Ferencváros, 2008 (18. évfolyam, 1-50. szám)

2008-10-31 / 43. szám

Ferencváros 2008. október 31. 5 Őszi szemétgondok Ma még korántsem patyolattiszta a kerület Olimpia Budapesten? Ha lesz, akkor Ferencvárosban is (folytatás az 1. oldalról) Lépjünk pár utcával odébb, Középső-Ferencvárosba, amely folyamatosan szépül, egyre több utca kap díszburkolatot. Itt ki­sebb a forgalom, ezért kevés­bé okoz gondot a szemetelés, viszont rengeteg az építkezés, emiatt gyakran előfordul, hogy a járművek felhordják a sarat az úttestre. S persze a lakosság összetétele sem egységes, nem mindenki egyformán igényes a környezetére. Főleg a már reha­bilitált részek határán okoznak komoly gondot a parkrongálá­sok, összetörik a padokat, fel­gyújtják a szemétgyűjtőket. Nem kis költséggel szelektív hulladékgyűjtő sziget is készült, amelyek azonban sok helyütt nem oda illő hulladékkal telnek meg, s nem lehet kideríteni, hogy kik rakták le a zsákjaikat, mert ügyelnek arra, hogy a szemét­ben ne legyen az azonosításukra alkalmas levél vagy számla. Ha pedig nem szállíttatják el azon­nal a zsákokat, akkor pillanatok alatt seregnyi további kerül mel­léjük. Mindez tetemes költséget jelent az önkormányzatnak. A Haller utca és a Vágóhíd utca között, a Soroksári úthoz közeli szakaszon szintén az épít­kezések okoznak gondot, a Vas­kapu utca egy szakaszán pedig rendszeresen megjelenik több köbméternyi illegális hulladék, ami állandó munkát - és tetemes kiadást - okoz az önkormányzat­nak. Rejtély a sok szemét forrása, a tetten érés lenne az egyetlen lehetőség a tettes szankcionálá­sára, ám erre csekély az esély. A József Attila-lakótelepen a legnagyobb gondot a zöldterüle­ten a széllel szálló szemét jelen­ti, amely aztán a bokrok tövében állapodik meg, ahonnan nehéz kitakarítani. A Feszofe munka­társai most azonban a gazdátlan autógumik összegyűjtésével van­nak elfoglalva. Kevés a közterü­let-felügyelő, talán a térfigyelő kamerák telepítése megoldást je­lenthetne. Nehezen lehet megtalálni pél­dául a Határ úti buszmegállónál, illetve a Pöttyös utca és az Ecseri úti metrónál, a pavilonok mellett lerakott szemét gazdáját is. A pa- vilonosok az illegális árusokra mutogatnak, azok meg vissza. Egy gond viszont legalább enyhülni látszik. Az önkor­mányzat a közelmúltban egy sor kutyapiszokgyűjtő edényt helyezett ki, ezekhez a szük­séges műanyag zacskókat is mellékelik. Sajnos ez utóbbiak mindig eltűnnek, ennek elle­nére érezhetően kevesebb a ku­tyaürülék az utcákon. Mintha a gazdik kezdenének fegyelme­zettebbek lenni. Az őszi lombgyűjtés tehát a legkisebb gond, ez is inkább a parkokat érinti, amelyek a Feszofe Kft. felségterületei. Ami levelet a szél a járdára visz, azt viszont a háztulajdonosok, ház­mesterek kötelesek összeseperni. Erre egy fővárosi rendelet is kö­telezi az ingatlantulajdonosokat (társasházakat, intézményeket stb.), egészen az út szegélyé­ig kötelesek takarítani, télen síkosságmentesíteni a portájuk előtti járdát. Szolnoki Ferencné azonban elmondta, hogy ezen a téren olykor komoly ellenállás­ba ütköznek: tavaly kiküldtek egy erre vonatkozó körlevelet, amelyre jó néhány sértődött hangú választ kaptak. V. P. Főleg a már rehabilitált részek határán okoznak komoly gondot a parkrongálások, összetörik a padokat Az Olimpia tervezett helyszínei közül számos Ferencvárosban található (folytatás az 1. oldalról) Eszmét cseréltek a gaz­dasági megvalósíthatóság­ról, szükségesnek látták egy Olimpiai Törvény megalko­tását. Állást foglaltak a Duna menti megrendezés mellett, azzal, hogy a vidék is be­kapcsolódik az olimpiába. A labdarúgás hívei Budapest . mellett négy vidéki városban "I is drukkolhatnak majd a vi­li, lág legjobb csapatainak, a vi­li toriázás szerelmesei pedig a £ csodás Balatonon nézhetik a ■g versenyeket. “■ Sok víz folyik majd le a Dunán, mire - pró és kont­ra - döntés születik. Ennek kapcsán felsejlik egy nem is olyan régi történet, amikor világkiállítást álmodtak a Duna partjára. Végül az Expo megrendezéséről lemondott Magyarország, de a kiállí­tás számára kiszemelt terület nem maradt hasznosítatla- nul. Itt, a Duna partján épült fel Ferencváros i\j városrésze, a Millenniumi negyed a Nem­zeti Színházzal, a Művészetek Palotájával, valamint számos lakó- és irodaházzal. Ennyit legalább nyertünk az elvetélt projekten. Krivánszky Árpád ■ A HÉT KÉRDÉSE ■■■■■■ Ön szerint Ferencváros fejlődését segítené egy Magyarországon rendezett olimpia? Aranyos István folyamatszervező Ez a magyar olimpiai kér­dés elvetélt ötlet. Mégis miből, amikor most is azon gondolkoznak, hogyan le­het pár százmilliót, esetleg néhány milliárdot a tizen­harmadik havi nyugdijak megnyirbálásával megtakan- tani?! Amikor a kínai olimpia dollármilliárdokba került! Vámos Péter személyzeti vezető Persze, hogy jót tenne. Sok a vendéglátóhely, azokat biz­tosan fellendítené. A Művé­szetek Palotája és a Nemzeti Színház is biztosan zsúfolásig tele lenne minden előadá­son, és a szállodák sem kon- ganának az ürességtől. De a város biztosan nem tudna ennyi embert kiszolgálni. Kis Ilona titkárnő Olimpiát? Amikor egy metró- állomás megépítésével ekko­ra cirkusz van? Vajon mikorra épülne fel az olimpiai falu? És mennyibe kerülne, az ere­deti költségekhez képest? A BKV honnan venne tízszer ennyi járművet? Szerintem a század első felére még gon­dolkozni is balgaság erről. Kollerné Petre Mariann osztályvezető Az egész országnak jót tenne, tehát Ferencvárosnak is, De miből épülne annyi szálloda, amikor - átvitt értelemben - most még egy autóhitel is gondot okoz némelyik bank­nak?! És a befektetők sem hiszem, hogy hoznának any- nyi pénzt, ami ehhez kellene, amíg ilyen állapotban van az ország. Hogyan mondjuk el, ha meghal egy hozzátartozónk? A halál ténye a gyermek életében JUT ESZEMBE... Halottak napja Kisebb gyermekeknek adjunk búcsúra lehetőséget, ami lehet egy rajz, amit később kiviszünk a temetőbe Szeretnénk jól nevelni gyer­mekünket, mégis sokszor mel­léfogunk, mert nem látunk a leikébe, híján vagyunk a pe­dagógiai ismereteknek és a tapasztalatnak. Dr. Szvatkó Anna, a Ferencvárosi Nevelési Tanácsadó Szolgálat vezető­jének segítségével most cikk­sorozatot indítunk, amelyben szakemberek adnak tanácsot a felmerülő legnehezebb kér­désekre. Elsőként - halottak napja előtt - arra, miként kö­zöljük gyermekünkkel, ha el­távozott közülünk valaki, akit nagyon szeretett. A szülők sokszor tanácsta­lanok, hogy mit mondjanak gyermekeiknek, ha eltávozik egy hozzátartozójuk. Ez külö­nösen azért nehéz számukra, mert sokszor a saját gyászuk­ban ők maguk is össze van­nak zavarodva, a veszteség nagy érzelmi terhet ró rájuk, maguknak is segítségre vol­na szükségük. Ebben az álla­potban pedig még nehezebb gyermekük számára megfe­lelő támaszként szolgálni, és magyarázatot adni a történ­tekre. Az emberek és ezen belül a gyermekek élethez-halálhoz való viszonya jelentősen meg­változott a múlthoz képest. Korábban természetes módo­kon ismerkedtek meg a gyere­kek a halállal, tanúi voltak az állatok elpusztulásának, leölé­sének, a mindennapi élet része volt a hozzátartozók elveszté­sének megélése, a közös gyász. Mára a társadalmi és fizikai környezet megváltozása is ma­gával hozza a halál tényének elidegenedését, elszemélyte­lenedését. Ma a gyermekek nagy részében a halálról egy olyan kép él, amely szerint ez kórházi körülmények között, öregkorban éri el az embert. A gyerekeknek világos, a fel­nőttekéhez hasonló elképze­lése 6-10 éves korban alakul ki. Ekkorra már tudják, hogy a halállal együtt testi változá­sok is végbemennek az élőlé­nyekben, tisztában vannak a halál véglegességével, vissza­fordíthatatlanságával. A kis­gyerekek többsége viszont azt gondolja, hogy ha valaki meg­hal, az csak alszik, majd újra feléleszthető, vagy ha meg is halt, akkor is csak egy kicsit, majd visszatér, addig él vala­hol máshol. A vallásosan ne­velt gyerekek többsége pedig szétválasztja gondolkodásá­ban a test és a lélek halálát, a lélek továbbélésében gondol­kodik a halál után. Amikor a gyermekkel a ha­lálról beszélgetünk, akkor korának, értelmi szintjének megfelelő magyarázatokat kell adnunk, kerülnünk kell az elvont fogalmakat. Fon­tos tisztázni, hogy az elhunyt milyen szerepet töltött be a gyermek életében, esetlege­sen nincs-e a gyermeknek bűntudata a szeretett sze­mély halála, elvesztése miatt. A kisgyerekek ugyanis sok­szor gondolják, hogy a halál valamilyen általuk elkövetett cselekedet, gondolat miatt következett be. Biztassuk a gyermeket, hogy érzéseit, fáj­dalmát mutassa ki, és ne ijed­jen meg a mi érzéseinktől sem. Végül pedig tegyük lehe­tővé, hogy a gyermek kérdez­hessen tőlünk, így felszínre kerülhetnek rejtett, eltitkolt, szégyellt érzései. Gyakori kérdés, hogy elvi- gyük-e a temetésre a gyerme­ket. Ha olyan életkorban van, hogy tisztában van a halál té­nyével és annak valameny- nyi vonatkozásával, akkor vele együtt el tudjuk dönte­ni, hogy milyen hatással lesz rá a temetés, szeretne-e részt venni rajta. Kisebb gyerekek­nek, akik kevesebbet értenek belőle, inkább valamilyen bú­csúra adjunk lehetőséget, ez lehet egy rajz, amit majd el­viszünk a temetőbe később, vagy valamilyen személyes tárgy, amely segíti az elválást az elhunyttól. Fodor-Szlovencsák Katalin A szomszéd beszerzett vala­honnan egy óriástököt, gondo­san kivájta, vigyorgó rémpofát faragott belőle, s felügyesked- te a kapuoszlop tetejére, így most, ha akarnám sem felejt­hetném el, hogy a hét végén halottak napja lesz. A Halloween importált, s a világ innenső felén minden gyökér nélkül való ünneplé­se az utóbbi években szédítő karriert futott be nálunk. Ma faluhelyen ilyen idő tájt a gye­rekek esténként töklámpással a kezükben róják az utcákat, húsvétkor viszont még csak véletlenül se égetnék magu­kat a barátaik előtt locsolko- dással. Globalizálódik a világ, mások lettek a (nép)szokások, s persze minden új ünnep új üzleti lehetőséget is rejt. Te­lefonál is az egyik potenciális ügyfél a szerkesztőségbe, hogy lesz-e valami halloweenes anyagunk, mert ha igen, ak­kor szeretne hirdetni... Félreértés ne essék, semmi bajom a Halloweennel, min­den közös ünneplésre lehe­tőséget adó alkalom örven­detes, csak egy kicsit féltem tőle saját hagyományainkat. Jártam kis börzsönyi faluban, ahol soha nem hervadnak el a virágok a sírokon, mert ki­beszélik azt aki, nem visz ide­jében friss csokrot a halotta­inak, ha pedig már ott van, lélekben mindig kicsit együtt is lehet velük. Ott persze csak egyutcányira van a temető. Mindenszentek hétvégéjén, november 1-jén és 2-án a BKV Zrt. sűrűbben közlekedteti a temetők - köztük az Új köztemető, a Nemzeti Sírkert, az Izraelita, a Farkasréti, a Palotai, a Megyeri, a Lőrinci, a Csepeli, az Erzsébeti temető - környékén közlekedő járatokat. A temetők október 24-étől november 2-áig reggel 7-től este 8-ig lesznek nyitva. Autóval szombat-vasárnap csak a Nem­zeti Sírkertbe és az Új köztemetőbe lehet behajtani (mozgássé­rülteknek, rászorulóknak délelőttönként ezt más temetőkben is megengedik). Számítsunk rá, hogy a sok személygépkocsi miatt a temetők környékén lelassulhat a forgalom. Aztán jártam amerikai teme­tőben is, ahol csak - szó sze­rint - tenyérnyi helyre lehet egy virágszálat elhelyezni, mert a mértani gondossággal elrendezett egyensírok közeit géppel tartják karban. Az oly­kor több ezer kilométerre élő hozzátartozók ugyanis nem tudják ápolni, olykor hosszú évekig nem is keresik fel el­hunyt hozzátartozóik nyug­helyét. Más világ, más szoká­sok, amelyek azonban egyre terjednek - mifelénk is. Új, pedagógiai tanácsadó rovatunk cikkírója is arról ír, hogy a modem korban meg­változott a viszonyunk a ha­lálhoz, míg korábban az élet részének tekintették az elmú­lást, a gyászt, mára elidege­nedtünk tőle, hárítjuk. Ezen persze nincs mit csodálkozni, hiszen a halál legyőzhetetlen­sége a manapság mindenekfe- lett áhított egyéni sikert kér­dőjelezi meg. A halottak napját az első ez­redvég körüli szorongás hívta életre a világban, s meglehet, a második ezredvég körüli szorongás tette újra munka­szüneti nappá nálunk. így im­már nem lehet semmi ment­ségünk, hogy kimenjünk a temetőbe, emlékezzünk ha- lottainkra. Legalább ezen az egy na­pon, ha egész évben el is mu­lasztottuk. Kocsis Kristóf főszerkesztő

Next

/
Oldalképek
Tartalom