Ferencváros, 2009 (19. évfolyam, 1-22. szám)

2009-03-20 / 10. szám

Fotó: SPI 4 K ULTÚRA Ferencváros 2009. március 20. MOZISAROK Budapesti Tavaszi Fesztivál Számos program színhelye lesz idén is Ferencváros Az akciófilm műfajában újat, eredetit alkotni ma már szinte lehetetlen. Szin­te mindent kitaláltak már, amit csak lehet az ilyen jellegű produkciókban. Pierre Morei rendező és csapata nem is akarta megújítani a zsánert, egész egyszerűen egy átlag feletti, másfél órás adrenalinmozit szerettek volna készíteni. Sikerült. Az amerikai-francia koprodukció­ban forgatott Elrabolva 30 millió eu- rót emésztett fel, azonban a filmet társ-forgatókönyvíróként jegyző, le­gendás Luc Besson ezúttal produceri minőségében is elégedetten dörzsöl­heti a tenyerét. Az Elrabolva bevéte­lei csak a tengerentúlon 120 millió dollár fölött járnak. A főszereplőt alakító Liam Neeson tökéletes választásnak bizonyult. Az akciójelenetek profin elkészített kasz­kadőrmutatványok, a remek operatő­ri munka, feszes tempójú vágás és a kiváló stílusérzékkel komponált, szer­kesztett zenei világ pedig szinte telje­sen elfeledteti a kissé sablonos sztorit - és annak minden hibáját. A cselekmény középpontjában egy szebb napokat is látott, visszavo­nult titkos ügynök, Bryan Mills (Liam Neeson) áll, aki alkalmi testőrködések­ből tartja fent magát, és akit felesége elhagyott egy gazdag üzletemberért. A válás során a bíróság az asszony­nak ítélte az apa által rajongásig sze­retett lányukat, aki egy nyári szünet­ben Franciaországba készül barátnő­jével annak párizsi rokonaihoz. Mills óva inti lányát az utazástól, azonban az anya, hogy övé legyen az utolsó szó és a szimpátia, boldogan bocsájtja út­jára a gyereket és barátnőjét. Mills aggodalmai azonban beigazo­lódnak. A két fiatal és meglehetősen naiv teremtést megérkezésüket kö­vetően emberkereskedők rabolják el. A lánynak az utolsó pillanatban még sikerül felhívnia apját, aki így szinte egyenes adásban hallgatja végig az eseményeket. Maximum négy napon belül az elrabolt lányokat kijuttatják az országból, és prostituálttá teszik őket a világ távoli pontjain. Elindul Párizsba, ahol versenyt fut az idővel, hogy megtalálja kislányát. A film költségvetésének túlnyomó több­ségét a mesterien megkoreografált ak­ciójelenetekre költötték, így a kétség- beesett apa eszeveszett magánnyomo­zása során nem marad kő kövön... A Liam Neeson által megformált ex- titkosügynök figurája attól válik iga­zán hitelessé, hogy Neeson egyrészt remek színész, noha rajongói számá­ra szokatlannak tűnhet az olykor ki­fejezetten brutális figura szerepében, másrészt az általa alakított kőkemény hős a Steven Seagal és többiek által megformált karakterekkel ellentétben sebezhető és olykor hibázik is. Az au­tósüldözések, lövöldözések, verekedé­sek, késpárbajok során ő is elhasználó­dik, verejtékben fürödve, repedt cson­tokkal harcol, sebesülten küzd, rohan, megy, és végül már csak szinte von­szolja magát, hogy ha kell, élete árán is kiszabadítsa lányát. És valójában így teljesedik ki az el­gyötört Neeson-Mills valódi tragédi­ája. Egy ember kamaradrámája is a film, egy elmagányosodott emberé, aki elveszítette a családját, hiába tett meg mindent szeretteiért. Morei eközben szinte dokumentaris- ta képet rajzol Párizs alvilágáról, bűnö­zőiről. Mondhatnánk, kiválóan össze­válogatott „rosszarcúak” alakítják a fo­lyamatosan hulló negatív szereplőket, ez azonban sértő lenne a számítógépes effekteket mellőzve mindent bevállaló kaszkadőrökre nézve. A maszkmeste­rek, sminkesek és jelmeztervezők kifo­gástalan munkát végeztek, a kaszka- dőrkoordinátor-akciórendezőről nem is beszélve. Nekünk pedig nincs más dolgunk, mint hogy a nézőtéri karfát roppanásig szorítva figyeljük, hogy si­kerrel jár-e a tomboló apa egyszemé­lyes mentőakciója. Cs. D. Filmes nyereményjáték Adjon választ alábbi kérdésünkre, és juttassa el március 30-ig a szerkesztő­ségbe postán vagy e-mailben! A kérdésre helyes választ adók között kisorsoljuk a Lurdy Házban található Palace Cinemas kétszer két tiszteletjegyét. (A válasz mellett ne felejtsék el feltüntetni telefonszámukat vagy egyéb elérhetőségüket) E heti kérdésünk: milyen járművön zajlik a film végső, nagy összecsapása? A március 3-i szám filmes játékának megfejtése: Michael Mannt az Ali című film főszerepéért jelölték Oscar-díjra. Nyerteseink: Hetényi Judit és Keszey Róbert A nyereményhez gratulálunk! A szerkesztőség címe: 1094 Budapest, Ferenc tér 11., e-mail: szerkesztoseg@ferencvaros.hu A március 21. és április 5. között zajló fesztivál ismét a kultúra rajongóinak kedvence lesz. Számos program szín­helye idén is Ferencváros. Az immár hagyományosnak tekinthető Művé­szetek Palotája és Iparművészeti Mú­zeum (IMM) mellett fontos szerepet kap a Nemzeti Színház is. Az IMM - tekintettel arra, hogy az idei esztendő Haydn-emlékév- „Haydn és az idő” címmel a 18. század tárgykultúráját megidéző kiállítást rendez - főszerep­ben a különféle csodás óraszerkezetek­kel. Kamarakoncerteket is rendeznek Haydn és kortársai műveiből a kiállítás­sal egy időben nyíló, a díszteremben ki­alakított hangversenyteremben. A Művészetek Palotája pazar akusz­tikájú Bartók-hangversenyterme az előttünk álló tavaszon is a legkülönfé­lébb zenei műfajok és a világ minden tájáról érkező előadók bemutatkozásá­ra teremt lehetőséget. A fesztivál díszvendége Csehország, itt koncertezik cseh zeneszerzők mű­veivel a Prágai Rádiózenekar, s a MűPa előterében kiállítással emlékeznek meg Bohuslav Martinu cseh zeneszerzőről. Vendégünk lesz többek között Joshua Bell és a Camerata Salzburg; Bartók Kék­szakállúját és Csodálatos mandarinját rendezi Mundruczó Kornél, szcenírozott klezmer előadás hallható majd kántorok közreműködésével, s az ördöngös hege­dűst, Nigel Kennedyt is a vendégek sorá­ban üdvözölhetjük. Nem maradnak el a hazai muzsikusok sem: koncertet adnak a Nemzeti Filharmonikusok és a Buda­pesti Fesztivál Zenekar is. A MűPa Fesztivál Színháza a tánc­művészet szentélyévé válik; fellép a Trey Me Intyre Project, a Prágai Nem­zeti Színház balettegyüttese, s távo­li tájak nálunk még sohasem látott Trey McIntyre több mint 75 balettet alkotott, társulata Amerika legtehetségesebb táncosaiból áll táncait hozza el az ausztrál Bangarra Táncszínház. Nyit a fesztivál a színházi műfaj irá­nyába, benépesül a Nemzeti Színház mindhárom színpada. Botho Strauss ,A park” és a The Black Rider szceníro­zott koncertelőadásának magyarorszá­gi bemutatója mellett szentpétervári, szebeni, varsói társulatok vendégjáté­kát is élvezhetjük. Kuriózumnak számít Marx A tőke című művének német elő­adása, s a Varsói Nemzeti Színház Mol­nár Ferenc Pál utcai fiúk-ja. Parti Nagy Lajos ,A hét asszonya: SzépRóza mono­lógok” című darabjának ősbemutatójára kerül sor - mind a hét szerepben Csáká­nyi Eszterrel. A bemutatott programok száma az el­múlt években tapasztaltnál kisebb lesz, viszont a többszöri előadás miatt talán kevesebben maradnak le a kapósabb programokról. Sietni kell a jegyigénylés­sel, mert a helyek többsége már elkelt. Krivánszky Árpád Aluljárók, hidak, vonatok Zsemlye Ildikó plasztikái az Art9 Galériában A kiállítás emberközeliségét a geometrikus absztrakt hétköznapi és ismerős látványa nyújtja Modellvasút kocsija, a volt szocialista or­szágokra emblematikusan jellemző Tra- bant-makett és konstruktivista, minimal art formák együtt, melyeket részben víz, homok vagy moha borít. Ez a látvány fo­gadja a látogatót az Art9 Galériában. Zsemlye Ildikó kiállításán szinte min­den van. „Vastájakba” helyezett mo­dellvasút kocsija a szemünk láttára vá­lik „igazivá”, amint érzékeljük, elfo­gadjuk a mese valóságát. Bronznégyzet-kompozíciója egy ab­sztrakt relief lenne, egy geometrikus alkotás, benne lágy ívvel, ha nem ül­tetné be egy részét mohával. A négyze­tes mélyedés belső ferde síkja apró lép­csőket formáz, és az üreg mélyéről va­lami belső fény világít. A figyelmesebb szemlélő már látja a bevásárlószatyrot cipelő nőt és a másik figurát is. így már mindenkinek hétköznapi és ismerős látvánnyá válik a geometrikus absztrakt térrészlet, amelyet Zsemlye Ildikó megjelenít. Az értelmezésnek ez az apró és mégis olyjelentőségteljes ele­me mindent megmagyaráz és a helyére tesz. A teljesen hétköznapi sematikus, bőröndöt cipelő, várakozó, siető embe­ri alakok, ezek a festett mikroplasztikák igazi táj improvizációkká változtatják kompozícióit. Kicsit több reális részlettel már te­repasztallá válna, de a művész - kitű­nő érzékkel - megtalálja a megfelelő arányokat. A meglepő helyzetekbe ül­tetett reális részletekkel - bár borotva­élen táncol - nagyszerűen sikerül meg­oldania az átmenetet művészet és kicsi­nyített valóság közt. A relief sík felülete és a háromdimenziós valódi térformák, az összekötő híd- és sínszerkezetek kü­lönleges, fotószerűen torzított perspek­tívái így állnak össze egymást erősítve egy sajátos világgá. Ez a táj nem „varázsos szépségűnek” mondott egzotikum, inkább a sajátos kelet-európai léthelyzet tükröződik be­lőle. Az ipari építményék, a külváros, a rendező pályaudvarok racionális, rideg, kicsit lepusztult funkcionális világa ez. Itt a külváros aluljárói vagy a lakótele­pek sivár környezete, ahol már legalább egy generáció nőtt fel és vegetál, idéző- dik meg és válik - mégis - a hétközna­pok költészetévé. Reális és irreális, valós és költött, kicsi és nagy, bronz, acél, fű, víz és föld keveredik ebben az új, radi­kális eklektikában. Zsemlye Ildikó Mun- kácsy-díjas szobrászművész kiállítása április 1-jéig tekinthető meg. Knox Elrabolva

Next

/
Oldalképek
Tartalom