Ferencváros, 2009 (19. évfolyam, 1-22. szám)
2009-02-20 / 7. szám
Fotó: Intercom 4 K ULTÚRA Ferencváros 2009. február 20. MOZISAROK Valkűr „Nem kívántunk elvenni vagy hozzátenni a valóság szőtte történethez, és hőseinek jellemrajzát sem kellett kiszíneznünk. Bármi, amiben eltértünk volna a történelemtől, csak csorbította volna a dráma erejét. Az élet eléggé izgalmas helyzeteket és egyéniségeket teremtett forgatókönyvünkhöz. Az egyetlen elem, amelyben eltértünk a valóságtól, az időbeliség volt: mindössze két órába kellett sűrítenünk a puccskísérletet” - Christopher McQuarrie és Gilbert Adler forgatókönyvíró. Az Adolf Hitler elleni, Stauf- fenberg-féle, sikertelen merénylet igaz történetét bemutató produkció érkezett a hazai mozikba is. A film forgatását állítólag többször is meg kellett szakítani, egyrészt kaszkadőrbalesetek, másrészt helyszínbiztosítási és engedélyeztetési gondok miatt. Ráadásul egyes hírek szerint a vágási munkálatok előtt még utóforgatásokra is szükség volt, ekkor rekonstruálták és rögzítet- ! ték az és^k-afrikai hadműveletek azdff ütközetét, melyben Stauffenberg elveszítette jobb karját és bal szemét. Nyugodtan elfelejthetjük a filmben nyújtott alakítása kapcsán a Tom Cruise-t ért, gunyo- ros kritikákat, színészi pályafutásának legösszetettebb és legérettebb alakítását láthatjuk Stauffenberg szerepében. A többi, Hider elleni összeesküvőt is olyan világhírű, rutinos színészek keltik életre, mint Kenneth Branagh (Henning von Tresckow), Bill Nighy (Friedrich Olbricht), Tom Wilkinson (Friedrich Fromm) és Terence Stamp (Ludwig Beck), hogy csak a legismertebbeket említsük. A film rendezési munkálatait Bryan Singer irányította. így emlékszik a film előkészítésére: „Az első könyv, amelyet a Valkűrre készülve elolvastam, a harmincas években Németországban élt újságíró, William Shirer A Harmadik Birodalom felemelkedése és bukása című, nagyszerű írása volt. Azóta sem olvastam ennél átfogóbb és olvasmányosabb művet a témában. Választ adott az engem leginkább foglalkoztató kérdésre: miképp történhetett, hogy egy olyan felvilágosult országban, mint az akkori Németország, egy tömeggyilkos kerüljön hatalomra. Shirer munkája Hitiéi; Göring vagy Himmler személyiségét is elemzi. Ez a mű nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megértsem, milyen közegben kellett tevékenykedniük az ellenállóknak.” Történelmi eseményeket feldolgozó filmek esetében gyakori gond, hogy mivel a nézők számára ismert a végkifejlet, unalomba vagy éppen érdektelenségbe fullad a cselekmény. A Valkűr esetében Singer igazi bravúrja, hogy miközben pontosan és hitelesen ábrázolja az eseményeket, a játékidő előrehaladtával folyamatosan növekszik a feszültség, és képtelenség kivonni magunkat a látottak, hallottak hatása alól. A színészek remek teljesítményt nyújtanak, a karakterek motivációinak vagy éppen motivációik változásának bemutatása precízen kidolgozott, mindvégig követhető, átérezhető és érthető. Az újkori történelem, illetve a második világháború egyik lehetséges fordulópontjaként is tekinthető, kudarcba fulladt, titkos haditervet alaposan áttanulmányozó forgatókönyvíró, Christopher McQuarrie szerint: „Az összeesküvők feladata nem csupán Hitler likvidálása volt, ez önmagában nem lett volna elegendő a hatalomátvételhez. Olyan tervet kellett kidolgozniuk, amely egyidejűleg alkalmas a náci vezetés menesztésére és az egész rezsim megdöntésére. Ilyen terv volt a Valkűr. A következőképpen működött volna: Stauffenberg a haditanács ülésén bombát helyez el a térképasztal alatt, majd egy sürgős telefonhívásra távozik. A bomba felrobban, Hitler szörnyethal, eközben Stauffenberg Berlinbe siet, ahol a Führer halálának hírére kiadják a parancsot a Válkűr életbe léptetésére. A tartalék hadsereg ekkor elfoglalja a főbb stratégiai pontokat, és őrizetbe veszi a minisztereket...” A film méltó tisztelgés néhány hős előtt, akik a legsötétebb időkben, mindent kockára téve úgy döntöttek, hogy elpusztítják a gonoszt, és megpróbálják megfékezni a világ kataklizmáját. Cs. D. Filmes nyereményjáték Adjon választ alábbi kérdésünkre, és juttassa el március 2-ig a szerkesztőségbe postán, e-mailben vagy személyesen! A kérdésre helyes választ adók között kisorsoljuk a Lurdy Házban található Palace Cinemas kétszer két tiszteletjegyét. (A válasz mellett ne felejtsék el feltüntetni telefonszámukat vagy egyéb elérhetőségüket) E heti kérdésünk: 1990-ben Tom Criuse-t Oscar-díjra jelölték egy Oliver Stone-alkotásban megformált vietnami veterán szerepéért. Mi volt a film címe? A február 6-i szám filmes játékának megfejtése: David Fincher a Hetedikben és a Harcosok klubjában dolgozott együtt Brad Fittel. Nyerteseink: Farkas Ágnes és Meskó Örs A nyereményhez gratulálunk! A szerkesztőség címe: 1094 Budapest, Ferenc tér 11., e-mail: ferencvaros@maraton.plt.hu A papírjait legyen szíves! Megkökkentő küldeményművészeti kiállítás Érdekes volt látni, ki hogyan határozta meg, miként mutatta be magát, a rá legjellemzőbbet A 2B galéria tavaly év végén - 256 különböző nemzetiségű művész részvételével - emlékezetes és különleges „küldeményművészeti kiállítással” rukkolt ki. A küldeményművészet, vagy Mail art, általában kisméretű, a legkülönbözőbb műfajokban, anyagokból, technikával készített, egy előzetes kiírásra postán, válaszként küldött művek együttesét jelenti. E műveknél a művészi mondanivaló egy üzenet, vagyis inkább a kapcsolatkeresés. Ez a művészeti forma az 1970- es évektől élte virágkorát, ám a kilencvenes években szinte teljesen eltűnt. Bár többször eltemették a kétkedő művészet- történészek, mégis újra meg újra vannak olyan törekvések, amelyekkel a művészek nagy tömegeit mozgatják meg. Ilyen volt ez „A papírjait legyen szíves” nemzetközi útlevél és személyi igazolvány kiállítás is. A két amerikai ötletgazda, Dániel Georges és Rumi Tsuda azzal a felhívással fordult a különböző országokban élő alkotókhoz, hogy tervezzenek maguknak olyan fiktív útlevelet, amely a személy igazolása, azonosítása mellett lehetővé teszi a személyiség kifejezését és átértelmezi az eddigi, megszokott bürokratikus módszereket. A tartalom bármi lehetett, ami nem tilos a postai forgalomban vagy a légi közlekedésben, csupán méretbeli volt a korlátozás (13x 18cm). Érdekes volt látni, ki hogyan határozta meg, miként mutatta be magát, a rá legjellemzőbbet, ami őt megkülönbözteti másoktól. A művészek a felhívásra ragasztott, mellétűzött, rákötözött képek, lógó reliefek, abba beletűzött emblémaszerű kitüremkedések, lyukasztások, szakítások, és még szám- g tálán megoldás segítségével oldották meg a feladatot. Kiegészítésként kis képekben, rajzokban, festmény-minia- túrákban sokan jelenítették meg a - meglehetősen szűkre szabott helyen - művészetük főbb jellemzőit is. Sokan DNS mintát: hajtincseket, nyál, vér, köröm mintákat, ujjlenyomatokat és egyéb mellékleteket, hangmintát, internet hozzáférést és még sok mást is csatoltak. Az egyes passzportokon keresztül közvetlen és személyes kapcsolatba kerülhettünk az eddig számunkra ismeretlen művészekkel, és a cél valójában ez volt. Az csak a kérdés, hogy a bemutatkozás mélysége, őszintesége mennyire segítette ezt az igyekezetünket. Knox Lángoló mezők az Art 9-ben Varga Patrícia Minerva kiállítása Hisztéria a Lumúban Kortárs finn művészet A képek különös perspektíváikkal olyan hatást keltenek, mintha egy lázas álomban repülnénk föléjük Varga Patrícia Minerva festőművész tájképeket fest. Ez nem egy szokványos művészeti program a 21. század elején, amikor - úgy gondolhatjuk - már minden megtörtént - és annak az ellenkezője is, lefestettek, lefotóztak mindent ebben a műfajban. Az Art9 Galéria mostani tárlata mindennek eleven cáfolata. Varga Patrícia Minerva festőművész Art9 Galériában rendezett kiállításán valóban tájképek sorát látjuk - szám szerint 5 festményt, 3 pasztellképet és egy hosszú, négyrészes pasztellt - a belépőt mégis mellbe vágja a látvány, a képek hatása. A tiszta színekkel megfestett/rajzolt művek égetnek, sütnek a falakról. A viliódzó színek, a darabos ecsetkezelés, az időnként „pálcikás” festési mód óhatatlanul megidézi a nagy elődöt, Van Goghot. De ezek a lángoló színekkel festett, expresz- szív tájak mégis jellegzetesen „minervásak”. Különös perspektíváikkal olyan hatást keltenek, mintha egy lázas álomban repülnénk föléjük. Billen a perspektíva, a horizont, a formákat barázdákká oldja, kanyargó, görbe ívekké alakítva az állandóan mozgásban tartott felületeket. A természetes formákat a festő érzelmei torzítják el, a túlfűtött pátosz, a szorongás, a rémület, a boldogság, a szinte vallásos révületben dicsőített természet. Már elveszítjük érzékeinket, valós és nem valós között már nem teszünk különbséget, csak az ihlet és a belső sugallat hatására transzcendenssé (érzékek felettivé) váló világfaggatás zajlik. A művész, miközben tájképet fest, önmagát, saját lelkének mélységeit festi, s talán nem is fest, csak „közvetít szakrálistól az anyagi világ felé”. így a kozmikus térben lángoló narancssárga, aranyló mezők a bennük álldogáló fekete idolokkal egy képzelt világ archaikus, szakrális tereivé válnak. Varga Patrícia Minerva képeiben így értelmeződik újra a világ, a tájkép - ebben az indulatos festőiségben. A képek értelmezésének újabb rétegét képezik a művész által adott címek. Jung-idézetek és versfoszlányok nyitják tovább már eddig is kitágult perspektívánkat. A kiállítást az Art9 Galériában február 27-éig tekinthetik meg a mai festészetben mély élményt keresők. Knox Ha még nem látta a kedves olvasó, április 12-éig feltétlenül látogassa meg a kifinomult és letisztult skandináv dizájnt és művészetet felvonultató kiállítást... Mit is beszélünk, Finnország nem is része Skandináviának... e nssairi ,Jb4ó1( iuiv=u A mo&iá Lüdwig Múzeumban vendégeskedő, eredetileg az „Arctic Hysteria” címet viselő kiállítás kiindulópontját a finnekkel kapcsolatos kulturális klisék, sztereotípiák jelentik, amelyeket Marko Tapio finn író fogalmazott meg a második világháború utáni időszakban. Tőle származik a kiállítás címét adó „Sarkvidéki hisztéria” kifejezés. Ez neurotikus viselkedést jelent, amit az okoz, hogy az ember nehezen tud alkalmazkodni a zord éghajlathoz. Az általános vélekedés szerint a finnek visszafogott és szótlan emberek (Bertolt Brecht szerint két nyelven is hallgatnak), képtelenek érzéseik kifejezésére, és hiányzik belőlük a társas viselkedés képessége - szemben a délebbre élő európaiakkal. A finnek egyéb vélt vagy valós tulajdonságai is eszünkbe juthatnak: csendesek, nyersek, szeretik a természetet, introvertáltak és hajlamosak sokat inni, miközben barátságosak és megkérdőjelezhetetlenül őszinték. Némely szokásuk olyan furcsa a kívülálló számára, hogy a „sarkvidéki hisztéria” kifejezés nem is tűnik túlzónak. E jellemzések ismerősek a finnek számára, mivel a n^p^tj.önKép löszeként kotr,: lektíy^lfqgadásra.leltek. Hogy fér,, meg mindez a high-tech iparáról és elsőrangú közoktatásáról híres ország képével? Miként egyeztethető össze a globalizációval, amelyben a sikeres részvétel feltétele a jó kommunikációs készség? Miként érvényesülhet a finn visszafogottság - a szerénység, a saját képességek és eredmények lekicsinylése, a kérkedés vádjától való félelem - a kíméletlen verseny jellemezte Európában, ahol az önreklám a siker kulcseleme? És hogyan jelenhet meg mindez a kortárs művészetben, mely egyre kevésbé tűnik alkalmas terepnek a nemzeti önreprezentáció számára? A finnek képesek őszintén nevetni saját jellegzetességeiken, és ez a finom önirónia szinte az egész kiállításon végigvonul. Alánná Heiss és Marketta Seppálá - a kiállítás kurátorai - bátran használta a finnekkel kapcsolatos közhelyeket. S. G. Pillantás a kulisszák mögé „Műveletlen vagyok, tehetségtelen, csúnya, szürke, érdektelen!" - fakadt ki Gréta Garbo. Hogy miért? Erről és filmről, színházról, Mimihez való viszonyáról is beszélgethetnek a résztvevők március 31-én a Pinceszínházban a Garbo című előadás után tartandó közönségtalálkozón. Résztvevők: Fullajtár Andrea (Garbo), Szandtner Anna (Mimi), Szántó Erika (rendező) és Zöldi Gergely moderátor. A kiállítás egy tehetséges visszafogott nép önképét adta
