Ferencváros, 2008 (18. évfolyam, 1-50. szám)

2008-12-19 / 50. szám

Fotó: Budapest Film 4 K ULTÚRA Ferencváros 2008. december 19. MOZISAROK Valami Amerika 2. Hat évvel ezelőtt egy hazai gyártású, elsöprő sikerű, ze­nés komédia uralta a ma­gyar mozik nézettségi és be­vételi listáit. Herendi Gábor „Valami Amerika” című pro­dukciója igazi méglepetés- film volt. Félmilliós nézőszá­mával, majd pedig több mint százezer példányban eladott DVD-változatával régen „lá­tott” közönségsikerként vo­nult be a köztudatba. A Bon Bon együttes főcímdalát, va­lamint a film betétdalai közül jó néhányat pedig mind a mai napig sugároznak a különböző rádióadók. A „bevált csapaton ne változ­tass!” szlogen jegyében Heren­di szinte teljesen ugyanazzal a stábbal forgatta le a folytatást. A főszereplőket alakító színé­szek között is újra találkoz­hatunk az első részből megis­mert karakterek mindegyiké­vel, sőt néhány újabb, jópofa, szerethető figura is szervesen bekapcsolódik a történetbe. Az első rész végén boldog és gazdag lottónyertesekként bú­csúzhattunk el kedvenceink­től. Nos, azóta történt Velük egy s más. Tamás (Pindroch Csaba) például elkészíthet­te álmai filmjét. Rendezői de­bütálása azonban csúfos fias­kónak bizonyult. A közönség érdektelensége és az anya­gi bukás nem csoda, ugyanis a Bűnös város egy katasztro­fálisra sikeredett művészfilm lett. Ákos (Szabó Győző) idő­közben egy képeslap kapcsán Alex (Szervét Tibor) nyomára bukkan, aki éppen akkor sza­badul a sittről, Amerikában. Mint kiderül, Alex is művé­szi babérokra tör: álnéven egy rendhagyó, sikervárományos színdarab, az East-West joga­it akarja megszerezni. Ez már csak azért is érdeke, mivel kü­lönféle piszkos ügyletekből keletkezett tetemes tartozását csak ebben az esetben tudja rendezni egy elsőre meglehe­tősen kérlelhetetlennek tűnő maffiózóval, bizonyos Ballával (Csuja Imre). Tamás, Ákos és András (Hujber Ferenc) felkereked­nek, és New Yorkba utaznak, hogy visszaszerezzék a pén­züket, amivel Alex még az első részben lelécelt. Mind­ezt úgy, hogy elorozzák előle az East-West jogait. Csakhogy egy csavart követően a dara­bot Tamásnak kell színpadra állítania, mégpedig Pesten. Ákos New Yorkban véletle­nül - nem kifejezetten idil­li körülmények között - ta­lálkozik Timivel (Oroszlán Szonja). Szó szót követ, Timi főszerepet akar a készülő da­rabban. „Ám legyen” - gon­dolja Ákos, majd rafinált bosszút kieszelve összehoz­za a tánckart és... És semmi sem úgy ala­kul, ahogy a fiúk tervezték. Bállá ugyanis a lányát, Vivi­ent (Tompos Kátya) szeret­né főszereplőnek, ráadásul a próbák során András és Vivi egymásba szeretnek. Tamás sikerre éhesen, elszántan rendezi a slágerekkel tűz­delt színpadi előadást, igaz, a számos zavaró körülmény kis híján az idegösszeom­lás szélére sodorja, azonban Eszter (Ónodi Eszter) mindig jó időben van jó helyen. Konfliktus konfliktus há­tán, záporoznak a poénok, egyik stikli a másikat követi, fordulatokban, pofonokban és csókokban sincs hiány, vé­gül persze minden jóra for­dul, sőt még az is kiderül, hogy nem mindenki az, ami­nek látszik - például a szőrős szívű és arcú Bállá valójában egy jólelkű „keresztapa” és leendő após, bár azért And­rásnak jó lesz vigyázni! A filmben összesen tizen­két új, slágergyanús betétdal hangzik el, ezekről így vall Herendi Gábor: „Az első rész zenéje nagyon híres lett, és tudható volt, hogy ez most is nagy figyelmet kap. Kapóra jött, hogy van a filmen belül egy musicalbetét. Ennek a zenéjét kellett összerakni. Ez a film a nagyközönsé­gnek szól, tehát minden­képpen olyan fogyasztha­tó zenét szerettünk volna, amely nagy tömegekhez ér el. Szerencsésnek mondha­tom magam, mert amikor felröppent a hír, hogy készül a Valami Amerika 2, szinte azonnal kopogtattak zenés­zek, és hozták a jobbnál jobb zenéket. Majdhogynem válogatnunk kellett közülük, mígnem összeállt a zenei paletta. Hasonlóan az első részhez, ennek is elég eklek­tikus a zenei világa, de én ezt így is akartam.“ CS. D. Filmes nyereményjáték Adjon választ alábbi kérdé­sünkre, és juttassa el 2009 január 5-éig a szerkesztőségbe postán, e-mailben vagy személyesen! A kérdésre helyes választ adók kö­zött kisorsoljuk a Lurdy Házban található Palace Cinemas kétszer két tiszteletjegyét. (A válasz mellett ne felejtsék el feltüntetni telefonszámukat vagy egyéb elérhetőségüket) E heti kérdésünk: Mi volt a címe Herendi Gábor szintén óriási közönségsikert aratott, 2004-es filmvígjáté- kának? A december 5-ei szám filmes játékának megfejtése: Oleg Menysikov volt. (Ő játszotta A kaukázusi fogoly című film főszerepét) Nyerteseink: Jurina Zoltán és Vidumánszki Csilla. A nyereményhez gratulálunk! A szerkesztőség címe: 1094 Budapest, Ferenc tér 11., e-mail: ferencvaros@maraton.plt.hu A látvány álomvilága Vásárhelyi Antal kiállítása a Könyvesház Galériában Sokféle ideiglenes hasznosí­tás után ismét megnyílt, ismét fogadja látogatóit a Ráday Könyvesház mellett a Köny­vesház Galéria. Az első tárlat Vásárhelyi Antal grafikusmű­vész festményeit és grafikáit mutatja be. A Könyvesház Galéria kiállítá­sán Vásárhelyi Antal munkáit - a 100x80 centiméteres, vászon­ra akrillal festett festményeket és a hasonló méretű, egyedi, papírra tussal, ceruzával rajzolt grafikákat - nézve egy valósá­gos álomvilágába csöppenünk, amely azonban nem feltétlenül megnyugtató. A képeken külö­nös architektikus terek látha­tók: szimmetriák, aszimmetri­ák, kockák, téglatestek, ferde tornyok, lépcsők csigavonal­ban, fel- és lefelé vezető lép­csők - mindez összeépülve al­kot egy furcsa tömböt. A meghatározhatatlan stí­lusú épülethomlokzatok, osz­lopsorok nyitott és zárt terek­kel váltakoznak. Mintha csak egy abszurd álom képsorait látnánk, melyben minden le­hetséges, bármi elképzelhető. Látszólag minden szabályos, mint a valóságban, ám ezek­ben a horizont nélküli képek­ben megszűnik a külvilág re­alitása, a megszokott tér és idő. Az alkotások elbizony- talanítanak, becsapják sze­münk - hirtelen nem tudjuk, hogy .kitüremkedést látunk, vagy éppen egy „befelé” nyí­ló kapu az, amit értelmezni próbálunk. Ezekben a terek­ben bolyongunk a továbbju­tás esélye nélkül, mint az ál­dozatra szántak Minotaurusz útvesztőjében. A figurálisnak mondható építészeti elemek minden át­menet nélkül változnak elvont formákká. A megjelenő geo­metriai alakzatok és a gon­dosan megszerkesztett, ihle- tetten összeépített, abszurd épülettöredék-halmazok min­dig egy meghatározhatatlan, horizont nélküli térben le­begnek. De még a fények sem igazíthatnak el bennünket, a megvilágítás teljesen semle­ges. A képek pontos szerkesz­tése, a részletek összeillesz­tése elhiteti velünk, hogy ez egy logikus rendszer, s csak később derül ki, hogy minden látszólagos. A formák mögött teljes a zűrzavar, és mi, sze­gény műélvezők a dimenzió­váltásoktól és a szokatlan él­ményektől kissé zavarodot­tan egyik térből a másikba bukdácsolunk. A képek hideg, tárgyilagos előadásmódja, tá­volságtartása tovább fokozza mindezt. Szépségük ellenére egy holt világot alkotnak a művek, nyo­ma sincs a szerves életnek. Az emberi jelenlétre, vagy inkább egy más logikájú Teremtő keze nyomára csak az egymásra hal­mozott formákból következtet­hetünk. Őt, a kimondhatatlan nevű lényt, az ő jelenlétét idézi meg a művész. Az axonometria és a pers­pektíva vegyül, a térbeli csavarodások újabb belső te­rekbe vezetnek. Szimmetria és aszimmetria váltakozik, a diszharmonikus elemek Határeset Huncík Péter könyvbemutatója a Ráday Képesházban Felolvasás a könyvbemutatón: jobbról a második Huncík Péter Ötven-hatvanan voltak kíván­csiak december 8-án este az Ipolyságonszületett, felvidéki író szépirodalmi-történelmi- viselkedés-lélektani regényé­nek bemutatójára az egyre inkább rangos irodalmi sza­lonná váló Ráday Könyves­házban, pontosabban a mel­lette lévő Képesházban. Az író - aki eredeti foglal­kozását tekintve pszichiáter - Vaclav Hável cseh állam­fő mellett hosszabb ideig ki­sebbségpolitikai szakértőként dolgozott, ezért magasabb nézőpontból és testközelből egyszerre képes szemlélni a korántsem mindig felhőtlen magyar-szlovák viszonyt, a kisebbségi lét szépségeit és árnyoldalait egyaránt. S teszi mindezt emberközeli, humo­ros stílusban. Ahogy ő fogalmaz, életének egy nyugodalmas periódu­sában, hazájától távol, „éber hallucinációban” kapta ké­szen a történeteket szülővá­rosa kisembereitől: rokonok­tól, ismerősöktől - neki csak le kellett jegyeznie ezeket. Fura ez a Felvidék: otthon a magyar azt mondja, felme­gyek Pestre, az ottani meg azt: lemegyek Pestre. Különös a kisebbségi lét is. Ha nagyon komolyan vesszük, akkor a ki­sebbségben levőknek - akár a szlovák, akár a magyar olda­lon - ugyanakkora eredmény­hez, érvényesüléshez sokkal többet kell letenniük az asztal­ra. Ha humorosan fogjuk fel, akkor nagyot kell alakítani: egy ipolysági operett-előadás­nak túl kell szárnyalnia a pes­tit: ha Honthy Hanna a Csár­dáskirálynőben egy likőröspo- harat vág a tükörbe, akkor az Ipolyságon két poharat kell... A kisváros emberei szorgal­masan hamisítják a történel­met, gyártják mindkét olda­lon a mítoszokat. Nincs is baj ezzel mindaddig, amíg ezek a mítoszok szembe nem mennek egymással. Együttélés közben az emberek maguk is folytono­san változnak és változtatják a velük együtt élő másik népet is. Családi, kisközösségi szin­ten meg is értik egymást. Az­tán rendszerint jön fentről va­laki, és a politika beletenyerel a kialakuló kapcsolatok rend­szerébe - újra és újra szétzi­lálva azt. A helyzet elromlik. Mindenki pontosan érti a má­sikat, de nem szólal meg an­nak a nyelvén. Néha csak apró gesztusok kellenének - de azt is sajnálják egymástól. A családi, munkatársi, szomszédi kapcsolatok gaz­dag szövevénye ad reményt arra, hogy nem lesz ez min­dig így - vallja az író, akinek mesélő stílusát Hrabaléhoz és Mikszáthéhoz hasonlítják. Krivánszky Árpád Médos a Galéria IX-ben Fodor-Lengyel Zoltán kiállítása Rangos kiállításnak ad he­lyet a Ráday utcában találha­tó Galéria IX: Fodor-Lengyel Zoltán festőművész decem­ber 15-én megnyílt tárlata január 8-áig látható. A ferencvárosi székhelyű Ma­gyar Rézkarcoló és Litográfus Művészek Egyesülete rendez­te a Madridban élő és alkotó festőművész Médos című ki­állítását, amely nagyméretű, vegyes technikával, papírra készült alkotásokat vonultat fel. Az 1963-as születésű mű­vész Fischer Ernő magánta­nítványa volt, majd a párizsi Sorbonne Egyetem grafikai szakán folytatta tanulmánya­it. Sikeres művész - 170 kiál­lítással, 10 könyvvel, közel száz kiadvánnyal a háta mö­gött, munkásságát számos díj fémjelzi, művei neves múze­umok gyűjteményeit gyara­pítják. A megnyitón - melyre hi­vatalos volt dr. Gegesy Ferenc, Ferencváros polgármeste­re is - Török Ádám fuvolajá­tékában gyönyörködhetett a szépszámú közönség, majd a festőművész szólt néhány szót a sorozat keletkezésé­ről. Élvezettel tért vissza sok év festészeti munkája után az aprólékosabb, munkaigé­nyesebb grafikához, azaz gyökereihez, hiszen pályáját grafikusként kezdte. Képein az aprólékosan ki­dolgozott nőalakokat az al­kotás címéhez hangulatában illő színű, laza, foltszerű fes­tés egészíti ki. A sorozat ké­peiből hamarosan album jelenik meg, amely mind a 40 alkotást tartalmazza - ezek természetesen nem fértek el mind a galéria falain. A tárlat hétfőtől péntekig, 12-18 óra között tekinthető meg. Krivánszky Árpád Fodor-Lengyel Zoltán festőművész a kiállítás megnyitóján Vásárhelyi világában minden lehetséges - január 28-áig a Könyvesház Galériában A Téli Fesztivál tulajdonképpen nem más, mint egy, a Millená­ris kezdeményezésére létrejött modern művészeti összefogás. A kortárs művészetek kedvelői ezúttal kerületünkben is talál­hattak kedvükre valót: a Trafó­ban két program is várta az ér­deklődőket. A Téli Fesztivál a 2005-ben, majd 2006-ban megrendezett Intro Fesztivál örökébe lépett. Az im­már hagyományossá váló ren­dezvénysorozat nem más, mint egy összehangolt kulturális ak­ció a kortárs művészetek né­hány népszerű budapesti hely­színének fókuszba helyezésével. Idén kerületünk lakói is részesei lehettek e nem mindennapi kez­deményezésnek, hiszen a Trafó­ban két csemege is várta a kor­társ művészetek rajongóit. A november 29-én indult programsorozat egyik első ál­lomásaként mutatkozott be a Compagnie 9.81, az új cirkusz. A Circle Around program kereté­ben, a Francia Intézet támogatá­sával létrejött produkció a new­toni felismerésre épül, miszerint a Földön a légüres térben elejtett testek egyenes vonalú egyenle­tesen gyorsuló mozgást végez­nek. Ennek a gyorsulásnak az értéke 9.81 m/s2. Eric Lecomte francia cirkuszművész pedig az élő bizonyíték arra, hogy a sza­badesés törvényét sem lehetet­len megzabolázni. A függőfa­lakból álló díszlet, a vetítés és a zene az Amazonas menti őser­dőket idézték, a művész pedig a dzsungelt benépesítő vadállatok mozgását utánozva bámulatos könnyedséggel és játékossággal vette birtokba a teret - a néző pedig alig hitt a szemének. Különösen ínyenc csemegének ígérkezett azonban az immár ti­zedik alkalommal megrendezett Making New Waves Fesztivál, va­gyis a Co-Me-Di-A - Játsszunk Ko­médiát! kortárs zenei fesztivál. Az idei eseményen az eddigiek­nél is hangsúlyosabb szerepet ka­pott a művészet és a technológia együttműködése. Megfigyelhet­tük, hogy hogyan jelennek meg, és hogyan értelmezhetők újra a mai zenében és a multimediális művészeti ágakban egy antik ke­letkezésű drámai műfaj kellékei. A digitális technológia és még in­kább az internet elterjedése ed­dig sohasem látott kommuniká­ciós potenciált biztosít a mai kor művészeinek. Erre láthattunk, hallhattunk példákat a decem­ber 4-7-ig tartó rendezvénysoro­zaton, ahol koncertek, előadások és workshopok várták az érdeklő­dőket - a Trafó pedig remek hely­színnek bizonyult a kortárs mű­vészetek kedvelői számára, akik e különleges programsorozat ke­retében nem csak nézők lehet­tek, hanem maguk is maradan­dót hozhattak létre. Papp Orsi egymást erősítik, és valami képtelen, organikus faktúra alakul ki. Az ihlet által irányított belső képzelet további sétákra kész­tet a virtuális városban, a lélek labirintusában. Vásárhelyi An­tal képei a nézés, az értelme­zés közben válnak látvánnyá. Knox Téli Fesztivál Különleges csemege a Trafóban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom