Ferencváros, 2007 (17. évfolyam, 1-9. szám)
2007. július / 7. szám
A levél írásáról - IX. A szerelem és nőkérő levelekben és a házassági ajánlatokban a belső és külső Hiedelemre pontosan kell ügyelnünk; mivel arra szolgálnak, hogy mások hajlandóságát nyerjék meg számunkra. Itt éppen nincs szükség a dagályos fellengő regény - nyelvre, mert ezáltal inkább nevetségessé, mint vonzókká tennők magunkat. Maradjunk inkább hívek a természethez s engedjük a szívet szólani. Aki szeret, szívének érzelmeit kétségkívül úgy fogja kifejezni tudni, hogy azáltal kedvességet nyer. Itt ugyan több nyájaskodást lehet használni, mint más levelekben, s az illendő hízelkedés sem megvetendő; azonban tartózkodnunk kell minden túlságtól. Szerelmes levelek nem tűrnek mesterkéltséget, ezekben őszintén úgy kell szólnunk, amint azt hajlamunk, érzésünk, korunk, állapotunk szabályozni parancsolja. Természetesség és nyíltság szükségesek arra, hogy megértessünk, ha bírjuk, ne az érzelemre, hanem az értelemre, azaz ne annyira, a szívre, mint az észre hallgassunk, hogy hibákat, melyeket megbánhatnánk, el ne kövessünk. Színeskedéssel eredményt nem érnénk el. Egy fiatal hölgyhöz, kivel még alig, vagy éppen leírás után ismerkedtünk meg, szerelmes levelet írni, oly illetlenség volna, hogy azzal nem csak a leányt, de szülőit, gondnokait, rokonait is megsérthetnők. Mert bizony a lovag és afféle holdvilágkor lejárták idejüket, és az illem mindenben szabályokat tűzött ki. Különben szerelmes leveleket a nők örömest fogadnak el, kivált, ha csinosan vannak szerkesztve, leírva, és őszinte vallomásokat foglalnak magokban, még emlék gyanánt is meg szokták őrizni, és magoknak, meghittjeiknek azokkal kedves órákat szoktak szerezni. Szerelmi vallomásokat tenni nem is lévén vétek, sem büntetésre méltó cselekmény. Ezeket összeszerkeszteni igen könnyű, és felelni is igen könnyű az ilyesekre, ha az kinek küldetik, a küldőbe viszont szerelmes. Szabályok szerént a nőkérőnek első kötelessége kiismerni a hajlamokat, az irányába érzett vonzalmakat, és e célból előbb közvetlen vagy közvetve kell működnie, hogy magát megismertesse, hajlamait, vonzalmát megértesse, és ha csak vonzóvá tette magát, szabad jellemhez illőleg tollat ragadnia és házassági ajánlatával fellépnie. Ki ál s tekervényes utakat használ, oly választ nyerhet házassági ajánlatára, hogy aztalegmeghűtőbbnek foghatja mondani, és ily válasz az, midőn tolakodó levelezőknek leveleik minden kísérő sorok nélkül visszaküldetnek. Knox Habán kerámiák Az Iparművészeti Múzeumban a festett famennyezet és a templomkarzat illő környezet annak a kiállításnak, amely egy 16-17. századi vallási közösség által készített magas színvonalú kerámiaművészetet, az úgynevezett habán kerámiákat mutatja be. A habán név a német „haushaben” szóból keletkezett. Akiket ezen a néven ismerünk, a mai Svájc és Belgium területéről menekülni kényszerült újkeresztények-anabap- tisták, akik kommunisztikus vallási tanításaik miatt üldözötté váltak. Ez a törvényen kívüli embercsoport a pusztító háborúk közepette ma is csodált kerámiaművészetet, -művességet hozott létre. Edényeik a kastélyok, várak, földesurak és főnemesek reprezentációs igényeit elégítették ki magas színvonalon. A kétszeri égetéssel előállított ónmázas fajanszokat, a kék és sárga mázas cserépedényeket az alacsony hőmérsékletű kiégetés után ón- és ólom-oxid keverékébe mártották, anti- monsárgával, kobaltkékkel, mangánlilával, rézzölddel díszítették, majd következett a magas hőfokú égetés. Díszítő motívumaik az olasz reneszánsz ismert díszítőelemei, a szegfű, a gránátalma és egyéb növényi motívumok. A kor szokása szerint a tárgyakon ott találjuk a megrendelő nevét, monogramját, címerét és a készítés évét. A habán fazekasok kerülték a hivalkodó díszeket, különlegesen szép, nemesen egyszerű virágdíszek jellemezték munkáikat. A „hafnerordnungen”, a kézművesek számára meghatározott szigorú rendszabályok határozták meg a mindenkori magas minőséget. Legjellegzetesebb gyártmányaik az edények vagy a különböző tálak, a négy- vagy hatszögletű palackok, a pálinkás- és boroshordók- a kézmosótálak, mosdólavórok, patikaedények. Vásárlóik közé tartozott szinte az egész magyar arisztokrácia, a Nádasdyak, a Zrínyiek, Esterházyak Rákócziak stb. Itt most a kiállítás alapját a Krisztinkovich-gyűjte- mény adja, de számos magángyűjtemény darabjait is kikölcsönözték a teljesebb összkép bemutatásához. Knox mró Szent Jakab hava. K g á r h ó Sí József huszár ezredesről - az óbesterről - utcát nevezett el. Az 1950-es évek végén a József Attila-lakó- telep kedves emlékű utcáját Epreserdő utcára nevezték át. 16. 1888. TÖRÖK Gyula író, újságíró született a mai napon Simándon, Arad megyében, egy elszegényedett fóldbirtokoscsalád gyermekeként. 18.1821. SZÉCHENYI István államférfi, politikai író három napra Nagyszebenbe utazott. A város Római császár nevű fogadójában lakott. (A szállót 1891-ben lebontották.) 19.1890. GÁRDONYI Géza regényíró, költő, elbeszélő ezen a napon párbajozott Újlaki Antallal újságíró, íróval az első. legrégibb szegedi Hungária Szállóban (ezért egy hónapot „ült” az állami fogházban). 20. 1937. JÓZSEF Attila Kossuth-díjas költőt, a Mester utcai Általános és Alapfokú Művészeti Iskolánk névadóját a Siesta Szanatóriumba szállították gyógykezelésre, egy idegrohamát követően. 23. 1863. BRÓDY Sándor születése időpontjának anyakönyvezése körül vita keletkezett. Végül az egri cisztercita rendi gimnázium - ahol diák volt - tanévkönyvében szereplő, utólagosan bejegyzett mai dátumra emlékeztetünk. 24.1749. GYÖNGYÖSI István költő Gömör vármegye alispánjaként halt meg a mai napon Csetneken. 26. 1967. FÜST Milán Kossuth-díjas költő, regényíró, esztéta a Hankóczy Jenő u. 17. sz. villa lakója volt. Itt élt és alkotott a mai napon bekövetkezett haláláig. Az író özvegye 1975-ben Füst Milán-díjat alapított, amelyet évente két író/költő kap meg. 26.1942. A református SOLI DEO GLORIA és a PÜSKI Sándor vezette Magyar Élet Könyvkiadó felhívására és szervezésében a mai napon fejeződött be a nagy jelentőségű balatonszárszói antifasiszta konferencia. 28.1907. JUHÁSZ Gyulát a mai napon nevezték ki tanárnak Léván, a piarista gimnáziumba. 29.1759. ÁRVA BETHLEN Kata a Fogaras megyei Fogarason élt a mai napon bekövetkezett haláláig. 30.1868. TOMPA Mihály haláláig, azaz e napig volt Hanva falu református lelkésze. 31.1937, DSIDA Jenő (rögvest a kolozsvári Szent Mihály-templomban megtartott esküvője után,) ifjú feleségével, Imbery Melindával la Debreceni Nyári Egyetemre) ment nászútra. Két hétig laktak Debrecenben. Sokat kirándultak, meglátogatták Csokonai Vitéz Mihály Hatvani u.-i temetőben lévő sírját. Samodai József 2007. július
