Ferencváros, 2010 (20. évfolyam, 2-23. szám)
2010-02-19 / 2. szám
Ferencváros 2010. február 19. KULTÚRA 5 Várakozás egy utópiára? Jovián György festőművész kiállítása Az Eriin Galériában látható, hagyományosan olajjal vászonra festett képek Jovián György festőművész legújabb munkái. A mindig meditativ, filozofáló művész hatalmas méretű festményein egy szűk témával foglalkozik. Tájrészleteket, ezen belül is egy anyagbontó telep fémzúzalékhalmazát, ennek a mikrokömyezetnek a közelképeit festi szinte kényszeresen újra meg újra, más és más nézetekben. Ezekben a vizuális töprengésekben tűnődik életről, magának az embernek a mibenlétéről, a művészetről és ezen belül a festészet jövőjéről. Ahogy magának is megfogalmazza: „A festészet a saját életemről szól, meg arról a kényszerről, hogy festeni márpedig kell. Istenigazából mindegy, hogy mit, csak festeni. Például tájat - mint a régiek - (a lélek vidékeit), amely az emlékezet barázdáiból testesül képpé.” Jovián György a figurálistól az elvont képekig mindent fest, és jól. Az újeklektikához közel álló, különös hangulatú festményein sajátos egyéni mitológiát fogalmaz meg. Az óriásira nagyított valóságos részletek képein a szemünk láttára változnak át egyszerű látványból a részletek költészetévé. Az első ránézésre nem figurális, gesztusnak tűnő kép egyfajta meglepő hiperrealizmussá alakul, miközben szemünk keresi tovább az eligazodás fogódzkodóit. Fotórészletekre is gyanakodhatnánk, hiszen igen gazdag festési mód mellett minden képén megjelenik az alig látható, mégis határozottan jelen lévő, az egész képet koordináló raszterháló, ez húz vissza minket a filozófiák magasságából. Mert itt az elmúlt huszadik század gyönyörű és egyben materializálódik, megfogható- vá válik, tán követhetővé, vagy élére is állhatnánk, esetleg sodródnánk vele, ha tudnánk, felismernénk, mi is az. Merre is alakul tovább? A dilemma hatalmas. Egy egész generáció tétovázik. Mert: „Úgy tetszik, az utópiák sokkal inkább megvalósíthatóak, mint ahogyan azt Jovián György a figurálistól az elvont képekig mindent fest, és jól szörnyű civilizációjának a struktúrái bomolnak, rombolódnak szét, a „Nagy Bontó”, az idő hatalmas erejétől. A változás maga az, ami itt megjelenik. Egyelőre csak az előző kultúra rétegeinek szétmor- zsolódása látszik, a most, közben születő „szép, új világ” még nem látható, megfogalmazható. Pedig itt van körülöttünk bizonyára - már -, reméljük, végre hiszik. S voltaképpen egy nyugtalanítóbb kérdés előtt találjuk magunkat: hogyan kerüljük el határozott megvalósulásukat? Mert az utópiák megvalósíthatóak. S az élet az utópiák felé halad.” (N. Bergyajev) Természetesen Jovián György sem válaszol a saját maga által felvetett kérdéssorra, képei hordozzák tovább kételyeinket, kételyeit. Knox Quartet Gergye Krisztián Társulata a Trafóban Február 4-én és 5-én este vastaps fogadta Gergye Krisztián Társulatának tartalmas, látványos elemekben bővelkedő előadását a Trafóban. A társulat műsora saját bevallásuk szerint „nem csak tánc”. A Quartet izgalmas kirándulás a lélekbugyraiba, a tudattalanba, az elfojtott ösztönök, vágyak, álmok birodalmába. A darabot rendező - tavaly Harangozó Gyula-díjjal elismert - Gergye Krisztián gazdag eszköztárat vet be e különleges belső világ megjelenítésére. A színpad világos hátterén hatásos videók peregnek, az alacsonyan elhelyezett reflektorok időnként a színpad teljes magasságát betöltik óriási - hol ijesztő, hol komikus - árnyékokkal. A koreográfiát is jegyző négy táncos - Gresó Nikoletta, Virág Melinda, Gergye Krisztián, Téri Gáspár - mozdulatai pedig tükröződnek a padlón, érdekes, kaleidoszkópszerű, még inkább a pszichológiában használatos Rorschach-teszt ábráira emlékeztető konstellációkat hoznak létre. A bonyolult emberi viszonyokat kifejező előadást a színpad sarkában muzsikáló Accord Quartet festi alá, Ligeti György, Sosztakovics és Schubert dallamaival, gazdag improvizációkkal. A szexuális, hatalmi-aláve- tettségi és ki tudja, még miféle tudatalatti fantáziák megjelenítését jól szolgálják a táncosok jelmezei és a darab kellékei: lovaglóruhák, ostorok, nyergek, fegyverek. A szünet előtti rész kétharmadáig megA Quartet izgalmas kirándulás a lélek bugyraiba fordulhatott a nézők fejében: vajon nem öncélú-e kicsit ez a látványvilág, vajon nem terjeszkedik túl a tánc rovására? Az utolsó harmad felizzó, pörgős hangulata csatta- nós cáfolatot adott erre, benne a társulat vezetőjének briliáns szólójával. A második rész végig magas hőfokú előadása pedig valósággal székükhöz szegezte a nézőket; méltán csattant fel a produkciót jutalmazó vastaps a végén. A társulat bizonyára gyakori vendége lesz bemutatóival a Trafónak, ahol február 7-26. között a Képek ideje/Temps d’images fesztivál előadásai nyújtanak hasonló élvezetet. Krivi Dzsesszista szülinap a MüPában Kőszegi Imre és barátai a Fesztiválszínházban ünnepeltek Kőszegi Imre, a magyar dzsessz nagy generációjának emblematikus alakja Kőszegi Imrét mindenki ismeri, aki a magyar dzsesszel akár rövid időre is kapcsolatba került. A kiváló dobos a közelmúltban ünnepelte 65. születésnapját a Művészetek Palotájában egy fergeteges koncerttel, amelyen kortársai és a dzsessz új generációjának magyar képviselői is ott voltak. Kőszegi Imre a magyar dzsessz- művéázet egyik legkiemelkedőbb művésze, a dzsesszdob legalább olyan emblematikus személyisége, mint Pege Aladár volt a bőgőé, vagy Vukán György a zongoráé. A magyar dzsessz nagy generációjának egyik legjobbja nem csupán muzsikus, hanem zeneszerző, és a dzsessz oktatásában is régóta jeleskedik. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd az Országos Szórakoztatózenei Központban tanult, később pedig külföldön élt, ahol számos neves dzsesszművésszel fellépett. Hazatérése után barátaival, Babos Gyulával, Ráduly Mihály- lyal, Szakcsi Lakatos Bélával és Orszáczky Miklóssal megalapí- | tóttá a legendás Rákfogót, majd 1 Kőszegi Rhythm and Brass né- •o ven saját együttesét, amely | egyedi módon két fafúvósból, < egy dobosból és egy ütőhangszeresből állt. játszott európai sikerű nemzetközi formációkban is, majd a Super Trio, a Creative Art Ensemble és a Take 4 következett. 1992 óta tanít a Liszt Ferenc Zeneművészeti Fő- sr <D iskolán, ahol a dzsessz tanszék f ütőtanára. 2002-től 2008-ig a Magyar Jazz Szövetség elnöke | is volt. ■* Kőszegi Imre a Fesztiválszínházban Szakcsi Lakatos Bélával, Vukán Györggyel, Rozsnyói Péterrel (zongora), Egri Jánossal, Berkes Balázzsal és Orbán Györggyel (bőgő) aratott sikert. A koncertre hazalátogatott Duka Norbert is, aki klasszikus bőgőjátéka mellett ez alkalommal egy dzsesszimprovizációt is előadott születésnapi köszöntőül. Kőszegi Imre az egyes formációk előadásai közötti szünetekben meleg hangon beszélt barátairól, zenésztársairól. A fiatalabb fellépőket tapsvihar közepette bemutatva csak any- nyit mondott, elismerő gesztussal: „Hát ilyen az új generáció.” Ez pedig mindent elmond a dzsesszről és művelőiről, akikben jellemző módon nincs féltékenység társaik sikere iránt, hiszen a dzsessz az együtt zenélésről szól, ahol ilyen érzelmeknek nincs és nem is lehet helye. Steiner Gábor Peskó Zoltán karmester a próba alatt zenészei között Fővárosi év a fővárosban A Pannon Filharmonikusok kétszáz éve Január 29-én került sor a Pannon Filharmonikusok első fellépésére a Művészetek Palotájában, amelyet az év folyamán több is követ, a pécsi filharmonikus zenekar 200 éves fennállásának tiszteletére. A legnagyobb múltú magyar szimfonikus zenekar, a pécsi Pannon Filharmonikusok jogelődjét 1811- ben hozta létre a Pécsi Püspökség. Az alapító Johann Georg Lickl bécsi zeneszerző, Joseph Haydn tanítványa volt. Első hangversenyük 1811. december 9-én hangzott el a pécsi bazilikában. A közelgő 200 éves jubileumra 100 héten át tart nagyszabású ünnepségsorozattal készülnek, amely a 2010-es újévi koncerttel kezdődött, és az alapító hangverseny 200. évfordulóján ér véget. A gondosan megkomponált 200 esemény között a megszokott előadásokon túl olyanok is találhatók, amelyek által a közönség megismerheti a zenekar múltját, jelenét, és bepillantást nyer a jövőbe. Pécs 2010-ben Európa kulturális fővárosa. A Pannon Filharmonikusok ebből az alkalomból Fővárosi év a fővárosban címmel a Művészetek Palotájának Nemzeti Hangversenytermében májusig öt alkalommal lép fel. Az első előadásra január 29-én került sor; a világhírű karmester; az együttes zeneigazgatója, Peskó Zoltán vezényletével. A zenekar február elején Essenben járt, ahonnan útjuk ismét Ferencvárosba vezet, ahol február 19-én Wagner- és Bartók- műveket hallhat a közönség. S.G. Videó és szocializmus Keleten a helyzet... ...változatlan? Éppen hogy változott, ahogy azt a Ludwig Múzeum új kiállítása is bizonyítja. A videózás hőskorában felbomló baloldali rendszereknek az egyes emberekre és közösségekre gyakorolt hatásait bemutató mozgóképtárlat izgalmas kordokumentuma az elmúlt húsz évnek. A Ludwig Múzeum első tárlata 2010-ben a rendszerváltozás előtti szovjet blokk országaiban a nyolcvanas évek vége óta zajló összetett folyamatoknak az egyes emberekre és különböző társadalmi csoportokra gyakorolt hatásait vizsgálja, a húsz éve folyamatosan zajló átmenet emberi vonatkozásainak előtérbe helyezésével. A berlini fal leomlásával kezdődő, máig tartó időszakot Kelet-Közép-Európá- ban mindenütt radikális politikai, gazdasági és társadalmi változások jellemzik, ám az átalakulás folyamatai országról országra eltérőek. Ennek megfelelően a változásokra adott egyéni, csoportos és társadalmi válaszok is sokfélék. E folyamatok dokumentálására és elemzésére kitűnő eszköz a videó, amelynek elterjedése egybeesik a fal leomlásával. A könnyen kezelhető, hordozható kamerákkal amatőrök és profik széles rétegei számára vált lehetővé a mozgóképek rögzítése. A fotó és a film után a videó a privát és a történelmi emlékezet meghosz- szabbításának - és manipulálásának - újfajta lehetőségeit kínálja. A közvélemény formálásának, a nyilvánosság befolyásolásának módjai vele örökre megváltoztak, az információs társadalom kialakulása pedig nemcsak kísérőjelensége, de előmozdítója is lett a térségben zajló rendszerváltozásoknak. A kiállításon szereplő, erősen társadalomkritikus alkotások a két évtizede folyamatosan változó, konfliktusokkal terhelt volt szocialista régiót és időszakot dokumentálják, elemzik. Steiner Gábor A könnyen kezelhető, hordozható kamerákkal amatőrök és profik széles rétegei számára vált lehetővé a mozgóképek rögzítése
