Ferencváros, 2008 (18. évfolyam, 1-50. szám)
2008-10-24 / 42. szám
Fotó: Intercom 4 K ULTÚRA Ferencváros 2008. október 24. MOZISAROK Ananász expressz Félreértéseket elkerülendő, a vasúti pályaudvarok érkezést- indulást jelző tábláin, valamint a menetrendekben nem célszerű a fenti „járatot” keresni. Viszont érdemes a moziműsorokból tájékozódni, hogy valamelyik hozzánk közei filmszínházban mikor indul, pontosabban mikor kezdődik egy ilyen címet viselő mozgóképes utazás. David Gordon Green rendező és csapata bravúros filmkomédiája igazi csemege lehet mindazok számára, akik már belefáradtak az utóbbi évek altesti poénokra felépített vígjátékdömpingjébe. A film két főszerepében Seth Rogent és James Francát láthatjuk. Rogen a vidám, független filmek világából robbant be a hollywoodi sztárok közé, bárgyú mimikájával, kissé mackós alkatával már megjelenésében is mulatságos. Amikor pedig még egy jól megírt szövegkönyv is társul a huszonhat éves mókamester csetlés-botlásához akkor bizony képtelenség nem nevetni rajta. James Franco színészi repertoárja változatos, eddig már szinte az ösz- szes filmes műfajban kipróbálta magát több-kevesebb sikerrel. Noha például egy korábbi James Dean életrajzi drámában is emlékezeteset alakított, melyért 2002-ben Golden Globe-díjjal jutalmazták, a mostani produkciója egyértelművé teszi, hogy a féktelen komédiázás megy neki leginkább. Dale Denton (Seth Rogen i „Felkoppintva” után ismét zseniális) meglehetősen lusta figura, aki elvileg bírósági idézések kézbesítésével foglalkozik, valójában kedvenc elfoglaltsága a munka minden formájának elkerülése. Barátnőjével is állandóak a konfliktusai, mert nem akar találkozni a lány szüleivel, hiszen előbb-utóbb a fenti témára terelődne a szó, és mivel Dale azért mégis egy őszinte ember, a leendő anyós és após feltehetőleg nem venné jó néven leendő vejük kétoldali, krónikus munkaundorát. (A fordulatos film során persze Dale találkozik apósjelöltjével, aki egy nagykaliberű lőfegyverrel fogja üldözni, de addig még történik egy s más.) Dale amúgy előszeretettel szív füves cigarettát, egyrészt, mert nincs benne kátrány és nikotin, másrészt, mert szeret lazulni. Dale neo- hippi-díler cimborája Saul (James Franco elképesztően néz ki) egy napon igazi csemegével lepi meg állandó vevőjét. Ez a zöld csemege az Ananász expressz, amit Dale estefelé ki is próbál autójában ücsörögve. Az anyag tényleg „tuti”, Dale lebeg-bambul és váratlanul szemtanúja lesz egy gyilkosságnak, amelyet korrupt rendőrök és kábítószer-kereskedő bűntársaik hajtanak végre. Denton kisé zajosan távozik a helyszínről, és Saulhoz robog tanácsért, aki éppen szintén az új szerzeményt teszteli. A rosszarcok viszonylag hamar Dale nyomára bukkannak, ezért neki Saullal együtt menekülnie kell, hacsak nem akarják idő előtt hullaként végezni. Azonban mivel az elfüstölt áru valóban „ütött”, egyikőjük sincs a helyzet magaslatán. Fergeteges poénokkal zsúfolt, eszelős hajsza veszi kezdetét, melyben a két beszívott- bepánikolt palimadár csupán a szerencsének és fatális véletlenek sorozatának köszönheti, hogy újra és újra sikerül átejtenie egyre dühösebb üldözőit. Autós száguldozásban, verekedésben, lövöldözésben és mérhetetlen mennyiségű idétlen bénázásban nincs hiány, ráadásul mindkét oldalon záporoznak a mulatságos párbeszédek. Természetesen a film nem tekinthető egyfajta marihuána-népszerűsítő mozgóképes propagandának. Egyszerűen egy olyan vígjátékról van szó, melyben az éppen „hatás alatt” lévő két főlúzer még humorosabbá válik attól, hogy „teljesen szét van esve”. Külön érdekesség, hogy a cirka 25 millió dollárból készült film az amerikai nyitó hétvégén 23 milliót termelt, és tengerentúli bevételei már elérték a 90 millió dollárt. A sikerszériának pedig még nincs vége, hiszen a film világkörüli forgalmazása során már most úgy száguld, mint egy (Ananász) expressz. CS. D. Filmes nyereményjáték Adjon választ alábbi kérdésünkre, és juttassa el november 3-ig a szerkesztőségbe postán, e-mailben vagy személyesen! A kérdésre helyes választ adók között kisorsoljuk a Lurdy Házban található Palace Cinemas kétszer két tiszteletjegyét. (A válasz mellett ne felejtsék el feltüntetni telefonszámukat vagy egyéb elérhetőségüket) E heti kérdésünk: Melyik világsikerű képregény - 2007-re trilógiává bővült - filmfeldolgozásában láthattuk James Francát? A október 10-i szám filmes játékának megfejtése: Stan ügyvédjének paróka van a feje tetején. Nyerteseink: Csányi Attila és Metzinger Szabina A nyereményhez gratulálunk! A szerkesztőség címe: 1094 Budapest, Ferenc tér 11., e-mail: ferencvaros@maraton.plt.hu Az utolsó szivar bemutatója a Pinceszínházban Az író és a rendező ügyelt rá, nehogy a felszín alá hatoljon A kétrészes darab egyetlen hosszú kabarétréfa, itt nincs katarzis és nem jön át semmi néhány közepes poénon kívül Nálunk ismeretlen szerző, a svéd nyelven író, finn Bengt Ahlfors négyszereplős kamaradarabját mutatta be a Pinceszínház október 3-án. Az előadást Márton András rendezte, a szerepeket Almási Éva, Végvári Tamás, Kovács Lajos és Kovács Vanda játssza. Természetesen nincs új a nap alatt. A darab cselekménye napjainkban, egy finnországi kisvárosban játszódik, de történhetne bárhol a világon. Szó sincs tehát semmiféle skandináv egzotikumról - hosszú téli sötétségről, mély depresz- szióról, alkoholizmusról, (ön) pusztító szenvedélyről, jeges magányról meg izzó gyűlöletről. Amiről viszont szó van, az csupa-csupa lapos közhely. A negyvenkét éve házasságban élő volt iskolaigazgató és könyvtárosnő természetesen már halálosan unja és utálja egymást. Az asszony fásult, törődött és házsártos, a férj pedig az ő rakoncátlan gyermeke, aki tiltott kincseit - szivart, konyakot - a könyvek mögé dugdossa, és malacpörköltért toporzékol. Épp csak hogy el nem fenekelik - természetesen az ő egészsége érdekében. Az asszony tehát folyton veszekszik, rajtakap meg fenyegetőzik, a férj pedig bujkál, hazudozik, és a régi lányokról álmodozik (Hufnägel Pisti-ef- fektus), mintha azokkal nem ugyanide jutott volna. Kettősüket a Harley-Davidsonon száguldozó helyi lelkész egészíti ki háromszöggé. Kiderül ugyanis, hogy a lelkész évek óta az asszony szeretője (mert bizony-bizony hatvanon túl is lehet még szerelem, szex, szenvedély, bár ezen nálunk még kuncogni illik). A férj csúnya bosszút tervez, amelyben a lelkész lánya akadályozza meg. Az író - és a rendező - kínosan ügyel rá, nehogy a felszín alá hatoljon. Közhelyes, szellemeskedő, előre kiszámítható mondatok röpködnek ide-oda. A kétrészes darab egyetlen hosszú kabarétréfa, mely nem tűr mélységet, drámát, valódi konfliktust, s ha mégis be-becsúszik, túllendülünk rajta hamar. A közönség hálás is ezért nagyon, vígan kacarászik minden poén, minden mondat után, nem kívánja észrevenni, mi bújik meg a közhelyek mögött: ő maga. Akivel nem ártana néha szembenézni. Es erre való lenne a jó színház, hogy erre késztesse a nézőt. A múlt században még katarzisnak hívták az ilyesmit, ma úgy mondják: átjön. Itt azonban nincs katarzis, és át sem jön semmi néhány közepes poénon kívül. Ami nem a néző hibája. Ahogyan a színészeké sem, akik igyekeznek kihozni valamit a darabból, megpróbálják a műkedvelő szint fölé emelni az előadást - kevés sikerrel. Almási Éva pisztolyos belépője ígéretes, később azonban elmerevedik, elfárad, vergődik silány szerepében. Végvári Tamás színészi lelkesedése engem mindig meghat, de sajnos semmit sem tud hozzátenni a nyugdíjas iskola- igazgató és megfáradt férfi végtelenül sablonos figurájához. Kovács Lajosnak és lányának, Kovács Vandának még a két másik szereplőnél is soványabb anyagból kell dolgoznia. Erre az előadásra már a Pinceszínházból felfelé jövet a feledés jótékony homálya borul. Sokkal színvonalasabb, izgalmasabb, tartalmasabb produkciókat várnánk ettől a színháztól, méltóbbakat az elmúlt évadok emlékezetes hagyományaihoz. Ferencz Zsuzsa Virágok és ablakok Őry Annamária képei a Ferencvárosi Pincegalériában Szabó Tamás képei Kiállítás az Art9 Galériában Szabó Tamás visszatekintő kiállítást rendezett munkássága gyümölcseiből, az 1968-1972 között készített festményeit állította ki a Ráday utcai Art9 Galériában. A Munkácsy-díjas szobrász- művész a közelmúltban mutatta be a Zikkurat Galériában újabb plasztikáit egy, szinte egész életművet bemutató méretű kiállításon. Ezt egészíti ki most az Art9- es bemutató, ahol a művész szárnypróbálgatásait, első képeit látjuk, viaskodását az anyaggal. Itt még vászonnal, festékkel, még síkban gondolkodik, lépésről lépésre követhetjük őt, bár az oroszlánkarmokat már itt is látja, akinek van szeme rá. Együtt nézve felettébb elgondolkodtató a két kiállítás. Újak, frappánsak a szobrok, kissé anakronisztikusnak tűnnek a képek. A galériába belépve először arra gondoltam, valami idős festő poszthumusz kiállítása lesz ez. A régiségbolt-hatáshoz csak az ódon bútorok és a régiségek hiányoztak. Bizony hagyományos festészet ez, ami természetesen nem csökkentheti az érdemeit. Balázs János lakásbelsőit nézve sajnálom, hogy nem ez folytatódik. Az állványon bakancsok, a kép talán szándékosan (?) a nagy mestert idézi, aztán remek sapkás önarckép 1972-ből, majd nézem újra a többit, a munkába menő festőt, a salakdombokat, a csendéleteket. Érdekes ez a helyzet. Nem azt mondom, hogy nem érintenek meg a képek, de nem ezekért jöttem. Csalódásomat végül az innen odáig gondolatsorral csillapítom. A kiállítás Szabó Tamás korai képeiből október 31-éig tekinthető meg az Art9 Galériában. Knox Őry Annamária a Pincegaléria új kiállításán két témát jár körül képeivel. Vagy egy virág variációit látjuk, vagy az ablak fogalomkörét dolgozza fel a művész sajátos látásmódjával. Őry Annamária mostani, „kétszólamú” kiállításán az egyik nagy téma a „virág” megfestése. Azt a különleges virágot választotta témájául, amelyet Ázsiában Hói Quynh-nek neveznek. Ez egy évben egyszer, az éjszaka közepén virágzik, csodálatos fehér virágszirmokat bont ki, és reggelre már elhervad. Érdekes ez a kísérlet! A művész ezt a virágot a keleti festészet szabályai szerint festi meg. A keleti festészet az általunk megszokottól eltérően, sajátos művészeti alapelvet, az artisztikum ontológikus, vagyis a léttől független, és az eredetet érintő felfogását rejti magában. Ez azt jelenti, hogy a festményt nem utánzásnak, a természet másolásának tekintik, hanem alkotásé eV teremtésnek, és a szónak ezt az értelmét hangsúlyozzák. Rizspapírra, hagyományos, tűhegyes kínai ecsettel festenek, melynek egyetlen kézmozdulattal húzott ecsetvonása a hajszálvékonyból kiszélesedhet akkorára, amit az ecset bambuszcsövébe fogott szőr enged. Természetesen szilárd tussal, a fenyőgyanta kormából enyv hozzáadásával készülő, különleges anyaggal festenek. A homorú dörzskőre vizet cseppentve a rádörzsölt tust vízzel a kellő árnyalatúra hígítják. Lazúros, finom képek születnek így! Szemünk előtt kibontakozik a Hói Quynh virág pontosan egy tucatnyi, egymáshoz hasonlító, mégis nagyon különböző változata. Ez a festési mód folytatódik a Tűz-Parázs akvarellek- ben is, itt színes változatban ismétlődik ez a meditativ, keleties festői magatartás. A hamvadó tűz látványa, mint egy zen buddhista gondolat tatást előlegezi meg az a cím nélküli kalligráfia, amely a kiállítás talán legszebb darabja. A kiállítás másik része, a „másik szólam” is festészet, de ez már európai megközelítés. A téma az ablak, amely elválasztja vagy összeköti a kinti és a benti világot. Határ, amely elrejt és feltár. A művész itt is belső képeket fest. A fantasztikus, organikus absztrakt „ablak” felület a realisztikusan megfestett ablakkeretben, amit a mögötte előtűnő árnyalak kinyújtott keze megérint (szinte minket is, az ablakon kívülről beleső nézőket). Tömény szürrealizmus. A másik kép megközelítése is érdekes, itt mi is bent, a szobában vagyunk, és a Hoy Quynh virág teljes pompájában hajlik be a képbe, vagyis | az ablak elé. így kötődik össze f <u a két kiállító rész egy egésszé. .'S A Ferencvárosi Pincegaléria | kiállítását október 31-éig még < megnézhetik Ktrnx rí’opv hagyományos festészet ez Természetesen szilárd tussal, a fenyőgyanta kormából enyv hozzáadásával készülő, különleges anyaggal festenek
