Ferencváros, 2007 (17. évfolyam, 1-9. szám)
2007. március / 3. szám
Pinceszínház - Bemutató Vesztett éden Az anyai szeretet csodákra képes. Arra a csodára is, hogy tönkretegye a szeretett gyermek életét. Gyanítom, az ember életét senki a világon nem tudja elrontani (bár kudarcainkért szeretünk másokat vádolni), kivéve talán az anyját. Az anyai szeretet nevében elkövetett bűnök beleégnek a gyerekember leikébe, és sosem tud megszabadulni tőlük. Fiúgyermek különösen nem. Ahogy Egressy Zoltán drámájának, a Pinceszínházban február 9-én bemutatott Vesztett édennek a főhőse, Madách Imre sem tudta felszabadítani magát ennek a szeretetnek zsarnoki igája alól. Ahhoz sem volt bátorsága, hogy hagyja, más szabadítsa ki ebből a fojtogató rabságból, s felnőtté váljon végre. Igaz, az anyai akaratnak ellenszegülve ő választotta házastársul ezt a sugárzóan szép, vidám, élettől duzzadó, szerelmes fiatal nőt, Fráter Erzsébetet. A bátorság csak a választásig tartott, azután rászabadította anyja zsarnokságát a házasságukra, saját felnőtt életükre, és ezzel mindkettejük sorsát megpecsételte. A tehetséges fiatal drámaíró (akinek Portugál című darabját kilencedik éve tartja műsorán a Katona József Színház) a Vesztett éden- ben a magyar irodalomtörténet furcsa szerelmi háromszögét írta meg. Szereplői Madách Imre, Majthényi Anna, a költő anyja és Fráter Erzsébet, a feleség. Majthényi Anna a markában akarja tartani a fiát azután is, hogy az megnősült, s az ő akarata ellenére egy feltehetően valóban könnyelmű, felszínes és butácska, de életvidám, melegszívű és nem utolsósorban nagyon érzéki lányt választ magának, aki őszintén szereti. Az anya természetesen a fia iránti szeretet nevében - „én nem ilyen asszonyt képzeltem melléd” - fordul ellene; az első perctől kezdve gyűlöli, megveti és lenézi a menyét, s rövid időn belül pokollá teszi a házaspár életét. Kilenc évig bírják, akkor elválnak. Erzsit megfosztják gyermekeitől, elzüllik. Madách még megírja Tragédiáját (amely a férfi és nő tragédiája is), aztán tíz év múlva, negyvenegy évesen meghal. Az anya győzött: húsz évvel éli túl a fiát. Kőváry Katalin, aki már 2004-ben megrendezte a darabot, amelyet a Thália Színházban mutattak be, most a megújult Pinceszínházba hozta el ezt a kitűnő drámát és előadást. Kőváry az a fajta rendező, aki sosem hagyja felhőtlenül „szórakozni” a közönséget, s ehhez Egressy drámája nagyon is a kezére játszik. A ragyogó dialógusok sisteregnek a színpadon, a feszültség a székéhez szegezi a nézőt, Ferencváros aki döbbenten látja, amint az éles pengevágások mély, vérző, nem gyógyuló sebeket ejtenek a lelkeken. A szeretet és a gyűlölet egyformán pusztító vihara elsöpör nőt, férfit, gyerekeket. Madách - amíg bír - kötelességtudó- an áll ebben a tornádóban. Széles Tamás kiválóan alakítja a két nő közt őrlődő, gyenge és gyáva férfi szerepét. Elveszetten, kétség- beesetten futkos egyiktől a másikig, mindkettőnek meg akar felelni, és senkinek sem tud. Az anyát játszó Kiss Marinak vannak kiváló pillanatai, de ez a figura túlnő rajta, nincsenek egy súlycsoportban. Derekas igyekvését nézve nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy mit hozott volna ki ebből a szerepből mondjuk Sulyok Mária. Tóth Auguszta Fráter Erzsije meggyőző, sőt, összeomlása hiteles és megrázó. Dőry Virág szokásos jelzésszerű díszletei, a szürke háttér és a szürke kosztümök jól érzékeltetik ennek a világnak és ezeknek az oly különböző embereknek mégiscsak egyformán reménytelen sorsát. Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy látogasson el a Pinceszínházba, nem fogja megbánni. Még akkor sem, ha a kabátja esetleg már nem fér be a ruhatárba Ferenci Zsuzsa Fotó: Steiner Gábor 19 2007. március
