Ferencváros, 2009 (19. évfolyam, 1-22. szám)

2009-04-30 / 13. szám

Fotó: UIP Duna Film 4 K ULTÚRA Ferencváros 2009. április 30. MOZISAROK Kettős játék Julia Roberts- és/vagy Clive Owen- rajogók figyelem! Az őzikeszemű és széles mosolyú, hollywoodi díva, va­lamint a marconán sármos szívtip­ró együtt komédiázik Tony Gilroy új filmjében, amely első ránézésre ro­mantikus vígjátéknak tűnhet, ám aki ismeri Gilroy eddigi alkotásait, gyaníthatja, hogy ez csak a látszat. Gilroy forgatókönyvíróként jó néhány film munkálataiban vett részt. Elég, ha csak a Stephen King regényéből készült „Dolores Claibome”-re, az Al Pacino és Keanu Reeves emlékezetes páro­sával fémjelzett „Az ördög ügyvéd- jé”-re, a Bruce Willis főszereplésével készült „Armageddon”-ra vagy éppen a Meg Ryan-Russell Crowe-kettőssel közönségkedvenccé vált „Túszharc” című produkciókra emlékeztetünk. Gilroy karrierjében azonban az iga­zi fordulópontot a Robert Ludlum Boume-történetéből írt forgatókönyv jelentette, amely olyan jól sikerült, hogy a belőle készült „A Boume- rejtély” című Matt Damon-film még további két folytatást is megélt - világ­szerte hatalmas kasszasikert aratva. Természetesen „A Boume-csapda” és „A Boume-ultimátum” forgatókönyvét is Gilroy írta, és többek között neki kö­szönhető a szériafilmek esetében ritka bravúr: mindhárom rész színvonalas, a műfajt megújító, önismétlésektől mentes, igazi akcióthriller-csemege volt. (Olyannyira, hogy az elsöprő si­kernek köszönhetően már a negyedik rész forgatását is kezdik előkészíteni, a film 2010-re várható.) Gilroy 2007-ben lehetőséget kapott egy saját öüete alapján készített for­gatókönyv megrendezésére is. A Ge­orge Clooney főszereplésével készült „Michael Clayton” kiválóan sikerült, a közönség és a szakma is hangosan ün­nepelte, sőt számos Oscar-díjra is je­lölték. A „Kettős játék” ismét szerzői filmnek tekinthető, hiszen Gilroy forgatókönyvíró-rendezőként jegy­zi. Julia Roberts és Clive Owen egy olyan szerelmespárt alakít, akik exhírszerzőként az ipari kémek vi­lágában tevékenykednek. Jelen esetben konkurens konszernek meg­bízásából, akik előtt titokban kell tartaniuk románcukat, ugyanakkor a dollármilliárdosok hazugságainak és taktikázásainak hálójában ők ma­guk is aktívan próbálják sütögetni a saját pecsenyéjüket - jó néhány hu­moros szituációba sodorva egymást és* több ezer dolláros öltönyökben parádézó, kapzsi megbízóikat. A rendhagyó sztori alapja és hite­les megvalósítása annak köszönhető, hogy Gilroy már a Bourne-projektek idejében a téma avatott szakértőjévé vált, hiszen számos olyan hírszerző­vel konzultált, akik a privát, illetve üzleti szférában is tevékenykedtek. „A nem hivatalos statisztikák szerint évi 50 és 100 milliárd dollár közé tehető az ipari kémkedésből eredő kár értéke. Nincs a világon egyetlen nagy cég sem, amelynek ne lenne ütőképes hírszerző osztálya a védel­mi vagy támadó feladatok ellátásá­ra. Ezek tulajdonképpen kémkedési osztályok. Elgondolkoztam, mi tör­ténne, ha két olyan ember szeretne egymásba, akik profi szinten űzik a hazudozást” - meséli Gilroy a film­ről és a két világsztár által alakított karakterekről. A „Kettős játék” vérbeli kém- thriller, hiszen Gilroy képtelen meg­tagadni önmagát, azonban remek stílusérzékének köszönhetően hu­morral és romantikával turbózta fel a fordulatos sztorit. A szerepe­ikben láthatóan lubickoló, vitriolos dialógusokat ontó Roberts-Owen- duó mellett a mellékszereplők né­pes hada sem veszi túl komolyra a ráosztott figurát, ezzel görbe tükröt tartva a lelkiismeretlen, telhetetlen és semmitől vissza nem riadó ipar­mágnások és üzelmeik elé. Cs. D. Filmes nyereményjáték Adjon választ alábbi kérdésünkre, és juttassa el május 8-áig a szerkesztőségbe postán vagy e-mailben! A kérdésre helyes választ adók között kisorsoljuk a Lurdy Házban található Palace Cinemas kétszer két tiszteletjegyét. (A válasz mellett ne felejtsék el feltüntetni telefonszámukat vagy egyéb elérhetőségüket) E heti kérdésünk: 2008-ban összesen hány Oscar-díjra jelölték Tony Gilroy előző filmjét, a Michael Claytont? Az április 17-ei szám filmes játékának megfejtése: Kowalski egy építkezésen szerez munkát Thaónak. Nyerteseink: Schultz József és Wigmann Jolán A nyereményhez gratulálunk! A szerkesztőség címe: 1094 Budapest, Ferenc tér 11., e-mail: szerkesztoseg@ferencvaros.hu Történeteivel mesél és játszik, mint a gyereklányok, amikor babáznak A Művészetek Palotájával és a Nemze­ti Színházzal szemben, a Közvágóhíd épületében ma már csak raktárak, le­rakatok, kisüzemek, zenestúdió, fotós és filmes műterem, valamint néhány loftlakás található. Ez utóbbiak egyiké­ben él és dolgozik mostanában Catlin Schlosser-Boross magyar származású, svéd képzőművész. A Malmőből, Svédország legdélebbi csücskéről Ferencvárosba költözött mű­vésznő a képzőművészet szinte minden ágát műveli, fém- és faszobrokat, kerá­miaplasztikákat, festményeket és gra­fikákat is készít, és végre elfér bérelt műteremlakásában. Ezt a dinamikusan fejlődő városrészt mindaz jellemzi, amire szüksége van: rövid sétával elér­hető művészeti in­tézmények, a vonzó Duna-part és a Rá­day utca a galériáival, amelynek kávézói le­hetőséget nyújtanak találkozásokra, be­szélgetésekre. Terve, hogy a használatára felajánlott víztorony­ban megvalósíthatja elképzelését, kialakít­hat egy kulturális köz­pontot. Kedvére való lenne, hiszen művé­szeti tanulmányai után évekig tanított, majd művészeti- és kulturálisprojekt-ve- zetőként is tevékenykedett hazájában. Ma is részese a svéd művészeti élet­nek, az egyik jelentős göteborgi galéria köré csoportosuló művésztársaság tagja­ként folyamatosan kiállít szerte Európá­ban. Csak a „bázis” változott, amit már lehetővé tesz ez az új, egyesült Európa. Rövidesen egy könyve is megjelenik, amely az univerzum összefüggéseit vizs­gálja, s benne saját rajzai festményei, kisplasztikái és installációkról készített fotók illusztrálják majd a szellemi és fizi­kai világról - és ezek párhuzamba állítá­sáról - szóló gondolatait. Catlin sajátos magánmitológiáját építi, az ő Ikarusza nőnemű, mert a magasba törekvés manapság nagyon A Physical Theatre tánctudásra épülő előadás, amely azonban szöveget is tartalmaz zsef, Krisztik Csaba, Lőrinc Katalin, Vati Tamás és Zarnóczai Gizella mindannyian olyan kiváló táncosok, akik egyszersmind szépen beszélnek is. Meg ordítanak, mo­rognak, vinnyognak, kacagnak - vagy mindezeket stilizálják, mikor mit kíván a helyzet és Szállinger Balázs szövege. Az Isteni vidékek a színlap szerint a görög mitológia helyszínem játszódik, és a görög drámairodalom egyes mo­tívumaira, valamint Platón szövegére épül, ez azonban a mezei néző számá­ra alig érzékelhető, az elhangzó szö­vegek tartalma másodlagos. A lényeg valóban a fizikai jelenlét, az emberi kapcsolatok, a pusztító szenvedélyek, félelmek, a magány elementáris erejű kifejezése. Nem is zene, amire táncol­nak, gyakran ismétlődő, szívbe marko­ló mozdulatokkal. Kondás Zoltán szinte csak hangeffekteket írt, és itt zenévé, rit­mussá és melódiává lesz a néma csönd­ben előadott tánc is. A meztelenség, amely kortárs szín­padon szinte már kötelező, nem öncé­lú - a didergető magányra utal, és arról szól, mennyire nehéz, szinte lehetetlen kizökkenteni bennünket bármivel éle­tünk önző és biztonságosnak tűnő ke­rékvágásából. A Trafó színpadát csillogó, fekete linó­leumcsíkok borítják. Már az elején sejt­hető, hogy ezek hamarosan részei lesz­nek a játéknak. Valóban, a táncosok alá­bújnak, belehempergőznek, barlangot építenek belőle. Csupa hullámzás az egész tér - még hajót is formáznak ma­gukból a táncosok: a férfiak kúszó tes­tén vitorlaként feszülnek ki és egyen­súlyoznak a lányok. Az utolsó jelenet­ben a függőlegesig rántják maguk elé a plasztikszőnyegeket - megannyi mozdu­latlan, fekete gránittömb. Állnak mere­ven, komor szoborcsoport. Aztán tom­pa puffanással sorban eldőlnek. És sötét lesz egészen... Ferencz Zsuzsa Fotó: K. Nagy Imre H orváth Csaba táncos-koreográfus és társulata, a Fortedanse produkciói álta­lában nem tartoznak a könnyed és köny- nyedén emészthető színházi események közé, de mindig események. A Trafóban áprilisban bemutatott Isteni vidékek című előadás különösképpen az. Horváth Csabától megszoktuk, hogy ren­dezései és koreográfiái a tánc műfajának minden elképzelhető határát feszege­tik, sőt átlépik. Újdonságai szinte sok­kolják a nézőt. Az Isteni vidékek című előadás azzal lepte meg a Trafó értő és sokat próbált közönségét, hogy a szín­padon felsorakozott táncosok beszélni kezdtek. A mondatok tiszták és érthető­ek voltak, annak ellenére, hogy a szavak egy idő után elvesztették értelmüket, s a szereplők újra és újra nekifutottak, hogy „megtisztítsák” a szöveget - s a szavak, mondatok újra értelmet nyerjenek. Nem valami szabadon improvizált halandzsa volt ez, hanem gondosan megírt (kore- ografált?) és tisztán ejtett hangsorok, elmondásuk komoly feladat lehetne bár­melyik prózai színész számára is. Itt a beszéd is a tánc, a koreográfia része. Mint ahogy a szavakra építő színház is alkalmazza a tánc elemeit, ezt fordítva is meg lehet tenni: az elsősorban tánc­tudásra épülő előadás is tartalmazhat szövegeket, szavakkal elmesélt történe­tet. Ez a „Physical theatre”, vagyis fizi- kális/fizikai színház, amely a szakértői magyarázat szerint „mégsem a szöveg­re és a táncra fókuszál, hanem az előadó testére”. Ez a fajta színház rendkívüli teljesítményt kíván a szereplőktől - s a Fortedanse társulat a több mint másfél órás előadás során nem is marad adós ezzel. Andróssy Máté, Blaskó Borbála, Földeáki Nóra, Gantner István, Kádas Jó­Gyermeki dimenziók Egy ferencvárosi képzőművész: Catlin Schlosser-Boross is női dolog, de Pegazus-sorozata vagy furcsa szárnyas lényei mind akcióhős­ként repkednek. Törött vagy leszakadt szárnyakkal zuhanó figuráival törté­neteket mesél el, Játszik” velük, mint a gyereklányok - babázik. Önfeledt játékának eredménye az egyre gyarapodó ART BRUT életmű. Catlin Schlosser-Boross önmagát gyó­gyítva hihetetlen munkabírással alkot. Első budapesti önálló bemutatkozá­sán (az Ökollégium Art Galériában), a Gyermeki dimenziók című kiállításán visszavezet minket emlékei labirin­tusába. A meghatározó gyermekkori élmény a háború utáni Rákosi-Ratkó- korszak szegénysége, tömött iskolái, az egyszerűség, „...amikor a nincsből teremtettünk szinte mindent! A lele­mény és a fantázia segítségével ma­gunk eszkábáltuk játékainkat. Ebből a nyomorúságból származik ez a mai kreativitás. A Gyermeki dimenziók ki­állítás darabjai tiszteletadás ennek a gyerekkornak. Olyan, mint egy emlék­könyv. ..” Valóban a művész romlatlan gyermeki lélekkel rúgja fel a felnőtt világ szabályrendszerét A fantázia világában akárhány szárnya lehet a pillangónak, és ha van elég időnk, megrajzolhatjuk a százlábúnak mind a száz lábát is. A mese hihető valósá­ga ez! Catlin Schlosser-Boross művei­vel alkotó és néző egyaránt visszatalál a benne rejlő gyermekhez. Knox Isteni vidékek Fortedanse-bemutató a Trafóban

Next

/
Oldalképek
Tartalom