Ferencváros, 2008 (18. évfolyam, 1-50. szám)
2008-09-26 / 38. szám
Ferencváros 2008. szeptember 26. KULTÚRA 5 Nyitott kapuk a Nemzetiben Megőrizni a színjátszás egyetemes kultúráját és Nő, az előadók pedig Básti Juli, Udvaros Dorottya, Cserhalmi György és Kulka János voltak. Erre a programra ingyen belépőt kaptak azok, akik e hónapban jegyet váltottak a Nemzeti valamelyik előadására. Mondhatnánk, azért is volt ekkora tömeg, mert a magyar szeret mindent, ami ingyen van. Meg szereti közelről látni a színészeket, és mert Alföldinek népes rajongó tábora van, és őt aztán valóban testközelből láthatta mindenki, hiszen mindenütt ott volt, az események sűrűjében. De hogy még a Nemzeti Színház történetéről szervezett beszélgetésre, Jákfalvi Magdolna és Székely György színháztörténészekre is százak voltak kíváncsiak, arra talán kevesen számítottak. A Nemzeti Színház mindenkor kulturális emlékhely - mondta Jákfalvi Magdolna, ami azt jelenti, különleges hely, szimbolikus hely, és arra (is) hivatott, hogy megőrizze és közkinccsé tegye a színjátszás egyetemes kultúráját. Ez a kötelessége és a felelőssége is egyben. Ezt szolgálta most ez a nyílt nap is. Ami mellesleg jó mulatság is volt! Ferencz Zsuzsa Özönlött a nép a programokra, az előadásokon még a csillárokon is lógtak Szeptember 21-én, a Magyar Dráma Napjának „előestéjén” nyílt napot rendeztek a Nemzeti Színházban. A látogatók megismerkedhettek a színház épületével, és ingyenesen vehettek részt az egész délután zajló programokon, előadásokon. Alföldi Róbert és csapata biztosra ment, amikor kitárta a színház kapuit az érdeklődők előtt (amivel természetesen komoly reklámot is csinált a színháznak). Az évek óta megrendezett Múzeumok Éjszakája és a Nemzeti kapunyitásával egy időben zajló Kulturális Örökség Napjainak visszatérő sikere már régóta bizonyítja, hogy van igény és érdeklődés az efféle attrakciókra. Ez most is „bejött”. Kora délutántól kezdve szinte hömpölygőit a tömeg a Nemzeti felé; jöttek a családok sok-sok gyerekkel, jöttek a vidéki városokból az érdeklődők, és - reméljük - ott voltak sokan a Ferencvárosból is. Sajnos az időjárás nem volt kegyes hozzájuk, szabad téri színpadról szó sem lehetett, minden programot a házon belül kellett megrendezni. A hatalmas tömeg számára bizony még ez a tágas épület is kicsinynek bizonyult. Már két órakor egy gombostűt sem lehetett leejteni, s aki negyed háromkor érkezett, az le is maradt a legérdekesebb programról, a színház bejárásáról, a Rába Roland vezette Nemzeti Bolyongóról. A szerencsések másfél óra alatt végigjárhatták ennek a hatalmas épületnek minden zegzugát, a padlásokat, az öltözőket, a látható és rejtett helyeit ennek a fura háznak, melyet - ahogy a programban olvashattuk - „lehet szeretni vagy nem szeretni, ez van”. Aki lemaradt a bolyongásra ról, kárpótolhatta magát a s színpadokon zajló programokéi kai. Először, roppant bölcsen, •a a jövő színházlátogató nemze- dékét köszöntötték a Bors néni című zenés mesejátékkal a Nagyszínpadon, Molnár Piroskával a címszerepben. Ezen az előadáson is, mint aztán később, egész délután mindenütt, ahogy mondani szokás, még a csilláron is ültek. így volt ez a De jajj című zenés cigánymesén, a Tingli-tangli-n meg Váczi Eszter és a Szörp zenekar koncertjén. És ez volt a helyzet a késő esti záró előadáson, a Dés-Bereményi koncerten is, melynek címe Férfi Jelenés és misztikum Asztalos Gáspár Zsolt kiállítása És szólt a dzsessz lankadatlan Idén is óriási sikert hozott a Mól Budapest Jazz Fesztivál Horatio Fumeno trió trombitása Raynald Colon sziporkázik A Ráday utcában található Apropódium galéria most sem tagadja meg magát, újat ígér - és mi valóban azt kapunk. A megszokott kiállítótér most kiegészül mikroszkópokkal, a sarokban tükörszerű tárgyak, viliódzó fény egy nagy négyzetes felületen, és természetesen néhány - szám szerint öt - hagyományos festmény a falra felfüggesztve. Ez a látvány fogad Asztalos Gáspár Zsolt mostani kiállításán, melyen rögtön szembetűnik a technikai sokféleség. Ezt most nem mint hátrányt, sokkal inkább a művészi érdeklődés sokféleségének jellemezésére jegyezzük meg. Körültekintően, mindig a célját legjobban szolgáló formai megoldást választja. Ilyenek például azok az üveg tárgylemezre készített képek, melyeket kis méretük miatt csak a posztamensekre állított mikroszkópokon át nézve élvezhetünk. Ezek a hihetetlenül kis képek rajzok. A portré és az imádkozó kéz bár számomra nem különösebben artisztikus, de valószínűleg tényleg technikai bravúr. A kiállításnak feltétlenül fontos része, erősíti azt a misztikus hatást, melyet a Vigasztalás című objekt már teljes életnagyságbán'idéz elő a nézőben. A derengő 'fényből apró, egyre erősödő, lüktető villanásokkal egy angyal sziluettje válik ki. Az árnyék egyre határozottabbá válik, majd eltűnik, mintha egy 21. századi Munch látomása lenne. Az eltűnés döbbenetét erősíti az újra megjelenő árny megtapintá- sa. Ott meleg a vászon felülete, míg máshol, a „fénybe borult” részek hidegek. Az installáció jelentésrétegei ekkor, a személyes tapasztalás és a fizikai kontaktus révén újraértelmez- tg hetővé válnak. Ez a különös J <D hatás folytatódik a benyíló két >o tükör felületét szemlélve. Min- a cn den tükröződik itt, látszanak ■* mögöttem a galéria más részei. Haloványan, alig láthatóan, egy másik arc is kinéz a tükörfelületből. A falon a további öt - számomra minimal art - kép már nem tud hozzátenni többet az eddigiekhez, korrekt, jól megfestett munkák, olyanok, mintha valódi térformák lennének. A kiállítást október 17- éig tekinthetik meg. Knox (folytatás az 1. oldalról) A második részben a közönség különleges időutazáson vehetett részt, a francia Louis Sclavis együttese adta elő a szerző szerzeményét, amely a Charles Vanel által 1929-ben rendezett Dans la nuit (Az éjszakában) című némafilmet kísérte. A fesztivál fő helyszíne hat éve a Közraktárakban felállított sátor, ahol csütörtökön, pénteken és szombaton a hagyományoknak megfelelően három-három fellépő együttes szórakoztatta a közönséget. Közülük a legnagyobb sikert talán Wolfgang Puschnig szaxofonos-fuvolás aratta osztrák-amerikai csapatával, amelyben a dzsesszben ritkán felhangzó tuba is megszólalt. Nem maradt el mögöttük a hetvenes éveit taposó, német Heinz Sauer szaxofonos - zongorista társával - és a legendás dzsesszdobos, a szintén hetvenen túli, amerikai Rashied Ali és csapata sem. A magyarok közül a Lantos Zoltán’ Mirrorworld és a Plastic Septet produkcióját fogadta a •g legharsányabb elismerés. 1 A kedvencek felsorolása perig sze korántsem teljes, hiszen a | Közraktár-sátor mellett sok más < helyen is szólt a dzsessz, a hajón, ferencvárosi kávéházakban és színházakban, mi több, az érdeklődők egy élő lemezfelvételen is részt vehettek. A rengeteg esemény közül kiemelésre érdemes Tommy Vig örömzenélése hetvenedik születésnapi koncertjén, amelyen a magyar dzsesszélet legnagyobbjai ragadták kezükbe hangszerüket, hogy együtt tegyék boldoggá az Ibis szálloda hallját megtöltő közönséget. A neves vibrafonossal - szintén a teljesség igénye nélkül - olyan kiválóságok léptek fel, mint a már-már legendává vált, sokak szerint a legtehetségesebb szaxofonos Csepregi Gyula vagy Borbély Mihály, Zsoldos Béla és László Attila. Személyes vélemény, hogy Csepregi szaxofonja szólt talán a legszebben valamennyi közül a szerdától vasárnapig tartó fesztiválon, amelynek egyik különlegessége - új elemként - a Közraktárak mellett felépült Mól Jazz Lounge kávézó volt. Itt - a fűtésnek köszönhetően - szintén kellemes környezet fogadta a betérőt, aki söre mellé dzsesszválogatást is kapott magnetofonról, este pedig neves hazai dzsessz-DJ-k közreműködésével bakelitről, így az eddigi fesztiválok legtöbb - összesen negyvenöt - élő koncertjét felvonultató, idei rendezvényt e válogatások is tovább színesítették. A vasárnapi záróesemény is tartogatott meglepetéseket a rajongók számára. A Művészetek Palotája Fesztiválszínházának földszintje már a koncert előtt megtelt, az emeletre pedig folyamatosan sorjáztak az érdeklődők, hogy Winand Gábor és társai, a kiváló zongorista Ramón Valle és a nem kevésbé tehetséges Eric Vloeimans trombitást hallhassák. Utánuk a szintén hatalmas sikert arató Stéphan Oliva & Francois Raulin Quintet Echoes of Spring (A tavasz visszhangjai) című előadása idézte fel a dzsesszzon- gorázás legnagyobb alakjait, méltóképpen zárva a sorrendben hatodik dzsesszfesztivált. A Mól Budapest Jazz Fesztivál fő motorja, Gőz László - szintén hagyományosan - a szervezés mellett alaposan kivette részét a fesztivál lebonyolításából is, fáradhatatlanul cipelve a dobfelszereléseket, és tologatva a hangversenyzongorákat. Reményei szerint a 2009-es, hetedik Mól Budapest Jazz Fesztivál nyitánya már az általa megálmodott Kortárs Zenei Központot köszöntheti, amelyben a stílus iránt fogékony közönség valóban otthon érezheti majd magát. Steiner A derendő fényből apró, egyre erősödő villanásokkal egy angyal sziluettje válik ki MOZISAROK Hívatlanok „Gyerekként a családommal egy semmi közepén lévő házban éltünk. Egyik éjszaka, amikor a szüléink nem voltak itthon, valakik kopogtattak, és a kishúgom szaladt az ajtóhoz. Az ajtóban állók olyasvalaki felől érdeklődtek, aki nem is lakott a házban, majd miután ezt a testvérem megmondta nekik, továbbálltak. Később kiderült, hogy ezek az alakok a környéken sok házba bekopogtattak, és ha valahol nem voltak otthon, oda betörtek. A „Hívatlanok” annyiban különbözik ettől, hogy itt kifejezetten olyan házakra vadásztak, ahol épp otthon voltak.” (Bryan Bertino forgatókönyvíró-rendező) A „Hívatlanok” remek példa arra, hogy megfelelő filmkészítési kompetenciákkal rendelkezve és ügyesen alkalmazva azokat, a rutinosabb thriller és horrorfilm kedvelőknek is lehet meglepetéseket okozni. Mégpedig minőségi borzongással egybekötött, vérfagyasztó meglepetéseket. Különös tekintettel arra, hogy Bryan Bertino filmje egy valóban megtörtént, irracionális bűncselekmény mozgóképes analízise. Bertino első-filmes rendező, akinek hollywood-i berkekben minimális költség- vetéssel, alig 10 millió dollárból leforgatott, idegtépő alkotása számos pillanatában korábbi, klasszikussá érett, minőségi horrorfilmeket idéz. A film egy részben felderítetlen, az egész Egyesült Államokat sokkoló, 2005-ben történt brutális bűnügy eseményeit próbálja hatásosan, de nem hatásvadász módon rekonstruálni. Az adott műfajon belül mindenképp minőségi darabnak számít. A film „egyszerű” horrorként is jól funkcionál, azonban Bertino és csapata többet akart nyújtani, a valós eseményeket feldolgozó, mélyebb ideológiai mondanivalóval, sajátos társadalomkritikával átszőtt komor hangulatú, gyakran hátborzongató és rémisztő látomásában. A cselekmény egyik központi eleme a váratlanul, első pillantásra előzmények nélkül felszínre törő és látszólag megmagyarázhatatlan erőszak. Ugyancsak fontos elem az emberi hatalomvágy még ha csak szűk körben is megjelenő, agresszivitáson alapuló formája. A „Hívatlanok” egyfajta rendhagyó kamaradrámaként is értelmezhető szociológiai látlelet, ha úgy tetszik sokkoló, mozgóképes parabola napjaink társadalmának normáktól, erkölcsöktől eltávolodó ijesztő tendenciáiról. A vérfagyasztó történet fő mozgatórugójaként a gyakran céltalan emberi brutalitás és kegyetlenség kerül előtérbe. A filmben megjelenő destruktív magatartásformákból kibomló amorális kataklizma mely elnyeli a pozitív karaktereket is, már túlmutat a jogos önvédelem és túlélési ösztön, Bertino által elgondolkodtatóan interpretált formáin. Stílusgyakorlat is a film, macska-egér harc a vásznon és a nézőtéren egyaránt. Bertino sajátos módon tesztel minket. Amikor már kapaszkodók és támpontok nélkül, kétségbeesett főhőseivel azonosulva rettegünk, akkor felteszi a kérdést: mi vajon hogyan reagálnánk hasonló szituációban? A szinte mindvégig egyetlen helyszínen játszódó történet, a bizarr maszkot viselő álarcos pszichopaták illetve a percről percre fokozódó, és a film végére szinte elviselhetetlenné váló feszültség, mesterien sűrített feldolgozása az anno alig néhány óra alatt lezajlott véres eseményeknek. Az élet kiszámíthatatlan és kegyetlen dramaturgiája jelen esetben túlszárnyalta a legprofibb forgatókönyvírók mesterségbeli tudását is. Kristen McKay (Liv Tyler) és James Hoyt (James Speedman) fiatal, teljesen átlagos amerikai pár, akik barátaik esküvői partija után James szüleinek hétvégi házában szeretnének kettesben eltölteni egy romantikus estét. Az idilli azonban rémálomba fordul, mikor az éjszaka kellős közepén, három, álarcos idegen tör rájuk... A már-már közhelyes holly- wood-i klisékkel szemben a fiatal párnak nem valamilyen korábbi bűnük miatt kell szembenézniük támadóikkal, még csak nem is valamüyen félreértés áldozatai. Támadóiknak (látszólag) nincsenek konkrét motivációik, egész egyszerűen csak gyötörni, kínozni akaiják a két fiatalt, akik szembeszáll- nak a testi-lelki terrorral, bár nincs túl sok esélyük. Cs.D Filmes nyereményjáték Adjon választ alábbi kérdésünkre, és juttassa el október 6-ig a szerkesztőségbe postán, e-mailben vagy személyesen! A kérdésre helyes választ adók között kisorsoljuk a Lurdy Házban található Palace Cinemas kétszer két tiszteletjegyét. (A válasz mellett ne felejtsék el feltüntetni telefonszámukat vagy egyéb elérhetőségüket) E heti kérdésünk: ,A gyűrűk ura” Arwenjeként is ismert Liv Tyler egy 1994- ban készült Bruce Beresford krimiben debütált Richard Dreyfuss partnereként. Mi a film címe? A szeptember 12-i szám filmes játékának megfejtése: Az angol beteg című filmben nyújtott alakításáért kapott Oscar-díjat Juliette Binoche. Nyerteseink: Schinzel Helga és Takács Tamás. A nyereményhez gratulálunk! A szerkesztőség címe: 1094 Budapest, Ferenc tér 11., e-mail: ferencvaros@maraton.plt.hu
