Ferencváros, 2010 (20. évfolyam, 2-23. szám)
2010-05-14 / 8. szám
Ferencváros 2010. május 14. KULTÚRA 5 Rákmesék A holland-magyar Space Színház legújabb (ötödik) áldokumentarista előadása, A felhő egy elképzelt, boldogabb jövőből, 2060-ból tekint vissza 2010-es valóságunkra, életünkre, hétköznapjainkra. Az alkotópáros, a magyar Ardai Petra és a holland Luc van Loo mellett egy kínai színésznő-énekesnő, Yang Li (Rosinát énekli az operaházban a Sevillai borbélyban) kalauzolta a közönségét a jövő panoptikumában, Babarczy Eszter, Ardai Petra és Veress Anna szövege segítségével. Múzeumban kiállított leletként, skanzenként jeleníti meg 2010-et az előadás. 2060-ból, egy elképzelt, boldogabb jövőből tekint a mai társadalomra, környezetünkre, lelki-szellemi állapotunkra szellemesen, ironikusan, kedves, szeretetteljes humorral. Az előadás tulajdonképpen egy múzeumi látogatás. A tárlatvezetők a közönséget bevonva kalauzolnak végig a 2010-et megidéző tárgyak között. Kellemes zenére érkeznek meg a látogatók a Trafó megfordított nézőterére, a múzeumba. Luc van Loo szokatlanul karcsú hangszerén bőgőzik, Yang Li lágy hangon énekel valami kínai népdalt, Ardai Petra kedvesen üdvözli a vendégeket, dicséri korhű öltözetüket, elbeszélget velük erről-arról. Az előadás díszletei kiállítási tárgyak, jelen korunk jövendő rekvizitumai, csupa fehérre festett kontúr: fürdőkád, vécékagyló, mosdó, kanapé, konyhapult, asztal, televízió és egy telefonfülke keretei. A tárlatvezetők ezeken mutatják be, játsszák el - Yang Li remekel mint aerobiktáncos és pantomimművész is -, hogyan éltek 2010-ben az emberek. A megközelítési mód - a jövőből nézünk magunkra - meghökkentő, szórakoztató és elgondolkoztató egyszerre. Mire is tékozoltuk a nekünk szabott időt, a ránk bízott teret, a nekünk jutott tehetséget? Egy olyan korból nézünk vissza önmagunkra, ahol már mindenki boldogan él, mert 2010-ben megtörtént a nagy fordulat, elhárult az emberiséget fenyegető veszély. Mindenki a Felhő védelmében él, amely az alkotók képzelete szerint egy hatalmas, az emberiség szőtte vüág- háló, összefog minden embert, és harmonizálja, optimalizálja az életet, megoldja a fizikai létezés gondjait, hogy az emberek csak magukkal és az élet fontos kérdéseivel foglalkozhassanak. A Felhő meg is szólal (Babarczy Eszter szövege Lázár Kati hangján), amit a kiosztott fülhallgatón hallgathatunk, amikor kilépünk az utcára, hogy a „skanzenban” folytatódjon a múzeumlátogatás. A Felhő bemutatja, milyen sivár, korlátozó, egészségtelen a környezetünk, hogy az emberek nem néznek egymásra. A Bakáts téren megállunk, itt a tárlatvezető interjút készít a járókelőkkel arról, milyennek képzelik a jövőt (persze sötétnek és reménytelennek, Magyarországon nem ülik derűlátónak lenni), majd továbbvonulunk, a Tompa utcában egy padra állva Yang Li vár bennünket, operaáriát énekel. Micsoda pillanat! A színházba visszatérve még egy különös aktus következik: a dinnyejáték. Körbeállunk úgy százan, s egy szép, nagy görögdinnyét adunk egymásnak kézről kézre. Míg a zöld golyót tartjuk, kívánunk valamit. Én azt, bárcsak itt lehetne most mindenki, akit szeretek. Mert jó dolog egy dinnyével a kezünkben megérezni a közösséget az alkalmi nézőtársakkal, és átélni valami katarzisfélét. Azután még beszélgetünk, jófajta oszt- | rák bort iszunk, és sose látott 1 kínai herkentyűket ropogta- >o tunk. Luc van Loo azt mondja, 8 nyáron a Szigeten is bemutatják < A felhőt. Az ég szerelmére, el ne mulasszák! Ferencz Zsuzsa Mester és tanítványai A Művészetek Palotájában (Komor Marcell utca 1.) 2010. május 18- án, 15.00 órakor nyílik meg Vincze Angela festőművész Mester és tanítványai című kiállítása, amelyen Gegesy Ferenc polgármester mond köszöntőt. Fellépők: Sörös Rita - hárfa, Bíró Attila és tanítványai - furulya, ének, valamint a Pitypang Iskola táncosai. A kiállítás május 27-ig mindennap megtekinthető. Emlékezőkészlet a mindennapokhoz Zemlényi Csaba festményei az Ökollégium Artgalériában Csupa régi gyönyörű vagy furcsa tárgy A New Yorkból majd negyedszázad után hazaköltöző festőművész, Zemlényi Csaba Ferencvárosban, a Ráday utca egyik házában talált új otthonra. A városrész művészeti életében a IX. kerületi művészközösség, az ART 9 tagjaként azóta folyamatosan szerepelő, számos kiállításon részt vevő alkotó legújabb önálló tárlata Óbudán, az Ökollégium Artgalériában a napokban nyílt meg. Ha egy rövid mondattal kellene jellemezni, azt mondhatnánk, hogy Zemlényi Csaba sajátos, kevés színnel megoldott csendéleteket fest. Azonban látjuk, azokat a szabályokat, amelyek ezekre a képekre jellemzőek lennének, sorra felrúgja, nem formák és színek oly megszokott, beállított együttesét jeleníti meg. Képein szinte nincs is hagyományos értelemben vehető perspektíva. Teljesen más kompozíciós elvek szerint rendezi össze a megjelenített tárgyakat a képeken. Hagyományokhoz ragaszkodó, fölényes szakmai tudással megfestett realizmus jellemzi, mintha egy középkori mester munkáit lámánk. Ezek a tárgyegyüttesek nem ro- koníthatók semmiféle csendélettel, annak ellenére, hogy magyarázhatók, felfoghatók lennének annak is. Zemlényi Csaba különös tárgyakból épített, zárt világa, alkimista festészete vesz körül minket. A kiállításon egy nagy műveltségű, a világról, a létről meditáló alkotó ember töprengéseit látjuk, ezek a gondolatok vetülnek ki képeire. A kiállítás csendje és némi idő kell a látvány értelmezéséhez. A megfestett tárgyak mind-mind rendkívüli darabok, amelyek ismerősnek tűnnek, bizonyára láthattuk valahol, múzeumban, filmen, valamilyen gyűjteményben. De ebben a kabinetszekrényekbe zárt multikulturális tárgyegyvelegben még véletlenül sem találunk direkt utalást mai korunkra. A csupa régi gyönyörű vagy furcsa tárgy, mint a gazdag, reneszánsz pompával díszített, aranyozott ezüst ötvösmunkával borított strucctojás (valójában ma el sem tudom képzelni, hogy szépségén túl mire is volt jó), a remek míves óra, az egymásnak fordított csigaházak vagy a kódex mind egy történetnek a részei. Zemlényi, mint egy színpadi szerző, felsorakoztatja előttünk a szükséges kellékeket. Nekünk, nézőknek csak az a dolgunk, hogy az egyes darabokat nézegetve kibontsuk a „cselekményt”, a képbe rejtett gondolatsort. Nincs itt semmiféle véletlen vagy esetleges. Itt is, mint a színpadon, ha hever az asztalon egy pisztoly, az a darab során valamikor biztosan el fog sülni. Hogy mikor kerül rá sor? Hát bizony, ez a cselekmény az, amiért színházba megyünk. Itt a képeken tobzódunk a felhalmozott kincsek látványában, mint Ali baba a rablók barlangjában, vagy mintha Midasz király kincseskamrájában üldögélnénk, és eközben lázasan keresgéljük az összefüggéseket. Persze ma erre sincs igazán időnk ebben a felfokozott, rohanó világban. Pedig szemlélődésünk közben az emberiség kincsei, a régi korok tárgyiasult csúcsteljesítményei tűnnek elő, és ösztönöznek bennünket további összefüggések keresésére. A mindenhol jelen lévő anyag és a gondolat víy párviadalt a napjainkban oly nagy jelentőséggel bíró idővel. De itt, a kiállításon az időtlenség vesz körül bennünket. Az emlékek hosszú sorának felidézése (találóbb lehet a „művész emlékező készlete a mindennapokra” kifejezés) és az ehhez kapcsolódó asszociációk régi korokat, messzi évszázadokat idéznek meg és kötnek össze a mával. Knox FERENCVÁROSI CIVIL KUCKÓ Minden Ferencvárosban működő civil egyesület, társulás, kör számára helyet biztosít a Ferencvárosi Művelődési Központban működő Ferencvárosi Civil Kuckó. Célja, hogy közösségi színteret, találkozási pontot nyújtson a ferencvárosi civileknek. Szolgáltatásai: • technikai háttér - számítógéppel, internetkapcsolattal felszerelt gépek használata a Civil Kuckó egyesületeinek; • fénymásolási, e-mail- és faxküldési lehetőség a „Kuckó lakóinak”; • segítség a civilszervezetek kommunikációjában; • támogatás az egyesületek közötti partnerkeresési törekvésekben; • pályázatírási lehetőségek felkutatásában, pályázatok összeállításában szakmai háttér nyújtása. Ha a Ferencvárosi Művelődési Központban működő Civil Kuckóban otthonra szeretnének találni, rendszeres összejöveteleiknek helyet, időt, lehetőséget keresnek, jelentkezzenek be a 476-3421-es számon, illetve a titkarsag@ferencvarosimuvkp.hu e-mail címen. Holland kísérleti színház a Trafóban Rákvacsora egy elegáns étteremben Április utolsó két estjén régi ismerőst koszönthetett a Trafó közönsége: a holland Hotel Modem kísérleti színház hozta el Rákmesék című műsorát Budapestre. Két éve Camp címmel egy koncentrációs tábor életét vetítették elénk borzongató élethűséggel, azt megelőzően pedig az első világháború világát elevenítették fel. Az 1997-ben alakult rotterdami társulatot nem könnyű beskatulyázni: bábokkal játszanak, de nem paraván mögött, hanem terepasztalon, s játékukat az élő térben és egy vetítővásznon egyaránt figyelemmel kísérhetik a nézők. Báb- és makettkészítők, egyben bábjátékosok, színészek és operatőrök is apró videokameráikkal. Mostani előadásuk gamélák- ról szól embereknek, de ezek a rákok nagyon emberiek. Pauline Kalker, Arlene Hoorweg és Herman Helle nagyon értenek az emberiráki életmozzanatok megjelenítéséhez; megértésükhöz sokszor nem is szükséges a magyar felirat. Arthur Sauer hangmester pedig a helyszínen gondoskodik arról, hogy a képi illúziókat minél élethűbb hangokkal támasz- sza alá. Peregnek az események: több terepasztalon számos jelenetet készítenek elő, pillanatok alatt váltanak egyikről a másikra, bekapcsolják a halogén- és LED- vüágítást, élesítik a kamerákat, s máris pereg a nézők szeme előtt a jelenet. Egy rákbokszmeccsen éppoly vérszomjasak a nézők, mint az emberek, a ringben folyik az adok- kapok, szól a gong, s mi a kiütött versenyző szemszögéből láthatjuk a világot a rászámolás közben. Ellátogatunk egy kempingbe, ahol napfénytetős Trabant húz egy lakókocsit, s permetező varázsolja az esőt és a párát; e miliőben mulatságosan csetlenek-bodanak a gamélák. Ravasz világítás, füstgépek és profi dj. varázsolja elénk a diszkók mesterségesen felfokozott hangulatú, ennek ellenére üres világát. Születés és halál kérdéseit is feszegetik a művészek, megidézik a kórházi műtők hangulatát is. A gamélák természetesen leszáll- nak a Holdra. Hogyan is szólhat „rákul” a híres mondás? „Kis lépés egy gamélának, de hatalmas ugrás a gamélaságnak!” Atörténésekakomikum és a tragikum határvidékén egyensúlyoznak. A gamélák embert trancsíroznak a konyhában, a laboratóriumban emberi csontváz merül a formaimba. A Hotel Modem szórakoztató, de mélyen elgondolkodtató görbe tükröt tartott elénk. Krivánszky Magyarok a nagyvilágban A sorozat harmadik kiállítása A Ferencvárosi Művelődési Központban új tárlat nyílik a Folyosó Galériában. A Magyarok a nagyvilágban sorozat harmadik szereplője Dobay Zsuzsa (USA), a kiállítás az ő életművéből ad keresztmetszetet festményei alapján. A kiállítást 2010. május 14-én, pénteken, 18.00 órakor Pogány Gábor művészettörténész nyitja meg. A művésznő munkái június 2-ig lesznek mindennap megtekinthetők. Mire is tékozoltuk a nekünk szabott időt, a ránk bízott teret, a nekünk jutott tehetséget? A felhő Időutazás a Trafóban a Space Színházzal
