Ferencváros, 2007 (17. évfolyam, 1-9. szám)
2007. március / 3. szám
Petőfi Sándor: SORS, NYISS NEKEM TÉRT... Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek Az emberiségért valamit! Ne hamvadjon ki haszon nélkül e Nemes láng, amely úgy hevít. Láng van szivemben, égbül-eredt láng, Fölforraló minden csepp vért; Minden szív-ütésem egy imádság A világ boldogságáért. Oh vajha nemcsak üres beszéddel, De tettel mondhatnám el ezt! Legyen bár tettemért a díj egy Uj Golgotán egy új kereszt! Meghalni az emberiség javáért! Mily boldog, milyen szép halál! Szebb s boldogítóbb egy hasztalan élet Minden kéjmámorainál. Mondd, sors, oh mondd ki, hogy így halok meg, Ily szentül!... s én elkészítem Saját kezemmel azon keresztfát, Amelyre fölfeszíttetem. Kossuth-emléktábla a Ráday utcában A KERÜLET POLGÁRAINAK LAPJA XVII. ÉVF. 3. SZÁM
/
