Ferencváros, 2008 (18. évfolyam, 1-50. szám)

2008-10-03 / 39. szám

Fotó: Budapest Film 4 K ULTÚRA Ferencváros 2008. október 3. MOZISAROK A nyomozó Szorokin: A jég Szívek a kalapács alatt a Nemzeti bemutatójában Megérkezett a mozikba az idei Magyar Filmszemlén díjak özö­nét learató, és számos külföldi megmérettetésen is kiemelke­dő sikereket elért, közel két­órás zsánerbravúr, Gigor Attila első filmes rendező és csapa­ta alkotása. A közönségfilm és az igényes, művészi mozgókép határmezsgyéjén egyensúlyo­zó, precízen kidolgozott, sűrű textúrájú mozi dráma, thriller, krimi és film-noir műfaji ötvö­zete, ráadásul mindezeket jó adag morbid humorral vegyíti. Az egyik fővárosi kórház proszektúráján vagyunk. Itt dolgozik Malkáv Tibor kór­boncnok (Anger Zsolt zseni­ális alakítása). Malkáv befelé forduló, magának való, szót- lan figura, aki eseménytelen, a tökéletes nihil felé sodró­dó életének problémáit, kín­jait csupán „ügyfeleivel”, a halottakkal osztja meg, akik­kel különös, „néma” dialó­gusokat folytat, miközben munkáját végzi. Csak a szak­májának és csontvelőrák­ban haldokló édesanyjának él. Az idős asszony ugyájíen- nek kórháznak a betege, rilla- pota végső stádiumban van, javulást csak egy stockholmi magánklinikán történő, rop­pant drága kezelés hozhatna, azonban az utazásra és a be­avatkozásra, valamint az azt követő rehabilitációra nincs pénzük. Malkáv emberfeletti erőfeszítéseket tesz, mindent megpróbál, amit csak lehet. Hitelkérelmeit - jövedelmé­re, anyagi helyzetére hivat­kozva - sorra elutasítják. Egy ilyen esetekre speci­alizálódott alapítványhoz fordul, felcsillan ugyan a re­mény, de végül itt sem jár sikerrel. Az idős asszony ál­lapota folyamatosan romlik, és ekkor váratlan dolog tör­ténik. Egy különös alak kere­si fel Malkávot, és temérdek pénzt ajánl fel a kétségbeesett férfinak. Az összeg bőven fe­dezné a svédországi utazást, minden azzal kapcsolatos ki­adást, a gyógyítás, gyógyulás költségeit, sőt még jelentős tartalék is maradna. Viszont a pénzért cserébe Malkávnak meg kell ölnie egy Szirmai Ferenc nevű vadidegent. Iszonyatosak a lehetőség­gel kapcsolatos választás alternatívái, szinte feldol­Adjon választ alábbi kérdé­sünkre, és juttassa el október 13-ig a szerkesztőségbe postán, e-mailben vagy személyesen! A kérdésre helyes választ adók kö­zött kisorsoljuk a Lurdy Házban található Palace Cinemas két­szer két tiszteletjegyét. gozhatatlan a morális dilem­ma. Malkáv végül meghozza döntését. Elvállalja és vég­rehajtja a gyilkosságot. Úgy tűnik, hogy tettének nem lesznek következményei, nyomokat nem hagyott maga után, megbízójától a pénzt is időben megkapja, édesany­ja azonban meghal még az indulás előtt. Malkáv rövi­desen levelet kap, melynek feladója az általa meggyil­kolt Szirmai Ferenc. Rend­őrök jelennek meg, mert mint kiderül, az áldozat va­lójában Malkáv saját, szá­mára korábban ismeretlen féltestvére volt. A mindeddig feszes, zsi­nórmérték-precizitással fel­épített, torokszorító dráma kiszámíthatatlan fordulatok­ban bővelkedő, első osztályú krimibe vált. A kilátástalan helyzetében immár „testvér­gyilkossá” lett Malkáv egy­részt saját bőrét kénytelen menteni, másrészt kétségbe­esett magánnyomozásba is kezd, hogy kiderítse megbí­zója és áldozata pontos kilét­ét. Morbid módon a gyilkos így válik önjelölt nyomo­zóvá, aki kénytelen feltár­ni saját, szörnyű tettének az anyagiakon túli, valós indíté­kait, és addigi élőhalottként élt életéből kitörve nyitni az élők valóságos világa felé. Malkáv nyomozása azonban döbbenetes meglepetéseket tartogat... Gigor Attila forgatókönyve az utóbbi évek egyik legin­telligensebb és legeredetibb munkája. Rendezése, szí­nészvezetése egy tehetséges fiatal filmművész repertoár­jának elemei. Herbai Máté operatőr képei hibátlanok, minden beállítás, képkivágás, világítási megoldás kiváló stí­lusérzékről tanúskodik. Re­mekbeszabott a vágó, Kovács Zoltán munkája is. Jó tempó­ban szerkeszti a szuggesztív atmoszférájú jelenetsorokat magával ragadó, feszültség­gel teli egésszé. Melis Lász­ló zenei világa is szervesen illeszkedik a képsorokhoz. Akik különböző (sajnos gyak­ran jogos indokokkal) esetleg már leírták a magyar bűnügyi filmet - mint olyat -, most te­gyenek egy próbát Gigor At­tila produkciójával. Nem fognak csalódni! Cs. D. (A válasz mellett ne felejtsék el feltüntetni telefonszámukat vagy egyéb elérhetőségüket) E heti kérdésünk: E heti kérdésünk: ki alakítja a filmben Malkávbarátnője- löltjét? Az előadás a Krétakör Színház produkciója, melyet 2006-ban játszották először a Trafóban, s idén szeptember 26-án mu­tatták be a Nemzeti Színház­ban. Zavarba ejtő előadás. Nem csak azért, mert a já­ték első felében a szereplők egy része anyaszült meztele­nül játszik. A meghökkenés joga persze megadatik a néző­nek, de aztán van elegendő idő - két teljes óra -, hogy hozzá­szokjon a szokatlanhoz. A kü­lönféle testnedvekhez, a trágár ordítozáshoz, a jégkalapácsos „szívműtétekhez” és még saját kényelmetlen ülőhelyéhez is. Mit hozzászokik - le van nyű­gözve! A nézőt megfogta, és aztán egy másodpercre sem ereszti az, ami a színpadon tör­ténik. Nehéz elmesélni, „mi­ről szól” az orosz Vlagyimir Szorokin posztmodern regényé­ből készült színdarab, Ajég. A két részre osztott szín­pad egyik oldalán hétközna­pi lakásdíszletek (hűtőgép, mosogató, gyermekjáróka) hol félrészeg, áttekinthetet­len család kókadozik, táncol, ordítozik, veszekszik, hol fél alvilági személyek, stricik, dílerek ütnek tanyát (a színé­szek ugyanazok), míg a másik oldalon - két szinten, odafönt Keith Haring, a mindössze 31 éves korában, AIDS-ben el­hunyt, kivételes művész idén lett volna 50 éves. Az emléké­re rendezett kiállítássorozat most elérkezett Magyaror­szágra is. Keith Haring alkotói pálya­futása mellett a másság el­fogadásának harcosa is volt: a homoszexualitását nyíltan vállaló művész igyekezett mű­veivel is felhívni a figyelmet az AIDS-re, valamint a kábító­szer-fogyasztás veszélyeire. Rajz iránti szenvedélye ko­rán megnyilvánult: 20 évesen már önálló kiállításon mutat­kozott be a pittsburghi Arts and Crafts Centerben. Miután New Yorkba költözött, egy - a külvárosokban, aluljárókban, klubok és korábbi tánctermek tereiben virágzó - alternatív művészeti közegben találta magát. A leghatásosabb médi­umra 1980-ban bukkant: fel­fedezte a metrómegállókban matt fekete papírral leragasz­tott, használaton kívüli hirde­tőtáblákat, amelyekre elkez­dett fehér krétával rajzolni. A metró közege lehetővé tet­fürdőszoba káddal, vécével - dúl a meztelenség, az egyé­ni, páros- és csoportszex, és elsősorban zajlik egy különös és kegyetlen beavatási szer­tartás. Valami rejtélyes szekta tagjai rabolnak el embereket, hogy jégkalapáccsal addig pü- följék a szívüket, míg az meg nem szólal. Akinek megszólal a szíve, az igazi élő ember lesz (a többiek „húsgépek”), fivére és nővére a szekta többi tagjá­nak, a keveseknek, akik beszé­lik a szív nyelvét. A nézőtéren néma döbbenet. Semmi vihogás, semmi zavart köhécselés, fészkelődés, pedig a közönség túlnyomó részének életkora alig haladja meg az előírt tizennyolc évet. Pissze­nés sincs. Moccanás sem. Csak az agyak kerekei forognak lá­zasan, szinte hallhatóan. Az ember próbál értelmezni. El­vonatkoztatni. Általánosítani. Szimbólumokat keresni. Vala­mi fogódzót, valami ismerős technikát, amivel megragad­hatja és megmagyarázhat­ja magának, mi az, ami most itt történik. S mire a szünet­hez ér az előadás, rájön, hogy nincs semmi fogódzó. Nincs racionális magyarázat, ez itt kérem a totális színház. Nincs mit mivel behelyettesíteni, ér­telmezni. Itt csak a hatás van, te számára a kommunikációt az általa vágyott, legszélesebb közönséggel. Öt év alatt gyors, ritmikus vonalakból álló raj­zok százait készítette el. Köztéri alkotásai nemritkán társadalmi üzenetet hordoz­tak: több mint 50 köztéri mű­vet alkotott - tucatnyi város­ban, szerte a világon. Köztük sokat kórházak, segélyszerve­zetek, gyermekvédelmi köz­pontok, árvaházak részére. Készített festményt a Szabad­ság-szobor 100 éves évfordu­lójára 1986-ban, melyen 900 gyerekkel együtt dolgozott, de festett a berlini fal nyugati falára is - lebontása előtt há­rom évvel. Pályafutása során műveit több mint 100 egyéni és cso­portos kiállításon mutatták be, és olyan művészekkel, elő­adókkal dolgozott együtt kö­zös projektekben, mint Ma­donna, Bill T. Jones, Andy Warhol, William Burroughs, Grace Jones, Timothy Leary, Jenny Holzer és Yoko Ono. Haring meghatározott prog­ram mentén építette fel életmű­vét. Műveinek üzenete harsány, azonban korántsem egyértel­szavakkal nem magyarázható, racionálisan nem értelmezhe­tő. Mint annyi minden, ami körülöttünk, a világban tör­ténik. Szünet után helyet cseré­lünk a színészekkel. Korábbi helyünkön, a lépcsőzetes do­bogón fenyőerdő nőtt, a fák között ott ülnek a színészek. (Fantasztikus kép!) Vége az s akciónak, a meztelenségnek, I a szívkalapálásnak - most me- .'S sélnek. Német katonákról, akik S szőke, kék szemű orosz gyere- ■* kék szívét szólaltatták meg. A föld mélyében őrzött jég­meteorról. A különös szektá­ról, melynek szálait az NKVD gombolyítja. Sosztakovics har­sog, alig hallani a színészeket. Ne félj! - ezt írják fel búcsúzó­ul mindenhova. Nem félünk, csak szédelgünk kifelé. Hihetetlen a színészi teljesít­mény! Fegyelem, tökéletes és lankadatlan fizikai és szellemi összpontosítás. A Krétakör - és köztük a nemzeti színészei - a legnagyobb alázattal adta oda magát szerepének s a rendező, Mundruczó Kornél szuggesztív színházi víziójának. A játék a színpad mögötti térben zajlik. És mintha va­lami új, friss szél rázta volna meg a nemzeti kulisszáit... Ferencz Zsuzsa mű: sajátos szimbólumrend­szerre épül, melynek forrása nagyon sokrétű. Jelen vannak benne a tömegmédia közismert ikonjai éppúgy, mint a keresz­tény ikonográfia és az Európán kívüli művészet jegyei. Leg­gyakrabban használt elemei az emberek, a kutyák, a repü­lő csészealjak, a piramisok és a négykézláb álló baba, melyeket különféle szituációkba helyez - ezzel adva mindig új jelentést az egyes elemeknek. A legis­mertebb piktogram a „sugárzó . bébi”, amely az energiával teli, fiatal, romlatlan embert jelké­pezi. Élénk, tiszta szíheket és éles kontúrokat használ. Saját a korát - az amerikai fogyasztói 1 társadalmat - erős kritikával il- -o lette: a hatalom, az erőszak és Sí a háború jelképeit kombinálta a < gépvilág, az embertelen techni­ka szimbólumaival. Számos ta­bunak számító témával is fog­lalkozott: az apartheid, az erő­szak, a kábítószer-problémák és félelmetes betegsége, az AIDS is megjelenik műveiben. Haring utolsó műveinek egyi­ke volt a Szárnyasoltár, amely a Galéria56 ajándékaként került a Ludwig Múzeumba. Az élet­A 2B Galéria új kiállításán Ró­nai Éva textilművész gobelin­jeiből összeállított életmű-vá­logatás látható. Ezek a külön­leges, nagyon lassan készülő, nagyon drága textil művészeti darabok a XX. század közepé­től újra divatba jöttek, a gobe­lin újra reneszánszát éli. Ná­lunk ennek a művészeti ágnak az egyik legkiválóbb képviselő­je Rónai Éva textilművész. A gobelinképek általában úgy készülnek, hogy a felvetőszálak mögé a vázlatokból egy végső vázlattervvé alakított karton ke­rül, így a technikai megoldás, vagyis a szövés embert próbáló, lassú munkája, az alkotófolya­mat jól elkülönülő része. Rónai Éva mellőzi ezt a kartont, szaba­don, belső képei és egy-egy mun­ka közben felhasznált fotó alap­ján szövi a képeket. Ez intenzí­vebb koncentrációt igényel, még­is sokkal szabadabb az alkotói folyamat. így módja van egy sa­játos belső világ életteli megjele­nítésére. Anyaghasználata a leg­nemesebb hagyományokat idézi, természetes festékanyaggal szí­nezett régi fonalakkal szövi kár­pitjait. Visszatér a szövés gyöke­reihez, a klasszikus korszakok, a kopttextilek, a régi keleti sző­nyegek, a nemzetközi gótika, a „mille-fleur” kárpitjai, mind meg­jelennek villanásnyira. így alakít­ja ki lassan, hosszú évek szorgos műben egyedülálló techniká­val, bronzöntéssel és aranyo­zással készült szobor a menny- bemenetel jelenetét ábrázolja Haringre egyáltalán nem jel­lemző, tradicionális oltárfor­mában és nemes anyagban. A Keith Haring-i életmű egy reprezentáns része most Ma­munkájával mára megkülönböz­tethetően csak reá jellemző egyé­ni képeit. Kedvenc Velázquez-beállítá- saiban jelenik meg családjának egy-egy tagja, akár a Don Carlos vagy a Farkas és barátai című ké­pet nézzük, ahol unokáját ábrá­zolja a középkori kárpitokról is­mert állatalakok társaságában. Ilyen a Beáta című kép is, ahol a preraffaelita festészet idéződik meg. A képek szemléletmódja a kívülállást, az elvágyódást hang­súlyozza - mindezt nagyszerű arisztokratizmussal. Ilyenkor a művész a számára oly fontos sze­mélyeket szinte elrejti más, talán jobbnak vélt korba vagy éppen egzotikus környezetbe helyezve. A csónakázó pár óegyiptomias megfogalmazását erősíti a klasz- szikus gobelinre jellemző sze­gély, melybe képzeletbeli hal­figurák kerültek. A víz és az ég „naplementés” összeolvadása a művész jellegzetes megoldása. Az Indiában fogant kis herceg, az elefántháton érkező unoka is megjelenik külön gobelinképen, de az életmű legironikusabb da­rabja is látható, a magyarok be­jövetele, a művész családja és a többi magyar egymás hegyén-há- tán érkezik Villey Sur Tűibe, ahol már az ezer évvel ezelőtti kalan­dozásoknak is emléket állítottak a megrettent helybéliek. Rónai Éva kiállítása október 4-éig még megtekinthető. Knox gyarországra is eljutt. Aki ellátogat a novembe 16-áig nyitva tartó tárlatrane szá­mítson a szexuális szaadosság felszínes ábrázolásár, helyet­te nagy adag pszicbhorrort kap szorongással, tásadalom- és valláskritikával fűszerezve. Papp Orsi A szeptember 19-i szám filmes játékának megfejtése: Az alvilág hírhedt ura Jabba volt a Star Wars-ban. Nyerteseink: Bihari Katalin és Cserta Zoltán. A nyereményhez gratulálunk! A szerkesztőség címe: 1094 Budapest, Ferenc tér 11., e-mail: ferencvaros@maraton.plt.hu Filmes nyereményjáték A lakásban félrészeg, áttekinthetetlen család kókadozik, táncol, ordítozik, veszekszik... A Szárnyasoltár, amely a Galéria56 ajándékaként került a Ludwig Múzeiba. Az Indiában fogant kis herceg, az elefántháton érkező unoka is megjelenik Gobelin-improvizációk Rónai Éva kiállítása a 2B Galériában Graffiti a múzeumban Keith Haring-kiállítás a LuMúban

Next

/
Oldalképek
Tartalom