Ferencváros, 2006 (16. évfolyam, 1-12. szám)

2006. január / 1. szám

Ferencvárosi séták: A kerület ékessége - az Iparművészeti Múzeum Elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy az Iparmű­vészeti Múzeum Üllői úti palotája nemcsak a Ferencváros, hanem az ország egyik legszebb középülete. Ma már nehéz elhinni, hogy ez a keleti mesék hangulatát idéző épület születése pillanatától kezdve - 1896-ban, a millenniumi ünnepségek záróakkordjaként avatta fel Ferenc József császár - sok ellenérzést és nagy vitákat váltott ki. Az a mai szemlélőnek is feltűnik, hogy ez az építészeti stílus mennyire eltér a környező házakétól, a Ferenc körút szintén a századforduló idején épült bérpalotáinak vagy a Duna-parton ekkor már húsz éve álló Fővámház klasszikus hagyományokat őrző stílusától. Az Iparművészeti Múzeum - Lechner Ödön és Pártos Gyula tervezők munkája - az Európában a 19. század végén tért hódító új művészeti irányzat, a szecesszió egyik legszebb, nemzet­közileg is elismert alkotása. Az új stílus, ame­lyet többek között art nouveau-nak, Jugendstil- nek is neveznek, Angliából indult el, és a 20. század elejére valósággal végigsöpört Európán, majd meghódította Amerikát is. Képviselői el­fordultak a történeti stílusoktól, a hangsúlyt a díszítésre helyezték (elsősorban a természetből vett motívumokat alkalmazták), s az ornamen­tikában megjelennek a különböző, jellegzetes népi motívumok, valamint a keleti díszítőművé­szet elemei is. Nem véletlen, hogy Lechnerék „Keletre, magyar!” jeligével adták be tervpályá­zatukat, s az elkészült épület mind külső megje­lenésében, mind belső tereiben keleties hatáso­kat mutat, míg a kupola színes majolikacserepei 2005. október 25-én mutatták be a Goethe Intézetben az Árnyék című könyvet. A kötet anyagát, amely sok kevésbé ismert elbeszé­lést is tartalmaz, Günter Grass Nobel-díjas író maga válogatta és illusztrálta. Az Európa AZ ÁRNYÉK HANS CHRISTIAN ANDERSEN mesél ­GÜNTER GRASS szemével a magyar népi építészet hagyományait idézik. Ugyanakkor a tető vasszerkezetének megjelenése a belső csarnokban szintén a szecesszió hatását mutatja. Az épületek tartószerkezete az új stílus­ban ugyanis a művészi hatás eszközévé válik. (Ennek a merészen új törekvésnek legszélsősége­sebb és leghatásosabb alkotása a párizsi Eiffel- torony, amely lényegében nem más, mint egy impozáns és lenyűgöző tartószerkezet.) A szecesszió szorosan összefonódik az iparmű­vészet felvirágzásával, a használati tárgyak, első­sorban az üveg, a textília művészi igényű meg­formálásával és díszítésével. A századforduló táján itt volt az ideje tehát, hogy - London és Bécs után harmadikként Európában - Budapes­ten is megépüljön az iparművészet múzeuma. Az „iparmúzeum” terve már évtizedekkel ko­Kiadó gondozásában megjelent könyv szere­tetteljes megemlékezés a nagy dán meseköl­tőről. Részlet Günter Grass utószavából: „Andersen olyan világot talál ki, amely egyként valós és fantasztikus, ahol a kicsi túljár a nagy eszén, ahol a fogfájás »Fogfájás néni«-vé sze­mélyesül, ahol a »császár új ruháját« elkészíteni hivatott takácsok a levegőt képesek szabni- varmi, egyetlenegy borsószem húsz derékaljon át sem hagyja aludni a hercegkisasszonyt, és az utazó árnyéka önálló életet él. Minden, a leg­mellékesebb megjegyzés is része a képnek. Akinek hibádzik valamije, annak erényévé lesz a szükség: csak egy féllábú ólomkatona lehet ennyire rendíthetetlen. Többek közt ezek a dol­gok késztettek rá, hogy litográfuskrétát fogva eredjek motívumonként az elbeszélt anyag nyo­mába.” (Barna Imre fordítása) -mezsu­rábban fölvetődött, s megindult a műtárgyak tudatos vásárlása is. 1872-ben az Országgyűlés 50 ezer forintot szavazott meg „műipari tár­gyak” vásárlására a bécsi világkiállításon a le­endő múzeum számára. Az évek során gyarapo­dó gyűjteményt előbb a Nemzeti Múzeum lépcsőházában, majd a Régi Műcsarnokban he­lyezték el, mígnem 1890-ben elegendő pénz állt rendelkezésre ahhoz, hogy kijelöljék az új mú­zeum helyét az Üllői út-Kinizsi utca-Rákos utca (ma: Hőgyes Endre) által határolt telken. Kiírták a tervpályázatot, és 1896-ban megnyíl­hatott az Iparművészeti Múzeum, mely befo­gadta az 1880-ban alapított Iparművészeti Isko­lát is. (Ez később az Oroszlán - ma: Török Pál - utcába költözött.) A gyűjtemény kiemelkedő­en értékes darabjai a keleti szőnyegek, falikárpi­tok, a 16-17. századi használati tárgyak, az olasz majolikák, szecessziós üvegek, Zsolnay- kerámiák, barokk bútorok. Az állandó kiállítá­sok mellett időszaki tárlatokat is rendeznek, sőt egy-egy nagyobb ünnep előtt iparművészeti vá­sárokat is tartanak a nagyközönség számára. A színes Zsolnay-majolikával burkolt szépséges kupola messziről idevonzza a tekintetet és a látoga­tókat. Miként a belső tér különleges építészeti meg­oldása is: a mór stílusú kiállítócsamok vasvázas üvegteteje és az üvegkupola díszítése. Tartalom és forma, funkció és szerkezet ritkán látható harmoni­kus egysége született meg ebben az épületben. Ahová mindig érdemes betérni, akár csak egy fél­órára, feltöltődni azzal a szépséggel, amelyet e falak sugároznak felénk. Ferenci Zsuzsa Foto: Krivi ELKÖLTÖZÖTTA KÖZTERÜLETI PARKOLÁSI TÁRSULÁS Elköltözött a Gerlóczy utca 2. szám alól a Fővárosi Közterületi Parkolási Társulás. Az új ügyfélszolgálati iroda az V. kerü­let, Vigyázó Ferenc utca 2. szám alatt kapott helyet, és munkanapokon 9 órától 17 óráig tart nyitva. A pénztári órák 9 órától 12 óráig, valamint 12.30-tól 17 óráig tartanak. A társulás új székhelye az V. kerületi Akadémia utca 1. szám alatt található. Bővebb információ a www.fkpt.hu web- oldalon található. Könyvajánló - Az árnyék - Hans Christian Andersen meséi - Günter Grass szemével Ferencváros 9 2006. január

Next

/
Oldalképek
Tartalom