Ferencváros, 2007 (17. évfolyam, 1-9. szám)
2007. augusztus / 8. szám
Úgy látszik, ragadós a példa. Sok munkát végez a lakótelepen, de ezt a feladatot annyira megkedvelte, hogy nem szívesen mondana le róla. Mintegy mellesleg, a beszélgetés végén azt is elárulja, még pénzt se kér érte. Térítésmentesen tervezi a lakótelep virágszigeteit. ITT JÁRT A ZSŰRI A Virágos Magyarországért verseny zsűrije idén is alapos munkát végzett, bejárta szinte az egész lakótelepet. A Toronyház utcai Rönk-irodából indultak, ahol egy tájékoztató meghallgatása és a beültetett virágágyás megtekintése után az új büszkeséghez, a néhány hónapja átadott Ifjúmunkás u. 32. melletti játszókerthez indultak. Onnan visszakanyarodtak a Közösségi Házhoz, hogy környékét, de belső udvarának kialakítását és állapotát is szemrevételezzék. A Toronyház utcai söröző s más vendéglátóipari egységek részvétele a környezetszépítésben idén különösen érdekelte az értékelőket. Az említett helyszínen elégedett megjegyzéseket tettek a külső terasz dísz- burkolatára, a virágosításra s az akadálymentesítésre is. A zsűritagok megemlítették: nagyra értékelik a lakótelepiek ez irányú igyekezetét. Kíváncsiak voltak a Babák rózsaparkjára, amit nagyszerű kezdeményezésnek ítéltek. Örültek, hogy egy szülővel is találkozhattak, aki ottjár- tukkor éppen a rózsákat locsolgatta. A Pöttyös u. 10.-től a szomszédos bölcsödébe vitt az útjuk, majd az újabb állomás az Ifjúmunkás u. 25. volt, ahol a Ferencvárosi Egészségügyi Szolgálat környékén kialakított parkoló, illetve az akadálymentes járda keltette fel a figyelmüket. Érdeklődve hallgatták az alpintechnikával végzett parkfagondozásról szóló beszámolót. Mint minden évben, most is ragaszkodtak a Sportkert és a Nagyjátszótér felkereséséhez. Örömmel nyugtázták az újabb fejlesztéseket. A József Attila-emléktáblától az egynyári virágok bemutatójának virágágyaihoz sétáltak. A Dési Huber u 10. lakói által gondozott élőkért előtt idén is hosszasan időztek. Úgy tűnik - s ez a séta során tett több megjegyzésből is gyanítható az értékelés során különösen sokat nyom a latban a virágosításban való kiemelkedő lakossági részvétel. Ilyet szerettek volna minél többet látni, ezért a Bajcsev Iván zöldségüzlete környékét, az egész Aranyvirág sétányt és a Napfény utcát is végigjárták, a lakossági kiültetéseket pontozva. A Börzsöny utcában a könyvtár előtti domborművet tekintették meg, s az ottani virágkiültetést értékelték. A Napfény u.-Lobogó u. kereszteződésénél, a Finomságok boltja mellett kialakított csobogó, a zöld élőkért és a kulturált terasz - a reakciókból ítélve - újabb kedvező bejegyzést eredményezhetett a szemle jegyzőkönyvében. Kíváncsiak voltak a fásítási, fasor-felújítási munkák eredményére, így az Üllői út felé is kerültek egyet. Új elemként vette a zsűri a programjába a Távíró utcai véderdő parlagfűmentességének ellenőrzését, de nem talált kivetnivalót. Idén a lakossági szemétszállításról, az illegális szemétlerakó helyek felszámolásáról, a szelektív hulladékgyűjtésről is voltak kérdéseik. Értékelő útjuk utolsó állomásaként az Egyetértés utcai udvarokba tértek be, s azok szépítésének módozataival ismerkedtek. Sok minden változott az évek során, két dolog azonban változatlan. Most is volt mivel büszkélkednünk, de a zsűri szokásos titkolózása, titoktarása is megmaradt. Nagyon szép volt, gratulálunk! - mondták, s ennél bővebb értékelésre ezúttal sem voltak kaphatóak. Várnunk kell tehát megint októberig. ALÁÍRÁSOK ODA-VISSZA Annyi szép lakótelepi szokás kialakulása után most egy kedvezőtlen is kezd divattá válni. Vannak konkrét esetek és konkrét címek, egyrészt mivel azonban a jelenség messze túlmutat ezeken, másrészt az olykor személyeskedésig menő vitáknak sem akarunk újabb tápot adni, e sorok szerzője - szokásától eltérően - ezúttal csak általánosságban szól. Megjelenik egy hír, ami valamiféle változásról szól a lakókörnyezetben. Akik úgy gondolják, hogy számukra ez előnytelen lehet, aláírásgyűjtésbe kezdenek és tiltakoznak. Ezt megneszelve azok, akik hasznosnak tartják a változást - tiltakozva a tiltakozás ellen -, szintén aláírásokkal kívánják semlegesíteni a másik kezdeményezést. Kétségtelenül egyszerűbb, mint szót érteni a másik táborral. Próbálom néhány példa kitalálásával megvilágítani, mire gondolok. Tételezzük fel, hogy valahol azt kérik az autósok, hogy a lakóház közvetlen szomszédságában alakítsanak ki néhány parkolóhelyet, mert egyre több autós él a házban. A tervezett helyszínre nyíló ablakok, erkélyek tulajdonosai tiltakoznak, mert nem akarják szívni a kipufogógázokat. Aláírásgyűjtésüket hírül véve az autósok is ezt teszik, hogy de, igenis, tessék csak megépíteni az új kocsihelyeket. Aztán törje csak a fejét a döntéshozó, hogy tud mindkét fél kérésének eleget tenni. Ha visszalép a szándéktól, az egyik, ha nem, a másik aláírótábort sújtja (mert négy érintett autós és négy érintett erkélyes vitájában végül autogramot adva olyanok is állást foglalnak, akiknek gépkocsijuk sincs, és a lakásuk is másfelé nézj.Úgy hiszem, fáradtságosabb, de mindenképpen üdvözítőbb lenne ilyenkor a valódi ellenérdekelteknek egy asztalhoz ülni. Megismerni (esetleg eloszlatni) a felmerült félelmek okát, megismerni (megérteni) a másik oldal érveit, s ami ennél is főbb: keresni a mindkét fél által vállalható kompromisszumokat, s ezek alapján új megoldást találni, kezdeményezni. Például vállalni, hogy csak orral állnak majd be a kocsik. Vagy hogy nyáridőben - amikor nyitva vannak az ablakok, s amúgy is több a parkolási lehetőség a környéken - és hétvégéken nem használják a területet. Azt meg vállalni se kéne, annyira természetes kellene legyen, hogy nem túráztatjuk a kocsit az ablakok alatt, nem csapkodjuk az ajtaját, és egyébként is a legkevesebb kellemetlenséget okozzuk a parkoló oldalán lakóknak (akár még bevásárlásukban is segítjük őket), hisz hálásak vagyunk, hogy segítségükkel sikerült a magunk életét kényelmesebbé tenni. Képzeljünk el egy házak közti kis játszóteret! Ezeket azért hozta, hozza létre a Rönk, hogy az óvodából, iskolából hazatért gyerekeket le lehessen leengedni még egy kicsit játszani a barátaikkal, ne kelljen a messzi játszótérre menniük, úttestek és járművek között, illetve a szülők végezhessék esti dolgukat. Ez jó ügy, gondolná az ember. Biztos akadhatnak azonban olyanok, akiket félelemmel tölt el, hogy mekkora lesz itt az esti ricsaj, lárma, hogy ez bizony zavarni fogja őket a tévénézésben, olvasásban, pihenésben. Tiltakoznák hát már jó előre. (Számos rossz tapasztalat ösztönzi e tettet.) A szülők persze féltik a számukra kecsegtető vagy meglevő előnyt. Ők is aláíróívet köröztetnek. Pedig ha elmondanák saját érveiket, s azzal segítenének, hogy maguk garantálnák: a gyerekeik este 9-kor már nem rugdosnak labdát a kis téren a házfalakhoz. Este nyolckor már nem engedik le a csemetéiket játszani, s ők sem tűrik a han- gosodást, bizonyára megértésre találnának. A megszaporodott aláírás-, ellenaláírás-, sőt lassan már ellen-ellenaláírások, petíciók azt jelzik, hogy nagyon rossz irányba megyünk. Az egymásnak feszülő akciók leginkább abból adódnak, hogy nem kívánjuk megismerni egymást, nem kívánjuk orvosolni egymás sérelmeit. Azt hiszem, közülünk sokan önzőbbek vagyunk, mint indokolt. Sokunkból hiányzik a másik sorsába beleérző képesség, a türelem, de sokszor a jóhiszeműség is. Jobban kellene törődnünk egymással, ismernünk kellene a szomszédságot, mert a bizalmat nem lehet megkövetelni. Azt csak kiérdemelni lehet. Az emberi együttélés normáinak, „játékszabályainak” meg kell felelni, azokat folyamatosan karban kell tartani, újra és újra tisztázni. Külső döntnökök ebben a legritkább esetben segíthetnek. Az iménti két kiagyalt példa esetén (csakúgy, mint a valós ügyekben) bárhogy döntetnének - mivel csak valakik hátrányára tehetnék -, olajat öntenének a tűzre. Ha nincs helyi megegyezés, mégis rákényszerülnek. Bármily nehéz is, a vitatkozóknak kellene szót érteniük. Hegedűs Sándor (fotó: krivi) Ferencváros r 11 2007. augusztus
