Ferencváros, 2006 (16. évfolyam, 1-12. szám)
2006. február / 2. szám
Napjainkban a Kálvin tér 8. sz. alatt a Duna- melléki Egyházkerület épülete ad otthont a Református Vak Missziónak, amelynek története lassan hét évtizedre tekinthet vissza. Elindítója Jakab Miklós (1912-2002) református lelkész volt, akinek élete és tevékenysége ma is követendő példaként állhatna mindannyiunk előtt. A fiatal Jakab Miklós Erdélyből, menekültként érkezett Budapestre 1920-ban. Ismerkedése során eljutott a Mexikói útra, ahol az egyik épület vastábláin a latin nagybetűs feliratok alatt különös rendszerbe foglalt pontokat vett észre. A hajdani Vakok Intézete előtt találkozott először a pontírással, amely Louis Braille (1809— 1852) francia nyomdásznak köszönhetően ablakot nyitott a vak embereknek is a világra. Teológushallgatóként gyakran hallhatta egyik professzorától, hogy mindjárt 100 éves a főiskola, és még nem akadt olyan református lelkész, aki vállalta volna a vakok és a siketek lelki gondozását, holott a fogyatékos ember is része a közösségnek. És ekkor, amikor még ismeretlen fogalom volt az esélyegyenlőség és a fogyatékosok társadalmi integrációja, elhatározta, hogy ez a nemes küldetés lesz életcélja. A lelkészi oklevél megszerzésével párhuzamosan gyógypedagógusi és pszichológiai tanulmányokat is folytatott, és többféle szociális munkát végzett (betegek, idősek és szegények látogatása és segítése). Mindezt előkészületnek tekinthetjük arra a munkára, amelyre vállalkozott. Magától értetődőnek tartotta, hogy megtanulta a vakok pontírását és a siketek jelbeszédét is. A missziós munka 1937 júniusában vette kezdetét, és néhány hónap elteltével ezt írta naplójába: „Nem ők az én védenceim, hanem én vagyok az ő védencük.” A gyülekezetekben arra törekedett, hogy mindig a vak ember beszéljen önmagáról, ne a látó róla, mert ennek „lesajnálás” a vége. Jakab tiszteletes a vak és a siket embert a közösség teljes értékű tagjának tekintette, a benne rejlő erőt, értelmet és kisugárzást akarta megismertetni a gyülekezet egészséges tagjaival. 1941-ben megválasztották a Vakok Világossága Társaság titkárának, és e tisztségében fontos feladatok vártak rá. Komoly szerepet játszott abban, hogy az elkészült pontírású és nagybetűs nyomtatású Biblia-példányok eljuthattak az érintettekhez. Az ötvenes évek korlátolt politikája sem tudta elérni, hogy „pásztor nélkül maradjanak a juhok”. Se szeri, se száma nem volt annak a sok segítségnek, amit Jakab Miklós nyújtott a rábí- zottaknak, kezdve a beadványok elkészítésétől az egyetemi felvételire kísérésen át a bútorvásárlásig. A hatvanas években már feleségével együtt végzi a missziós munkát. Vak és siket testvéreik életük minden eseményének részesei voltak, hisz ajtaja éjjel-nappal nyitva állt a segítséget kérők számára. Lelkipásztoruk biztatására megtanultak bízni önmagukban, és megbizonyosodtak arról, hogy szellemi és lelki értékeikkel képesek gazdagítani az őket egyenértékűnek elfogadó gyülekezeti közösséget. Bartha Zsuzsanna Vendégünk Bálint András, a film főszereplője. Február 24-én, pénteken, 17.30 órakor a Központi Vásárcsarnok mellett, a Pipa u. 4. szám alatt. A részvétel ingyenes, a korlátozott férőhely miatt azonban előzetes bejelentkezés szükséges telefonon vagy e-mailen. Tel.:218-7420 E-mail: helytorteneti@ferencvarosimuvkp.hu NYÍLT LEVÉL Tisztelt Ferencvárosi Képviselőjelöltek, Pártelnökök! Az utcakép védelme érdekében fordulok Önökhöz. A korábbi választások után lesújtó képet mutatott a város. A kampányidőszak végeztével a minden elérhető helyet elborító választási plakátok lassan fogyatkozó maradványai hosszú ideig otthagyták bélyegüket utcáinkon. Nem a választási plakátok betiltása a megoldás, hiszen valódi választás csak akkor lehetséges, ha a választók tudják, kire szavazhatnak. Ilyen általános hatókörű tilalomnak egyébként sem lehetne érvényt szerezni. Javaslatommal biztosítható, hogy a választási plakátok valóban csak két hónapig legyenek az utcákon, a választást követően pedig maradéktalanul el lehessen távolítani őket. Ennek a legkézenfekvőbb módja, ha a választások idejére ideiglenes hirdetési felületek kerülnek az utcákra, és a jelöltet állító pártok megállapodnak ezeknek a hirdetési felületeknek a közös használatáról. A választások után ezek az ideiglenes hirdetési felületek egységesen eltávolíthatók. Ha létrejön egy ilyen megállapodás, akkor a megállapodás megszegőivel szemben már sokkal eredményesebben lehet fellépni. A hirdetési felületeket olyan környezetbarát anyagokból kell létrehozni, amelyeknek az utóhasznosítása is biztosítható. Mivel a hirdetőtábláknak csak két hónapot kell kiállniuk, olcsó anyagokat lehet felhasználni elkészítésük során. Rajtunk múlik, hogy el tudjuk-e érni a közterületeink rendezett állapotát. Igaz ugyan, hogy nemcsak a választási plakátok okozzák azt, hogy az utcáinkat, tereinket rendezetlennek érezzük. De ha tehetünk valamit - akár a legkisebb dolgot is - ennek a célnak az érdekében, akkor azt feltétlenül meg kell tennünk. Kezdeményezem, hogy a pártok közötti megállapodás előkészítéseként, február 10-én 16 órakor egy közös összejövetelen vitassuk meg a lehetséges megoldásokat. Emődy Zsolt, a Városvédelmi Bizottság elnöke 3 2006. február K ülönleges szolgálat Meghívó A Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény mindenkit szeretettel vár A hely szelleme című rendezvénysorozat februári programjára. „Apa - Egy hit naplója” Műsoron Szabó István 1966-ban készített filmje.
