Ferencváros, 2008 (18. évfolyam, 1-50. szám)

2008-05-23 / 20. szám

Fotó: UIP Duna Film 4 K ULTÚRA Ferencváros 2008. május 23. MOZISAROK Indiana Jones és a kristálykoponya királysága Steven Spielberg rende­zésében, George Lucas és Jeff Nathanson története alapján David Koepp forga­tókönyvéből elkészült és a világpremierrel egy időben a hazai mozikba is megér­kezett a negyedik Indiana Jones-film. A több mint 125 millió dollár­ból leforgatott szuperprodukció főszerepében ismét Harrison Fordot láthatjuk, aki a rosszmá­jú jóslatok ellenére hatvanhat évesen is remek formában van. A színész komoly edzéstréning­gel készült a látványosabbnál látványosabb akciókban bő­velkedő kalandfrhnre, ugyanis a sztár saját kérésére a legtöbb kaszkadőrmutatványt dublőrje helyett vele vették fel. A hatal­mas sikerű trilógia újabb része semmivel sem marad el az im­már klasszikussá érett, korábbi részektől. A kristálykoponya ki­rálysága esetében ilyen jellegű viták valószínűleg nem lesznek, Spielberg nem okoz csalódást a rajongóknak. Lucassal együtt apait-anyait beleadtak, és egy bő kétórás, remek tempójú, csodálatos helyszíneken játszó­dó, izgalmas és gyakran humo­ros kalandfilmet készítettek. Spielbergnek amúgy is szív­ügye az Indiana Jones-sorozat: „Hihetetlen érzés volt látni Harrisont a díszletek között, amint felveszi az ostort, csap vele egyet, és megkötözi az egyik gonoszt - mondja az Oscar-díjas filmvarázsló. - Elképesztő volt látni, hogy Harrison mennyire gyorsan bánt el vele, aztán pedig a díszletek közt látni Indy há­tizsákját és többi holmiját - az nem csak nosztalgia volt. Akkor döbbentem rá arra, milyen csodálatos, hogy ezt a karaktert és mindent, ami­ről szól, ismét életre keltjük nemcsak annak a közönség­nek, aki vele nőtt fel, hanem az új nézőknek is”. A történet a hideghábo­rú idején, az ötvenes évek második felében játszódik. Indiana Jonest (Harrison Ford), a kincsvadászként és régészprofesszorként egy­aránt kiváló szakembert ko­holt vádak alapján el akarják távolítani a főiskola tanári karából. Hősünk azonban, bár nem szívesen, inkább el­megy magától. Ekkor talál­kozik a fiatal és elhivatott Mutt-tál (Shia LaBeouf) aki egy mágikus régészeti lelet felkutatásához kéri a profesz- szor segítségét. Ez a titokza­tos kincs a kristálykoponya, mely valahol Peru mélyén, egy állítólag létező arany­városban található. A titok­zatos és veszélyes küldetés felkelti Jones érdeklődését, kalapot, bőrkabátot, revol­vert és ostort ragad, majd fi­atal szövetségesével elindul Dél-Amerika legeldugottabb és legvadabb tájaira. Azon­ban a kristálykoponyára egy megszállott szovjet ügynök­nő, bizonyos Irina Spalko (Kate Blanche«) és az ál­tala vezetett kommandó is feni a fogát. A műkincs meg­szerzésétől azt remélik, hogy annak mágikus erejével a szovjet birodalom világura­lomra tehet szert... Állítólag Lucas és Nathanson annyira biztosak az amúgy is jól prognoszti­zálható kasszasikerben, hogy már a következő rész forga­tókönyvén dolgoznak. A ter­vek szerint ismét Spielberg ül majd a rendezői székben, várhatóan a Tintin film után, de még az Abraham Lincoln életét (Liam Neeson fősze­replésével) feldolgozó, gran­diózus történelmi filmdráma munkálatainak megkezdése előtt. CS. D. Filmes nyereményjáték Adjon választ alábbi kérdé­sünkre, és juttassa el június 2-ig a szerkesztőségbe postán, e-mailben vagy személyesen! A kérdésre helyes választ adók között kisorsoljuk a Lurdy Ház­ban található Palace Cinemas kétszer két tiszteletjegyét. > (A válasz mellett ne felejt­sék el feltüntetni telefonszá- mukat vagy egyéb elérhe­tőségüket) E heti kérdésünk: Melyik két film rendezőjeként kapott Oscar-díjat Steven Spielberg? A május 9-i szám filmes játékának megfejtése: Nyolcvan nap alatt volt. Nyerteseink: Horváth Ágnes és Lévay Attila A nyereményhez gratulálunk! A szerkesztőség címe: 1094 Budapest, Ferenc tér 11., e-mail: ferencvaros@maraton.plt.hu Plein art tizedszer Tavaszi művészeti fesztivál a Ráday utcában A Természet színei Gyüre László kiállítása az FMK-ban A „plein air”(szabad levegő) francia művészeti kifejezés még a 19. századból, amikor a festők java, felhagyva a műter­mi festészettel, a valódi szabad természet fényeihez igazodó festészetet próbál létrehozni. A játékos „plein art” kifejezés erre is utal. A művészetek és a szórakozás érdekes elegyét kapta, aki részt vett a Ráday utcában a múlt hétvégén im­már tizedik alkalommal meg­rendezett fesztiválon. A fesztivál három napja alatt óránként nyíló tárlatok, mű­vészeti események követték egymást. Az alapgondolat a képzőművészetek és a társmű­vészetek együttes bemutatá­sa volt. Mára vége a galériák uralmának, az alkotók és az új művészeti kifejezési formák kivonulnak a korábbi helyszí­nekről, populárisabbak lesz­nek, és a zene, az irodalom, a performansz és a vegyes média a ma nyilvánosságának részé­vé kíván válni. Nagy kísérlet erre egy fesztivál. A jubileu­mi, tizedik fesztivál vendége Kína volt. Az idei olimpia há­zigazdája, ez a számtalan nép és nemzetiség kontinensnyi országa egzotikusnak tűnő, tradicionális és mégis mai kul­túrájának kicsi szeleteit hozta el hozzánk. „Egy hétvége ere­jéig mi is részesei lehettünk ennek a dinamikusan fejlődő, változó, átalakuló kínai kul­túrának itt, Ferencváros mű­vészeti negyedében” - idézem dr. Gegesy Ferenc polgármester megnyitóját. Wang Zheng úr, a Kínai Nép- köztársaság kulturális követe a képzőművészeti szakközép- iskolások bevonuló gonosz sárkányát - szemének befes- tésével - jó sárkánnyá vál­toztatva kezdetét vette egy sárkányos-jelmezes-álarcos felvonulás. Szinte rögtön ez után két Eriin Galéria-beli kí­nai kiállítással folytatódott a délután. A „Között” című environment (berendezett tér) Lu Pin szobrászművész munkája. A hatalmas, széles, plafonról belógatott selyem földet érve alappá, szinte szo­bává válik, ahol sok puha, fes­tetten selyemborítású párna hever, egymás közt költői és esetenként igen agresszív kap­csolatban. A rajtuk lévő, való­színűleg egymásnak okozott vágások, horzsolások, megidé­zik az előzményeket (a múl­tat) - egymáshoz viszonyított helyzetükre valamiféle ma­gyarázatot ad talán ez a pilla­natfelvétel. Az elmúlt két évtizedben Kí­nában - a nagy változásokkal együtt -, a folyamatosan kapi­talizálódó országban változik a régi morál, kialakult az új arisztokrácia dekadens, művi, fülledt világa. A vágy-kéj-szex már-már amerikainak mond­ható együttese, a testek és ar­cok kavalkádja, a vörös fények és a zöld bor világa. Ez is volt a címe Yan Yinghong rizspa­pírra - ecsettel és fekete tus­sal - festett, hagyományosan figurális, mégis Toulouse- Lautrec-szerűen dokumenta­tív képdömpingjének. Szinte nem volt olyan része a terem­nek, amit ne borított volna be képekkel - a plafont és a pado­zatot is beleértve. Majd hiperrealista ké­pek és magyar művészek videoperformanszai, másnap a Magyar Szobrásztársaság szabadtéri tárlata, modern ze­nei bemutatók, a kortárs kínai irodalom bemutatkozása és újabb képző- és iparművészek bemutatói váltották egymást. A tempó, az óránkénti külön­böző helyszínekre igyekvés az idősebbeket az egyes műsorok közti választásra késztette, de az érdeklődő fiatalok a három nap során - ha ügyesek voltak- több mint negyven műsoron vehdttÖfTészt. “"** Az esti koncertek - az Ektár, a Tudósok majd a Besh o droM- méltó befejezései voltak az estéknek. Knox Virtuális muzeumlatogatas A Videospace új kiállítása a cybertérben tekinthető meg Eike Berg videogalériája már több érdekes kiállításnak adott otthont, amelyek alap­ja a huszonegyedik század csúcstechnológiája - a digi­talizálás és napjaink varázs­szava, a média, ahol sokan szívesen képzelik el napfénye­sen az életüket. A Ráday utca 56. szám alatti új kiállítás ga­léria a galériában, virtualitás a valóságban - aki szereti a nem mindennapi dolgokat, nem hagyhatja ki. A kiállítás címe, a „Médiamú­zeum 1.0 beta” az informati­kából vett szóhasználat. A két szám s közte a pont azt jelö­li, hogy egy program éppen hányadik változatánál (verzi­ójánál) tart a fejlesztésben. A „béta” jelentése: a programot még tesztelik, de már mások is kipróbálhatják. A Médiamú­zeum tehát vadonatúj, amely mögött sejthetőn sok munka áll, hiszen a háromdimenziós virtuális múzeumban progra­mozási technikák használatá­val elhelyezni a virtuális térben mozgó alkotásokat még ko­moly felkészültségű programo­zóknak is kihívást jelent - amit Utz Berg, a Videospace tulajdo­nosának testvére a jelek szerint kitűnően oldott meg. Az óriási vásznon megjelenő múzeum a korszerű techniká­hoz alkalmazkodóan dizájnos, térbeli, mozgó magyarorszá­gi médiaművészeti alkotások töltik meg. A múzeum is „él”, a virtuális látogató mozgása A Médiamúzeum 1.0 beta egyszerűen körbejárható két joystick segítségével közben változnak a fények és az árnyékok is. És hogy hogyan is mozog­hatunk? Ha az olvasó játszott már számítógépen, nem tesz újdonság számára a joystick, mégpedig mindjárt kettő, ame­lyek együttes kezelését a kez­dőknek kicsit szokniuk kell, amíg valóban biztosan tudnak mozogni a redukált, az alko­tásoknak mégis nagyszabású hátteret adó terekben. Ezek mégsem vonják el a figyelmet a kiállított művekről, hiszen nélkülözik a valóságos terek funkcionális, de esztétikailag gyakran zavaró részleteit. A joystickekkel tehet a munkák közt „közlekedni”, közeledni és távolodni, vagy körülsétál­ni egy-egy műtárgyat, vala­Május 9-én, délután nyílt meg a Ferencvárosi Művelődési Központ Folyosógalériájában a fenti címmel Gyüre László ki­állítása, amelyet május végéig tekinthetnek meg a látogatók. Nézem az erős, telített me­diterrán színekben pompázó alkotásokat. Az egyedi tech­nikával, papírmassza és kü­lönböző anyagok (növények, termések, kagylók) segítségé­vel létrehozott, a síkból kilé­pő, domborműszerű alkotások olyan „hívószavakkal” igyekez­nek megigézni, mint például Magány, A tenger virága, Kike­let, Szenvedély. Elgondolkodom: létezik a magas művészet és a kevésbé magas művészet. Előbbi konok, öntörvényű művelőit többnyi­re nem értik meg a saját ko­rukban, sokan az éhenhalással küszködnek, műveiket csak a késői utókor ítéli meg reá­lis mércével. A kevésbé magas művészet művelői igyekeznek saját koruk ízlésének és pénz­tárcájának megfelelni, egyszó­val: nem céljuk éhen halni. A látott képek és honlapja tartal­ma alapján az ifjú Gyüre László - aki magát képzőművészettel foglalkozónak vallja - inkább az utóbbi csoportba igyekszik tartozni. Azoknak ajánlja plasztikus „dizájnképeit”, „akik szeretik a különlegeset, és fontos szá­mukra az egyediség”. Saját de­finíciója szerint alkotása „több mint kép, mivel stílusával, domborszerűségével a legújabb trendi lakásdekorációként funkcionál”. Ha a kedves meg­rendelő küld e-mailben egy fo­tót lakásának, irodájának arról a zugáról, ahová a kiválasztott művet szánja, néhány napon belül megkapja a látványtervet. A művet Budapest területén in­gyen házhoz is szállítják. A bemutatott domborképeket Gyüre László kétségtelenül egymáshoz illő színekkel alkot­ta, s ízlésesen komponálta meg őket. Zenei hasonlattal élve e művek nem kapaszkodnak fel a vonósnégyesek, szimfóniák, operák éteri magasságába, in­kább az operettslágerekkel ro- koníthatók. Vannak utóbbiak között örökzöldek és olyanok is, amelyeket már a bemutatá­suk évadjában elborított a fele­dés jótékony homálya. Minden a közönség döntésén múlt és múlik. Krivánszky Árpád Termékenység psákányi Eszter mesélt Sárkány a lépcsőházban - Jancsi meséi mint te tehet kérdezni a hozzá tartozó háttér-információt is. A virtuális galériát projektor vetíti egy térben álló felületre. A látvány tovább erősíti a va­lóságos és virtuális terek egy­másba olvadását. A kiállítás a Reneszánsz Év 2008 keretében, a Műcsarnok szervezésében megvalósult „Na, mi van?” kortárs ma­gyar művészeti körkép című programsorozat része, ame­lyet a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) is támogat. Egy hosz- szabb távú projekt első meg­valósuló fázisa. Nyitva tartás: június 27-éig kedd-péntek: 13-18 óra, jú­lius-augusztus: megbeszélés alapján. S. G. Papírsárkány vagy Doktor Sár­kány, nem mindegy ám! A két fiatal szerző Nádori Lídia és Kun Fruzsina könyve kicsit mo­dern, kicsit a régi mesekönyve­imre emlékeztet. Ahogy pedig Csákányi Eszter mesélt belőle a bemutatón a Goethe Intézet melletti Eckermann kávézóban, a Ráday utcában, az olyan volt, mintha az embernek a saját édesanyja mesélne. Jancsi átlagos kisfiú, eltekint­ve attól, hogy szilveszterkor született. Úgy éli a minden­napjait, mint bármelyik más óvodás, felfedezi az őt körülve­vő világot, legyőzi félelmének tárgyát, a szobájában villany- oltás után megjelenő baglyot, sőt még bátran útnak is indul, hogy megvívjon az utcában lakó félelmetes sárkánnyal, aki, mint kiderül, valójában papírból van. A Naphegy Kiadó első, ma­gyar szerzőpárostól megjelenő gyermekkönyve egy kisfiú, Jan­csi hétköznapjaiba nyújt bepil­lantást. Jancsi meséi hűen tükrözik a gyermeki fantáziavilágot, amely­ben remekül megfér egymással a valóság és a képzetet. Mint min­den kisgyerek, a négyéves Jancsi is sajátosan dolgozza fel a vele történteket. Végigkövethetjük, amint megérti, ki-kicsoda népes családjában, vagy hogy hogyan mutathatja ki ő is érzelmeit a po- fon-és puszibolt segítségével. A mulatságos, ugyanakkor elgondolkodtató történeteket remekül megérti egy óvodás, ám a szülőknek is könnyed ki- kapcsolódást jelentenek, mivel Nádori Lídia stílusa mindkét korosztályt magával ragadja. A gyermekeket azért, mert ren­geteget megtudhatnak a körü­löttük lévő világról, a szülőket pedig azért, mert ezek a kis mesék visszaröpítik őket abba világba, amelyről már talán ré- ges-régen megfeledkeztek. A szerző gyakran „nyitva hagyja” a mesék történeteit, így ösztönözve a gyerekeket az önálló, aktív értelmező sze­repre, a szülőket pedig az ol­vasottak továbbgondolására, a gyermekkel közösen történő feldolgozására. Kun Fruzsina, a könyv képe­inek rajzolója meleg színek­kel fejezi ki a kisfiú érzelmeit. A rajzok és a színek a mesék tartalmát hűen kifejező illuszt­rációk, ami további segítséget nyújt a gyerekeknek a mesék megértéséhez. A közelmúltban megjelent könyv elgondolkodtató törté­neteivel és gazdagon illusztrált oldalaival különlegességnek számít a hazai gyermekkönyvek között. Stílusa és humora miatt hamar a gyermekek és a szülők kedvencévé válhat. S. G. Csákányi Esztert a felnőttek is lélegzetvisszafojtva hallgatták A fesztivál idei vendége Kína volt

Next

/
Oldalképek
Tartalom