Ferencváros, 2009 (19. évfolyam, 1-22. szám)
2009-11-09 / 19. szám
4 KULTÚRA Ferencváros 2009. november 9. Roma Kulturális Fesztivál Idén is telt ház volt az FMK-ban Hatodik éve rendezik meg a Roma Kulturális Fesztivált, amelyet évről évre egyre nagyobb érdeklődés kísér. A háromnapos nyárvégi esemény kicsiket és nagyokat is rengeteg programmal várt a kerület művelődési házában. Dobhasú című mesejátékát mutatták be az apróságoknak. A péntek délutáni program része volt Péli Tamás emléktáblájának megkoszorúzása a Lónyay utca 13/b számú épületen, ahol Paál Kálmán polgármesteri tanácsadó méltatta a Bódi Csábinak és táncoslányainak hatalmas sikere volt az FMK-ban Szeptember 25-én délelőtt dr. Gegesy Ferenc polgármester nyitotta meg a VI. Roma Kulturális Fesztivált a Ferencvárosi Művelődési Központban, ahol már a megnyitóra sokan összegyűltek. A péntek délelőtt a gyermekeké volt. Először a Ferencvárosi Tanoda és a FECSKE Családsegítő nyári táborainak élményeiről készült fotó- és gyermekrajz-kiállítás nyílt meg, majd zenés meseelőadás várta a kicsiket a színházteremben. A Cinka Panna Cigány Színház Alapítvány tagjai Szécsi Magda Csörgőkezű, Vödörjáró, roma festőművészt, aki 15 éve, 1994- ben hunyt el. Eközben az FMK-ban is elkezdődött a „Délutáni ramazuri”, amelynek számos fellépője között ott volt a Lovas Emília vezette Karaván Művészeti Alapítvány, a Béke Gyermekotthon zenészcsapata, a Talentum Iskola növendékei, a Csillogó Gyöngyszemek Cigány Táncegyüttes és Gondi Márton 0. K. E. Dankó Pista Cigányzenekara. Felléptek a József Attila-Általános Iskola tanulói is, Gézen Guszti című bábelőadásukkal. A „ramazuri” közben mutatta be Fátyol Kamilla alkotótársaival a művelődési központ bejárata előtt a Hazám, hazám, miért hagytál el engem? című installációt, majd Kalla Eva vezetésével indult el a Diskurzus Klub - romák és nem romák közéleti klubja -, amely azt a kérdést boncolgatta, hogy „van-e felelősségük a médiumoknak a jelenlegi cigánykép kialakulásában”. A beszélgetésre sokan voltak kíváncsiak, jelen voltak a jobb- és a baloldali média képviselői is, akiknek őszinte beszélgetése azt bizonyította: létrejöhet a két oldal, valamint a romák és nem romák közötti megértés. Az FMK délutáni műsoraival egy időben a Ráday Képesházban „Roma Vándormozi” volt, Simanovics Józseffel (ének), Balogh Mátéval és Kővágó Borz Józseffel (film), valamint Balogh Attilával (vers). A szombat délelőtt a főzőmestereké volt, akik különböző ínyencségeket készítettek el. A programban szerepelt még a Kerületi Roma Kerekasztal-be- szélgetés Paál Kálmán vezetésével. Ezután az időközben elkészült finomságok zsűrizése-elfogyasztása következett, cigányzene kíséretében, majd eredményhirdetés. Az esti koncerteken az FMK színpadán Bódi Csabi és táncosai, T-G, (Győrteleki) Pityuka, Nótár Mary, L. L. Junior és Ternipe követték egymást. A napot végül hajnalig tartó roma bál koronázta meg. Vasárnap az Örökimádás-templom- ban tartott zenés roma mise zárta a fesztivált, a szendrőládi roma egyházi kórussal. Steiner Gábor Palimpszeszt Verebics Ágnes kiállítása az Eriin Galériában Az akt - a mezítelen emberi test ábrázolása (különösen a női test formái) - állandó témája a művészetnek. Megfestették, szoborként ábrázolták, tetoválták, festettek rá, vele (például Yves Klein), és vetítettek is rá az újabbak. Most kalligrafikus írással borították be. Verebics Ágnes kiállításán az is kiderült, hogy ez egy akcióművészeti bemutató és annak dokumentációja. Az elmúlt század elején alakult ki a tárgyiasult művészet, vagyis az eladhatóvá váló műtárgyak ellenpontjaként az a cselekvő művészeti forma, amely a művész személyes jelenlétében, időben zajló eseményként, élő előadásként jeleníti meg a művészeti alkotást. Egy előre eltervezett folyamatot látunk üyenkor. Itt egy ilyen akcióművészeti bemutató (performance) következik. Később az is kiderül, a kissé „tasizmus” jellegű, vagyis az ecsetírás nyomán az utána kö- „ vetkező lemosódások által keletkezett J> > elmázolódásokról, foltokról szóló doku- ^ mentációt látjuk csak. A terem falain a | nagyméretű fekete-fehér képek láttán < jut eszembe a palimpszeszt, ez a pergamenféleség, amelyről az előző írást levakarták, majd az újrafestés után megint írtak rá. A képek egyértelműen a nagy angol filmrendező, Peter Greenaway filmjét, a Pámakönyvet idézik. Az emberi test ruhája a bőr. Greenawaynél az emberi kultúrát befedő, ádátszó borítás a film, amelyben az emberi bőr is mint láthatatlan hordozó felület jelenik meg, miközben olvassuk a testre írt szöveget. Nagiko-Verebics formás női teste ízlelgeti az érzéki tapasztalatokat, miközben Page, a társművész rója bőrére a kalligrafikus szöveget. Amely nyelvi tartalom helyett mint kép jelenik meg. Egyszerre vizuális és verbális az élmény, felváltva látszik a test és a szöveg. A nyelv vizuális látványának, de a kép nyelv általi értelmezésekor is, állandóan a megértendő szöveg elé lép a test érzékisége. Ez a kettősség lengi át az akciót. Ha az írást olvasom, a test szinte láthatatlan, előtérbe kerül a jelentés, de itt a sokadik kísérlet után sem tudom megfejteni a testre írottakat. Szövegrészietek, egy-egy szó és betűk válnak csak olvashatóvá. Verebics Ágnes performance-a ettől a ponttól kanyarodik el Greenaway művétől. Ott egyfajta művészeti totalitás következik, Verebicsnél senki sem birtokolhatja a szöveggel teleírt testfelszínt, mert maga mossa le azt, és a közben elkent, szétfolyt maradék látványára koncentrál. „... egész testem beborító, tussal felrajzolt kalligráfia. A bőr kitűnő itatóspapírként szolgál. Leginkább a testbe beivódott tus eltűnésének fázisai érdekelnek, ahogy a víz fokozatosan oldja fel a festék rétegeit, a cizellált gót betűk amorf formaként folynak szét...” - írja katalógusában. A később kezdődött vetítésen egy körülbelül 3-4 perces videó pereg. Felgyorsítva látszik maga az írás folyamata. Sokadszorra sem olvasható a szemre gyönyörű írás. Ezután a tusolás, a lemosás képei következnek. Majd ismétlődik a képsor, újra meg újra teleíródik, majd lemosódik a vetített kép felülete, mintha palimpszeszt készülne, de az üzenet itt mindig ugyanaz marad. Knox Verebics Ágnesnél az emberi bőr mint láthatatlan hordozó felület jelenik meg Annabellának is legalább négy arca van, írónő, aki végre a sikeres Szerepvázlatok Annie, Anna, Annabella a Pinceszínházban Arnold Wesker egyszemélyes darabja három női sorsot villant fel: egy takarítónőét, egy egyetemistáét és egy sikeres írónőét. Az egymástól igencsak eltérő szerepeket Györgyi Anna formálja meg. Az előadást Meczner János rendezte, és október 16-án mutatta be a Pinceszínház. Arnold Wesker a huszadik század közepén berobbanó fiatal angol drámaíró-nemzedék egyik legtehetségesebb tagja. Kor- és pályatársa többek között annak a John Osborne-nak, akinek Nézz vissza ba,r.aggal (nálunk Dühöngő ifjúság címen játszották) című, 1956-ban megjelent darabjától számítják a modern angol dráma kezdetét. Weskér egy évvel később, 1957- ben megírta máig legnagyobb hatású művét, A konyhát, amely mind a mai napig rendszeresen szerepel a színházak repertoárján. Az új angol dráma érdeklődésének homlokterében a munkások, a külvárosi proletárok életének bemutatása állt. (Ugyanez köszönt vissza a hatvanas évek angol filmjeiben.) Ez a maga idején forradalmi tett volt, s maguk a szerzők - köztük Wesker - egyben kultúrmun- kásként, népnevelőként is felléptek. A Pinceszínházban bemutatott darab már 1982-ből való, s csak nyomokban lelhető fel benne a munkásvilág, a külváros. Ami nem baj, de az kár, hogy hiányzik belőle a drámai mélység, a felvillantott női sorsok súlytalanok, vázlatosak. A mű drámai ereje meg sem közelíti a negyedszázaddal korábban írt A konyháét. Az első nő, Annie, a takarítónő idézi meg London szegényebb felének, az East Endnek a világát. A nem túl gazdag zsidó családnál (önéletrajzi elem) szolgáló idős, tudatlan teremtésről nem sok mindent tudunk meg. Pedig sokat lamentál, s vannak titkai is (például miért kopasz örökké viselt kalapja alatt?). Megtudjuk viszont tőle, hogyan kell a jó angol teát főzni, s ennek ürügyén néhány percre itt is főszerepet kaphat a konyha. A második nő, Anna, végzős diáklány, fekete kombinéban flangál a színpadon, hosszú combjával, hatalmas, vörös sörényével épp a démon szerepét próbálgatja. A színésznő a díszletül szolgáló paraván mögött öltözik - illetve vetkőzik - át, s bizarr dolog elképzelni, hogy ez a szexi holmi rejtőzött az előző szerep ócska göncei alatt. Anna okos (vagy inkább okoskodó) fiatal lány, randira készül éppen meglehetősen ellenszenvesnek és nevetségesen tudálékosnak lefestett fiújával. Ki ez a lány? Első generációs East End-i értelmiségi, vagy diplomás kis szajha, aki professzori ágyakba is befekszik egy kis érvényesülésért? Ki tudja? A leginkább kidolgozott a harmadik nő, Annabella figurája. Neki magának is legalább négy arca van. írónő, akinek végre beütött a siker, riporterek ostromolják, újságírók bombázzák kérdéseikkel, villogtatják vakuikat. Fürdik a sikerben, s közben játszik. Keresi elveszett vagy sosemvolt önmagát ebben a felfordult életben. Kicsoda ő valójában? Sztár, akit végre Annie, a takarítónő felfedeztek? Vagy gátlásos, szürke kisegér? Öntudatos, keményen dolgozó nő? Vagy tehetségével (tehetségtelen- ségével) küzdő, vívódó, súlyos titkokat cipelő, magányos asszony? Vagy mindez egyszerre? A Wesker felvázolta női sorsokat Györgyi Anna formálja meg - remekül. Láthatóan élvezi, hogy kipróbálhatja magát ezekben a szerepekben. Megmutathatja, hány arca lehet az embernek, hány test és lélek lakozhat bennünk egyszerre. Épp a figurák vázlatszerűsége miatt adhat többet saját egyéniségéből, emberi és női tapasztalatából. S mert futja ember- ismeretből, fantáziából, Színészi tehetségből, lent a nézőtéren egy percig sem unatkozunk. Ferencz Zsuzsa
