Ferencváros, 2008 (18. évfolyam, 1-50. szám)

2008-07-18 / 28. szám

Ferencváros 2008. július 18. MELLÉKLET 7 AUTÓK VILÁGA A Land Rover Defender kemény versenytársat kapott az Iveco új terepjárójának „személyében”, amely szó szerint állja a sarat, akár negyvenöt fokos lejtőn ka­paszkodva is, miközben belse­jében vagy platóján akár egy tonna körüli rakományt szállít. A jármű már megjelenésekor is sejteti, nem hazudtolja meg a keresztségben kapott nevét, gazdája minden körülmények között számíthat a valóban te­repre tervezett autóra. A Massif ugyanis nem a városi vagányok terepjárója, bár valószínűleg lesz, aki felcsicsázott változa­tával, sötétített üvegekkel, va­lódi bőr belsővel és könnyűfém keréktárcsákkal akarja meg­mutatni, milyen nagy ember is ő, miközben valódi terepet leg­feljebb csak fényképről látott. A Massif valójában azonban való­ban a vadon autója, hasonlóan a Land Rover Defenderéhez, ami már sok helyütt bizonyí­totta embernek nem való te­repen is jó tulajdonságait, akár a Camel Trophyn, akár katonai vagy más körülmé­nyek között, sivatagban és ős­erdőben egyaránt. Az Iveco terepjáró létra-al­váza csavarodhat bármerre a hepe-hupás terepen, nem tör­ténik baja, hasonlóan a me­rev hídhoz és a laprugókhoz. Az autó motorja háromlite­res, Euro 4-es dízel, amely az Iveco másik autójából, a Daily- ből származik, és amely szívó változata száznegyvenhat ló­erővel mozgatja a járművet. A motor rendelhető turbófel­töltővel is, ami plusz harminc lóerőt és ötven newtonméter nyomatékot présel ki a há­romszázötven newtonméter nyomatékú motorból. A Massifot az Iveco négyfé­le változatban gyártja. A hosz- szű tengelytávú ötajtós és a rövidebb háromajtós változat mellett készül kisteherautó és fülkés alvázas változatban is, amelyre szinte bármilyen fel­építmény készíthető. Utóbbiak teljesítményigényét pedig a vál­tómű mellékhajtás-leágazása hivatott kielégíteni. Terepjáró képessége révén száz száza­lékos emelkedőn (negyvenöt fok) sem akad el, képes átkel­ni ötödméter magas terepaka­dályokon és félméteres vízen is, miközben a platós változat több mint egy tonna terhet ci­pelhet magával árkon-bok- ron át. Váltóját természetesen felszerelték felező fokozattal, amely felső állásban átkap­csolható hátsókerék-hajtásra, alsó állásában pedig differen- ciálzáras öszkerékhajtásúként viszi az autót előre. Kézifékét úgy alakították ki, hogy hatá­sát a hátsó híd áttétele megnö­velje, így akár a már említett negyvenöt fokos lejtőn is biz­tonsággal parkolhat. Az autó belső terének kiala­kításakor a normál igényeket vették alapul a berendezés és a kárpitozás tervezésekor, de rendelhető olyan „egysze­rűsített” belső tér is, ame­lyet akár öntözőcsővel is , kitakaríthatunk, ha olyan J munkaeszközként használ- - juk, amely igényli a többtu- . cat kiló sár mindennapos 1 ilyetén történő eltáraaHjl sát. Az autó alapból klím^S berendezést sem kapott, eZt/J extraként rendelhetjükUKjÉÉ!' csakúgy, mint a CD-s feje^H séget, a műholdas navigációs™ rendszert vagy a csörlőt és az erősített karosszériát. A várösi terepjárósoknak ajánlva, ktfpi| ható olyan kivitel is, amelyen a műanyag elemeket (sárvédők, tető) fényezett fémelemek he­lyettesítik, a hátsó ablakok sö­tétítettek, a lemezfelnit pedig alumínium helyettesíti. Az első Massifok az infor­mációk szerint idén ősszel érkeznek meg a kereske­dőkhöz, áruk várhatóan a Defenderekéhez ha­sonló, vagy azoké alatt lesz. SG Duna menti mesterek Donau Masters veteránautó-túra Minden Fordok atyja Ford A-modell az 1930-as évekből Eugen és Brigitte Sing minden évben elhozza Mercedes-Benz 300SL-jét Harmadszor vágtak neki a múlt héten a németországi Ulm városából a vadonatúj­nak tűnő veterán autók, hogy három nap és közel ezer kilo­méter megtétele után a Lánc­híd lábánál találkozzanak az autómatuzsálemek szerel­meseivel. Július 12-én, szombaton ér­keztek meg a Lánchídhoz a Donau Masters veteránautó- túra részvevői valóságos re­mekműveikkel, amelyek egy része poraiból éledt újjá értő restaurátorok keze alatt. A közel kilencven autó között azonban olyanok is feltűntek, amelyek gyári állapotban pi­hennek tulajdonosaik gará­zsaiban, hogy a mostanihoz hasonló nemes versengések­ben rajthoz álljanak. Az idei Donau Masters leg­idősebb autójaként egy 1913- ban készült Rolls-Royce Silver Ghostot várhattak az érdeklő­dők, amelynek első tulajdo­nosa a brit sajtómágnás, Lord Northcliff volt. Az ezüstszel­lem végül nem tűnt fel a rész­vevők között (hírek szerint a közeli luxusszálloda mély­garázsában pihent), azonban más olyan járművek kárpó­tolták az érdeklődőket, mint a valóban különlegességnek számító, szárnyként felnyíló ajtókkal feltűnést keltő Mer­cedes SL 300. Ebből a típus­ból hazai gyűjtő tulajdonában is van egy, korábban múze­umban őrzött példány, amely azonban idén sajnos nem állt rajthoz. Kár, mert a mezőny ezúttal magyar résztvevő nél­kül maradt. A Mercedes-Benz ulmi kép­viselete hagyományteremtő szándékkal indította útjára három évvel ezelőtt a Donau Masters márkafüggetlen, nemzetközi, veteránautó-tú- rát négy Duna menti ország - Németország, Ausztria, Szlovákia és Magyarország - gazdasági-kulturális kapcsola­tainak erősítésére, ápolására. A túrát további nemes cél is vezérli: az érintett országok S. O. S. Gyermekfalvait idén is összesen tízezer euróval tá­mogatják, ahogy azt a korábbi években is tették. A túrán az 1976. decem­ber 31. előtt gyártott veterán járművek között a klasszikus német Mercedesek, Porsc­hék, BMW-k mellett angol Austin-Healyk, Triumphok, Rolls-Royce-ok és Jaguarok, Polgár Árpád és sirályszárnyú büszkesége-olasz Alfa Rómeók, Ferra­rik és Fiatok is rajthoz álltak, hogy három nap alatt teljesít­sék az Ulm-Budapest távot. Regensburgban és Pozsony­ban pihentek meg a nap vé­gén a túra résztvevői, akik közül sokan a korabeli autók­hoz illő öltözetben ültek vo­lánhoz, mi több, bőröndjeik is a kor szellemét idézték. A nyári hőség nem a sofőrö­ket viselte meg leginkább, an­nak ellenére, hogy ezeknek az autóknak a készítésekor a légkondi még közel sem szá­mított szériafelszerelésnek. A hőség és a lassú haladás meg- | tette a magáét, néhány autó I motorja a cél előtt feladta a >o küzdelmet, gazdáik pedig S érthető okból nem akarták m < féltve őrzött kedvencüket to­vább „gyilkolni”. Néhányan még tolni is kényszerültek au­tójukat, így némi dugó is ki­alakult a szombat délutáni melegben pihenő Budapesten. A rakparti parkolás is kisebb bonyodalmat okozott a túra résztvevői és a városban köz­lekedők között. A nehézségek leküzdése után végre a közönség nyu­godtan szemügyre vehette a járgányokat, amelyek között olyan ritkaságok is akadtak, mint egy Kougar Jaguar 3,8 Sport Mk2, amelyből alig né­hány darab koptatja a világ aszfaltjait, bár ezek is inkább garázsban állnak - a régi idők legszebb autós-autóversenyes hagyományait őrizve. Az elmúlt két évben, hason­lóan az idei megérkezéshez, rengetegen voltak kíváncsiak a veterán autókra, így remél­hető, hogy az immár három­éves múlt már hagyomány, és ezentúl minden év júliusá­ban megcsodálhatjuk ezeket -§ a gyönyörűségeket, amelye- 1 két még nem tömeggyártás, .'S hanem igényes és egyedi kézi 8 munka fémjelez. < Steiner Gábor A gyönyörűen felújított autó 1931 márciusában született Detroitban, a Piquette Avenue-n található üzemépületben. Tulaj­donosának nem ez az első ka­landja oldtimerekkel, így tudta, mit vállal, amikor belevágott a restaurálásba. A korhűen, eredeti alkatrészek­kel restaurált autót újsághirde­tés alapján, New Jerseyben, több hónapos alkudozás után vásárol­ták meg a hosszas pihenő után is azonnal beindítható, elhanyagolt, de nem menthetetlen állapotban. Az autót a család hölgytagjai elő­ször kissé hidegen fogadtak, ám a felújítás során igazi családtaggá vált, az újjászületés után pedig sorra nyerte a különböző vete- ránautó-találkozók trófeáit. A felújítás még Amerikában kezdődött, érthető módon, hi­szen a tulajdonos akkori mun­kahelyéhez közel működött egy kizárólag Ford A-modellekhez szükséges, eredeti alkatrészeket árusító üzlet, amely katalógusból kínált mindent, az alváz- és mo­torfestéktől kezdve a fabetétek elkészítéséhez szükséges faanya­gon át az utolsó csavarig. így a legkisebb alkatrész is a gyártási utasításnak megfelelő, azaz az autó ugyanolyan, mint amikor 1931-ben legördült a szerelősza­lagról. A járművet gyakorlatilag elemeire szedték, így a restau­rálás két és fél évet vett igénybe úgy, hogy a tulaj semmi mással nem foglalkozott szabad idejé­ben, mindennap több órát töltött autója társaságában, és a család­tagok is sokszor besegítettek. Az ünnepi ajándékok ebben az időben autóalkatrészek vol­tak. Hol egy karácsonyi üléshu­zat, hol egy húsvéti pótkerék. A karosszéria fényezése már itt­hon történt. Az autó a kiküldetés végén konténerben utazott Ma­gyarországra. Az elképzelés az volt, hogy a már teljesen összera­kott és mozgásképes autót itthon egyben fényezik, de végül ismét darabjaira szedték, a darabokat fémtisztára pucolták, és korsze­rű technológiával egyenként új­rafényezték - a korabeli gyári színkombinációk egyikére. A négyhengeres autó 3286 köbcentiméteres motorja 40 ló­erőt ad le, 2200-as FORDulaton, a gyári használati utasítás vi­szont 24 lóerőről beszél. Há- romsebességes csúszóáttételes sebességváltójában először je­lent meg ez a technológia, elő­ször alkalmaztak a mágneses gyújtás helyett transzformátort és Bendix-önindítót, és ekkor lé­pett a fémküllős kerék a faküllős helyébe, amely ezen a típuson tizenkilenc hüvelykes. Az autón már szériafelszerelés a hidrau­likus lengéscsillapító, a motor vákuumcsövével vezérelt ablak­törlő, a biztonsági szélvédő és a lökhárítók is. Mind a négy kere­ket dobfékek fékezik, szemben a csak a hátsó kerekeken féke­zett T-modellel. Az A-modellhez csak extraként járt fűtés, egy, a kipufogó által felforrósított leve­gőt hasznosító szerkezet, amivel a meleg mellett kellemetlen sza­gokat is kaptak az utasok. Az A-modell vezetése nem egyszerű! Már a beindításkor is több, manuálisan állítha­tó mechanikus elemre kell fi­gyelni. Mivel szervóról abban az időben szó sem volt, vezetés közben komoly izomerőt kell kifejteni, sebességváltáskor pedig - a szinkron hiánya mi­att - kétszer kell kuplüngolni, ami nem könnyű, lévén mecha­nikus szerkezetről van szó. A fékezés is nehézkes. A fékrend­szer is mechanikus, így csupán a láb által kifejtett erő határoz­za meg hatását. A restaurálás nehéz és időt rabló munkája megérte a vég­eredményt. Amikor a tulajdonos reggel dolgozni indul autójával, mindenki irigykedve csodálja meg a végeredményt. Steiner Gábor Az 1930-as évekből származó, eredeti formájára restaurált Ford ,.A” modell .■ .-Xi' * v '** y w' ' ! V - V' *■ * >** >}>* '* • GMK iSil ™T*1 i § § T ®Y§ 1? J&*1 si 1 fii § w jgj j ' t § |\ f i mm i||i| ^ lg II| ....| ..... . ; ; A Massif valóban a vadon autója

Next

/
Oldalképek
Tartalom