Ferencváros, 2007 (17. évfolyam, 1-9. szám)
2007. szeptember / 9. szám
2007. szeptember „ A Gőz” és a jazz Gőz László a Kodály Zoltán által megálmodott mintaiskolában gyermekként került kapcsolatba a klasszikus zenével, gimnáziumi évei alatt már jazzt játszik, huszonkét évesen pedig a Zeneművészeti Főiskola tanára. Együttesei és a tanítás mellett az üzletre is jut ideje, az általa vezetett vállalkozás egyik legismertebb rendezvénye a szeptemberben immár ötödik alkalommal megrendezett MÓL Budapest Jazz Fesztivál amely öt napon keresztül évek óta hatalmas közönséget vonz a Ferencvárosba. Gőz Lászlót 2003-ban a Magyar Köztársasági Arany Erdemkereszttel tüntették ki életművéért, amely korántsem ért még véget, hiszen a szakma által évtizedek óta csak „A Gőzeként emlegetett 52 éves művész sok mindent tartogat még a zenekedvelők számára. A zenei általános iskola már tudatos választás volt? Nem. Édesanyám a Lórántffy utcai általános iskolában tanított földrajzot és biológiát, így kerültem én is a korábban - és most ismét - Baár-Madas Református iskolába. Itt harmadik osztálytól kötelező zeneoktatás folyt, minden nap. Olyan nevekkel, mint Csík Miklós, Friss Gábor vagy Bartalos Ilona, akik az akkori nagy kórusokat fémjelző, több nyelven beszélő, tehetséges pedagógusok voltak. Minden létező hangszernek külön oktatása volt (én öt évig tanultam klasszikus hegedűt), és olyan világhírességek látogatták óráinkat, mint Yehudi Menuhin vagy Pablo Casals. Emellett a közismereti tárgyakat is erősen számon kérték, tehát nem kiváló zenei, de gyenge általános tudással hagytuk el az iskolát. A Kodály módszer a szocialista érában kitűnően „eladható termék” volt, és a kecskeméti mellett a mienk volt a másik ilyen mintaiskola. Az iskolában aztán hamar kiderült, hogy a zene „jól fekszik” nekem, így a folytatás is a zene köré összpontosult. Egy ilyen általános iskola után gondolom értelemszerű a folytatás. Nem egészen. Reálgimnáziumba jártam, és két évig a zenélést is abbahagytam, de harmadikban újra kezdtem, és azóta harsonán játszom. A két év kihagyás nem hagyott mély nyomokat, hiszen az általános iskolában olyan szintű képzést kaptunk, hogy máig is abból élünk. A gimnázium után azonnal jött a konzervatórium, ami akkor még a Zeneművészeti Főiskola kihelyezett jazz-tanszakaként működött. Ez akkor még nem főiskola volt, de csak érettségi után lehetett jelentkezni. Párhuzamosan végeztem a klasszikus konzervatóriumot és a jazz tanszakot. 22 évesen jelentkeztem főiskolára, ahol harsona-, zene- és szolfézs-összhangzattan tanári diplomát szereztem. Közben már tanítottam a jazz-tanszakon. Éppen mostanában köszöntöttek a harminc éves jubileum alkalmából. Közben játszott több zenekarban is. Igen. A főiskola után pedig megalakult a 180-as csoport, amely majdnem tíz évig létezett, közben pedig rengeteg stúdiómunkában is részt vettem. Több jazz-zenekarnak is tagja voltam, és a Locomotiv GT-nek is, a négy alaptag mellett Dés Lászlóval session zenészként vettünk részt a koncerteken és a lemezfelvételeken. Rengeteg filmzenét is készítettünk együtt. Később a Jazz+Az együttessel is felléptünk, amit Geszti Péterrel és Dés Lacival hoztunk létre. Sok külföldi rádióban, rádióval, híres zenészekkel is készített felvételeket. Több mint száz lemezen játszom, mint stúdiózenész, és rengeteg koncerten léptem fel. 38-39 évesen, aztán úgy döntöttem, hogy ezt a fajta zenélést abbahagyom. Akkor már nem volt 180-as csoport. Volt egy jazz zenekarom, az ESP Group, de az és a tanítás inkább kedvtelés volt, mint megélhetési forrás. Tizenegy éve alapítottam a Budapest Music Centert, ami azóta is létezik a Lónyay utcában, egy Bachmann Gábor által tervezett különleges helyiségben, amely korábban a NA-NE Galéria volt. Bár a zenélés a professzionális előéletem okán megmaradt „hobbi utóéletemnek”, most ez a vállalkozás tölti ki az életemet. Mit csinál a BMC? Elsősorban egy zenei információs központ, amely összegyűjti és rendszerezi a magyar zenészek, előadóművészek, zeneszerzők adatait, és az Interneten ezt egyfajta keresőrendszerrel ingyenesen hozzáférhetővé teszi. Ez hatalmas munka, amit segít saját, kb. százezer kötetes zenei könyvtárunk, ami a Budapest Music Center alapja és amit az olvasók is ingyen használhatnak, a Lónyay utcában. A zenei információs központ mellett belevágtunk a lemezkiadásba is. Huszonkét országos terjesztői hálózatunk van, lemezeink Japántól, New Yorkon át, gyakorlatilag az egész világon ott vannak: klasszikus és kortárs, valamint jazz-zenei kiadványok. A lemezfelvételek nagy részét mi magunk készítjük, teljes folyamatukban. Számos kiadványunk nyert olyan rangos zenei díjakat, mint a francia Jazzman magazin CHOC díja. Erre a magazin havonta megjelenő körülbelül. száz jazz lemez közül egy-kettőt minősít érdemesnek. A BMC kiadásában megjelent lemezek közül már több mint tíz kapta meg ezt az elismerést. Emellett lemezeink ott vannak a cannes-i Midemen is, ahonnan szintén hoztunk már el Classical Awards díjat, Ezek mellett még számos más kitüntetéssel is büszkélkedhetünk. A BMC legújabb projektje a Kortárs Zenei Központ, amely várhatóan egy év múlva nyitja meg kapuit. A Mátyás és Imre utcák sarkán jelenleg felújítás alatt álló épületben kap helyet az információs központ, a kiadó és a zenei könyvtár, valamint egy jazz klub és egy háromszáz fős koncertterem is. Emellett számos koncertet szervezünk - évente 15-20-at -, többek között a Művészetek Palotájában. Nyolc éve részt veszünk a T-Mobile Kapcsolat koncertjeinek lebonyolításában is. Most készülünk a Műcsarnokban a Music Forum Expo-ra, amely három nap alatt koncertekkel, tudományos előadásokkal és ismeretterjesztő kiállítással nyújt betekintést az elektroakusztikus és számítógépes zene világába. 24 I Ferencváros
