Ferencváros, 2007 (17. évfolyam, 1-9. szám)
2007. február / 2. szám
KONYHAMESÉK Mi van a kamrában? Hát, így, február elején már nem sok. A zsinegen nem csüngenek töppedt szőlőfürtök, a rúdon is egyre rövidebb a kolbász, és a szalonnából is nap mint nap vékonyabb szeleteket vág az ember. Van még birsalma a kredenc tetején, meg egy-két üveg cseresznyebefőtt, de a fogyóban levő készleteket lassan pótolni kellene. Vidéki porta, a gőzölgő krumplipaprikás-falu, ami talán már nincs is. Azért jó elnosztalgiázni. Városban persze más a helyzet. Se kamra, se kredenc, csak mélyhűtőláda. Abban is jégkásaálcába fagyott jóégtudjami, hús vagy hal, eper vagy meggy, édes tészta vagy sós. Na, igen, ha még nyáron felcímkéztem volna, most csak előkapnám, és nem zsákbamacskát kellene felolvasztanom. Majd jövőre rendesebben járok el, és nem hagyom bederesedni a ládát sem. Egyelőre azonban ki kell üríteni a mélyhűtőt, leolvasztani a hat centi vastag jégpáncélt, és felhasználni, amit csak lehet. Vegyük sorra. Ez a kislábosba fagyott pirosas valami talán töltött káposzta. Másfél adag, azért fagyasztottam le, mert ennyivel nem lehet mit kezdeni. Se akkor, se most. A két darab öklöm- nyi tésztagombóc vagy sajtos pogácsaalap, vagy pizzatészta, vagy almás pitének való maradék - a háromból kettő biztos. Felolvasztjuk, aztán majd kiderül. Gurulós lehetett valamikor ez a deres, fél téglává fagyott gyümölcspép. Tálba rakjuk, olvadjon. Még jó, hogy a cukros darált diót felismerni fél év múlva is, a kis, csavaros üveg átlátszó, és úgy néz ki, mint újkorában. Vajon hogy kerül a mélyhűtőbe? Félretesszük. Van itt még margarinos dobozban fahéjas reszelt alma vagy ahhoz nagyon hasonló, és többéves gesztenyemassza. Elő velük! Ez a tejfölöspohár színültig zölddel csak spenót lehet, kizárásos alapon. Akad még diónyi parmezándarab, egyötöd rész a tömlős juhtúróból, uszkve nyolc és fél dekányi főtt tarja, na, szép kis háziasszony az ilyen, mint én, de még mielőtt az önostorozás eluralkodna rajtam, mentsük, ami menthető, vagyis ami használható. A tészták már puhulnak, beléjük csippentek. Az egyik édeskés pitetészta, a másik pogácsa-alapanyagnak tűnik. Az ihlet is megjön, amikor a már oly sokszor áldott muffinforma előkerül. Igaz, nem a mélyhűtőből, hanem a szekrény aljáról. A tizenkét mélyedésbe épp fele-fele arányban jut a kétféle tésztából. A diós-cukros gyümölcspép gesztenyével színültig megtölti az édes kosárkákat, a sósak egyik felébe spenót, a másikba parmezános-juhtúrós füstölt tarja kerül. Amíg a sütő gázlángja halkan lobog, azon gondolkodom, mi a csudát találtam volna ki vacsorára, ha rendes háziasz- szony vagyok, és csak steril, felcímkézett ételek lettek volna a mélyhűtőmben, ha hanyagul és meggondolatlanul nem dugdosok bele mindenféle maradékot, hátha még jó lesz valamire. Lenne a ládában dátummal és lejárattal ellátott, fóliahegesztővel légmentesített bélszín? Vagy konyhakész „eredeti” olasz pizza? Esetleg méregdrága, importból származó tiroli meggyes rétes elegáns csomagolásban? Lehetne, de nincs. Vannak viszont szebb napokat megélt kis cefetek ebből-abból, és gazdag képzelőerő. Másra már nincs is szükség. Csak egy jó kis boros teára, forralt borra a langyos édessós kosárkák mellé. A másfél adag töltött káposztát megkapja Boni, a jóságos eb, akinek ünnepnappá varázsoltunk egy unalmas, hideg, februári estét. A mélyhűtő csillog-villog, tágas és makulátlan. Azért ebből a sajtos-tarjás muffinból beleteszek egyet, rosszabb napokra, amikor csak előkapom, és elcsomagolom uzsonnára. Na, még egyet a diós-gyümölcsösből is. mezsu zővel együtt szerkesztette Az építészet története c. művét (1903). Lakása az Üllői út 119. alatt volt. 15.1922. Az érsekújvári születésű GREMEN Lajos Ferenc körúti piaci zöldségárust, „árdrágítót” (18 koronás áron vett burgonyát 20 koronáért árusította) 10 napi elzárásra és 1000 korona pénz- büntetésre - az ítéletnek falragasz útján való közzétételére - ítélte a Budapesti Királyi Ügyészség. 16.1897. Átadták a nagyközönségnek a Vásárcsarnokot. 17. 1971. Elhunyt TRÓCSÁNY1 Zoltán nyelvész, irodalom- és könyvtörténész, műfordító, Eötvös-kollégista, majd az Akadémiai Könyvtár könyvtárosa, később az MTA főtitkári hivatalának igazgatója. 1935-ben az Országos Széchényi Könyvtár főkönyvtárosa lett. Kutatásainak középpontjában a magyar művelődés-, irodalom- és könyvtörténet kérdései álltak. A Sobieski u. 24. alatt lakott. 19.1989. Elhunyt KÁLMÁN György Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész. Lakott kerületünkben is, a Ráday utca 14.-ben. 20.1937. JÓZSEF Attila ezen a napon találkozott először KOZMUTZA Flóra gyógypedagógus-pszichológussal, akit megszeretett, és akitől házasságot remélt. 22.1980. Elhunyt DABÓCZ1 Mihály szobrász. A Képzőművészeti Főiskolán Kisfaludy Stróbl Miklós osztályában végzett, ahol tanársegédje lett. Rómában ösztöndíjas volt, sokáig a római iskola stílusában dolgozott. Közel 50 köztéri szobra mellett kisplasztikái, érmei is jelentősek. A harmincas évek másik felétől az ötvenes évek végéig jelentős volt vívói sporttevékenysége is. A Kosárka sétány 6.-ban lakott. 1972. Elhunyt ISTÓK János szobrász. Münchenben, illetve Stróbl Alajosnál tanult. A Ráday utca 22.-ben volt műteremlakása. 23.1873. Húsz év csend után újabb sztrájksorozat kezdődött a CONCORDIA malomban. 25.1944. Elhunyt DÉSI HUBER István festőművész, grafikus. (Lásd.: febr. 6.) 26.1835. Elhunyt HOFRICHTER József építőmester, fő műve a Kálvin téri református templom (1816). 28. 1967. Elhunyt TÓTH Péter vívóbajnok, tagja volt az 1908. évi londoni és az 1912. évi stockholmi olimpia kardcsapatának, egyéni és csapatküzdelmekben több éven át országos bajnokságot nyert a Magyar Atlétikai Club (MAC) versenyzőjeként. Autóbaleset áldozata lett. Lakása a Lónyai u. 50. alatt volt. Samodai József 17 2007. február
