Ferencváros, 2009 (19. évfolyam, 1-22. szám)
2009-12-07 / 21. szám
4 KULTÚRA Ferencváros 2009. december 7. (Sw)ingerküszöb Rendhagyó színház az Iparművészeti Múzeumban Természetes „díszletben" játszódik az előadás, amelynek hátterében a Medici-kárpitok láthatók Kupidó. Ez a neve annak a swingerklubnak, ahol Tasnádi István legújabb darabja játszódik. Mindenki más céllal érkezik, de aztán összefonódnak a szálak. A szerzőt Rick Zsófi kérdezte.- Különös gondolat swingerklubot választani egy darab helyszínéül. Hogy jutott eszedbe?- A Narancsban olvastam egy cikket a swingerklubokról. Érdekes dolgokat mondtak a gyakorlott swingerezők, egymással ellentéteseket is. Nekem van egy prekoncepcióm az egésszel kapcsolatban, de megpróbáltam beleképzelni magam abba, hogy ez valakinek valóban egy létező életstratégia lehet. Számomra riasztónak tűnik, soha nem tudnám megtenni, de elképzelhető, hogy valakinek ez még egy tartalmas kapcsolatba is belefér, mert óriási szabadságot jelent. Ez elsősorban nem is a szexualitásról szól, hanem az azon keresztül megtapasztalt szabadságról, a végtelen bizalomról. Nem mentem el terepszemlére, de az interneten minden idevágó cikket, fórumot, bejegyzést megkerestem. Nem a valóság érdekel, 5-O hanem az, amit bennem ez a helyzet elindít. S Nem szerettem volna dokumentarista módon .1 (D írni egy darabot a swingerklubokról. 55- A helyszín volt a lényeg, és köré kerested a történetet, vagy fordítva?.- Valahogy egymásból következett a kettő. A vígjáték-irodalom kilencven százaléka a megcsalásról szól: lebukik, nem bukik, mit szól hozzá, kimászik-e belőle... A swingerezés viszont egy olyan helyzet, amikor mindenki megcsal mindenkit, a másik tudtával és beleegyezésével, ráadásul a szeme láttára. A féltékenységet, a félrelépést már ezerszer megírták, tudjuk a lehetséges végkimeneteleket. Az volt az igazi írói feladvány, hogy itt minden nyíltan történik. Van egy tökéletesen átlátható kapcsolat, amely valóságnak tűnik, de mi van alatta? Sokan élnek úgynevezett nyitott kapcsolatban; ez viszonylag újfajta, szerintem kifejezetten nagyvárosi, nyugati kulturális forma. És ezzel még nem nagyon foglalkoztunk. Nagyon kevés ember van, akit hidegen hagy ez a jelenség: valahogy biztosan viszonyul hozzá. És a freudizmuson tréningezett agyunknak gyanús, hogy valami csúnya elfojtás van a látszólagos nyíltság mögött. De a darabnak van egy közéleti vonala is, mert kiderül, hogy valójában ez egy fontos közéleti platform, ahová a politikusok azért járnak, mert itt nem kell félni a lehallgatástól. Itt dőlnek el a legfontosabb dolgok. Igazi, jó kis írói utazás egy bizarr, egzotikus témában.- Nem túl prűd ehhez a magyar társadalom?- Nem akarok azon görcsölni, hogy ez menynyire provokatív. Nyilván van olyan közeg, ahol kiveri a biztosítékot. Most épp helyet keresünk, és pontosan érezzük, hogy van, ahol ezt soha nem lehetne megcsinálni. Találtunk egy felszenteletlen kápolnát, amely tökéletesen megfelelt volna, befér annyi ember, olyan járások vannak, minden jó lett volna... Aztán, amikor elmondtam, hogy miről szól, azt a választ kaptam, hogy habár felszenteletlen, de az egyház tulajdonában van, így szó sem lehet róla. Ilyen szempontból igazad van a prűdséggel kapcsolatban, mert Berlinben vagy New Yorkban ez simán mehetne. Ma viszont volt egy óriási élményünk, az Iparművészeti Múzeum díszterme. A falon reneszánsz szőtteseken Medici-Cupidók repkednek mindenütt. Olyan, mint ha bementem volna a darabom kész díszletébe, ráadásul éppen elfér százötven néző. Viszont nem használhatunk annál erősebb fényt, mint ami van, mert különben sérülnek a szőttesek. Nem érdekel, akkor megcsinálom zseblámpával. Amikor valami ilyen szinten ösz- szejön, minden kompromisszumra hajlandó vagyok. (Azóta eldőlt, hogy az Iparművészeti lesz az előadás helyszíne - a szerk.)- A szereplőgárda elég vegyes: hogyan keveredtek össze a volt krétakörösök az Örkény színészeivel?- Eredetileg az Örkénynek készült a darab, Für Anikónak írtam a főszerepet. Aztán kiderült, hogy nem lehet megcsinálni az Örkényben. Közben beindult a Fédra Fitness, és azon kezdtünk gondolkodni Orlai Tiborral, hogy folytatni kéne együtt, ezekkel az emberekkel, hisz jól tudunk együtt dolgozni, értjük egymás nyelvét És a két dolog egyszer csak egymásra csúszott.-Az is egyértelmű volt, hogy te rendezed?- Ez a darab még mindig íródik, és nem akartam félkészen elengedni. Túl sok titok van még benne, amit az írás során nem tudtam feloldani. A Fédra Fitness után meg már nem is tudtam elképzelni, hogy valaki másnak adjak egy olyan szöveget, amit ezekre az emberekre írok. Nem szeretném, ha megszűnne az a fajta komplex, közösségi színházcsiná- lás, amelyet a Krétakör tudott, éppen ezekkel a színészekkel. Mert a kíváncsiság és a kísérletező kedv, ami éveken át összetartott minket, továbbra is működik. Virtuális szobrok Márkus Péter kiállítása zsebben utazik Indiába Mediterráneum Penovác Endre kiállítása a Museion No-1 Galériában A Museion No-1 Galéria, a Kecskeméti Kerámia Stúdió kiállítóterme hosszú téli szünetre készül. A zárás előtti utolsó kiállítása a már megszokott magas színvonalú kerámiaművészeti bemutatók sora után egy Bács-Kiskun megyei művész, Penovác Endre festményeinek tárlata. Természetesen itt is van egy kis csavarás a dologban, a képek szinte mindegyike applikációval készült. Vagyis az alkotó a kép egy részére idegen anyagot, homokot vagy valódi kavicsokból készített felületet ragasztott. Különös hangulatú tájképek ezek. Itt az eget csak egy vízszintes, horizontot jelentő vonal választja el a végtelennek tűnő kavicssivatagtól vagy vízfelülettől. Mi, szemlélők mindig az apró szemcsés (valódi) kaviccsal borított tengerparton álldogálunk. Előttünk a nyugodt, bár pici tajtékokat vető, a zöld és a kék ezer színében tündöklő, hatalmas víz. Időtlen nyugalom sugárzik mindenhonnan, az idő itt elvesztette szerepét. A monoton hullámverés ritmusa az egyetlen követhető, hallható, látható, újra és újra feltámadó, ám rögtön ezután nyomtalanul elenyésző változás és az égen gomolygó, több képen megismételt felhőjáték. A képkivágások semmi mást nem tűrnek meg ebben az ember nélküli környezetben. Bár süt a nap, nincs, ami árnyékot adhatna ebben a „minimál”-tájban. Nincsenek fák, nincsenek bokrok, nincsen fű sem, a víz is láthatóan üres, bár önmagában ugyancsak élőnek hat. Minden kihalt, és csend, nagy csend honol, csak a félénk boruló égboltozat és a kavicsos part létezik a képeken. Ezt a mediterrán hangulatot egészítik ki a kiállítás csendéletei. Az egyik kép közepén elhelyezett applikáció, a gyöngykavicsokból kirakott négyzet még akármi is lehetne, például egy minimal art kép is. Virágtartóvá, értelmezhetővé azáltal válik, hogy a művész a négyzet fölé apró, piros virágok csokrát festi, könnyeden akva- rellezve. A képen a cserép a virágok finom, szürke árnyékától-kerül térbe. Almás csendéleténél a semleges homogén háttér előtt „reálisan” megfestett, szinte stúdiumnak ható gyümölcsök a kép másik felével együtt, a felragasztott valódi homokfelülettel együttesen válnak meglepő kompozícióvá. Olyan képe is van, amelynél a perspektívát a különböző méretű felragasztott kavicsokból, az apró gyöngykavicstól az egycentis színes, kavicsig és kagylótöredékig mozaikrakás-szerű technikával állítja elő, de van csak a felhők játékát könnyeden megfestve láttató képe is. Penovác Endre képeit nézni jó szórakozás, segítségével fantáziánk messze szárnyalhat, akár egészen a mediterráneumig. Knox Előttünk a nyugodt, bár pici tajtékokat vető, a zöld és a kék ezer színében tündöklő, hatalmas víz Képzeljük el, hogy a Mátrix virtuális világában vagyunk ismét, a film folytatódik. Neo, a főhős most a teremtéssel foglalkozik, vagyis szobrokat készít. Ebben a világban nem feltűnő, hogy ezek a mindenféle tekergő, kinyúló, áttört, hegesztett vasszerkezetre emlékeztető térformák szobrászvésők helyett számítógéppel készített alkotások, amelyek természetesen körbejárható plasztikák, bár nem mi mozdulunk. Ebben a világban a szobor forog előttünk. Ezek a valójában nem is létező formák mégis ott meredeznek szerte a térben előttünk. A nyitott, légies teret szervező, könnyed, térbeli grafikahatású szobrokat a vetett árnyékok tovább erősítik. Itt a nap úgy süt, ahogy akarjuk, így az árnyékokkal még jobban kiemelhetőek a plasztikai hatások. Mindez már a mi valóságunkban, az Eriin Galériában projektorral kivetítve és a falakon kinyomtatva színes képekként látható. Később, kivéve a pendrive-ot a számítógépből, és zsebre vágva az egész kiállítást, magával viheti alkotója. Márkus Péter szobrászművész új virtuális szoborsorozatát jövőre így viszi el Indiába, ahol három kiállításon is szerepelni fog. Márkus Péter a hagyományos értelemben is szobrász, a klasszikus viaszveszejtéses bronzöntést, illetve ennek az indiai változatát évek óta kutatja, dokumentálja. A dél-indiai Tamil Nadu állam területén a 19. századtól a mai napig létező, úgynevezett „Csóla-öntés” technikájával is készít szobrokat. Az Eriin Galériában természetesen a hagyományos plasztikákból is látunk darabokat. A posztamensen a kis fémöntvény plasztika is szanszkrit betűket idéz. Ez a mű emlékeztet legjobban a korábbi munkákra, amelyeket, mintha egy frissen kiásott leleten a rárakódott sár és üledék lenne, sötét patina borít, csak néhány fontosnak tartott helyen csillan meg az öntvény fémesen. Kitörött, öreg, girbegurba szőlőtőkére vagy korhadó fatönkre emlékeztetnek az organikus formák. Öntöttvas, bronz, fa, kő a művek anyaga, csak minden másként jelenik meg Márkus munkáiban, mint a megszokott. A kísérletező alkotó újabb és újabb megoldásokkal kísérletezik. A kiállításon látható másik két szobor felfogásában nem, csak anyagában különbözik. Az egyik fából készült, a másik polírozott bronzöntvény, de mindkettő ugyanolyan szabálytalan alakú, sík felületekből összerótt, organikus hatású nonfiguratív plasztika. Mindkét műben a cakkos szegélyű síkok együttesen, élő szervezetekként a folyamatos metamorfózis hatását keltik a nézőkben. Knox A hagyományos plasztikákból is látunk darabokat
