Ferencváros, 2006 (16. évfolyam, 1-12. szám)
2006. május / 5. szám
2006. május A Ranolder adta az alapot Tősgyökeres ferencvárosinak vallja magát dr. Varga Sándorné Mátyás Erzsébet nyugdíjas pedagógus, aki 1944 óta lakik a kerületben. Itt végzett tanítónőként 1949-ben a Ranolder Intézetben, s kezdett dolgozni az Illatos úti általános iskolában 1950-ben. Az apró termetű, energikus asszony még ma is derűvel emlékszik ottani élményeire.- Kimondottan szegény gyermekeket tanítottunk, külön épületrészben a fiúkat és a lányokat, az Illatos úton. Nagyon egyszerű családokból származtak, ahol a szülők nem sokat foglalkoztak csemetéikkel. Ragyogó tantestületünk volt Mitró László irányítása alatt, s mindent megtettünk ezekért a nehéz sorsú fiatalokért. A férjem ingeit megkapta egy fiú. Jó nagyok voltak neki, mégis örült a segítségnek. Volt a közelben egy hentesüzlet, nagyon finom kenyeret árultak ott. Vettem egy egészet, vittem hozzá saját befőzésű baracklekvárt, s fejedelmi lakomát csaptak belőle a gyerekek. Persze pedagógustársaim is mind ott segítettek, ahogy tudtak. A gyerekek sokszor hazakísértek. Meglepődtem, amikor a villamosról leszállva észrevettem, hogy néhány tanítványom követ, a jármű ütközőjére felkapaszkodva, „tujáztak”. Nyomban hazairányítottam őket, de előbb vettem nekik villamosjegyet, hogy rendesen utazhassanak.-Az Illatos úton felnőtteket is tanított?- Az ötvenes évek elején még sok ími-olvasni nem tudó ember élt a környéken. Őket oktattam az alapismeretekre, s el is sajátították a betűvetést! 1956-ban kerültem a Mester u. 19. alatti iskolába. 1967ben elvégeztem a szaktanítói tanfolyamot, ami feljogosított arra, hogy a felső tagozatban technikát tanítsak.-Miért éppen ezt a tárgyat választotta?- Jó kézügyességem volt. Volt háztartási, papír- és fémmunkánk, a lányok megtanultak kötni, horgolni, varrni, s utóbbiból a fiúk sem maradhattak ki, hiszen a gombvarrást nekik is el kellett sajátítaniuk. Aztán 1972-ben diplomát szereztem a Szegedi Tanárképző Főiskolán. ’73-ban a Bakáts téri iskola igazgatóhelyettese lettem, majd ugyanebbe a munkakörbe tértem vissza a Mester utcába, 1980-ban. Öt évvel később mentem nyugdíjba, aztán még mint napközis tanító kilenc évet töltöttem itt. így összesen 44 esztendőt dolgoztam.- Férje is pedagógus?- Nem, ő közgazdász. Ötvenhárom éve élünk kiegyensúlyozott házasságban. Saját gyermekünk nem született, de adott helyette a Teremtő egy seregnyit. Még ma is rám köszönnek, mikor megyek az utcán, vagy vásárolok a nagycsarnokban. Egyszer csak a vállamra borul valaki, és üdvözöl: Erzsi néni, de jó, hogy látom! Én meg csak gondolkodom, mikor is tanítottam. Ha újra kezdhetném, ugyanezt a hivatást választanám. A Ranolder jó alapot adott ehhez, ahol nemcsak tanítottak, neveltek is bennünket az életre. A mai napig tartom a kapcsolatot egykori nevelőimmel, a régi rendház még élő tagjaival, például Kornélia és Klaudia nővérrel. A tőlük átörökített gyermekszeretet határozta meg a munkámat.- Ön számos kitüntetés és elismerés birtokosa.- Kaptam Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést. Szakszervezeti aranyérmet és érdemrendet; Érdemes Munkáért kitüntetést; Pedagógus Szolgálatért Emlékérmet, és öt évtizede végzett pedagógusként átvehettem az aranydiplomát. Garamvölgyi Annamária ÁLDOZAT? JOGA VAN A SEGÍTSÉGHEZ! „Ha Ön bűncselekmény áldozata, az Igazságügyi Hivatal Aldozatse- gítő Szolgálatánál tájékoztatják jogairól. Indokolt esetben azonnali pénzügyi segélyben, erőszakos bűncselekmény áldozataként egyösszegű kárenyhítésben vagy járadékban részesülhet.” Részletes információért hívja az Igazságügyi Minisztérium ingyenes zöldszámát: 06 80 244 444 www.im.hu Művészet vagy áru - Farkas Rudolf képei, FMK Lépcsőház Galéria Maga a lépcsőház üres, az első emeleti folyosó falain láthatók a kiállítás képei. A megtalálás örömét kicsit rontotta a látvány: a Walt Disney-szerű (persze hogy) realizmus. A szénaboglyás kép még csak-csak, de a téli táj és a téli patak csak a bevásárlóközpontokban látható és árult lakberendezési festészettel rokonítható. Alkotója valószínűsíthetően nem is akart többet: eladni! Az almák és körte csendélet bár más stílusú, megfestésénél szintén az eladhatóságra törekvés lehetett a legfőbb szempont. A képek színesek, realisták, akár meg is szagolhatnánk, éreznénk a gyümölcs illatát. Csak körülbelül 150 év a késés, és itt most nem a realizmus kontra nonfiguratív vitára gondolok. Hiszen ma is festenek realista képet. De másképpen! Kérdezhetném, hogy hol van a belefeledkezés a természetbe, a mának szóló üzenet. Itt csak rutin és egy rossz ízlés szerint elképzelt művésziesség érződik. Jön a pasztellakt a megoldatlan lábaival. Hát igen, ezt meg kell még tanulni! A napokban láttam a Párizsban élő magyar, Sándorfi István festményeit, bizony, azok is realizmus, haj, de mennyire mások! A másik akt megfestésének megoldatlan részletei is engem igazolnak. A női test értelmetlenül és sután mosódik át, úgy deréktájban, bíbor drapériába. Ettől a részlettől eltekintve ez még viszonylag jó kép lehetett volna, de a napraforgós csendélettől Van Gogh elsírná magát. A kiállítás legjobb képei, az ételmaradékos és a cvikkeres csendélet, a maguk korszerűtlenségével együtt még jól mutathatnak egy újgazdag lakás könyv és kép nélküli falain. Nekem a három legjobbnak mondható kép, a zenélők sem jött be igazán. Plakát- és kollázsszerű megfogalmazásuk lerontja festményszerűségüket. Knox 12 Ferencváros
