Ferencváros, 2008 (18. évfolyam, 1-50. szám)
2008-10-10 / 40. szám
Fotó: Fórum Film 4 K ULTÚRA Ferencváros 2008. október 10. M0ZISAR0K Kegyenc fegyenc Akiknek eddig nem voltak kételyei Rob Schneider mentális állapotát illetően, nevezetesen, hogy a világszerte népszerű komikus elméje teljesen ép, most - könnyen lehet - újragondolják álláspontjukat. Schneider aktuális filmje ugyanis több szempontból is fergeteges agymenés. Egyrészt ez a film Schneider első (bődületes) rendezése, másrészt a korábbi filmjeiben (Tökalsó, Tökállat, Tökös csaj, Lúzer SC stb.) alakított, meglehetősen elrajzolt és mulatságos figurákhoz képest egy kifejezetten jól szituált főszereplő megformálását is vállalta. De csak látszólag. Ez a bizonyos jól szituált karakter ugyanis egy minden hájjal megkent, lelkiismeretlen szélhámos, aki egy szép napon lebukik, és börtönbe kerül. Ám a letöltendő börtönévek előtt még ügyvédje és tengernyi kenőpénz segítségével kap egy kis haladékot, mely idő alatt rendhagyó önvédelmi tanfolyamon vesz részt, elkerülendő a börtönévek kényelmetlen szituációit, de erről majd később. Előbb térjünk inkább visz- sza égy kicsit Mr. Schneider mint ember (?) elemzésére. Igaz, a nézőtéren eltöltött bő másfél óra alatt nem lesz idő kedvenc mókamesterünk legjellemzőbb személyiség- jegyeivel foglalkozni, mert az azokból fakadó nonstop blődliáradat egy percre sem engedi majd elkalandozni a figyelmünket. Aki csak teheti, szerezzen be sérvkötőt, nehogy károsuljon a hasfala a röhögéstől. A film (esetleg többszöri) megtekintését követően azonban érdemes végiggondolni, hogy a látottakat (már amennyit persze a nevetésrohamok miatt záporozó könnyeinktől láttunk) Schneider nem csak előadta, hanem dirigálta is, önmagát egy pillanatra sem komolyan véve, továbbá minden, rendelkezésére álló filmes' eszközt a nézőtéren hahotázó közönség felhőtlen szórakoztatásának alárendelve. Stant (Schneider láthatóan lubickol szerepében) az „önerőből” dúsgazdaggá lett telekspekulánst három év börtönbüntetésre ítélik, melynek letöltése előtt a bíró megvesztegetését követően nagy nehezen kap fél év haladékot. Mivel emberünk kétbalkezes, alacsony és vézna, jól tudja, mi vár rá a rácsok mögött, ezért egy karatetanfolyamra kezd járni, ahonnan béná- zásai miatt hamarosan eltanácsolják. Ekkor ismerkedik meg a titokzatos Mesterrel (David Carradine eszelősen hozza a figurát), aki szinte az összes harcművészetben jártas, emellett meglehetősen ápolatlan, továbbá láncdohányos. A különös alak igazi harc- művészfenomént farag Stan- ből (csak ez a történetszál megért volna egy külön filmet), aki a rácsok mögé kerülve rengeteg mulatságos szituációt és az ezekből következő győztes összecsapást követően a börtön legtekintélyesebb lakója lesz, sőt! A távol-keleti filozófiák jegyében összebékíti az egymással folyamatosan konfliktusba kerülő bandákat (ez is megérne egy külön filmet). Ráadásul Stan a korrupt és telekspekuláns (hoppá!) börtönigazgató kegyeltjévé válik, aki a börtön helyén egy üdülőközpontot akar létesíteni. Mindezt úgy, hogy a hamarosan aktuálissá váló, évente szokásos börtönvizsgáló bizottság látogatása során az intézmény további működését megkérdőjelező esemény történjen. Például egy rafinált módon kiprovokált véres börtönlázadás, amely a rabok „szükségszerű” lemészárlásába torkollik. Stan választás elé kerül. Szabadulásáért cserébe segít a börtönigazgatónak kidolgozni az üdülőközpont-projekt részleteit, és segít az aljas terv végrehajtásában, vagy pedig a közben már „megszelídített” rabtársai oldalára áll... Stan döntése persze nem lehet kérdéses, hiszen egy személyiségfejlődésre (is) felépített vígjátékról van szó. A jól megírt forgatókönyvnek köszönhetően azonban számos fordulat következik be, míg eljutunk a vidám kalandok után a szereplők legemlékezetesebb pillanataiból összevágott, rendhagyó végefőcímig. Cs. D. Filmes nyereményjáték Adjon választ alábbi kérdésünkre, és juttassa el október 20-ig a szerkesztőségbe postán, e-mailben vagy személyesen! A kérdésre helyes választ adók között kisorsoljuk a Lurdy Házban található Palace Cinemas kétszer két tiszteletjegyét. (A válasz mellett ne felejtsék el feltüntetni telefonszámukat vagy egyéb elérhetőségüket) E heti kérdésünk: Stan ügyvédjének sok vaj van a füle mögött, de mi van a feje tetején? A szeptember 26-i szám filmes játékának megfejtése: A csend fogságában volt (ebben a filmben debütált Liv Tyler 1994-ben). Nyerteseink: Vári Fruzsina és Vajda Sándomé A nyereményhez gratulálunk! A szerkesztőség címe: 1094 Budapest, Ferenc tér 11., e-mail: ferencvaros@maraton.plt.hu Víz, bor,fényedények Péter Ágnes kiállítása az Erlinben Péter Ágnes művészetében az általa korábban használt anyagok mellett egy ideje megjelent a fotóalapú digitális kép Péter Ágnes szobrászművész kiállítása az Eriin Galéria mindkét kiállítótermét elfoglalja. Ide két berendezett teret és objekteket készített, a körülvevő falakon nagyméretű digitális nyomatai láthatóak. Péter Ágnes az Eriin Galéria pincéjében és az étterem melletti térben is úgynevezett „environment” (környezetszobrászat, berendezett tér) létrehozásával a tompán fénylő, álló, rozsdamentes acélból készült formák hatását - melyek mint összehajtó fogak meredeznek az ég felé - kiterjeszti az egész teremre. A falakat borító digitális nyomatok így a kiállítás szerves részévé válnak. A teljes installáció valamiféle individuális, mitológiai értelmezést kap, mágikus hatást kelt. A körkörös csiszolatokkal megmunkált felületű, ellipszis acéltó egy titokzatos jelrendszer része. Hermész Triszmegisztosz mondja: ami fönt van, az van lent is. A tétel igaz az egyes darabokra is, de a két kiállítóhely, a fönti és a lenti terei is rímelnek egymásra. A fönt-lent, bent- kint, itt-ott, lét-nemlét, egység-teljesség összefüggéseivel olyan magasabb szférákat sejtet a művész, amelyeket nem is biztos, hogy mi egyáltalán megérthetünk. De mint egy elveszett, elfeledett kultusz papnője egy-egy pillanatra ámuló szemünknek bepillantást enged ebbe a csodába. Érzékeinket, gondolkodásunkat készteti egy magasabb rendű tudás befogadására. Ez a „transzcendentális realizmus” ereje, értelme és áradó érzelmének harmóniája. Péter Ágnes művei univerzális ideákat testesítenek meg. Az a módszere, hogy gondolatainak a valóságból kiemelt tárgyát, témáját, elemi formákra bontja, jelekké absztrahálja, majd ezeket a jeleket az eredeti közegbe visszahelyezve mutatja fel nekünk azt a transzcendens valóságot, amely mint kultikus tér és misztikus erő jelenik meg előttünk. A fém anyaga vagy a fotó így „érzetté” alakul. Ez olyan, mint a sámán tevékenysége. A képek és a tárgyak mind-mind a meditáció képei és plasztikai megjelenései. Péter Ágnes művészetében az általa használt anyagok - kő, bronz, vas, acél, kerámia, üveg, fénypor, homok - mellett egy ideje megjelent a fotóalapú digitális kép is. Ezek a Photoshoppal készített, természeti képekbe ágyazott, víz-bor-pohár képei varázso- sak - akár az üveggyűrűkkel körülvett, vízben álló nádcsomókra, akár a pohár vörösborban tükröződő felhőjátékokra gondolok. A látogatók október 13-áig lehetnek részesei a varázslatnak. Knox Dobozok és gesztusképek az IF-ben Garamvölgyi Erzsébet és Hegyeshalmi László kiállítása Valóságos, néha játékos álomdobozok ezek - valójában üzenet funkcióval Az IF kávézóban mára eltűnt a hely különlegességét jelentő utcai bárpult, ahol egész nyáron koktélokat kínáltak az arra járóknak. A kiállítások szerencsére megmaradtak. Most Garamvölgyi Erzsébet dobozokba komponált képei Hegyeshalmi László nonfiguratív festményei társaságában láthatóak itt. Garamvölgyi1 Erzsébet dobozképeiben sík- és térbeli kollázsok váltogatják egymást. Valóságos, néha játékos álomdobozok ezek - valójában üzenet funkcióval. A művész nagy türelemmel és érzékenységgel rakja össze történeteit széthulló világunkról, és közben soha nem veszíti el a reményt, hogy a palackpostái egyszer elsodródnak hozzánk. Nem segítséget vár tőlünk. Csak közöl tényszerűen, krónikásként, kollázsaiba, dobozaiba rejtve mutat be példákat, vagy vázol lehetőségeket, időnként érzelmesen, kissé elandalodva. A másik kiállító, Hegyeshalmi László merőben más. Az ő festményei nem magyaráznak. A magát Bartha László tanítványának tekintő művész képei közvetlenül az érzelmeinkre hatnak, munkáiban ne keressünk realizmust. Nála a valóság csak kiindulási pont. Gesztusok és színek ütköznek képein, mégis az eredmény e^egy indulatával telj, «lírai absztrakt ka»« Az in.kiállított festmények majd’ mindegyike a kék bűvöletében kezdődik, a kék alapba vad ecsetvonásokkal festett vörösök, sárgák, megcsillanó fehérek, ellenpontozva feketével növelik a kép mozgalmasságát, néha agresszív türelmetlenségét vagy éppen harmóniáit. A néző együttgondolkodása a festővel fontos ennek a festészetnek a megértéséhez, mert így átélhető az egész festői folyamat a maga teljes tisztaságában. Az érdekes, többrétegű kiállítás október 17-éig tekinthető meg. Knox Ajvár szerdán Filmek és beszélgetések a Balkánról a Stúdió K-ban Öt egymást követő szerdán a Balkánról beszélgetnek a Stúdió K színházban neves írók, irodalom- történészek, kultúrpolitikusok. A beszélgetések előtt levetítenek egy-egy, a témához kapcsolódó filmet. A programok - október 22-éig - ingyenesen látogathatók. Az ajvár - ha valaki nem tudná - jellegzetes balkáni étel, egyfajta mártás, amelyet általában húsokhoz (csevapcsicsához) esznek, de lehet kenyérre kenni, szendvicseket bolondítani vele. Alapja a pépesre kavart sült paprika, ezenkívül pedig annyiféle más zöldséget és fűszert lehet hozzáadni, amennyit ízlésünk és képzeletünk elbír. Az ajvár tehát változatos, sokszínű, miként a hely is, ahol készül: a Balkán. A Balkán, balkáni afféle szitokszóvá vált nálunk. Elmaradottságra, korrupcióra, szegénységre, egyetemes zűrzavarra, örökös viszálykodásra, nyelvi káoszra, maffiára és még ki tudja, miféle rémségekre gondolunk, amikor azt halljuk-mondjuk: Balkán. Fodor Tamás, a Stúdió K Színház vezetője azzal a szándékkal szervezte meg ezt a szeptember 24-én indult programsorozatot, hogy oszoljanak az előítéletek, és kicsit közelebb kerüljünk a valósághoz, megismerjük ennek a térségnek a valóságos arcát. A Stúdió K október 30-án mutatja be a Skalpoljuk meg szegény Józsit! című, Tolnai Ottó művei nyomán készült darabot. Tolnai írásaiban nagy szerepet kap a Balkán, a balkáni lét, ezért ezek a filmek, beszélgetések sokat segíthetnek a társulatnak, a rendezőnek és a közönségnek is a közös gondolkodásban. Jóllehet, az október elsején, az ötrészes sorozat második estéjén levetített Márványsegg című, szerb film nem sokat segített a Balkán jobb megértésében - az utána következő beszélgetés annál inkább. A meghívott vendég, Spiró György író, irodalomtörténész, a szláv és ezen belül a délszláv irodalom és történelem kiváló ismerője volt. „Valamennyire ismerem a balkáni mentalitást - mondja az író -, és a törzsi társadalmakat, amelyekből ott még jó sok maradt”. Spiró nagy ívű, szellemes és nagyon szuggesz- tív történelmi áttekintésében sok tévhitre hívta fel a figyelmet. Például arra, hogy a széthúzás, viszálykodás a Balkánon csak a 20. században ütötte fel a fejét. Az ország feldarabolása Spiró szerint eldöntött tény volt már a jugoszláv háború előtt, s ebben (is) a maffia játszotta a főszerepet. Ami a magyar történelmi múltat (és benne a Balkánnal való kapcsolatot) illeti, Spiró sokszor és szenvedélyesen emlékeztette a hallgatóságot arra, hogy a nagy magyar regényírók - Kemény, Jókai, Mikszáth, Móricz - műveiből milyen tisztán kiolvashatóak a történelmi tények, megismerhe- .g tők az események mozgatóra- s gói, okai és a várható követkéz- 2 mények. g Ezt követően, október 8-án “• egy román film, a Helyszíni szemle került műsorra, a meghívott vendég Bállá Zsófia író, költő volt. Legközelebb, október 15-én a Fövenyóra című, szerb-magyar filmet vetítik, rendezője Tolnai Szabolcs. Utána a filmrendező és Forgách András író beszélget a balkáSpíró szellemes, nagyívű és szuggesztív történelmi áttekintést adott ni széthúzásokról és szövetségekről, Danilo Kisről, a balkáni azonosságtudatról, a Monarchiáról és sok másról. A befejező estén, október 22-én a Kié ez a dal? című, több díjat nyert belga-bolgár dokumentumfilmet láthatják. A vendég: Radics Viktória, a Vajdaságból áttelepült író, műfordító. A balkáni hangulat fokozására a büfében ajvárral megkent szendvics várja a látogatókat. Ferencz Zsuzsa
