Ferencváros, 2007 (17. évfolyam, 1-9. szám)

2007. január / 1. szám

Cziráki Szabina európai uniós és pályázati tanácsnok Jogász, 2004-ben végzett a Pázmány-egyetera Jog- és Államtudományi Karán. Az előző ciklusban külsős bizottsági tag volt az egészségügyi és szociális, később a közbeszerzési bizottságokban. Korábban egy infor­matikai cégnél dolgozott, jelenleg főállású képviselő. Feladatairól, munkájáról, céljairól kérdezem.- Elődleges feladatom az, hogy minél több pályázati lehetőséget feltárjak a kerület számára. A 2007-től elin­duló operatív programok keretében kiírandó pályázato­kon való részvétel lesz az elsődleges célkitűzés a jövő­ben. Fontos az, hogy az önkormányzat célzottan tudjon pályázni, ezért lényeges kérdés a pályázati prioritások ki­dolgozása az önerő minél jobb felhasználása érdekében.- Melyek ezek a prioritások?- A kerület fejlesztése szempontjából lényeges a Belső-Ferencváros, ennek kulturális negyeddé alakítása, a Középső-Ferencvárosban a Jó­zsef Attila-terv, amely a Gát utca környékének rehabi­litációjára vonatkozik. De fontosak lesznek még a kör­nyezetvédelmi projektek, valamint az intézmények fej­lesztése.- Milyen tapasztalatai vannak a pályázatfigyelésben, illetve pályázatírásban?- Korábbi munkámmal összefüggésben dolgoztam már pályázatokkal, még az NFT1. operatív programjain belül kiírt pályázatokon vettünk részt, volt, amelyiken nyertünk, volt, amelyiken nem.- Van-e már futó program?- A tavalyi évben kimagasló eredményt ért el a kerü­let, hiszen a Ferenc térnek és környékének felújítására uniós forrásból került sor. Emellett kisebb pályázatokon vett részt az önkormányzat, a Flumán Erőforrás Operatív Program kere­tében nyert pénzt bölcsődefejlesztésre. mezsu Dr. Boldizsár Ildikó meseterapeuta november­ben a Boráros téri könyvtárban tartott előadást kerületi pedagógusoknak a mese varázserejéről és gyógyító hatásáról. Varázslás és fogyókúra - Mesék, mesemondók, motívumok - Mesepoétika címmel láttak napvilá­got elméleti írásai, de szépirodalmi művei is jelen­tek meg: Amália álmai - Mesék a világ legszomo­rúbb boszorkányáról (Az év könyve Artisjus-díj) a Fekete Világkerülő Ember (IBBY-díj). Egyes me­séit lefordították angol, olasz, francia és német nyelvre, kötete Németországban vár megjelenésre. Két saját mesekönyvén kívül 14 mesekönyvet állí­tott össze és rendezett sajtó alá, valamint olvasó­könyveket írt az általános iskola 2., 3., és 4. osztá­lya számára. 2002-ben Fitz József-díjat, 2003-ban Aranyalma-díjat kapott az olvasáskultúra területén végzett munkájáért. 1993 óta óraadóként több főis­kolán és egyetemen tanított gyermekirodaimat és meseesztétikát. Az elmúlt tíz évben előadásokat tartott az ország legnagyobb könyvtáraiban, oktatá­si intézményeiben, valamint Helsinkiben és Tallinnban. 2006-ban József Attila-díjjal jutalmaz­ták munkásságát.- Mit jelent az, hogy a mese gyógyít?- A mese gyógyító erejéről először egy gyerek­kórházban szereztem tapasztalatokat, ahová az én akkor ötéves fiam is került. Nemcsak neki, hanem az ott fekvő többi gyereknek is sokat meséltem, és láttam, hogy a mesék milyen elementáris erővel hatnak a kis betegekre. A fiam gyógyulása után visszajártam a kórházba, és sok-sok mese elmon­dása után értettem meg, hogy nemcsak minden élethelyzetnek, hanem minden betegségnek is megvan a maga meséje, és akkor tudok a legtöbbet segíteni, ha a mesét és az embert egymásra ismer­tetem. A többi már az ő dolguk.- Miért és miben segít a mese?- A mesékben olyan üzenetek vannak kódolva a világról, az emberről és a bennük lévő lehetőségek­ről, amelyek elképesztő energiákat képesek meg­mozgatni a mesehallgatókban. Az „egymásra is­Meseterápia mérés” ugyan könnyen megtörténhet, de az, hogy mit kezd az ember saját meséjével, vagyis végső soron saját sorsával, már bonyolultabb folyamat, és ilyenkor bizony előfordul, hogy segítségre van szükség. Meseterapeutaként én ezt a segítséget igyekszem megadni. Mivel minden mese az egyen­súly elvesztéséről és újra megtalálásáról szól, ne­kem az a dolgom, hogy ebben, vagyis az egyensúly helyreállításában segítsek, legyen szó akár szervi, akár mentális kibillentségről. Feladatomnak tekin­tem, hogy a mesék közvetítésével megtaláljam a páciens számára az elvesztett vagy éppen még meg nem talált utat, amely kivezeti őt a bajból, és kul­csokat adjak a kezébe ahhoz, hogy az út során elé tornyosuló kapukat, ajtókat, sziklatömböket ki tud­ja nyitni.- A mesével való gyógyítást lényegében ön ta­lálta ki?- Meseterápia mindig is létezett, csak nem így hívták. Igazi elődeimnek az archaikus kultúra me­semondóit tartom, azokat a férfiakat és nőket, akik mindennap meséltek valamit a törzs tagjainak. Ez csodálatos hatással volt rájuk! Mindenki tudta a dolgát, és ha elakadt, a következő napi mese to­vábblendítette az úton. Nagyon fontos egyébként számomra, hogy a legtöbb mesemondó férfi volt! Aztán a hindu orvoslásban is megszokott volt a mesékkel való gyógyítás. A lelki vezető adott egy mesét a betegnek kontempláció céljára, és a beteg addig foglalkozott ezzel a történettel, amíg meg nem értette, merre kell mennie. A pszichológia is alkalmazza a meséket, de sajnos nem olyan mér­tékben, amennyire ez kívánatos lenne. Egyébként Jung és tanítványai, elsősorban Marie-Louise von Franz is alkalmaztak meséket terápiában.- Mindenki gyógyítható mesével?- A meseterápia a bölcsőtől a koporsóig alkal­mazható, és ezt szó szerint kell érteni. A legfiata­labb „betegem” egy 24 hétre született magzat volt, akinek az inkubátorában folyamatosan szóltak a ki­zárólag az ő számára kiválasztott és az ő élethely­zetének élet és halál határa megfelelő mesék, ame­lyek meggyőzték őt arról, hogy maradjon közöt­tünk. A meseterápia hasznos kisgyerekeknek, kis- és nagykamaszoknak, fiatal felnőtteknek, az életük közepén járóknak és azoknak is, akik már búcsúz­nak az élettől. A titka ennek csupán annyi, hogy mindig az adott élethelyzetnek megfelelő és az adott személyre szabott mesével kell dolgozni, és akkor megtörténik a csoda. mezsu „Ferencvárosi mozi” A Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény min­den kedves érdeklődőt szeretettel vár január 26-án pénteken, délután S órakor a Ráday utca 18.-ban kezdődő rendezvényére (bejárat az Erkel u. 15. felől), melyen „A hely szelle­me” című programsorozatunkat folytatva Blaski János festőművésszel beszélgetünk: ho­gyan látta a festő 1944-45-ben Budapest ostro­mát? A programon archív felvételeket is levetí­tünk az ostrom által okozott pusztításokról, majd ezt követően kötetlen beszélgetésre kerül sor. A szervezők mindenkit szeretettel várnak. Figyelem!!! A rendezvényen való részvétel­hez előzetes bejelentkezés szükséges telefo­non vagy e-mailen. Tel.: 218-7420, e-mail: helytorteneti@ferencvarosimuvkp.hu Ferencváros 5 2007. január

Next

/
Oldalképek
Tartalom