Ferencváros, 2008 (18. évfolyam, 1-50. szám)
2008-11-28 / 47. szám
Fotó: Budapest Film 4 K ULTÚRA Ferencváros 2008. november 28. MOZISAROK Égető bizonyíték Az idei Oscar-díj-gála favoritba a „Nem vénnek való vidék” alkotói, Ethan és Joel Coen rendező-forgatókönyvíró testvérpár a kiváló thrillerrel szinte párhuzamosan leforgatott egy eszelős filmszatírát Washingtonról és a CIA-ról, továbbá a fitneszről, valamint az IQ-ról, pontosabban annak hiányáról. „A nagy Lebowski” óta egyértelműen legjobb vígjátékukkal előrukkoló testvérpár az amerikai politikai elitet sem kíméli az új opusban. Az Ó testvér, merre visz utad?, a Betörő az albérlőm és a Kegyetlen bánásmód kissé bágyadt és olykor kínosan öncélú po- énözönével szemben az Égető bizonyíték egy igazán friss és egyedi hangvételű komédia roppant ostoba emberekről - igazi világsztárokkal a főszerepekben, akik láthatóan élvezik, hogy totális idiótát csinálnak magukból és egymásból, a közönség legnagyobb örömére. Brad Pitt és George Clooney komédiázá- sa mellett valódi meglepetés a drámai szerepeiben emlékezetes alakításokat nyújtó, kiváló John Malkovich, aki fékeveszetten dühöngő, alkoholista karakterével még az előbb említett színészeken is túltesz. Malkovich így beszél Ethan és Joel munkamódszeréről: „Coenék tudják, hogyan kell filmet készíteni. Tudják, mit akarnak látni minden egyes képkockában, hogyan fogják leforgatni, összevágni, úgyhogy nem vesztegetik az időt, és minden hihetetlenül gyorsan megy.” A kifejezetten sűrű, átfedésekkel zsúfolt sztori, a sodró és meglehetősen mozgalmas cselekmény, az idétlenjelmezek és frizurák azok az elemek, amelyek a testvérpár komédiáinak védjegyeivé váltak - és amelyeket az új darabban egyértelműen csúcsra járattak. „A filmbéli karakterek ütő- döttek, de szerethetők. Megkértük a színészeket, hogy ragadják meg és öleljék keblükre saját belső őrültségüket. Ezen túl a történet középkorú emberekről szól, akik mindannyian szakmai, személyes és szexuális krízisen mennek keresztül, valamint érintjük a nemzetbiztonság problémáját is” - mondja Joel Coen. Osborne Cox (John Malkovich) veterán CIA-elemző, akit alkoholfüggősége miatt „nyugdíjaznak”. Cox tehetetlen dühében úgy dönt, bosz- szúból megírja memoárjait, és lerántja a leplet a cégről, azonban a készülő botránykönyv CD-n tárolt egyik munkapéldánya egy fitneszklub öltözőjében marad. A zaftos anyag így kerül a konditerem két alkalmazottjának - a meglehetősen bárgyú Chad (Brad Pitt) és az éppen facér Linda (Frances McDormand) - karmai közé, akik zsarolni kezdik Coxot. Linda.egy randin megismerkedik a sármos Harryvel (George Clooney), akiben végre megtalálja az igazit, ezért az önmagával elégedetlen hölgy számára nagyon sürgőssé válik a pénz néhány költséges szépészeti operációra. Cox azonban nem enged a zsarolásnak, ezért Chad és Linda az orosz nagykövetségen próbálja „értékesíteni” a lemezt. Közben megtudjuk azt is, hogy Harry nős szoknyape- cér, aki teljesen véletlenül Cox feleségének, Katie-nek (Tilda Swinton) is a szeretője, aki titokban válni akar Coxtól, hogy hozzámehessen Harryhez. Közben a CIA mindent és mindenkit szemmel tart az egyre labilisabb Cox környezetében, de egy idő után már ők sem tudják követni a fokozatosan elszabaduló eseményeket. Ráadásul Harry üldözési mániában szenved, és mint kiderül, nem alaptalanul, mert neki a CIA-ügynökökön kívül másvalaki is a sarkában van... Mindez csak a kezdet. Ezután még bonyolultabbá és szövevényesebbé válnak a fordulatokban és bődületes félreértésekben bővelkedő, egyre humorosabb események. A különböző történetszálak folyamatosan egymásba gabalyodnak - egyre groteszkebb szituációkba sodorva a fékeveszetten bénázó szereplőket. A film érezhetően némileg áldozatául esett a másfél órás játékidő betartásának. Ez az időkorlát a műfaj számos darabja esetében inkább előny, az Égető bizonyíték azonban azoknak a vígjátékoknak az egyike, amelyeken szívesen hahotáz- na még az ember. CS. D. Filmes nyereményjáték Adjon választ alábbi kérdésünkre, és juttassa el december 8-ig a szerkesztőségbe postán, e-mailben vagy személyesen! A kérdésre helyes választ adók között kisorsoljuk a Lurdy Házban található Palace Cinemas kétszer két tiszteletjegyét. (A válasz mellett ne felejtsék el feltüntetni telefonszámukat vagy egyéb elérhetőségüket) E heti kérdésünk: ki felejtette a fitneszterem öltözőjében a CD-t? A november 14-i szám filmes játékának megfejtése: Dan Bradley A Boume csapda című filmért kapta a Taurus-díjat. Nyerteseink: Balázs Tamás és Balogh Réka A nyereményhez gratulálunk! A szerkesztőség címe: 1094 Budapest, Ferenc tér 11., e-mail: ferencvaros@maraton.plt.hu Skalpoljuk meg szegény Józsit! Bemutató a Stúdió K Színházban Zsibongó őrület, ahol már semminek sincs értelme Már megint kínunkban kell nevetnünk, mint mostanság oly gyakran színházi előadásokon. Egyre több színpadainkon a szürreális, a való világot groteszk módon bemutató darab. Ilyen a Stúdió K legújabb bemutatója, a Skalpoljuk meg szegény Józsit! című előadás is. A Fodor Tamás vezette színház nevében szereplő K betűből a „kísérlet” vagy a „különleges” szavakra is asszociálhatunk. Ez az alkotóműhely most is hű maradt magához, és nem szokványos produkcióval lepte meg közönségét. Ámbár a premier nem volt annyira meglepetés, mivel a társulat amolyan mesterkurzussal, az úgynevezett Ajvár-estékkel is készült erre a bemutatóra. (A Balkán, a bal- kániság témakörében rendezett, filmvetítéssel egybekötött eszmecsere-sorozatról mi is beszámoltunk.) A társulat szükségét érezte, hogy az új darab minél hitelesebb színre vitele érdekében „felkészüljön” kicsit a Balkánból, megértse valamelyest e sajátosan kevert kultúra természetét. A színdarab ugyanis, melynek az alkotóközösség a Skalpoljuk meg szegény Józsit! címet adta, a vajdasági magyar irodalom kiemelkedő alkotójának, Tolnai Ottó művei alapján készült. A Tűzálló esernyő, a Végeladás és a Paripacitrom című írások szövegéből gyúrták össze a darabot. A szövegkönyvet a színlap szerint Gyarmati Kata jegyzi, de gyanítom, hogy a társulat valamennyi tagja hozzátette a magáét. így született meg ez a Stúdió K-ra oly jellemző, társulati munkával létrehozott produkció. A színpad ez esetben egy felfordult udvar, a leterített hullámpapír-szőnyegeken a kibelezett lakások tartalma elképesztő összevisszaságban: tükrös fésülködőasztal, régi sparherd, varrógép, gyúródeszka, írógép, kályhacsövek. Elöl homokozó igazi homokkal, mellette dézsában élő, de száradó fácska, levelei zizeg- nek-potyognak a nagy lökdösődésben. Mert a színpadon állandóan ott tolong - és mellesleg kitűnően játszik! - jóformán az egész társulat: Nyakó Júlia, Tamási Zoltán, Homonnai Katalin, Hannus Zoltán, Géczi Zoltán, Horváth Zsuzsa, Lovas Dániel, Rusznák Adrienn és az idegbeteg veterán szerepében a darabot rendező Fodor Tamás is. A szegény Józsi balra hátul álldogál egy kiszuperált tűzhelyen, hajába drótokat csavart, és egy autista néma kitartásával dug- dossa egymásba a kályhacsőda- rabokat (egyenest és könyököt). A szerepet megformáló Spilák Lajos megint hatásos némajátékra kapott lehetőséget. Rajta kívül viszont a többi szereplő - mint egy tébolyult ( mexikói bajszos) hangyaboly lakói - mind ott izeg-mozog, tesz- vesz, jön-megy (egymás agyára) a színen. A kiváltó ok: jön a víz! Fóliába burkolják a házat, se ki, se be nem szivároghat senki és semmi, és mindenki él a maga őrületének, rögeszméjének: az egyik állandóan söpör, a másik primadonna- -g múltján mereng, a harmadik a s háborúban szerzett lidérceivel s C/) küzd, a negyedik megkövült 0 lócitromokat gyűjt, és termé- Ll- szetesen van, aki mindezt az őrületet meg akarja szervezni. Mert ilyen helyzetekben mindig akad valaki, aki majd rendet csinál, aki mindent megmagyaráz, megold és elintéz, megmondja a „tutit”. Aki határokat jelöl ki, és korlátokat szab. O az önjelölt vezér, az alfa és az ómega, no meg az origó. Sírunk és nevetünk egyszerre ezen az egész zsibongó őrületen, ahol már semminek sincs értelme. Nemcsak annak, hogy megskalpolják azt az ártalmatlan, alkalmilag varrt kényszerzubbonyba húzott, szegény Józsit, hanem semminek sem. Mert lehet-e értelmesen gondolkodni, cselekedni, élni a fóliába csomagolva egy olyan házban, ahová nem szivároghat be odakintről semmi? Legfeljebb a talajvíz! Ferencz Zsuzsa Agnes Denes a rajzaiban a tudomány és a művészet ágainak szintetizálására törekszik A harmadik évezred művészete Agnes Denes-tárlat a LuMúban Agnes Denes A harmadik évezred művészete - egy új világkép teremtése című, retrospektív kiállítása egy olyan művész életművének legjelentősebb alkotásait mutatja be, aki elsők között vonta be a kortárs képzőművészet értelmezési körébe az ökológiai szemléletet, megteremtette a tájban megvalósított környezet-művészet műfaját, és megalkotta az ökologika eszméjét. Agnes Denes magyar születésű, New Yorkban élő művész, aki a természet- és társadalomtudományt, a filozófiát, a nyelvészetet, a pszichológiát, a művészettörténetet, a költészetet és a zenét ötvözi alkotásaiban. Munkái ökológiai, kulturális és társadalmi témákat dolgoznak fel, és gyakran monumentális méretűek. Van olyan műve, amelynek megvalósításával tizenegy évet is eltöltött. Munkássága rendkívül szerteágazó: a rajzolás mellett számos köztéri parkot és emlékművet tervezett, nem beszélve az időkapszulákról, amelyeket a Föld különböző pontjain szórt szét - többek között az Antarktiszon - azért, hogy jövő generációjával megismertesse világunkat. Eddig öt könyvet írt, kétszer díszdoktorrá avatták, és főmunkatárs a legnevesebb amerikai egyetemeken. Rajzaiban a tudomány és a művészet ágainak szintetizálására törekszik. A háromszög- fontos szerepet játszik munkásságában: több akcióját a trigonometria törvényszerűségei és a háromszögelés szabályai alapján építi fel. A háromszög másik rendkívül fontos megjelenése a piramis, melyen keresztül a művész az ókori egyiptomitól saját hipermodern, a jövő városát megidéző repülőpiramisáig feszegeti e forma geometriai és statikai tulajdonságait. Úgy jelenít meg képekben elvont matematikai rendszereket, hogy ezáltal emberközelivé teszi a matematikát. Munkásságának legismertebb részét azok a monumentális köztéri alkotások képezik, melyekben Agnes Denes a hetvenes, évek óta ökológiai, kulturális és társadalmi kérdéseket vizsgál. Egyik leghíresebb ilyen jellegű műve a Búzamező- A konfrontáció, melynek keretében Manhattan szívében egy közel kéthektáros területet megtisztított az építési törmeléktől és hulladéktól, felszántotta, bevetette, majd közel másfél tonna búzát aratott le a metropolisz toronyházainak tövében. E nagyvárosi búzamező drámai módon mutatta meg értékrendszerünk torzulásait, hibás szemléletünket, és rávilágított a valódi emberi értékek helyreállításának fontosságára. A betakarított búzát a világ 28 városába jutatták el egy, az éhezés megszüntetéséért rendezett, nemzetközi kiállítás keretein belül - majd a magokat a Föld különböző pontjain szimbolikusan elvetették. Másik igen ismert munkája a Finnországban létrehozott Fahegy - Egy élő időkapszula című projekt. Ez nem más, mint egy mesterséges domb, melyet az aranymetszés matematikai rendszere és a napraforgómagok virágon való komplex elhelyezkedési sémája szerint tizenegyezer finn fenyővel ültetett be ugyanennyi önkéntes. A projektet Finnország kormánya a globális ökológia érdekében megvalósított alkotásként jelentette be. A művésznek eddig több mint 370 egyéni és csoportos kiállítása volt szerte a világon. A Ludwig Múzeumban decem- .■§ bér 7-éig megtekinthető tárlat a s művekről készült terveket, raj- & zokat, vázlatokat, nyomatokat, -0 számítógépes szimulációkat mu- tatja be. Papp Orsi Craft & Design Kiállítás az Iparművészetiben Irányok és utak a magyar iparművészetben az alcíme az Iparművészeti Múzeum földszintjén most nyílt, különleges kiállításnak. Igazi seregszemle ez a száz év iparművészetét összefoglaló, több száz alkotót felvonultató látványegyüttes. Sokkoló a látvány. Ilyen töménységű és mennyiségű tárgyat kiállításon mostanában nem láttam. Mégis, hála a szellemes installációnak, szépen érvényesülnek a kortárs iparművészek munkái - bemutatva az elmúlt század két alapvető irányának: a „kraft”, vagyis a művészien kivitelezett egyedi iparművészeti tárgyak készítésének és a „dizájn”, vagyis az ipari formatervezés filozófiájának magyarországi gyakorlati megvalósulását, alakulását. A kiállítás ötlete Simonffy Márta iparművésztől származik, aki Horváth Hilda múzeumi főosztályvezetővel és Urbán Ágnes főtitkárral másfél éve dolgozik a megvalósításon. Egyenként gyűjtötték be sok száz művésztől, mindenféle múzeumból, megszűnt gyárak még fellelhető raktáraiból, az üveg-, porcelán-, textiltárgyakat, bútorokat - természetesen nagy hiányokkal, mert a megszűnt gyárak dokumentációi szétszóródtak, az 1960-1990 között tervezett tárgyak pedig egész egyszerűen eltűntek. Van itt minden: kerámiaplasztikák, üveg-, porcelán-, cseréppoharak, étkészletek, kárpitok, bútorok, lámpák, órák, női divatruhák, illusztrált könyvek, bőrintarzia könyvkötéseken, ruha-kiegészítők - és akkor még a csak fotódokumentációként vetített, ipari formatervezett használati tárgyak, gépek sorát nem is említettem. A kiállítást a tárgyegyüttesek határozzák meg. Egymásból kinövő, fejlődő, hasonló törekvések, hasonló formák, az ihletet adó tárgyak és a hasonló szellemben megalkotott mai továbbfejlesztések vannak itt egymás mellett - jó érzékkel csoportosítva. A megközelítés, a látásmód a tárgyak közötti leglényegesebb összekötő kapocs, a művek és alkotóik egymásra hatásának bemutatása a fontos szempont, a kiállítás tudatosan nem törekszik sem kronológiára, sem elemzésre, sem korrajzra. Ez egy érzelmi kiállítás. Gyönyörködtetni akar, csak bemutat, láttat, elgondolkodtat. A mai nehéz gazdasági helyzetben a pénzügyi források biztosítása óriási nehézségeket okozott, de megérte mert ilyen összefoglaló és lenyűgözően teljesnek tűnő iparművészeti kiállítás az elmúlt ötven évben valószínűleg nem volt. Január 11-éig még megnézhetik. Knox A művek és alkotóik egymásra hatásának bemutatása a fontos szempont
