Ferencváros, 2008 (18. évfolyam, 1-50. szám)
2008-11-21 / 46. szám
Ferencváros 2008. november 21. KULTÚRA 5 Nem is olyan tréfás! Tiszta vicc - Bemutató a Sanyi és Arankában Mai amerikai szerző színpadi művének ősbemutatója volt október 10-én a Sanyi és Aranka Színházban, a Mátyás utcában. Remek darabot, kitűnő színészeket és jó előadást láthatott a közönség. Lukáts Andor színháza, a Sanyi és Aranka a Stúdió „K” egykori helyén, a Mátyás utca 9-ben található. (A különös név az egy éve elhunyt Halász Péternek állít emléket, akivel Lukáts annak idején egy hajléktalan házaspárt alakított-rögtönzött a színpadon.) Az új tulajdonos kicsinosította az egykori pincehelyiséget, mely most már inkább emlékeztet színházra, mint romantikus bohémtanyára - bár annak is jó volt nagyon. Sarah Ruhl darabja realista abszurd, eredeti címe: Tiszta ház. Igaz, vicc is van benne épp elég, még halálos is. Nevetni is nevethetünk eleget. Többnyire kínunkban persze. Mert mindaz, ami ebben a „tiszta házban” történik, valójában egyáltalán nem vicces. Csak annyira, mint az életünk, mely tele van abszurditással. Miként a darab szereplőié is. Mathilde, a fiatal brazil bejárónő nem szeret takarítani, viszont szülei iránti kegyeletből szeretni és gyártani kénytelen a vicceket, lehetőleg egy tökéleteset is. Lane, a negyvenes orvosnő sem szeret takarítani (ezért alkalmazza Mathildét), viszont mindene a hivatása. Merev, rideg nő, élni sincs ideje (sem tehetsége), tökéletesen süket és vak mások és a maga érzelmeire. Nővére, Virginia viszont imád takarítani, más öröme nincs is az életben, titokban átvállalja a lusta kis Mathildétól a húga lakását is. Charles, Lane szintén orvos férje beleszeret a nála tizenöt évvel idősebb páciensébe, egyúttal közli az asszonnyal, hogy rákja van, és le fogja vágni a mellét. A friss szerelem boldogságát meg akarja osztani a feleségével is, akire végül a beteg asszony ápolása marad. Hát nem abszurd az élet? Nem nevetséges? De az, mert vidámságot, derűt, sőt életörömöt csupán Ana, a halálos beteg asszony hoz a drámába. Ő valóban halála percéig éli az életet (Margitai Ági sugárzik a színpadon.) Kováts Adél elegáns és steril a munkamániás orvosnő szerepében, lesimított hajával maga a megtestesült hivatástudat. Hisztérikus kitörése - koszt akarok! - meglepő és hiteles. Mint tétova kérdése is Ana halálakor: most mit csináljak? Mert hát mit tud az orvos arról, hogyan kell „eltakarítani” egy halottat? Az már - miként az otthoni porcicáké - nem az ő dolga. Csákányi Eszter eszköztelen természetességgel játssza Virginiát, látszik, hogy belülről, zsigerből ismeri ezt a típust. Szandtner Anna Mathildéja olyan fiatal nő, aki már eleget élt ahhoz, hogy semmin se csodálkozzon. Varga Zoltán Charlesa nagyon megnyerő, sőt érzéki, elhisszük neki, hogy a szerelméért képes Alaszkáig repülni. Arra viszont nem képes, hogy ott maradjon, ahol valóban szükség volna rá: a Földön. Pedig a férfinak - Virginia (és valószínűleg a szerző) szerint - éppen az lenne a dolga, „ hogy funkcionáljon. £ Lukáts Andor rendezése olyan | sallangmentes, mint a színészek ■s játéka, jól kihasználja a szűk já- u- tékteret. A darab biztató évadkezdet. Ferencz Zsuzsa Kísérleti grafikus, aki elgondolkodtat Egyed László rajzaival a határokat feszegeti Egyed Lászlót nem maga a téma, a mondanivaló, hanem az absztrakció érdekli Nem feltétlenül kell mondanivaló ahhoz, hogy egy kiállítás izgalmassá váljon. Ezt bizonyítják Egyed László grafikái, amelyek sajnos csak rövid ideig voltak láthatók a Makett Laborban, ám valószínűsíthető, hogy a rajz belső életét folyamatosan kutató, termékeny művész következő kiállítására nem kell sokat várni. Isten éltessen, László! Bár nem volt szándékos az egybeesés, Egyed László épp a kiállítás megnyitóján, november ötödikén ünnepelte ötvenötödik születésnapját, így ez okból is alkalom nyílt a koccintásra, amellett, hogy a közönség most először bemutatott képeket láthatott, amelyek a korábbi, májusi utolsó kiállítás óta születtek meg a papíron. Sajnos a Kukorelly Endre közreműködésével megnyílt, „Többnyire csendélet” című kiállítás két hete, rövid ideig volt látható, így akinek sikerült felkeltenünk az érdeklődését, csak abban reménykedhet, hogy alig fél év múlva ismét megnyílik valahol, valamikor egy különleges Egyed-kiállítás, amely annak ellenére elgondolkodtat és kutatásra ösztönöz, hogy a művész maga nem a mondanivaló kedvéért rajzol. Egyed László autodidakta, a rajzolás tölti ki életét. Képei általában - ahogy ezen a kiállításon is - fekete-fehér ceruzarajzok, minden különleges technológiától mentesen, hagyományos puha ceruzával készülnek, modell után, nem emlékezetből vagy fényképet másolva, mégis sokszor felfedezhető bennük a fényképszerűség, hiszen - ahogy a művész mondja - „szándékom szerint képeimnek kevés köze van a realitáshoz, a valósághoz, annak ellenére, hogy mindig próbálok fényképezőgép-pontossággal rajzolni”. Egyed Lászlót - saját bevallása szerint - nem maga a téma, a mondanivaló, hanem az absztrakció érdekli. - Ha nagyon nagyképűen fogalmazok, a kép összefüggéseit, egy képnek a belső rendszerét, annak a világos és sötét, vonal-, folt-, figura- vagy nemfigura-részleteit és ezeknek az arányait, bizonyos szimmetriákat, aszimmetriákat keresem, és próbálom megjeleníteni, a képbe dolgozva vagy benne elrejtve - mondja. - A technikai összefüggések foglalkoztatnak, a dekomponáltság, az, hogy meddig lehet elmenni a klasszikustól, mire mondják már azt, „na ezt nem szabad”. Azt hiszem, épp ezekkel a „nem szabad” dolgokkal lehet nagyon jó alkotásokat létrehozni. A kép viszonylag bonyolult egyensúlyaival és azok felrúgásával. Ennek ellenére van kialakult - más számára nem mindig egyértelmű - szabályrendszerem, amihez tartom magam, és nagyon is tisztában vagyok vele, mit is akarok létrehozni. A majdnem fotópontosságú rajzolás is egy ilyen szabály, amely segít kerülni sok szempontból a szubjektivitást. Ugyanis rajzoláskor nem az önkifejezés a célom, ami a huszadik századra oly nagyon jellemző volt, hanem - ahogy azt már mondtam - maga a rajz. A „Többnyire csendélet” Egyed László sokadik kiállítása volt, hiszen évtizedek munkája áll mögötte. Számos helyen állított már ki, többnyire egyénileg. Volt már tárlata az Ernst Múzeumban, de Párizsban és Sopotban, mi több, New Yorkban is. Steiner Gábor < Négyzet, vagyis térbeli megfelelője, a kocka a meditáció tárgya Kockák és tükröződések Heritesz Gábor kiállítása az Art9 Galériában Heritesz Gábor hosszú, több mint egy évtizedes szünet után új munkákkal jelentkezett. Plasztikáit az Art9 Galériában mutatja be. Mindig érdekes, ha hosz- szú hallgatás után jelentkezik egy művész új kiállításával. Heritesz Gábor éppen 28 éve foglalkozik képzőművészettel, 11 éve nem állított ki, és 8 éve él egy alig lakott, kis baranyai faluban. Most igazán érdekes a találkozás azzal a meghiggadt alkotóval, aki annak idején Csiky Tibor, a „Mester” tanítványaként, szinte kassáki lobogással képviselte az ortodox konstruktivizmust és a minimal art szellemét. A szikár, geometrikus elemekből összeépített plasztikák szerkezete most az alapelemekre egyszerűsödik. Négyzet, vagyis térbeli megfelelője, a kocka a meditáció tárgya. Az is látható, már nem kísérleti művészet ez. Átgondoltság és az anyag messzemenő tisztelete érződik a rejtett forrasztások, csapolások, felület megmunkálások láttán. A polírozott krómacél, a sárga- és vörösréz mellett azért itt is, ott is, megjelenik a rozsdás vaslemezből készült kocka is, mint ebben a csillogó-villogó együttesben a szegény rokon. Úgy látszik, nem sikerül ez a modellező, steril objektivitás, hiszen a nagy négyzetekbe bemerülni készülő kockák lebegnek mindenfelé, teljesen lehetetlen irányú gravitációnak engedelmeskedve. Annak ellenére, hogy igyekszik személytelen lenni, mégsem száműzi teljesen az érzelmeket. Talán a polírozott fém a kulcs az egészhez. A szándékosan nem tökéletesen sima, fényvisszaverő felületen mintha valami anamorfózis része lenne, tükröződik a világ, így a szigorú, geometrikus formarendszer keveredik a tükröződés formáival. így válnak teljessé az új plasztikák. A kiállítás november 28-áig tekinthető meg. Knox MOZISAROK Halálos közellenség -1. A francia kriminalisztika leghíresebb, pontosabban leghír- hedtebb figurájának, Jacques Mesrine életét ismerhetjük meg Jean-Francois Richet rendező és stábja közel négyórás gengszterfilmeposzából, amely - tekintettel a rendkívül hosszú, ám roppant mozgalmas játékidőre - kétrészes változatban kerül a hazai mozikba. A grandiózus projektet - hosz- szas előkészületeket követően - 2007 májusától 2008 januárjáig forgatták. (A forgató- könyv megírása másfél évig tartott, ugyanis az alkotók teljes valóságukban, hitelesen akarták ábrázolni az eseményeket.) Richet maximaliz- musára jellemzően szinte csak eredeti (közel száz) helyszínen rögzítették a jeleneteket. Jacques Mesrine életéről bőségesen állt rendelkezésre információ és forrásanyag, hiszen az algériai háborúban kitüntetett, 1962-ben fegyveres rablásért négy évre bebörtönzött, ezt követően pedig tizenhét éves döbbenetes „karriert” befutott bűnöző pályafutásáról bűntársai és az őket üldöző nyomozók összeses tizenöt (!), hatalmas példányszámban eladott könyvet publikáltak. Mesrine 1966-os, első szabadulását követően rövid időn belül Kanadában és Franciaországban is első számú közellenséggé vált. Női altere- gójával, Jeanne Schneiderrel még feltételes szabadlábra kerülésének évében ismerkedett meg, vele szökött Kanadába. Három évvel később elraboltak egy québeci milliárdost. Az ezt követően Bonnie és Clyde típusú tombolásba kezdő párost Texasban tartoztatták le, majd kiadták őket a kanadai hatóságoknak. Ekkor már tíz, illetve tizenöt évnyi börtönre ítélték őket. Mesrine 1972-ben megszökött a börtönből, ahova rövid időn belül visszatért, és kiszabadította bűntársait. Ettől kezdve tekinteték Kanadában első számú közellenségnek az ekkor már „leállni” képtelen, sorozatos bankrablásokat végrehajtó, megrögzött bűnözőt. Mesrine és társai körül szorulni kezdett a hurok, ezért Venezuelába szöktek, ahonnan alig egy év elteltével hazatértek Párizsba, itt viszont ismét lebuktak. A bíróságon Mesrine egy döbbenetes manőverrel túszul ejtette a bírót, és megszökött. Azonban egy profi rendőr, bizonyos Broussard felügyelő, aki korábban már letartóztatta Mesrine-t, a nyomába eredt, és végül egy bravúros akció eredményeként elfogta a szökésben lévő férfit, aki pezsgővel fogadta a rejtekhelyén. Négy évvel később egy médiacirkusz- szá duzzadt bírósági tárgyalás következett, amelyet Mesrine jókedvűen végigbohóckodott. Ezen a tárgyaláson végül húsz évre ítélték az ekkor már hazájában is első számú közellenségként emlegetett bűnözőt, akinek a Brousard-féle második letartóztatás és a tárgyalás között eltelt időben írt önéletrajzi regénye igazi bestsellerré vált Franciaországban. Egy évvel később Mesrine megszökött a Santé börtönből, majd sikeres rablótámadást hajtott végre a Deauville Casino ellen. Ebben az évben találkozott Sylvia Jean-Jacquottal, akivel Olaszországba, onnan pedig Londonba szökött. Két évvel később elraboltak egy Leliévre nevű milliárdost, majd egy Tilier nevű újságírót. Időközben Mesrine egyfajta médiasztárrá vált azzal, hogy folyamatosan titkos interjúkat adott, és még fényképezni is hagyta magát. A rendőrség tehetetlen volt az igazi átváltozó művészként bujkáló, elképesztően rafinált bűnözővel szemben, ezért létrehoztak egy speciális alakulatot, amely kifejezetten Mesrine elfogására (sokak szerint egyben likvidálására is) specializálódott. A macska-egér harc végül 1979 novemberében vérfürdőbe torkollott... A majd’ három évtized eseményeit bemutató filmben a kiváló Vincent Cassel alakítja a legendás gengsztert. így vall a karakterről: „Mesrine szerette a nőket, a fegyvereket, a bankokat és a dicsőséget. Amikor Mesrine menekült, gyakran kénytelen volt álruhát ölteni - innen is ered az Ezerarcú férfi becenév. Egy megváltozni szerető színész számára ez izgalmas kihívás...” A Halálos közellenség második része januárban kerül a hazai mozikba. CS. D. Filmes nyereményjáték Adjon választ alábbi kérdésünkre, és juttassa el december 1-ig a szerkesztőségbe postán, e-mailben vagy személyesen! A helyes választ adók között kisorsoljuk a Lurdy Házban található Palace • Cinemas kétszer két tiszteletjegyét. (A válasz mellett ne felejtsék el feltüntetni telefonszámukat vagy egyéb elérhetőségüket) E heti kérdésünk: egy tavaly készült David Cronenberg-krimiben Vincent Cassel orosz maffiózót alakított. Mi volt a film címe? Az november 7-i szám filmes játékának megfejtése: Mórt egy egérmaki volt volt. Nyerteseink: Jelinekné Bidó Zsuzsanna és Solymosi Vera A nyereményhez gratulálunk! A szerkesztőség címe: 1094 Budapest, Ferenc tér 11., e-mail: ferencvaros@maraton.plt.hu Csákányi Eszter eszköztelen természetességgel játssza Virginiát
