Ferencváros, 2007 (17. évfolyam, 1-9. szám)

2007. február / 2. szám

KONYHAMESÉK Mi van a kamrában? Hát, így, február elején már nem sok. A zsine­gen nem csüngenek töppedt szőlőfürtök, a rú­don is egyre rövidebb a kolbász, és a szalonná­ból is nap mint nap vékonyabb szeleteket vág az ember. Van még birsalma a kredenc tetején, meg egy-két üveg cseresznyebefőtt, de a fogyó­ban levő készleteket lassan pótolni kellene. Vi­déki porta, a gőzölgő krumplipaprikás-falu, ami talán már nincs is. Azért jó elnosztalgiázni. Városban persze más a helyzet. Se kamra, se kredenc, csak mélyhűtőláda. Abban is jégkásaálcába fagyott jóégtudjami, hús vagy hal, eper vagy meggy, édes tészta vagy sós. Na, igen, ha még nyáron felcímkéztem volna, most csak előkapnám, és nem zsákbamacskát kellene felolvasztanom. Majd jövőre rendeseb­ben járok el, és nem hagyom bederesedni a lá­dát sem. Egyelőre azonban ki kell üríteni a mélyhűtőt, leolvasztani a hat centi vastag jég­páncélt, és felhasználni, amit csak lehet. Ve­gyük sorra. Ez a kislábosba fagyott pirosas va­lami talán töltött káposzta. Másfél adag, azért fagyasztottam le, mert ennyivel nem lehet mit kezdeni. Se akkor, se most. A két darab öklöm- nyi tésztagombóc vagy sajtos pogácsaalap, vagy pizzatészta, vagy almás pitének való ma­radék - a háromból kettő biztos. Felolvasztjuk, aztán majd kiderül. Gurulós lehetett valamikor ez a deres, fél téglává fagyott gyümölcspép. Tálba rakjuk, olvadjon. Még jó, hogy a cukros darált diót felismerni fél év múlva is, a kis, csavaros üveg átlátszó, és úgy néz ki, mint új­korában. Vajon hogy kerül a mélyhűtőbe? Fél­retesszük. Van itt még margarinos dobozban fahéjas reszelt alma vagy ahhoz nagyon hason­ló, és többéves gesztenyemassza. Elő velük! Ez a tejfölöspohár színültig zölddel csak spe­nót lehet, kizárásos alapon. Akad még diónyi parmezándarab, egyötöd rész a tömlős juhtúró­ból, uszkve nyolc és fél dekányi főtt tarja, na, szép kis háziasszony az ilyen, mint én, de még mielőtt az önostorozás eluralkodna rajtam, mentsük, ami menthető, vagyis ami használha­tó. A tészták már puhulnak, beléjük csippen­tek. Az egyik édeskés pitetészta, a másik pogá­csa-alapanyagnak tűnik. Az ihlet is megjön, amikor a már oly sokszor áldott muffinforma előkerül. Igaz, nem a mélyhűtőből, hanem a szekrény aljáról. A tizenkét mélyedésbe épp fele-fele arányban jut a kétféle tésztából. A di­ós-cukros gyümölcspép gesztenyével színültig megtölti az édes kosárkákat, a sósak egyik fe­lébe spenót, a másikba parmezános-juhtúrós füstölt tarja kerül. Amíg a sütő gázlángja hal­kan lobog, azon gondolkodom, mi a csudát ta­láltam volna ki vacsorára, ha rendes háziasz- szony vagyok, és csak steril, felcímkézett éte­lek lettek volna a mélyhűtőmben, ha hanyagul és meggondolatlanul nem dugdosok bele min­denféle maradékot, hátha még jó lesz valamire. Lenne a ládában dátummal és lejárattal ellá­tott, fóliahegesztővel légmentesített bélszín? Vagy konyhakész „eredeti” olasz pizza? Eset­leg méregdrága, importból származó tiroli meggyes rétes elegáns csomagolásban? Lehet­ne, de nincs. Vannak viszont szebb napokat megélt kis cefetek ebből-abból, és gazdag kép­zelőerő. Másra már nincs is szükség. Csak egy jó kis boros teára, forralt borra a langyos édes­sós kosárkák mellé. A másfél adag töltött ká­posztát megkapja Boni, a jóságos eb, akinek ünnepnappá varázsoltunk egy unalmas, hideg, februári estét. A mélyhűtő csillog-villog, tágas és makulátlan. Azért ebből a sajtos-tarjás muffinból beleteszek egyet, rosszabb napokra, amikor csak előkapom, és elcsomagolom uzsonnára. Na, még egyet a diós-gyümölcsös­ből is. mezsu zővel együtt szerkesztette Az építészet története c. művét (1903). Lakása az Üllői út 119. alatt volt. 15.1922. Az érsekújvári születésű GREMEN Lajos Ferenc körúti piaci zöldségárust, „árdrágí­tót” (18 koronás áron vett burgonyát 20 koronáért árusította) 10 napi elzárásra és 1000 korona pénz- büntetésre - az ítéletnek falragasz útján való köz­zétételére - ítélte a Budapesti Királyi Ügyészség. 16.1897. Átadták a nagyközönségnek a Vásár­csarnokot. 17. 1971. Elhunyt TRÓCSÁNY1 Zoltán nyel­vész, irodalom- és könyvtörténész, műfordító, Eötvös-kollégista, majd az Akadémiai Könyvtár könyvtárosa, később az MTA főtitkári hivatalának igazgatója. 1935-ben az Országos Széchényi Könyvtár főkönyvtárosa lett. Kutatásainak közép­pontjában a magyar művelődés-, irodalom- és könyvtörténet kérdései álltak. A Sobieski u. 24. alatt lakott. 19.1989. Elhunyt KÁLMÁN György Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész. Lakott kerületünkben is, a Ráday utca 14.-ben. 20.1937. JÓZSEF Attila ezen a napon találko­zott először KOZMUTZA Flóra gyógypedagó­gus-pszichológussal, akit megszeretett, és akitől házasságot remélt. 22.1980. Elhunyt DABÓCZ1 Mihály szobrász. A Képzőművészeti Főiskolán Kisfaludy Stróbl Miklós osztályában végzett, ahol tanársegédje lett. Rómában ösztöndíjas volt, sokáig a római is­kola stílusában dolgozott. Közel 50 köztéri szobra mellett kisplasztikái, érmei is jelentősek. A har­mincas évek másik felétől az ötvenes évek végéig jelentős volt vívói sporttevékenysége is. A Kosár­ka sétány 6.-ban lakott. 1972. Elhunyt ISTÓK Já­nos szobrász. Münchenben, illetve Stróbl Alajos­nál tanult. A Ráday utca 22.-ben volt műteremla­kása. 23.1873. Húsz év csend után újabb sztrájkso­rozat kezdődött a CONCORDIA malomban. 25.1944. Elhunyt DÉSI HUBER István festő­művész, grafikus. (Lásd.: febr. 6.) 26.1835. Elhunyt HOFRICHTER József építő­mester, fő műve a Kálvin téri református templom (1816). 28. 1967. Elhunyt TÓTH Péter vívóbajnok, tagja volt az 1908. évi londoni és az 1912. évi stockholmi olimpia kardcsapatának, egyéni és csapatküzdelmekben több éven át országos baj­nokságot nyert a Magyar Atlétikai Club (MAC) versenyzőjeként. Autóbaleset áldozata lett. Laká­sa a Lónyai u. 50. alatt volt. Samodai József 17 2007. február

Next

/
Oldalképek
Tartalom