Ferencváros, 2006 (16. évfolyam, 1-12. szám)
2006. március / 3. szám
Erdélyből a Ferencvárosba Szűkszavú ember Bratulescu Silviu, a József Attila Általános és Alapfokú Művészeti Iskola testnevelő tanára. Eredményei beszélnek helyette, hiszen szinte csodát művel a rábízott gyerekekkel. Még a legbátortalanabb, legsutább tanuló is teljesíti a tornaórán kapott feladatot, ha a tanár úr biztatja. Azt vallja: nem szabad ráerőltetni semmit a gyerekre, már az is eredmény, hogy megpróbálja a rúdra mászást vagy a bordásfalon függeszkedést, ha ettől idegenkedett korábban. A testnevelés-oktatás Silviu tanár úr szerint azt szolgálja, hogy a diák megszeresse a sportot, a testmozgást, és ügyesebbé váljon. Éppen ezért sosem szigorú, és kiabálni sem szokott. A gyerekek tudják, hogy ha rendben van a felszerelésük, és megfelelő a magatartásuk, akkor részt vehetnek a délutáni játékos foglalkozásokon, és ez nagy vonzerő, hiszen ilyenkor a bokszra, karatéra és más edzésekre járók bemutathatják társaiknak, mit tanultak mestereiktől. Bratulescu Silviu édesapja román, édesanyja magyar származású. 1981-ben végezte el Bukarestben a Testnevelési Egyetemet. A máramarosszige- ti fiatalember először lakóhelyén dolgozott egy általános iskolában, majd egy sportiskolában edzősködött. Elsősorban atlétikát és labdajátékokat oktatott, focit, kosárlabdát, mikor mire volt szükség. 1989-ben feleségével Magyarországra települtek. Silviu tanár úr azonnal kapott állást a Mester u. 67. alatt. Felesége visszament Észak-Erdélybe, hiszen lányuk és fiuk otthon maradt. A családtagok csak később követhették az édesapát. A tanár urat szeretettel fogadták a ferencvárosi iskolában, olyannyira, hogy az épületben lévő gondnoki lakásba költözhetett. Csak az elmúlt esztendőben tudott a családjával önálló otthonhoz jutni, amikor a lánya férjhez ment, s Maglódon vettek közösen egy ikerházat, hogy ne kerüljenek messze egymástól. Amikor Silviu tanár úr a József Attüa-iskolába került, az ott tanuló fiúk jók voltak futballban, röp- és kosárlabdában, annyira, hogy még a Fradi is igényt tartott iájuk. Mára ez megszűnt, de sikerélményben még sincs hiány. Tavaly ősszel a nyolcadikosokkal kosárlabdában megnyerték a kerületi diákolimpiát, s ugyanitt labdarúgásban a 6. osztályos korcsoportban 3. helyezést értek el. A Budapesti Diáksportszövetség az elmúlt év végén elismerő oklevéllel jutalmazta a tanár urat, mert a fővárosi diákolimpiái versenyeken is eredményesen szerepeltette a tanítványait. Már készülnek a hatodikos kosárlabdázókkal az áprilisi diákolimpiára, és minden korcsoportban a májusi atlétikai versenyre. Eddig minden évben elmentek több napra sítáborba, de mert a szülők hosszabb időre nem szívesen engedik el csemetéiket, ma már csak egy-egy napra utaznak el. A József Attila-iskolába zömmel hátrányos helyzetű gyermekek járnak. Ezért is nagy eredmény, amit Silviu tanár úr és a kollégái elérnek velük. Hiszen a testnevelésen keresztül is megtanítják a nebulókat a fair play-re, a fegyelmezett, tisztességes viselkedésre, ami az életben elengedhetetlen. G. A. Fotó: Steiner Gábor Rejtőzködő értékeink: külső kerületrészek Eddig meghatározott műfajú építészeti értékekre hívtam fel a figyelmet, hadd tegyek ezúttal másképp. Legyenek különbözőek az értékek, s kösse őket össze az a tény, hogy a rehabilitációs területen kívül találhatók. A Soroksári útra kifutó Máriássy utcában helyezkedik el a Borjúvásárcsarnok. A Marhaközvágó- híd utolsó elemeként épült meg 1927-ben, de nem sokáig tölthette be eredeti funkcióját. A második világháború után sokféle tevékenységet folytattak falai között, volt itt autókereskedés éppúgy, mint elektronikai vállalat. A szép épületet felújították, <%ma Máriássy-ház néven egy irodaház-épületegyüttes része. A Határ úton, az erzsébeti családi házas övezettel szemközt, a MÁV-gurítódombok magasságában az úttest és a villamosvágányok között láthatunk egy szépséges, régi kőkeresztet Krisztus-szoborral. Sajnos a szobor egyik lába sérült, kőszobrász hozzáértő kezeire vár. Következő helyszínünk a Gubacsi úton a 30-as villamos Magyar Aszfalt nevű megállója. Itt áll két Ganz úthenger, mindkettő a harmincas évekből maradt ránk. A fehérre festett egy gőzmotoros modell, sajnos a gőzgép nélkül. Érdekes viszont a kívülről is látható csigás kormánymű. A másikat, a zöldet egyhengeres dízelmotor hajtotta, lökettérfogata legalább 30 liter. Négy dolog kellett ahhoz, hogy fennmaradjanak: nem rázta szét őket az iszonyú sebesség, nem tették tönkre a kátyús utak (amikor hengerük, akkor még jó), megóvta őket a régi gépek - MÉH-től várható bevételen felülemelkedő - szeretete s nem utolsósorban gondos kezek munkája. Remélhetőleg az útépítő cég külföldi tulajdonosa is gondját fogja viselni e gyönyörű monstrumoknak, esetleg egy kis fémtáblára vésve a bámészkodóban feltoluló leggyakoribb - főként műszaki - kérdésekre adott válaszokat (az információkért köszönet illeti Havasi urat, a műszaki telep vezetőjét). krivi Ferencváros 5 2006. március K özlemény A Ferencvárosi Önkormányzat „deák” Tanulmányi Ösztöndíj Közalapítványának kuratóriuma tájékoztatja az idegen nyelvi tanfolyamok utólagos támogatására pályázni szándékozó, 16-25 éves, nappali tagozatos diákokat, hogy a 2006-2007- es évre vonatkozó pályázati felhívás 2006 őszén kerül kiírásra.
