás is. Ilyen a környéken nincs, ezzel csábítják ide a környék gimnazistáit, akik bentlakók lesznek, tehát a stratégia jó. A kis faluhoz mérten nagy templomuk karcsú tornyával és hófehér falával igazi gyöngyszem a zöld tájban, ahol egyetlen szemétfecnivel vagy eldobott csikkel sem találkoztunk. Itt a bűnözés szinte ismeretlen, mindenki ügyel mindenre, és az emberek figyelnek egymásra. Még a visszaút során beugrottunk egy biotanyára, ahol különböző gyógynövényekből készült teakeverékeket kóstolhattunk, állatokat simogattunk, és láthattuk, hogy a túlcivilizált városlakónak hány alternatívája akad kijönni, a szegénységből. Persze ez csak családi összefogással képzelhető el, hiszen itt, a tanyán is három nemzedék él együtt. A tájház udvarán a zuhogó eső ellenére baráti beszélgetés indult meg a közös gyökerekről, no meg az ételreceptekről
