Ferencváros, 2009 (19. évfolyam, 1-22. szám)
2009-12-21 / 22. szám
Ferencváros 2009. december 21. KULTÚRA 5 Régi-új zenekar Új néven a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar i Újra színpadon az Én és a kisöcsém Mulatságos múltidézés a MusicalVarázs jóvoltából életüket a másik nélkül. A leendő frigyhez akaratlanul is asszisztál Kató cserfes barátja, Vadász Frici, két botcsinálta detektív, doktor Sas és doktor Vas, valamint a bohózat legvidámabb figurája, Zolestyák, aki saját bevallása szerint „egy marha”. A MusicalVarázs Alapítvány főként fiatalok alkotta társulata - Czető Roland, Csonka Krisztina, Hermái Mátyás, Józsa Tamara, Makrai Pál, Pauer Krisztina, Puskás Dániel, Rátonyi Krisztina, Sterl Alexandra, Vakán Roland, Valiszka László - a szerzők elképzeléseihez híven keltette életre a mulatságos karaktereket. (A társulat 2007 óta visszatérő vendégnek tekinthető a ferencvárosi kulturális életben, eddig többek között bemutatták a Hippolyt, a lakáj és a Légy jó mindhalálig című darabokat.) Gasparik Róbert és Valiszka László rendezése önfeledt nevetésre és szórakozásra késztette a nagyérdeműt, ami manapság nem kis dolog. Akik decemberben nem látták az előadást, azok február 26-án megnézhetik a Ferencvárosi Művelődési Központban. Borbély László Gőz László és Snétberger Ferenc az új zenekar bemutatkozó sajtótájékoztatóján Az ifjú szerelmesek (Czető Roland és Rátonyi Krisztina) sok bonyodalom ufán végül egymásra találnak Telt ház előtt nagy sikerrel mutatták be Eisemann Mihály és Szilágyi László Én és a kisöcsém című zenés darabját a MusicalVarázs Alapítvány előadásában a Ferencváros Művelődési Központban. A társulat tagjai nemcsak jókedvre derítették a nézőket, hanem megidézték a harmincas éveket is, amikor a számos bonyodalomra és fordulatra épülő vígjáték játszódik. Az Én és a kisöcsém című darabot 1934 karácsonyán mutatták be a Fővárosi Operettszínházban. Akkor Bársony Rózsi játszotta a kettős főszerepet. Egyszer nőként, máskor önmaga öccseként lépett színre: az anekdoták szerint annyira elváltoztatta a külsejét, hogy fiújelmezében eleinte még a színház dolgozói sem ismerték fel. Nem hitték el róla, hogy ő az ünnepelt színésznő, és nem akarták beengedni saját öltözőjébe. Azt gondolták, hogy valami suhanc őgyeleg a folyosón. A legendás előadásban játszott még többek között Feleki Kamill, Kabos Gyula és Turay Ida is. Néhány nappal később már többen dúdolták az utcákon, hogy „doktor Sas, doktor Vas, borzalmas két sötét pasas”, vagy azt, hogy „én és a kisöcsém, fütyülünk a nőkre az idén”. A kávéházakban, a mulatókban a zenekaroktól egyre többen kérték, hogy játsszák el a darab valamelyik slágerét: „Holdvilágos éjszakán”; „Egy kis édes félhomályban”; „Mia Bella Szinyorina.” Az Eisemann Mihály-Szilágyi László-szer- zőpáros munkái azért népszerűek mind a mai napig, mert játszva és önfeledten dalolva vallanak az élet olyan fontos kérdéseiről, mint a szerelem, a házasság vagy a hűség, és mindig garantált a boldog befejezés. Az Én és a kisöcsém alapkonfliktusa az, hogy Kelemen Félix tápszergyáros a tönkrement cégét csak úgy mentheti meg, ha lánya, Kelemen Kató férjhez megy a gazdag dán üzletemberhez, Andersen Vilmoshoz. A két fiatalnak esze ágában sincs kényszerből az oltár elé állni, ám számos fordulat után mégiscsak egymásba szeretnek, és végül el sem tudják képzelni az Nevet váltott a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar. A jövőben Concerto Budapest néven találkozhat velük a klasszikus zenét kedvelő közönség. Az új névhez új célok is társulnak, de fő támogatójuk továbbra is a MagyarTelekom Nyrt. marad, ami garancia lehet működésükre. Bár az évek során nagy népszerűségre szert tett Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar nevet változtatott, otthona továbbra is a Páva utcai Zeneház marad. A változás a fő támogatót sem érinti, a Magyar Telekom - a zenekar eddigi fenntartója - továbbra is a Concerto Budapest mellett áll. A névváltoztatás mindössze azt jelenti, hogy a hazai telekommunikációs vállalat mintegy „szabadon engedi” a zenekart, hogy céljainak elérését minél több irányban tegye lehetővé számára - mondta Keller András zeneigazgató, akinek irányítása alatt folyt az újjászületés az elmúlt két évben. Az új név felvételét gálakoncerttel ünnepelte a Budapest Concerto. Brahms Magyar táncait Liszt, Haydn és Bartók egy-egy concertója követte. Az est szólistái Kocsis Zoltán zongoraművész, a Nemzeti Filharmonikusok vezetője, valamint Velenczei Tamás, a Berlini Filharmonikusok első trombitása voltak. Snétberger Ferenc, a világhírű gitáros pedig saját hangszerére és vonószenekarra írt darabot, amelyben közreműködőként is fellépett. A Concerto Budapest új célok irányába indul, olyan emberekhez is szeretné eljuttatni a klasszikus zenét, akik a mai világban távol kerültek a műfajtól. Ezért a fellépések főpróbáit is szeretnék nyilvánossá tenni a gyerekek, a nehéz helyzetű fiatalok és a nyugdíjasok számára. Segíteni szeretnék a zenei nevelés felélesztését, az egész család számára érdekes, változatos programok kialakításával, és szeretnék létrehozni a zenekar baráti körét is. A repertoár összeállításában pedig számítanak közönségük véleményére is. A Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar az elmúlt két évben szoros együttműködést alakított ki a szintén Ferencvárosban működő, Gőz László vezette Budapest Music Centerrel (BMC), és ez a jövőben is folytatódik. Steiner Gábor Szobrászcsalád Halassy Csilla és Kő Pál kiállítása a Lyukasóra Galériában A magyar irodalom jelentős csoportosulása, a Magyar írók Egyesülete új helyre, a Ferencvárosba költözött a közelmúltban. Az Üllői úton a Lyukasóra irodalmi ás művészeti lap köré csoportosult írók, költők, képzőművészek számára új szerkesztőség és képzőművészeti galéria létesült, amelyet egyben előadóteremnek is használhatnak majd. A Lyukasóra Galéria első, bemutatkozó kiállításán 'a szerkesztőség művészeti vezetője, Kő Pál szobrászművész és felesége, Halassy Csilla szobrászművész közös kiállításon mutatkozott be a ferencvárosi közönségnek. Természetesen ez a bemutatkozás formális, hiszen mindketten jól ismert alkotók. Itt most az új kiállítóteremben posztamenseken sorakoznak a kisplasztikák. Kicsi bronzszobrok, terrakottaportrék, faplasztikák, fölöttük a falakon a megvalósult köztéri szobrok hosszú sora - mindkettejüktől - váltakozik rajzokkal és személyes utalásokkal, a meghitt családi életet is megvillantó vázlatokkal. A kiállított munkák nagy része felismerhető tradicionális szobor, dé láthatóan a válogatást úgy állították össze, hogy mindkét művész eddigi munkásságából valamiféle keresztmetszetet lásson a közönség. A bronz gyermekfej, Halassy Csilla szoborportréja kisfiáról, mint valami Buddha áll előttünk, nem ránk néz, hanem valahová mögénk, tekintetén látszik, időtlen gondolatait csak sejthetjük, nem osztja meg velünk. Kerek, aranyszegélyes sapkája mintha korona lenne. A terrakotta magyarországi Mária - szintén az ő műve - kemény, csontos, mégis megnyerő arca méltóságot és valami belső tudást áraszt, természetességet, amely magába foglalja a nő, az anya, az asszonyiság nyugalmát is. Napossólyomában a kerecsensólyom nekünk oly sok jelentést hordozó tartalma - a mellén hordozott jellel - és a népi ihletésű talpazat szerencsésen találkozik. Az ’56-os forradalomnak emléket állító szobor itt most csak képen látható, de a bazaltkockakő-halmon kuporgó pesti srác, aki vigyázza, féltve őrzi a lyukas zászlót, így képen is megrázó alkotás, egy igaz gondolat megformálása, amelynek láttára fenséges, költői hangulatot éreznek az erre képes emberek... idézem én is Melocco Miklós, a szobrászkolléga szavait. „Kő Pál szobrászművész itt kiállított életmű-keresztmetszete nagyszerű munkák sorozata. Amiért talán most jobban lelkesedem értük, azok a kis vázlatok a Mamának, a barátnak dedikált rajz, a születés- napi rajzolt virágcsokor a gratulációval, melyek megmutatják, pontosabban egy-egy villanásnyi betekintést engednek Kő Pál, az ember és családapa világába. Az annak idején szobrászfenegyerek mára az ország egyik legjelentősebb művészévé érett. ízes »kézműves szürrealizmusával« jól megfér munkáiban a nagy tudású modern szobrászművész a pásztoremberrel, az »object trouvée« mellett a hagyományos bronzszobor, de hozhatnám példának egyik fő művét, a mohácsi emlékhely fa sírjeleit, melyeket itt csak egy kisméretű plasztika képvisel. Kodály plasztikája, Supka Magdolna emlékérme, szelet dinnyéje, groteszkbe hajló kis szobrai, de jellegzetes két sámánbotja is emlékezetes darabjai ennek a kiállításnak. Mindenből van itt egy kicsi, jó a bemutató. A kiállítás látogatói, ha hajlandóak végiggondolni az itt látottakat, nagy tanulságokkal szembesülhetnek.” Knox A kiállított munkák mindkét művész eddigi munkásságából adnak egyértelmű keresztmetszetet
