Ferencváros, 2009 (19. évfolyam, 1-22. szám)

2009-01-30 / 4. szám

Fotó: UIP Duna Film 4 K ULTÚRA Ferencváros 2009. január 30. MOZISAROK Frost Az Amerikai Filmakadémia nyilvánosságra hozta az idei Oscar-díj-jelöléseket. Néhány meglepetés és sok-sok papír­forma az eredmény. A legjobb film és a legjobb rendező ka­tegóriában az idén két kivá­ló filmmel jelentkező Clint Eastwoodot nem nominálták, mint ahogy Darren Aronofskyt és The Wrestler című munkáját sem. David Fincher Benjamin Button különös élete című, új produkciója viszont tizenhá­rom jelöléssel büszkélkedhet. A „nagyágyúk” árnyékában viszont sok-sok jelöléssel megbújik egy 1977-es média­történeti eseményt feldolgozó színpadi mű filmadaptációja, a „Frost/Nixon” - Ron Howard rendezésében. Howard neve mindig garan­cia az igényes mozgóképalko­tásokra. Legyen szó idegtépő krimiről (Váltságdíj), hiteles életrajzi drámáról (Egy cso­dálatos elme) vagy éppen egy világsikerű bestseller filmvál­tozatáról (A Da Vinci-kód). Howard ezúttal egy anno min­den televíziós nézettségi re­kordot megdöntő, négy estén át tartó talkshow kulisszatit­kait és legizgalmasabb pilla­natait filmesítette meg - Peter Morgan színpadi műve nyo­mán. Morgan 1992-ben látta felvételről a legendás tévémű­sort, és rendkívül alapos, hosz- szas kutatómunkát követően egy rendhagyó színpadi művet írt a karrierje nagy lehetőségét megérző David Frost és a lekö­szönését követően három évig teljes hallgatásba burkolózó Richard Nixon letaglózó erejű vitáiról. Joggal merülhet fel a kér­dés, hogy Nixon miért vállalta az interjúsorozatot. Mint szá­mos egyéb érdekesség mellett kiderül, a körmönfont jogász­ból lett bukott elnök és tanács­adói egyszerű showmannek gondolták Frostot. A népszerű televíziós személyiség, aki hu­moristaként kezdte pályáját, elsősorban a korabeli celebek közül választott interjúalanyo­kat. Műsoraiban többek között a Bee Gees és a Rolling Stones együttes tagjai vagy éppen Richard Burton volt a sztárven­dég egy-egy kötetlen, vidám hangvételű beszélgetésre. Nixon egyrészt félmillió dol­lárért, másrészt az amerikai nép megbecsülésének vissza­szerzése érdekében döntött úgy, hogy vállalja a szerep­lést Frost műsorában. Nixon úgy vélte, tisztázhatja ma­gát a könnyű ellenfélnek tűnő Frosttal szemben, és szimpati­kus, nyugalmazott exelnökké, megbecsült államférfivá vál­hat. Frost azonban intelligen­sebb és kíváncsibb volt, mint amilyennek tűnt. A kezdetben fesztelen interjúsorozatban szóba került a Watergate-ügy is, és noha Nixon számított erre, a beszélgetés nem úgy alakult, ahogy eltervezte... Negyvenötmillió, az igazsá­got megismerni akaró amerikai tévénéző négy estén át figyelte döbbenten a két férfi egyre in­dulatosabb és döbbenetes té­nyeket feltáró vitáját. Frost az igazságot akarta mindenáron kicsikarni Nixonból, míg az amerikai történelem egyik leg­ellentmondásosabb exelnöke a renoméját szerette volna hely­reállítani. A két koncepció ösz- szeegyeztethetetlen volt... „Ha külön tekintjük Nixont, az embert és Nixont, a politi­kust, nem lehet nem sajnál­ni, hiszen annyira nehéznek találta az életet, a kommuni­kációt, a barátkozást - mond­ja a film forgatókönyvét saját színpadi műve alapján elkészí­tő Peter Morgan. - A másik ol­dalon ott van Frost, akinek az élet nagyon könnyű, természet adta tehetsége van az embe­rekkel való kommunikációhoz, a barátkozáshoz, önmaga megszerettetéséhez. Nixon ennek teljesen az ellenkezője volt. Gyanakvó az emberekkel szemben, sérült, valószínűleg nem rendelkezett túl sok köze­li baráttal, boldogtalan házas­ságban élt, egyszóval nagyon magányos ember volt.” Michael Sheen és Frank Langella zseniálisan hozza a két főszereplőt. Noha egyikő­jük sem hasonlít teljesen az általuk megformált személy­re, gesztusaik, mimikájuk, hanghordozásuk elképesztő karakterábrázolási és beleélé- si képességről tanúskodnak- Howard bravúros színészve- zetésének és választott témái iránti problémaérzékenysé­gének köszönhetően - ezek a kiváló rendező legfontosabb stílusjegyei - ismét egy igé­nyes, elgondolkodtató filmal­kotást láthatunk. CS. D. Filmes nyereményjáték Adjon választ alábbi kérdé­sünkre, és juttassa el február 9-ig a szerkesztőségbe postán, e-mailben vagy személyesen! A kérdésre helyes választ adók között kisorsoljuk a Lurdy Ház­ban található Palace Cinemas kétszer két tiszteletjegyét. (A válasz mellett ne felejt­sék el feltüntetni telefonszá­mukat vagy egyéb elérhe­tőségüket) E heti kérdésünk: 1995-ben Ron Howard az amerikai űrkutatás negyed­századdal korábbi, majdnem tragédiába torkolló vállalkozá­sáról forgatott egy emlékezetes produkciót. Mi a film címe, és ki a főszereplő? A január 16-i szám filmes játékának megfejtése: Sir Ben Kingsley egy hátborzongató figurát A halál és a lányka című film­ben alakított. Nyerteseink: Bodnár Beáta és Sinka Sára A szerkesztőség címe: 1094 Budapest, Ferenc tér 11., e-mail: ferencvaros@maraton.plt.hu Színház a magasban Gorkij és Brecht egyfelvonásosai a Nemzeti Színházban A nemzeti frissen szerződtetett, huszonéves színészei megrengették kicsit a nemzet színházának falait Gorkij Vassza Zseleznova és Brecht A kivétel és a szabály című darabját november 30-án mutatták be a Nemzeti Színház Kaszás Attila Termében. A kü­lönleges és emlékezetes elő­adást Zsótér Sándor rendezte. Az évad kezdetén, A jég című produkció kapcsán már megál­lapítottuk, hogy új szelek fújdo- gálnak a Nemzeti Színház háza táján. Akkor a Nagyszínpad mö­gül, most fentről, az ötödik eme­letről. Akkor Mundruczó Kornél és a Krétakör társulata, most Zsótér Sándor és a nemzeti fris­sen szerződtetett, huszonéves színészei rengették meg kicsit a nemzet színházának falait. Igen, magasban a színház, valóságos és átvitt értelemben is. A Kaszás Attila Terem afféle „toronyszoba” a Nemzeti Szín­ház kaotikus építményében, próbaterem volt, ma stúdiószín­ház. Üres tér, semmi technika, puszta falak, rideg mennyezet­világítás, észak felé faltól falig, padlótól a mennyezetig üveg­ablak, azon túl a város fényei, sárga villamosok, hangtalanul suhanó autók. Idebent teljes világosság, színpad és nézőtér nem válik el egymástól. A tér közepén nyersfából épített, szét­hajtogatható, emeletes doboz - egy éjjeli menedékhely és egy modern IKEA-s dácsa keveréke. (Díszlet: Ambrus Mária.) Ez Vassza Zseleznova, a hajó­zási vállalkozó háza Oroszor­szágban, valamikor az 1905-ös és az 1917-es forradalom között. Ez a Vassza Zseleznova kemény, célratörő, érzelmek nélküli, kö­zépkorú asszony. Gépiesen vég­zi feladatát - a férje halála után rászakadt vállalat vezetését és a család fenntartását. Belőle él itt mindenki: felnőni nem tudó és nem akaró gyerekei, iszákos fivé­re, sanda titkárnője. Még szeren­cse, hogy pedofil férje meghalt, mert az még verné is. Az orosz vadkapitalizmus ez? Vagy a miénk? S benne a füg­getlen nővel, a vállalkozóval, a keménnyel és célratörővel, aki nem engedheti meg magának az érzelmeket, mert azt a világ kegyetlenül megtorolja. Akinek vérét szívják felnőtté válni kép­telen gyerekei, mindenki, aki arra jár. Akik, ha lerúgja őket magáról, újra visszatérnek, más alakban, más arccal, de ugyan­azzal az élősködő ösztönnel. A három „felvonásban” más­más színész játssza ugyanazt a szerepet. Vassza Zseleznovát azonban mindvégig Básti Juli alakítja. Ő az egyetlen statikus figura (hiszen ő az egyetlen ember, akire számítani lehet), a többiek, a színház fiatal szí­nészei remekül mozognak, táncolnak, kúsznak-másznak a színpadon. És nem mellesleg kitűnően játszanak is. A vadkapitalizmusnak nincs alternatívája, ez zsákutca. Aki itt jár, akár betartja a szabá­lyokat, akár nem, végül falba ütközik, akár a kuli Brecht tan­drámájában. A kulit, aki a keres­kedőt kíséri végig a sivatagon, a gazdája megöli. Félelemből öli meg - és mert szabályköve­tő. Azt tanulta, hogy kiélezett helyzetben a szolga az ura éle­tére tör. Holott a kuli csak vizet akart neki adni a sivatagban. Ez volt a kivétel. De a törvény nem ismer kivételt, és felmenti a kereskedőt a gyilkosság vádja alól. Tessék tehát belesimulni a szabályok világába, ahol a gaz­dag a becsületes, és a szegény a becstelen. Mit mondjak, nem lett túl jó kedvünk ettől a vitriolos „ta­nítástól”. Pedig hát sokat ne­vettünk a gyilkos szatírán, és újra lenyűgözött a színészi já­ték. Elsősorban a kulit alakító Mátyássy Bencéé, aki olyan ak- robatikusan, testi épségét sem kímélve játszik a hullámpapír- díszletek között, hogy ilyen pro­dukciót a Nemzeti Színházban eddig nemigen láttunk. Fel kell sorolni azoknak a fi­atal színészeknek a nevét, aki­ket a két darabban láthattunk, mert sokat fogunk még halla­ni róluk: Bánfalvi Eszter, Stork Natasa, László Attila, Mészá­ros Piroska, Orth Péter, Szabó Kimmel Tamás, Miklós Marcell, Söptei Andrea és a már említett Mátyássy Bence. A Jászai-díjas Varga Mária nevét külön kell megemlíteni. Ha Alföldi Róbert csak ennyit tett volna a nem­zeti színjátszás megújításáért, hogy őket behozta a színház­ba, már ez is nagy tett lenne. De bízunk benne, hogy újab­bak is követik. Ferencz Zsuzs A Magyar Kultúra Hete Változatos programokkal ünnepelt a kerület Rigó Béla rendhagyó irodalomórájára a vártnál lényegesen több középiskolás diák volt kíváncsi (folytatás az 1. oldalról) Mint minden évben, idén is érkeztek a testvérváro­sokból, Sepsiszentgyörgy- ről, és Horgosról (a szerbiai Magyarkanizsához tartozik) is szavalok. Ők egy városi váloga­tás eredményeként nyerték el a jogot az indulásra, és ez ér­ződött is a felkészültségükön. A sepsiszentgyörgyi, 15 éves Kali Ágnes az Őrült című Pe­tőfi verssel leiskolázta az egész mezőnyt. Érett humorral, épp kellő cinizmussal és hangjának nagyon finom és érzékletes ki­fejezőerejével olyan légkört te­remtett, amelyben elfelejthető volt kor és idő, nem és alkat. Csak Petőfi volt. A kultúraheti események sodrában, pénteken, Rigó Béla költő tartott rendhagyó iroda­lomórát a Ferencvárosi Műve­lődési Központban a kerület középiskolásainak. Különleges megemlékezés volt ez a néhány versre és pró­zára épített előadás. Rigó Béla Radnóti Miklós életének és munkásságának egy olyan sze­letét tárta a hallgatóság elé, amely nem a szokásos megvi­lágításban idézte meg a költőt. Arról beszélt, hogy miként viszonyult Radnóti kora társa­dalmához, milyen élethelyze­tek alakították érzelmi életét, jellemét, gondolatvilágát, mi­ként vált mássá abban a tör­ténelmi helyzetben, amelyben élt. Finom párhuzamot vont múlt és jelen közt, érzékeltet­vén, hogy nem feltétlenül a felhevült indulatok közlése ál­tal lesz naggyá egy költő. Ikerterhességből született, egyszerre vesztette el léte legele­jén anyját és öccsét, apja halála­kor, tizenkét évesen tudta meg, hogy akit édesanyjának hitt, pusztán nevelőanyja volt, s hogy nem maradhat abban a házban, ahol addig nevelődött. Megtud­hattuk, hogy az iskolában nem épp kiváló tanuló miként szerez diplomát, tanul nyelvet, és válik kiváló gondolkodóvá. Hogy ak­kor, amikor mások a lágerekben elhallgattak, hogyan vált ter­mékeny költővé, s miként szü­lettek meg legnépszerűbb versei a munkatáborokban. Ám minden új és régi isme­ret mellett a Nem tudhatom című versben megfogalmazott hazaszeretet levezetése volt talán a hallgatóság számára a legmegdöbbentőbb, a vers utolsó sorának „Nagy szárnya­dat borítsd ránk virrasztó éji felleg”elemzése volt. Eőször Balassitól József At­tiláig levezette, hogy a költők milyen módon fejezték ki haza­szeretetüket, amikor elhagyták vagy el kellett hagyniuk a szü­lőföldet. Ám Radnóti, amikor az 1943-ról ’44-re virradó Szilvesz­teren Kovács Margit, Karinthy Ferenc, Major Tamás, és sok más híresség társaságában felolvas­ta a verset, nem aratott osztat­lan sikert, a költőre ellenséges tekintetek meredtek. A túlélés­re vágyókat megdöbbentette a szembefordulás az általános közgondolkodással: mindenki várta a felszabadító bombázást, amelyet tiszta időben lehetett csak végrehajtani. A költő pedig égi fellegekre vágyik, mert tud­ja, hogy a mindennapi értékek hordozója az egyén, az egyének alkotta közösségek, és azok ta­lán lényegtelennek tűnő érzelmi kötődései. Értük aggódik, holott tudta, saját túlélése is a bombá­zás sikerén múlik. Joggal hangzik el a kérdés: Miért fontos nekünk Radnóti hazaszeretete? Azért, mert ez a minden borzalmat elszenvedett CD ember a legembertelenebb kö- g rülmények között is önzetlenül s és gyűlöletmentesen tudott írni, -0 és ez a humánum győzelme a bosszúállás felett. K.K.-S.K. Három, Ferencvároshoz szo­rosán1 kapcsolódó, most meg- jelent kiadványt mutattak be' január 23-án a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjteményben. „A hely szelleme” elnevezésű rendezvénysorozat keretében a nagyszámú közönség ezúttal Gönczi Ambrus és Winkelmayer Zoltán „Üdvözlet Ferencvá­rosból II. - Ferencvárosi ké­peslapok az elmúlt 70 évből” című válogatásával, majd Ba­logh Mihály „Tiszteletpéldány -. Baráth Ferenc és Molnár Ferenc találkozása a Budapesti Refor­mátus Főgimnáziumban” című kötetével ismerkedhetett meg, végül a „Ferencvárosi Kalendá­rium 2009” című kiadványt mutatta be Boldizsár László főszerkesztő. Az Üdvözlet Ferencvárosból II. folytatja a kerületünk hely­színeit ábrázoló képeslapok bemutatását. Most a múlt szá­zad második felében, ponto­sabban az 1938-tól napjainkig készült képeslapokat gyűj­tötték össze a szerkesztők. A könyvbemutatón Szigeti And­rás magángyűjtő ismertette a kötet tartalmát és felépítését a megjelent, többnyire „szak­mabeli” érdeklődőkkel. A ké­peslap sok mindent elárul a korról, nemcsak a tekintet­ben, hogy mit ábrázol, hanem, hogy mi mindent nem tartot­tak érdemesnek vagy kívána­tosnak megörökíteni. A pártpolitikával, ideoló­giával átitatott ötvenes-hat­vanas évekre is jellemzőek bizonyos „hiányok”. így pél­dául az „éberség” okán nem készültek képeslapok lakta­nyákról, gyárakról, kórházak­ról, de még a vásárcsarnokról sem. A „klerikális reakció” nagy bánatára nem fényké­peztek le templomokat, s bur- zsoá csökevénynek ítéltetett az étterem meg az eszpresz- szó, tehát ezek sem szerepel­nek a lapokon. Van viszont hídverés (Gerő-módra), sok ötágú csillag, tűzfal és lakó­telep. Az újabb időkből pedig már sok-sok minden: metró, villamosok, Nemzeti Színház, Művészetek Palotája, hidak és emberek - valamint sok-sok érdekesség, ferencvárosi szín és hangulat. Köztudomású, hogy Molnár Ferenc a Lónyay utcai refor­mátus főgimnáziumba járt is­kolába, ennek állít emléket A Pál utcai fiúk című regényé­ben. Balogh Mihály most meg­jelent Tiszteletpéldány című könyve Molnár Ferenc és egy­kori főgimnáziumi tudós taná­ra, Baráth Ferenc kapcsolatát mutatja be, a református fő­gimnáziumban együtt töltött éveket. Könyvét egy 1897-ben Baráth Ferencnek dedikált Molnár-kötet inspirálta. A harmadik bemutatott kiad­vány, a Ferencvárosi Kalendá­rium 2009 egyik érdekessége, hogy hónapról hónapra részle­teket közöl a 100 éve született Radnóti Miklós naplójából. Ferencz Zsuzsa Gönczi Ambrus, Balogh Mihály, Szigeti András Új könyvek a múltról Három kiadványt mutattak be

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom