Ferencváros, 2007 (17. évfolyam, 1-9. szám)
2007. augusztus / 8. szám
2007. augusztus M ese az aládúcolt házról Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren innen, de az ékes-fényes Ferenc téren túl, volt egyszer egy ház. Kívülről csak annyira vedlett, mint a többi, de engem, vándort megállít a kapualjból elém táruló látvány. Az udvarban valóságos erdő a függőfolyosót alátámasztó, lombjukvesztett fákból, diszkrét, csak a sötétség közeledtével előbújó százlábúakkal. A fatörzseket nagy X-ként rögzítő lécek kötik össze, ügyet sem vetve arra, fal van-é mögöttük, vagy ajtó, netán ablak. A háznép összesereglik jöttömre, hiszen ott járok, ahol a madár se, mert fél, ha rászáll valamire, leszakad alatta. A népek egyre sorolják nekem, idegen vándornak a gonosz rontás jeleit: a tizenéve száradó erdőt, a függőfolyosó hiányzó köveit, a billegő korlátot, az ujjnyi repedéseket, a leesni készülő párkánykövet, a beázásokat, a lakások aládúcolt mennyezeteit, a kidőlés határán álló lábazatköveket. Kis embermeséket suttognak a fülembe: arról, hogy a gáz nincs bevezetve, a villannyal való fűtés télen akár százezret is kóstálhat havonta, a megsüllyedt pincefödémről, az elfűrészelt oszlopról, amelytől nem fért be a bútor. Az ablakokon, ajtókon lecsorgó, azokat egy év alatt tönkretevő páráról, nedvességről, arról, hogy télen sokan albérletbe mennek a kifűthetetlen lakásokból. Mesélik, hogy a környéken sok, ennél jobb állapotú házra rámutat a Hivatal Embere a varázspálcájával, s azt lebontják. Elkeseredve újságolják, hogy az a varázspálca sem jár erre, amelynek suhintására megifjodik egy-egy ház (igaz, nem egy szempillantásra, hanem hónapok alatt). Azt gondolhatják, tán varázsló vagyok, hiszen toll és jegyzetfüzet van a kezemben, s fényképező-masina lóg a nyakamban; mert rajtuk csak a csoda segíthet! Igyekszem ennek megfelelni, hiszen ők is apró varázslatokat mutatnak nekem: szépen kicsempézett fürdőszobát, frissen tapétázott falakat, cserépben szép virágokat a halott erdő fáira erősített tartókban, a járást négykézláb próbáló, mosolygó gyermeket. Már az is csoda, hogy a kőműves, az ács, az ügyvédjelölt, elkeseredésén úrrá lévén, nap mint nap felkel, elindul, s teszi a maga dolgát más emberek hasznára. Nekidurálom hát magam, hátravetem a vándorköpönyegemet (ne legyen útban), s tétova kört írok le a toliammal, fényképező-masinámmal, akár egy varázspálcával. Ahogy gondoltam. Nem történik semmi. Az enyémnél sokkal nagyobb varázserőre van itt szükség. A halott erdő fáit összekötő lécek ikszei akár a katonák keresztbe tett alabárdjai: nem engedik be a 21. századot. Aki nem hiszi, járjon utána a Balázs Béla utca 25.-ben. krivi Takarékoskodjunk a pénzünkkel Víztakarékosság Budapesten jelenleg áfával együtt 414 Ft víz- és csatornadíjat fizetünk egy köbméter hideg vízért. Ehhez jön még az általunk elhasznált víz melegítésére fordított költség, amely ennek az összegnek mintegy a másfél-kétszeresére tehető köbméterenként. Nem mindegy tehát, mennyit fogyasztunk belőle. Az első feladat a víz értelmetlen pocsékolásának megakadályozása. Egy csöpögő csap is havi több száz liter víz pazarlását jelenti, egy folydogáló vécétartály már köbméterben mérhető mennyiség ugyanennyi idő alatt, míg egy idejében fel nem fedezett csőtörés mellbevágó, több tíz- vagy akár százezer forintos kiadást is jelenthet. Bizony, rá kell nézni időnként a vízórára! Apropó, vízóra. Társasházakban főként azokban a lakásokban érdemes beszerelni, ahol az átlag családlétszámnál (~3 fő) kevesebben élnek, vagy tudják magukról, hogy takarékosan bánnak a vízzel. A vízórának egyébként nevelő hatása is van; a számla összege még megrögzött rossz szokásaink feladására is rávehet bennünket. Ez nem egyszerű, mint ahogyan a híres író, Mark Twain tartja: „Hja, a szokás! Senki sem hajíthatja ki az ablakon keresztül: ki kell kísérni a lépcsőházba, s azután fokonként lecsalogatni.” Ilyen pazarló szokás a folyóvizes mosogatás. Az öblítésnél higiéniai okokból már ajánlott, de úgynevezett perlátorral felszerelt vízcsappal (a legtöbb korszerű csap ilyen, de utólag is felszerelhető) - amely a vízsugárhoz levegőt keverve jobban eloszlatja a vizet az öblítendő edényeken - számottevő megtakarítás érhető el. A mosogatógép sokkal víztakarékosabb a kézi mosogatásnál, áramfogyasztása viszont jócskán megterheli a pénztárcánkat. Csak akkor éri meg beszerezni, ha a mérleg másik serpenyőjébe az általa nyújtott kényelmet is beletesszük. Fürdés vagy zuhanyozás? - sokan teszik fel a kérdést. Ne feledjük azonban, hogy egy egyharmadig töltött kádban való fürdés akár takarékosabb is lehet, mint mondjuk egy 10 percig tartó élvezetes zuhanyozás. Az egykaros csaptelepekkel szinte azonnal beállítható a kívánt hőfok: ez is megtakarítással jár. A vízöblítéses vécé komoly vízfogyasztással jár, azonban ma már számos víztakarékos tartály, illetve öblítőcsap kapható, amelyeknél mi szabályozhatjuk az éppen szükséges vízmennyiséget. Az ilyen beruházás nagyon hamar megtérül. A panelházakban nyáron a csapból sokáig kell folyatni az átmelegedett vizet, mielőtt kellemes, hűs ivóvizet nyerünk. Ajánlatos inkább egy üveg vizet a hűtőszekrényben tartanunk. A legjobb megoldás persze a falban futó vezetékek hőszigetelése csőhéjjal (hideg- és melegvíz-vezeték egyaránt), de ez új építéseknél vagy felújításoknál jöhet szóba. Kertes házakban, társasházakban sok víz megy el locsolásra, öntözésre is. A külön vízórával felszerelt kerti csap lehet a megoldás, amellyel a csatornadíjat - a víz-csatorna díjának több mint a felét - takaríthatjuk meg. Ne feledjük, a melegben végzett locsolás -amellett, hogy veszélyes a növényekre - pazarló is: nagy része elpárolog, mielőtt a növény gyökere hasznosíthatná. Van egy teljesen elfeledett, abszolút megtakarítást eredményező módszer, az esőcsatorna kifolyójából távozó esővíz összegyűjtése. A hordókból, tartályokból nemcsak öntözőkannával merhető ki a víz; a barkácsáruházakban viszonylag szerény összegért vásárolhatunk kis teljesítményű szivattyút. A meleg vízzel való takarékoskodás lehetőségeiről egy más alkalommal, az energiával való takarékosság témájánál esik majd szó. Megtakarításunk összes értelme megkérdőjeleződhet, ha a közszolgáltatóknak a hatóság megengedi, hogy - a mi kisebb vízfogyasztásunk ürügyén - emelhessék szolgáltatásuk árát, s ezt a fogyasztóvédelemre hivatott szervezetek és mi, fogyasztók, eltűrjük. Krivánszky Árpád Ferencváros
