Ferencváros, 2006 (16. évfolyam, 1-12. szám)
2006. június / 6. szám
2006. június Ü nnep és kiállítás - ötéves a Galéria IX A Magyar Rézkarcoló és Litográfus Művészek Egyesülete gyűjteményes kiállítással ünnepelte galériája fennállásának ötödik évfordulóját. A közös, mára igen jól felszerelt grafikai műhelyükben készült kis példányszámú, sokszorosított grafikákból ezen a kiállításon az egyesület minden tagja legalább egy munkával vagy sorozattal képviseltette magát. Mint minden ilyen nagy, csoportos kiállításon, itt is a grafika műfajának szinte minden technikájával készült grafikai lap megtalálható. A hatvan kiállító litográfia-, hidegtű-, rézkarc-, kollográfia-, linómetszet- és szitanyomat-technikával készítette munkáit. A ferencvárosi önkormányzat segítségével öt évvel ezelőtt létrehozott kiállítóterem, a Galéria IX a Ráday utcában fogalommá vált. Nem tudom, hogy az eredetileg kitűzött célt, hogy megfizethető értékeket kínáljanak a művészet rajongóinak és a gyűjtőknek, mennyire sikerült elérniük. Bizonyára ilyen szempontból a mai korban egy galériát működtetni nagyon nehéz, de az biztos, hogy az öt esztendő alatt számtalan egyéni bemutatót és néhány igen izgalmas, a kor legfrissebb művészeti kísérleteit is bemutató külföldi vendégkiállítást rendeztek itt. Most együtt ünnepelnek, egymást ünnepük ezen a jubileumi seregszemlén. A kiállítás tematikailag is sokszínű. A realista művektől, például Halmos Klára kaposvári szecessziós ablakától Kiss Zoltán „lendületes gesztus” képéig a huszadik század szinte összes stílusirányzata megtalálható itt békésen egymás mellett, egymást erősítve. Természetesen itt is van csúcspont, számomra ezt Szőcs Géza és Kovács Tamás László egymás mellett kiállított nyomata jelentette. Ez természetesen igen szubjektív vélemény, sok más nevet is lehetne említeni még. Jól látható, hogy az egyesület tagjai nem egy stíluscsoportot alkotnak, ennek a közösségnek a minőség, a magas színvonalú grafikai munkák az egyetlen igazán lényeges szempont. Knox Márciusban, az Egészségnapok alkalmából esszéíró-pályázatot hirdetett a Telepy-iskola „Ne játssz a tűzzel” címen. A legsikeresebb alkotásokat, úgy éreztük, érdemes megmutatni mindenkinek. íme, az első. A stressz korunk népbetegsége A Jie játssz a tűzzel” pályázat kapcsán nekem legelsőként felmerülő probléma a mindennapi stresszhelyzet volt. Tipikusan új betegség, amely mindenki életében fontos szerepet játszik manapság. A stressz lényegében nem egyszerű betegség, hanem egy betegségsorozat elindítója lehet. Okozója a rohanó életformánk, a határidők, áremelések, dugók, a tömeg, a zaj. Szervezetünk képtelen alkalmazkodni a folyton változó körülményekhez. Az állandósult stressz hatására tüneteink között megjelenik a depresszió, azután ezek ellensúlyozására rossz esetben a dohányzás, az alkoholizmus, drogfüggőség, szélsőséges esetben az öngyilkosság. Elvárosiasodott a legtöbbünk élete. Mit is jelent a városi életforma? Betonrengeteget, amelyben összezsúfolódva él több millió ember. A lényeg mostanában az élet minden területén a gyorsaság. Gyorsvonat, gyorsétterem, gyors autók, amelyekkel több száz kilométer tehető meg egy nap alatt. Repülőgépek, amelyekkel földrészeket szelhetünk át néhány óra alatt. Szinte mindenkivel azonnal beszélhetünk mobiltelefonon, írásbeli üzeneteinket e-mail- ben azonnal küldhetjük, s azt azonnal olvashatjuk. Az interneten felbecsülhetetlen információmennyiség áll a rendelkezésünkre, s ezek az információk bárki számára elérhetőek. Ha otthon vagyunk, szülte folyamatosan szól a tévé. Ha úton vagyunk, rádiót hallgatunk. Ömlik ránk a háború, éhínség, katasztrófa, baleset, bűneset. Nem kerülhetjük el a sokat szidott reklámok hatását sem. Megmondják, milyen a jó nő, milyen autóban utazik, hol nyaral, mit dolgozik, milyen ételt eszik, milyen bútorok között él, milyen illatot használ, aki számít. Ezen reklámok nagyban befolyásolják a tinédzserek mindennapi viselkedését, és nagy szerepet játszanak a stressz és depresszió kialakulásában. Mindez egy célt szolgál, a fogyasztói társadalom célját: a pénzköltést. Igen ám, de a pénzt meg kell keresni, hogy tovább hajszolhassuk vágyainkat, és növelhessük igényeinket. De a pénzért dolgozni kell, méghozzá keményen. A munkánk legtöbbször mozgásszegény, monoton, esetleg túlhajszolt. Idegileg kimerítő, rengeteg az értelmetlen szabály, a bürokrácia. Tünetei lehetnek az állandó idegeskedés, türelmetlenség, ingerültség, fogékonyság a betegségekre, gyakori felső légúti panaszok, bőrfertőzések, hajhullás. A stresszre adott leggyakoribb válasz a szorongás, a félelem. A szorongás bizonytalan, tárgy nélküli félelem, amely mindenki számára kellemetlen, rossz, kártékony. Egy másik általános reakció a stresszhelyzetekre a harag, amely agresszióhoz vezet. A visszafojtott sorozatos agresszió sok problémához, betegséghez vezethet. A stressz és az agresszió kölcsönösen serkentik egymást A tudományt régóta foglalkoztatja a stressz és az agresszió kapcsolata. Régi megfigyelés, hogy a feszültség, a stressz erőszakot szül, és ha valaki alaposan „ felhergeli” magát, nehezen tud csak lehiggadni. Ha a stresszfeltételek folyamatosak, és az egyén nem küzd meg velük sikeresen, a fásultság depresszióba csaphat. A depresszió tehetetlen, reménytelen érzést kelt. A kutatók szerint nem véletlen, hogy megbetegszünk. A stressz lelki és testi hatásokat egyaránt előidéz az emberben, amelyek között ösz- szefüggés áll fenn. A stresszt keltő tényezők folytonos jelenlétéhez való alkalmazkodási kísérlet kimerítheti a test erőforrásait. Közvetlenül az immunrendszerre fejti ki hatását. A betegség ábrázolja lelkünk állapotát, és figyelmeztet a lélek pozitív átformálására. A lelki betegségek közvetetten okoznak szív- és érrendszeri megbetegedéseket, magas vérnyomást, szívinfarktust, érelmeszesedést. Napjaink népbetegsége még az influenza és az allergia is. Hazánk lakossága még tetézi a bajt azzal is, hogy a dohány- és alkoholfogyasztásban és az öngyilkosságban a statisztikák élén állunk. Az emberek úgy érzik, hogy szükségük van valamire, ami segíti elviselni az élet kegyetlen realitását. Az elmúlt években az élet minden területét megfertőzte a kábítószer jelenléte. Ezekben a szerekben keresnek valamit embertársaink, valamit, amit elvesztettek. Az utcán járva figyelem az emberek üres tekintetét, kifejezéstelen arcát. Hova lett az emberek arcáról az érzés, a mosoly? Hova lettek az érzelmek? Sikerül-e megóvni a gyermekeket ettől a rengeteg veszélytől? Próbáljuk tehát a mindennapi gondokat megfelelően kezelni. Ne feledjük, hogy nem szeretteink tehetnek a problémák meglétéről, amelyeket csak mi vagyunk képesek megoldani, amihez nagyon fontos az optimista hozzáállás. Farkas Diána, a Telepy Károly Iskola 11. oszt. tanulója 18
